Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-25 / 204. szám

6 aj Dunántúli napló 1992. július 25., szombat Ki kit utál? Szigetváron a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság bú­torüzeme az év eleje óta ma­gánvállalkozás keretei között működik, és Szigetfa kft. néven bérli az üzemet az erdőgazda­ságtól. Ezen az egyúton tudták megmenteni csaknem száz em­ber munkahelyét. Néhány em­bernek azonban nem minden tetszik ebben az átalakulásban. Sérelmesnek tartják, hogy a szociális támogatás kevesebb és nem kérdezték meg a vélemé­nyüket, akarnak-e kft-t.- Lényegesen nehezebb a mai helyzetünk, mint eddig volt - mondja Bartha Sándor ügyve­zető igazgató. - Az emberek nehezen viselik el, ha a korábbi szociális juttatásaikat nem kap­ják meg. Azonban ez most egy magánvállalkozás, ahol ezekre nincs pénz. A felszínen kell ma­radnunk. Kénytelenek vagyunk őket egy műszakban foglalkoz­tatni, mert a Volán megszün­tette egyes járatait és nem tud­nak másként munkába járni. A munkaruha maradt, az étkezési hozzájárulás is. 1991. végén vá­lasztanunk kellett, - mivel a ko­rábbi vegyesvállalati tárgyalá­sok nem jártak sikerrel - hogy kft. keretében próbálkozunk, vagy mindenki az utcára kerül. 1991-ben a Bútorüzem már nem volt nyereséges, és a vállalatnak év végéig privatizálnia kell a hasonló üzemeket. Elsősorban azok léptek be a kft-ébe, akik­nek számítottunk a munkájára és volt egy kis pénzük, amit haj­landók voltak kockáztatni. So­kan bele sem vágtak volna az egészbe, de nekünk nem igen volt más választásunk. Most megpróbálunk talpon maradni. Elsősorban az üzleti kapcsola­tokat fejlesztjük, a piacainkat próbáljuk megtartani. Sok szi­gorító előírást is •bevezettünk, amit a dolgozók a Zsebükön is éreznek. Január óta öt embernek mondtunk fel. Jelenleg 85-en dolgozunk a kft-ben. Rendkívül nehéz a helyzetük. A nyers fából mire kész termék lesz az legalább három hónap és a legjobb esetben is még egy hónap eltelik, mire a megren­delő kifizeti és a pénzt megkap­ják. Akikkel hosszú ideje üzleti kapcsolatban állnak, azoknak akkor is szállítanak, ha nem tudnak azonnal fizetni. Az alap­anyagok döntő részét ma már nem az Erdőgazdaságtól, ha­nem kisvállalkozóktól veszik, mert azok rugalmasabbak. A nagyarányú pénzügyi kintlévő­ség ellenére eddig igyekeztek mindent kifizetni és a dolgozók sem maradtak soha fizetés nél­kül. Megrendelésük az lenne, csak a kapacitásuk kevés. A MEFAG-on kívül más partner­rel ezideig nem találtak terme­lést és finanszírozást könnyítő megoldást. A Mecseki Erdő és Fafeldolgozó Gazdasággal az átadott készletekre késleltetett fizetésben állapodtak meg, a felhasználás üteméhez iga­zodva. Konyha és különféle bútorok ajtait, fiók-előlapjait gyártják, valamint táblásított falapokat, amelyekből asztallapot, lépcső­ket készítenek a megrendelőik. Ebben az évben elsősorban bel­földre szállítottak. A régebbi partnereik mellett, sok újjal is tárgyaltak, kötöttek üzletet. A jelenlegi legnagyobb értéknek azt tartják, hogy sikerült egy jó piaci pozíciót kialakítaniuk. A szakmai tapasztalatok és a tudás is jelentős tőkét jelent, ami vár­hatóan később még nagy érték lesz. Arra várnak, hogy a terme­lés visszakapja a régi rangját, addig pedig megpróbálnak szin­ten maradni. 45 tanulót is fog­lalkoztatnak. Sz. K. Néhány évvel ezelőtt még féltett kincsként őrizték és megdicsőült mosollyal muto­gatták egymásnak a nők a kül­földről szerzett, kapott szappa­nokat, krémeket, testápolókat, hogy a parfümökről ne is be­széljünk. Napjaink szépségápoló ter­mékeinek egykor elképzelhetet­lenül gazdag választéka szinte kitörölte ezt az időt. Ma nem az okoz fejtörést, hogy egy-egy külföldi terméket hogyan sze­rezzünk be, hanem az, hogy a sokféle közül melyiket válasz- szűk. A dinamikusan fejlődő kozmetikai ipar csodái itt van­nak a hazai piacon. Olyannyira, hogy nemrég Budapesten a kozmetikai ipar kirakatát jelentő Beauty-kiállí- tást rendeztek. Erre a szépség- ápolási szakfórumra elsősorban a hivatásos szépség mestereket, vagyis a kozmetikusokat invi­tálták, akiknek három napon ke­resztül folyamatosan különböző bemutatókat, termékismertető­ket tartottak. Pécsről is többen részt vettek az első magyarországi Beauty kiállításon és már tervezik a kö­vetkező szakmai fórumokra utazást. Szeptemberben ugyanis az ausztriai Gmundenben lesz egy nagyszabású kiállítás, ok­tóberben pedig Münchenben tartják az idei kozmetikai vá­sárt. Bánné Radnai Anna egyike azoknak a pécsi kozmetikusok­nak, akik rendszeresen részt vesznek ezeken a szakmai ta­lálkozókon. Mint mondja, számukra rendkívül sokat jelentenek a bemutatók. Informálódhatnak a legújabb divatirányzatokról, a gyakorlatban ismerhetik meg az újabb és újabb termékeket, ke­zelési módokat és szakmai vé­lemény, illetve tapasztalatcse­rére is sort kerítenek a gyártók és felhasználók. A Beauty-Hungaryn több nagy kozmetikai gyártó cég, köztük a Rosa Graf nevével fémjelzett német Heitland és Petre International GmbEl és az izraeli GIGI cég is tartott szak­mai ismertetőket. Valamennyi bemutató meg­határozóan közös jellemzője volt, hogy természetes alap­anyagú kozmetikumokat ismer­tettek. A GIGI cég egyik képvi­selője pedig azt az irányzatot népszerűsítette, amelynek lé­nyege, hogy a sminknek nem csak a ruházattal, hanem az egész megjelenéssel, az egyéni­séggel is összhangban kell len­nie. Ugyancsak új irányzat a nyugtató, stressz-oldó masszí­rozás, kezelés. Az említett két nagy cég egyébként itt van már termékei­vel a hazai piacon. Üzletfilozó­fiájuk szellemében ők nem egyéneknek, hanem szakembe­reknek, üzleteknek kínálják a termékeiket, vagyis a kozmeti­kusokon keresztül lehet hozzá­juk jutni. Referencia szalonjaik vannak, s bemutatókkal egybe­kötött tanfolyamokon ismerte­tik készítményeik bőrtípusok­hoz igazított, jellemző ható­anyag tartalmát. Ez utóbbi, illetve a felhasz­nálhatósági idő rendkívül fontos ezeknél a készítményeknél. Jól­lehet a nálunk hozzáférhető termékek jelentős része világ­márka, az ellenőrzés alól ezek sem kivételek. A Fogyasztóvé­delmi Főfelügyelőség és a me­gyei felügyelőségek a közel­múltban vizsgálták a vegyi és kozmetikai termékek forgalma­zásának körülményeit. A vizsgálat céljáról és a ta­pasztalatokról dr. Bodnár Jó­zseftől, a Baranya Megyei Fel­ügyelőség vezetőjétől érdeklőd­tünk. Mint elmondta a megye öt városában és több nagyobb te­lepülésén 35 egységben 160 féle hazai és 150 féle import ké­szítményt kontrolláltak. Azt ellenőrizték, hogy meg- történt-e az adott termék előze­tes minőségvizsgálata, hogy megfelelő-e a vásárlók tájékoz­tatása a készítmény tulajdonsá­gairól, illetve azt, hogy betart­ják-e a forgalmazók a felhasz­nálhatósági időt. A vizsgált import termékek 46 százalékánál azt tapasztal­ták, hogy a magyar nyelvű használati útmutató hiányzik, s jelentős részüknél hiányzott a minőségvizsgálatot dokumen­táló igazolás. Összesen 157 000 forint értékű termék forgalma­zását kellett feltételhez kötniük, illetve 64 000 forint értékű ké­szítmény árusítását kellett leállí­taniuk a lejárt felhasználható­sági idő miatt. Tizenegy esetben szabálysér­tési eljárást kezdeményeztek. Összesen 14 500 forint bírságot szabtak ki, 19 esetben pedig kö­telezésre szóló államigazgatási határozatot hoztak a hiányossá­gok megszüntetésére. E számok alapján azonban nem nyerhetünk hiteles képet, ha nem tesszük hozzá, hogy az import termékek közül pont a külföldi kozmetikumok voltak azok, amelyek eltarthatósági, minőségmegőrzési ideje meg­lehetősen hosszú - általában 3-5 év -, s amelyek minőségére vo­natkozóan konkrét panasz nem érkezett a felügyelőséghez. Ez természetesen nem azt jelenti hogy ilyesmi nem fordulhatott elő. Másként közelítve a kér­dést, úgy tűnik, hogy a márkás import készítmények nagy va­lószínűséggel megbízható ter­mékek. A gyártóik évek, évtizedek tapasztalatai alapján tudják, hogy nem csak egy termék, ha­nem akár az egész cég is bele­bukhat abba, hogy ha mást hir­detnek, mint amit adnak. Ettől függetlenül a magyar nyelvű tá­jékoztatás kötelező. Vagy az importálónak, vagy a forgalmazónak, vagy a keres­kedőnek, de valakinek gondos­kodnia kell róla. Akkor is ha ke­reskedelemben, akkor is, ha ügynökhálózat útján árulják. S ehhez a saját, vásárlói, fogyasz­tói érdekünkben ajánlatos ra­gaszkodni. Kit szeretne a legkevésbé szomszédjának? - ezt a kér­dést tette fel húszezer euró­painak egy olyan tudomá­nyos testület, amely szocio­lógusok, pszichológusok és demográfusok segítségével „kontinensünk értékeinek” (vagy értéktelenségeinek?) tanulmányozására alakult. Az eredmény a türelmetlen­ség térképe lett. Kiderül be­lőle, hogy mi, európaiak bi­zony nem szeretjük úgy fel­ebarátainkat, mint lenma­gunkat . .. A megkérdezettek 60 szá­zaléka kábítószerest szeretne a legkevésbé szomszédjá­nak, 47 százaléka alkoholis­tát, 36 százaléka büntetett előéletűt, 32 százaléka jobb- és baloldali szélsőségest, 28 százaléka homoszexuálist, 26 százaléka AIDS-beteget, 25 százaléka labilis idegze­tüt, 17 százaléka muzulmánt, 11 százaléka bevándorlót vagy vendégmunkást, 10 százaléka más fajut, 8 száza­léka sokgyermekes családot. Ez az átlag. Érdekes, hogy a németek valamennyi kate­góriában ennél nagyobb arányban idegenkednek bármiféle rendhagyó szom­szédtól és ezüstérmesek a tü- relmetlenségi listán. A negatív aranyérmes Portugália, amely minden vonatkozásban Európa leg­türelmetlenebb országának bizonyult. Luís de Franca lisszaboni szociológus-pro­fesszor szerint ennek két alapvető oka van. Az egyik az, hogy Portugália földrajzi­lag „Európa legszélén” van, a másik pedig a hosszú Sala- zar-diktatúra szellemi-lelki öröksége. Figyelemreméltó a türelmetlenségi lista további rangsora: 2. Németország, 3. Olaszország, 4. Belgium, 5. Nagy-Britannia, 6. Eszak-ír- ország, 7. Hollandia, 8. Íror­szág, 9. Spanyolország, 10. Izland, 11. Norvégia, 12. Svédország, 13. Franciaor­szág, 14. Dánia. Amennyire nem meglepő, hogy a skandináv országok bizonyultak a legtürelme­sebbeknek, annyira váratlan Franciaország előkelő he­lyezése. Mint a válaszokból kitűnik, a franciák haragsza­nak a legkevésbé még azokra is, akik parkoló kocsijukban anélkül okoznak karosszé­ria-sérülést, hogy névjegyü­ket hátrahagynák... És őket zavarja a legkevésbé, ha szomszédjuk büntetett előé­letű. Ami a politikát illeti: az angolokat a baloldali szélső­ségesek, a franciákat a jobb­oldaliak idegesítik jobban, a németeket mindkét véglet, a dánokat nem érdekli szom­szédaik világnézete. F orint-kötvények Londonból A londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) körülbelül kétmilliárd forint névértékben bocsát ki fo­rintkötvényeket Magyarorszá­gon az év vége felé, elsőként a nemzetközi pénzintézetek kö­zül. A kötvényeket valószínűleg 5-7 éves lejáratra bocsátják ki rögzített kamatú szelvényekkel. A várható hozamot Marcus Fedder a mostani helyzet isme­retében 20 százalékosra be­csülte, de hozzátette, hogy ez változhat, mert az ármegállapí­tásig még tovább csökkenhet az infláció és a kamatszint Ma­gyarországon, és azt is számí­tásba kell majd venni, hogy a bank milyen feltételekkel köl­csönzi ki forintbevételét. Amióta megjelentek a vásá­rokon kis asztalukon, ládán to­logatva három gyufaskatu- lya-fiókot, figyelem őket. Egyik alatt van a „piros” műanyag go­lyócska. A legkisebb tét egy ez­res, kézben féltucatot is tarta­nak, mint biztató kínálatot. Csábító lehetőség, azonnali fi­zetés készpénzben. A tologa­tásnál, mintha véletlenül, jól látható a félig felfordult fiók alatt a golyó. A továbbtologatás elég lassú, hogy a golyó útja jól megfigyelhető. A szemek kap­zsin guvadhatnak, a találat szinte biztosnak látszik. Forgalom is mutatkozik, de a „forgatókönyv” egyforma, ha­sonszőrűek a vállalkozók is. Csak a tenyereket váltják a „zöldek”, ha nem is egy zsebre, de közös kasszára megy a játék. Mert, játék” ez, néha feltűnően sutára sikerült mutatással meg­csillantva a reményt, megcé­lozva a könnyű pénzt. Többször megfigyeltem, próbáltam észrevenni, hogy hol van a „svindli”. Percekig have­rok közt folyik a játszma, hogy a külsők kedvet kapjanak. Nem láttam olyant, hogy valaki, aki a nézők szerint is jól választva el­találta a „piros”-t, ne kapta volna meg az egy-két ezrest. Még gratuláltak is hozzá. Nyil­vánvalóan „belső játszma” folyt. Többszöri megfigyelésnél sem láttam, hogy valaki bizto­san „külső” pénzt vitt volna el. Néhány nap előtt több időt szántam rá, hogy végére járok a dolognak. Besoroltam a körbe. Biztatni kezdtek: - Próbálja meg! Nem kell fizetni, csak mu­tasson rá. Ellenálltam, mondtam, hogy rövidlátó vagyok. Egy idősebb férfinak még a fülébe is sugdos­tak, de nem állt kötélnek. Mel­lette idősebb asszony gyötrő­dött, hogy megkockáztassa ez­resét, hiszen olyan jól látható volt a doboz alatt a go­lyócska ... Végül egy fiatal, sovány, sö­tét ruhás nő rászánta magát. Neki is diszkréten mutogatták a „piros” búvóhelyét. Biztatták, hogy nem kell fizetni, csak mu­tasson rá. Mikor ráállt, arra kér­ték, hogy mutassa a pénzét. Két ötszázas volt nála. A két „Ady” mellé csábítóan egy „Bartókot” helyeztek. Az asszony izgatot­tan figyelt. Rámutatott a do­bozra, amelyre én is mutattam volna. Felemelik: üres! Megdöbbentő! Fogalmam sincs, hogyan tüntették el. Biz­tosan van, aki tudja a trükköt, és jól megtanulta. Kétségtelenül ügyesek, a laikus semmit sem vehet észre, csak az üres fiókot láthatja. A fiatalasszony majdnem sír. Vigasztalják, próbálja újra - ingyen! A játszma ismétlődik: a go­lyó jól látható, és tologatás után is biztosra vehető a helye. Rá mernék tenni akár tíz „zöldet”. Felemelik: üres! Ilyesmi a „szemfényvesz­tés”! Összesen három próbálko­zást engedélyeznek. Ugyanaz az eredmény. Az asszony hiába panaszkodik, hogy neki azt mondták, hogy csak mutasson rá, két „Ady”-ja eltűnt a „Bar- tók”-ok között. Az íratlan sza­bály szerint, ha átadta a pénzt, csak „sajnálhatják”, hogy nem sikerült. Otthagytam őket. Saj­nos, nem vagyok Búd Spencer, mert kedvem lett volna a „mini­galeri” fejeit összekoccintani. Mint szemlélőnek szólni sem tanácsos. Hallottam, hogy múltkor egy szemlélő a vesztest szidta legjobban. Talán igaza volt... Mindezekhez a nevemet sem merném leírni, talán sok maffia­filmet láttam .. . Abban sem vagyok biztos, hogy érdemes leírni. Sokan lát­ták, legtöbben már óvatosak, gyengül a kereslet. Mégis, talán nem hiába írtam le egy asszony „hétköznapi tragédiáját”, mert annak vehető ezer forint kido­bása. Remélem, hogy akadnak, akik jobban hisznek nekem, mint a saját szemüknek.-T­Külföldön is keresettek a gyár termékei Fotó: Szundi György Márkás kozmetikumokkal Szépségápolási szakfórumok

Next

/
Thumbnails
Contents