Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-21 / 200. szám
6 aj Dunántúli napló 1992. július 21., kedd A függetlenség ünnepén egy szlovák férfi csókolja a nemzeti lobogót a Szlovák Nemzeti Tanács épülete előtt tartott naggyűlés idején, mialatt a testület elfogadta a Szlovák Köztársaság szuverenitásáról szóló nyilatkozatot 1992. július 17-én. Visegrádi négyek? Az egyesült Európában Öt év múlva csak ECU-val? Visszavonhatatlanul - válás. A korábbi Csehszlovák Köztársaságot mára önálló Cseh Köztársaság illetve Szlovák Köztársaság váltotta fel. A gyakorlatilag szeptember 30-ától végbemenő s másfél-két évig tartó folyamatot közös megegyezéssel, békés, alkotmányos keretek között kívánják végrehajtani. Remélhetőleg így lesz, noha a reális számvetés szerint az újraosztás és az elszámolás terén kemény, anyagi természetű csaták várhatók s nem lehet teljesen kizárni a nacionalista szenvedélyek elszabadulását sem. Az elmúlt hónapokban megszokhattuk már, hogy körülöttünk változik a térkép, régi-új szomszédokat kell számításba vennünk. Észak-keleten Ukrajnát, délen egyszerre három, immár független délszláv államot s hasonló fejleményre van kilátás a Dunától északra. Ami történik, az a cseh és szlovák nemzet belügye, a mi törekvésünk pedig az, hogy (MTI-Panoráma) Tengeralatti expedíció indul útnak őszszel, hogy fellelje „A kis herceg”, az „Éjszakai repülés” és más remekművek írójának földi maradványait a hullámsírban. Antoine de Saint-Exupéry, aki vadászrepülőként harcolt a második világháborúban a szövetségesek oldalán, 1944. július 31-én Korzikáról szállt fel gépével felderítésre és többé nem tért vissza. Gépének, a Lightning P-38-nak a roncsait sem találták meg. A francia Tengerkutatási Intézet, amelynek 1991-ben sikerült különféle tárgyakat a felszínre hoznia az 1912-ben Új-Foundland közemég jobb és bensőségesebb, de legalábbis a jelenleginél ne rosszabb viszony alakuljon ki a két állammal, mint az eddigi egységes képződménnyel. Van-e minderre reális lehetőség? A magyar álláspont szerint, s ez az elmúlt napok legkülönbözőbb nyilatkozataiból egységesen kitűnt, feltétlenül. Azzal együtt, hogy Szlovákiából két olyan, szőnyeg alá nem seperhető kérdés is kapcsolatos, mint Bős-Nagymaros, valamint az ottani magyar kisebbség ügye. Európa és a világ azt látja, hogy a visegrádi hármak nemsokára négyen lehetnek. Ez még bonyolultabbá teheti az együttműködést politikai, gazdasági és más téren egyaránt. S nem lesz könnyű összehangolni a kapcsolatépítést a Nyugattal, amelytől a visegrádiak közreműködést és támogatást várnak. Mindezt mégis vállalni kell, mert közös érdek, hogy a háromból néggyé válás ne akadályozza az ötről hatra jutást. lében elsüllyedt Titanic-ról, ezúttal is a Nautilus tengeralattjáróját bocsátja az expedíció rendelkezésére. Egy francia repülési szaklap 1981 májusban olyan értesülést közölt, amely szerint Saint- Exupéry gépét egy német Focke-Wulf típusú gép lőtte le és a Lightning Saint Raphaeltől mintegy tíz kilométerre délre lángolva a tengerbe zuhant. A 44 éves korában hősi halált halt Saint-Exupéry egyike volt az Aeropostale francia légiposta-társaság legendás pilótáinak. Számos országban, így Németországban is a legtöbbet olvasott francia szerző. (DPA) Történészek és közgazdászok egyaránt ámulhatnak azon, hogyan sikerült mindössze két rövid évtized alatt lényegében a semmiből megteremteni egy új pénzt - az ecu-t. Emlékezzünk csak! Az olajválság és a fix árfolyamú rendszer összeomlása az európaiakat kiszolgáltatta a dollárárfolyam és az ehhez kapcsolódó kamatlábak ingadozásainak. (Az árfolyammozgások és a kamatlábingadozások leginkább az Egyesült Államok belső érdekei szerint alakultak.) Az instabilitás csökkentésének igénye any- nyira égetővé vált, hogy létrehozták az Európai Monetáris Rendszert (EMS), amelynek pénzegysége az ecu lett. Egy piac születése Az ecu eredetileg kosárvaluta volt; az európai központi bankok közötti finanszírozási és hitelnyújtási műveletek árfolyam-mechanizmusának számszerű kifejezése. Döntően az EK központi bankjainak tartalék- és elszámolási eszközéül szolgált. Az EMS-megállapodás leszögezte, hogy a rendszernek 1981-re át kell lépnie „intézményesült” második szakaszába, ahol már megjelenik a közös valuta is. Amikor azonban erre sor került volna, éppen az ecu legerősebb védelmezői - Valéry Giscard d,Estaing és Helmut Schmidt - kételkedni kezdtek, és a második szákasz beindítását későbbre halasztották. Eközben az ecu úgy vált nagykorúvá, hogy szülői által elhanyagolva a piacokra menekült. A „köz-ecu” - bármely más valutához hasonlóan - ad- ható-vehető „magán-ecu”-vé vált. A kosarat alkotó valutáknak köszönhető stabilitásából adódóan - ami minimalizálta az árfolyamkockázat elleni biztosítási költségeket -, valamint azért, mert bármely egyedi nemzetgazdaságtól független volt, az ecu jelentős finanszírozási eszközzé és kereskedelmi közvetítővé serdült. Azaz már a 80-as évek elején a világpiac legkeresettebb valutái közé emelkedett. A bankok kezdtek ecu-kölcsönöket nyújtani és ecu-kötvényeket és értékjegyeket kibocsátani; a kormányok ecu-kincstárjegyeket és kötvényeket dobtak piacra; a vállalatok ecu-ben adtak ki számlákat, és a piacon ecu- szerződéseket jegyeztek. Minderre olyan időszakban került sor, amikor nagyfokú volt az instabilitás és lelassult a gazdasági tevékenység. 1990- ben például az ecu a negyedik lett azon valuták között, amelyekben értékpapírokat bocsátottak ki, s részesedése 1991- ben tovább nőtt. (1990-hez képest lényegében megkétszereződött.) Hasonló mértékű volt a bankközi ecu-spot és letéti piacok alakulása. Az ecu ezen a piacon a harmadik leggyakrabban használt valutává lépett elő. Az is figyelemre méltó, hogy az ecu-klíringrendszer által kezelt volumen mára elérte az 50 milliárd ecu átlagos napi forgalmat. A nemzetközi kereskedelemben az ecu szerepe - bár növekedett - viszonylag szerény maradt. Az Ernst and Young által készített tanulmány azonban azt is kimutatta, hogy az ipar erőteljesen támogatja az egységes európai valuta gondolatát, figyelemmel annak az exportra, a kölcsönzésre, a marketingtevékenységre tett pozitív hatására. Ezen túlmenően ecu-futures és opciós ügyletek jöttek létre az Egyesült Államokban és Európában (London, Párizs), lehetővé téve az ecu-kötvények tulajdonosainak kockázataik biztosítását, miközben lehetőség nyílt arbitrázsra és spekulációra is. Vissza az „ intézményes ” szakaszhoz 1989 áprilisában megállapodás született a monetáris integráció újbóli napirendre tűzéséről és arról, hogy új alapokat fektetnek le a közös központi bank által kezelt egységes valuta, tehát az ecu számára. Valamely valuta- vagy pénznem a valóságban nem egyszerűen piaci termék, amely kizárólag a kereslet-kínálati erőktől függ, hanem kormányzati eszköz is, továbbá az állam szuverenitásának jelképe. Ezért az ecu - egyidejűleg a pénzpiacokon való kiterjedt elismerésével - az európai gazdasági és pénzügyi unió körüli vitáknak is középpontjában állt. Az EK vezetői 1991 decemberében Maast- richtban tartott csúcstalkálkozó- jukon olyan megállapodásra jutottak, amelynek alapján már 1997-re kialakulhat a gazasági és monetáris unió, az évszázad végére pedig bevezethető az egységes európai valuta. A változások következményeként az ecu-piac várhatóan tovább növekszik, miután mind a bankok, mind a vállalatok egyre jobban kötődnek e pénznemhez, hogy felkészüljenek arra az időre, amikor az ecu már valuta. Az is várható, hogy még az Európán kívüli importőrök és exportőrök is egyre inkább az ecu-t alkalmazzák elszámolásaiknál, ha Európában kötnek üzletet. Az ecu mint „egységes valuta” mérsékli a kezelhetetlen devizakockázatokat, csökkenti a devizajutalékokat és - ami különösen fontos - az árfolyam- kockázatokat, megszüntetve a tranzakciós költségeket. Mindez előmozdítja a kereskedelmet, és segíti, könnyíti a pénzműveleteket az EK területén. A monetáris és a védelmi politikát nem lehet csoportnyi bürokratára vagy „eurokratára”" hagyni, hanem demokratikus testületek szoros ellenőrzése alá kell vonni azokat. (MTI-Press) A Visa-tól az American Expressig A bűvös plasztik- kártya (MTI-Panoráma) Bécsben megemlékeztek az első pénzautomata üzembehelyezésének 25. évfordulójáról: a nevezetes esemény helyszíne persze nem az osztrák főváros, hanem a pénzügyekben jócskán élenjáró London volt. A Barclays egyik fiókjában az új masina a különleges, papírból készült szelvényre 10 angol fontot bocsátott ki 1967 június végi üzembehelyezése óta. A bűvös kártyácskákért Ausztriában dúl a harc: a közönség számára kényelmesebb pénzkezelést, adott esetben pedig státuszszimbólumot jelent, míg a kibocsátóknak busás hasznot. Ez utóbbiak annyira elégedettek lehetnek, hogy mostanában még a használati díj csökkentésére is rászánták magukat. Kezdődött a Visa- val: aki - Ausztriában - augusztus végéig kiváltja, fele annyit fizet érte. Már eddig 30 ezren csatlakoztak - s ezzel a Visa-kártyatulajdo- nosok száma 320 ezerre nőtt. Ez már csak hajszállal kevesebb, mint amennyien az Eurocardot választják, s rémületében, hogy lemarad, ez utóbbi ugyanezt az utat választotta: kedvezményes feltételeket az újonnan csatlakozóknak. A Diners Club a harmadik, 80 ezres táborral. Ők nem érzik kénysze- I rítve magukat semmiféle engedményre: elég vonzerőnek tartják a 100 ezer schillingig terjedő hitelfelvételi lehetőséget, amit a tagság jelent. Nem beszélve arról, hogy éppen emiatt kimondottan előnytelen lenne, ha nagyon felhígúlna a tulajdonosok köre. Negyedik az American Express - 38 ezren lobogtatják Ausztria-szerte, s aki kicsit is járatos ilyen ügyekben, tudja: mögöttük tisztes jövedelem áll. A bankok szeretik a pénzautomatára jogosító kártyát: míg a csekkrendszer sok munkát jelent - egy csekk feldolgozása emiatt 20-25 schilling költséggel jár, (ez évente 4—6 milliárd), addig a kártyáért, illetve a pénzautomata használatáért havonta csak egyszer kell a számlákhoz nyúlni. Szászi Júlia Keresik Saint-Exupéry földi maradványait A tevékeny Hillary és a népszerű Barbara Jövendő First Lady-k a szorítóban Tipikust! Az Európai Közösség mező- gazdasági miniszterei brüsszeli ülésükön elfogadták a tájjellegű, tipikus termékek védelmének elvét, a gyakorlati megvalósítás azonban nem ígérkezik könnyűnek. Az erre vonatkozó közösségi szabályok értelmében az elfogadott tipikus termékeket tilos lesz más vidékeken, országokban előállítani - míg ma az a helyzet, hogy a Görögországban kecsketejből előállított Feta sajt dániai változatát tehéntejből készítik, az olasz Mozzarella sajtot Belgiumban is másolják, a Pármai sonkát belga és holland sertésekből is füstölik. A jövőben azoknál a termékeknél, amelyeket tájjellegűnek fogad el a Közösség, a borfajtákhoz hasonló márkavédelmet biztosítanak. Margot Perot gyanútlanul bekapcsolta a televíziós készüléket, hogy megnézze a férjével készült televíziós beszélgetést. S akkor, ott a képernyő előtt, sokmillió nézőtársával együtt értesült róla, hogy Ross Perot, a két nagy párt egyikéhez sem tartozó texasi milliárdos, nem zárja ki indulását az elnökválasztásokon. „Majd lefordultam a székről a meglepetéstől” - mondta később, amihez a tudósítók hozzáfűzték: kevés asz- szony tudhatta meg ennyire előkészítés nélkül, hogy Amerika új First Lady-je lehet. Igaz, volt olyan későbbi First Lady, akit tizenkilenc évesen, újsütetű asszonyként, huszonhat esztendős, akkor fiatal katonatiszt félje gyengéden átölelt, majd így szólt hozzá: „Meg kell értened, első a hazám és csak utána következel Te, drágám.” A férfi az ötvenes években két elnöki periódust betöltő Dwinght D. Eisenhower volt és felesége, Mamie időben megtanulta ezt a leckét. Azt mondják róla, ő volt a legszótlanabb és legboldogabb elnökné a Fehér Házban. Amerika első asszonyának nincs pontosan rögzített szerepköre, egy kicsit rajta s természetesen a férjén múlik, hogyan alakul a helyzete. A két pólusnak a két Roosevelt asszonyt tartják. Edith, Theodore Roosevelt felesége 1901-ben azt mondta: „A First Lady nevét háromszor nyomtatják le a lapokban, születésekor, házasságkötésekor és halálakor.” Eleanor Roosevelt, három és fél évtizeddel később rendkívüli aktivitással vetette be magát a politikai és társadalmi tevékenységbe férje Franklin oldalán. Az eddigi 43 First Lady esetében tehát mindenre és mindennek ellenkezőjére van példa. Közülük csak nagyon kevesen hagyták el elégedett nyugalommal a Fehér Házat. Nyolcán özvegyként távoztak, a legutóbbi Jacqueline Kenedy volt. Betty Ford meghasonlá- sában az alkoholhoz menekült s távozása után elvonókúrát kellett kezdenie. Edith Wilson férje szélütése után mindent a maga kezébe ragadott, s így maradt rajta a Presidentress, elnökasszony gúnynév. Az idei kampányban,miután Perot visszalépett,két különböző vérmérsékletű asszony pályázik majd a First Lady-ségre. A negyvennégy éves Hillary Clinton férje minden politikai döntésébe beleszól, a sztárügyvédnő anyagiakban is legalább négyszer annyit vitt haza, mint az arkansasi kormányzó 35 ezer dolláros fizetése. Felvetődött, hogy First Lady helyett továbbra is politikai partner legyen, esetleg igazságügyminiszterként. Rövidesen kitűnt azonban, hogy az amerikaiak nem ezt váiják s túlzott szerep- vállalása akár választási kockázat is lehet. A kampánymenedzserek azonnal módosítottak s a minap már egy hátrahuzódó Hillary mondta nagyon csendesen: „Sok minden közös vonásom van Barbara Bush-sal, az én időm jórészét is a családról való gondoskodás teszi ki.” Barbara rendkívül népszerű, miután Fehér Ház-i szereplésének kezdetén elhatározta, mindannak az ellenkezőjét csinálja, mint amit Nancy Reagan tett. Határozott, de anyás, s jó humorérzékkel rendelkezik. Abba szól bele, amihez ért: változatlanul korábbi liberálisabb abortusz felfogását vallja, miközben férje - Reagan hatására - szigorúbb irányzatot követel. Kritikus helyzetekben (amikor félje Tokióban rosszul lett s az asztal alá bukott) azonnal feltalálta magát. S miközben George Bush népszerűségi mutatója a tavalyi csúcsról 34 százalékra zuhant, Barbara tartja a 80 százalékot. Ha csak First Lady-t választanának, biztosan nyerne. Réti Erin
