Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-21 / 200. szám

6 aj Dunántúli napló 1992. július 21., kedd A függetlenség ünnepén egy szlovák férfi csókolja a nemzeti lo­bogót a Szlovák Nemzeti Tanács épülete előtt tartott naggyűlés idején, mialatt a testület elfogadta a Szlovák Köztársaság szuve­renitásáról szóló nyilatkozatot 1992. július 17-én. Visegrádi négyek? Az egyesült Európában Öt év múlva csak ECU-val? Visszavonhatatlanul - válás. A korábbi Csehszlovák Köztár­saságot mára önálló Cseh Köz­társaság illetve Szlovák Köztár­saság váltotta fel. A gyakorlatilag szeptember 30-ától végbemenő s más­fél-két évig tartó folyamatot közös megegyezéssel, békés, alkotmányos keretek között kí­vánják végrehajtani. Remélhe­tőleg így lesz, noha a reális számvetés szerint az újraosztás és az elszámolás terén kemény, anyagi természetű csaták várha­tók s nem lehet teljesen kizárni a nacionalista szenvedélyek el­szabadulását sem. Az elmúlt hónapokban meg­szokhattuk már, hogy körülöt­tünk változik a térkép, régi-új szomszédokat kell számításba vennünk. Észak-keleten Ukrajnát, dé­len egyszerre három, immár független délszláv államot s ha­sonló fejleményre van kilátás a Dunától északra. Ami történik, az a cseh és szlovák nemzet belügye, a mi törekvésünk pedig az, hogy (MTI-Panoráma) Tenger­alatti expedíció indul útnak ősz­szel, hogy fellelje „A kis her­ceg”, az „Éjszakai repülés” és más remekművek írójának földi maradványait a hullámsírban. Antoine de Saint-Exupéry, aki vadászrepülőként harcolt a második világháborúban a szö­vetségesek oldalán, 1944. július 31-én Korzikáról szállt fel gé­pével felderítésre és többé nem tért vissza. Gépének, a Light­ning P-38-nak a roncsait sem találták meg. A francia Tenger­kutatási Intézet, amelynek 1991-ben sikerült különféle tár­gyakat a felszínre hoznia az 1912-ben Új-Foundland köze­még jobb és bensőségesebb, de legalábbis a jelenleginél ne rosszabb viszony alakuljon ki a két állammal, mint az eddigi egységes képződménnyel. Van-e minderre reális lehe­tőség? A magyar álláspont sze­rint, s ez az elmúlt napok legkü­lönbözőbb nyilatkozataiból egységesen kitűnt, feltétlenül. Azzal együtt, hogy Szlovákiá­ból két olyan, szőnyeg alá nem seperhető kérdés is kapcsolatos, mint Bős-Nagymaros, valamint az ottani magyar kisebbség ügye. Európa és a világ azt látja, hogy a visegrádi hármak nem­sokára négyen lehetnek. Ez még bonyolultabbá teheti az együttműködést politikai, gaz­dasági és más téren egyaránt. S nem lesz könnyű össze­hangolni a kapcsolatépítést a Nyugattal, amelytől a visegrá­diak közreműködést és támoga­tást várnak. Mindezt mégis vál­lalni kell, mert közös érdek, hogy a háromból néggyé válás ne akadályozza az ötről hatra jutást. lében elsüllyedt Titanic-ról, ez­úttal is a Nautilus tengeralattjá­róját bocsátja az expedíció ren­delkezésére. Egy francia repülési szaklap 1981 májusban olyan értesülést közölt, amely szerint Saint- Exupéry gépét egy német Focke-Wulf típusú gép lőtte le és a Lightning Saint Raphaeltől mintegy tíz kilométerre délre lángolva a tengerbe zuhant. A 44 éves korában hősi halált halt Saint-Exupéry egyike volt az Aeropostale francia légi­posta-társaság legendás pilótái­nak. Számos országban, így Németországban is a legtöbbet olvasott francia szerző. (DPA) Történészek és közgazdászok egyaránt ámulhatnak azon, ho­gyan sikerült mindössze két rö­vid évtized alatt lényegében a semmiből megteremteni egy új pénzt - az ecu-t. Emlékezzünk csak! Az olaj­válság és a fix árfolyamú rend­szer összeomlása az európaiakat kiszolgáltatta a dollárárfolyam és az ehhez kapcsolódó kamat­lábak ingadozásainak. (Az árfo­lyammozgások és a kamatláb­ingadozások leginkább az Egyesült Államok belső érdekei szerint alakultak.) Az instabili­tás csökkentésének igénye any- nyira égetővé vált, hogy létre­hozták az Európai Monetáris Rendszert (EMS), amelynek pénzegysége az ecu lett. Egy piac születése Az ecu eredetileg kosárvaluta volt; az európai központi ban­kok közötti finanszírozási és hi­telnyújtási műveletek árfo­lyam-mechanizmusának szám­szerű kifejezése. Döntően az EK központi bankjainak tarta­lék- és elszámolási eszközéül szolgált. Az EMS-megállapodás le­szögezte, hogy a rendszernek 1981-re át kell lépnie „intézmé­nyesült” második szakaszába, ahol már megjelenik a közös va­luta is. Amikor azonban erre sor került volna, éppen az ecu lege­rősebb védelmezői - Valéry Giscard d,Estaing és Helmut Schmidt - kételkedni kezdtek, és a második szákasz beindítá­sát későbbre halasztották. Eközben az ecu úgy vált nagykorúvá, hogy szülői által elhanyagolva a piacokra mene­kült. A „köz-ecu” - bármely más valutához hasonlóan - ad- ható-vehető „magán-ecu”-vé vált. A kosarat alkotó valutáknak köszönhető stabilitásából adó­dóan - ami minimalizálta az ár­folyamkockázat elleni biztosí­tási költségeket -, valamint azért, mert bármely egyedi nemzetgazdaságtól független volt, az ecu jelentős finanszíro­zási eszközzé és kereskedelmi közvetítővé serdült. Azaz már a 80-as évek elején a világpiac legkeresettebb valutái közé emelkedett. A bankok kezdtek ecu-kölcsönöket nyújtani és ecu-kötvényeket és értékjegye­ket kibocsátani; a kormányok ecu-kincstárjegyeket és kötvé­nyeket dobtak piacra; a vállala­tok ecu-ben adtak ki számlákat, és a piacon ecu- szerződéseket jegyeztek. Minderre olyan időszakban került sor, amikor nagyfokú volt az instabilitás és lelassult a gazdasági tevékenység. 1990- ben például az ecu a negyedik lett azon valuták között, ame­lyekben értékpapírokat bocsá­tottak ki, s részesedése 1991- ben tovább nőtt. (1990-hez ké­pest lényegében megkétszere­ződött.) Hasonló mértékű volt a bankközi ecu-spot és letéti pia­cok alakulása. Az ecu ezen a pi­acon a harmadik leggyakrabban használt valutává lépett elő. Az is figyelemre méltó, hogy az ecu-klíringrendszer által kezelt volumen mára elérte az 50 mil­liárd ecu átlagos napi forgalmat. A nemzetközi kereskedelem­ben az ecu szerepe - bár növe­kedett - viszonylag szerény ma­radt. Az Ernst and Young által készített tanulmány azonban azt is kimutatta, hogy az ipar erőtel­jesen támogatja az egységes eu­rópai valuta gondolatát, figye­lemmel annak az exportra, a kölcsönzésre, a marketingtevé­kenységre tett pozitív hatására. Ezen túlmenően ecu-futures és opciós ügyletek jöttek létre az Egyesült Államokban és Eu­rópában (London, Párizs), lehe­tővé téve az ecu-kötvények tu­lajdonosainak kockázataik biz­tosítását, miközben lehetőség nyílt arbitrázsra és spekulációra is. Vissza az „ intézményes ” szakaszhoz 1989 áprilisában megállapo­dás született a monetáris integ­ráció újbóli napirendre tűzésé­ről és arról, hogy új alapokat fektetnek le a közös központi bank által kezelt egységes va­luta, tehát az ecu számára. Valamely valuta- vagy pénz­nem a valóságban nem egysze­rűen piaci termék, amely kizá­rólag a kereslet-kínálati erőktől függ, hanem kormányzati esz­köz is, továbbá az állam szuve­renitásának jelképe. Ezért az ecu - egyidejűleg a pénzpiaco­kon való kiterjedt elismerésével - az európai gazdasági és pénz­ügyi unió körüli vitáknak is kö­zéppontjában állt. Az EK veze­tői 1991 decemberében Maast- richtban tartott csúcstalkálkozó- jukon olyan megállapodásra ju­tottak, amelynek alapján már 1997-re kialakulhat a gazasági és monetáris unió, az évszázad végére pedig bevezethető az egységes európai valuta. A változások következmé­nyeként az ecu-piac várhatóan tovább növekszik, miután mind a bankok, mind a vállalatok egyre jobban kötődnek e pénz­nemhez, hogy felkészüljenek arra az időre, amikor az ecu már valuta. Az is várható, hogy még az Európán kívüli importőrök és exportőrök is egyre inkább az ecu-t alkalmazzák elszámolása­iknál, ha Európában kötnek üz­letet. Az ecu mint „egységes va­luta” mérsékli a kezelhetetlen devizakockázatokat, csökkenti a devizajutalékokat és - ami kü­lönösen fontos - az árfolyam- kockázatokat, megszüntetve a tranzakciós költségeket. Mindez előmozdítja a kereske­delmet, és segíti, könnyíti a pénzműveleteket az EK terüle­tén. A monetáris és a védelmi politikát nem lehet csoportnyi bürokratára vagy „eurokra­tára”" hagyni, hanem demokra­tikus testületek szoros ellenőr­zése alá kell vonni azo­kat. (MTI-Press) A Visa-tól az American Expressig A bűvös plasztik- kártya (MTI-Panoráma) Bécsben megemlékeztek az első pénzautomata üzembehe­lyezésének 25. évfordulójá­ról: a nevezetes esemény helyszíne persze nem az osztrák főváros, hanem a pénzügyekben jócskán élen­járó London volt. A Barc­lays egyik fiókjában az új masina a különleges, papír­ból készült szelvényre 10 angol fontot bocsátott ki 1967 június végi üzembehe­lyezése óta. A bűvös kártyácskákért Ausztriában dúl a harc: a közönség számára kényel­mesebb pénzkezelést, adott esetben pedig státuszszim­bólumot jelent, míg a kibo­csátóknak busás hasznot. Ez utóbbiak annyira elégedet­tek lehetnek, hogy mostaná­ban még a használati díj csökkentésére is rászánták magukat. Kezdődött a Visa- val: aki - Ausztriában - au­gusztus végéig kiváltja, fele annyit fizet érte. Már eddig 30 ezren csatlakoztak - s ezzel a Visa-kártyatulajdo- nosok száma 320 ezerre nőtt. Ez már csak hajszállal kevesebb, mint amennyien az Eurocardot választják, s rémületében, hogy lemarad, ez utóbbi ugyanezt az utat választotta: kedvezményes feltételeket az újonnan csat­lakozóknak. A Diners Club a harmadik, 80 ezres tábor­ral. Ők nem érzik kénysze- I rítve magukat semmiféle engedményre: elég vonz­erőnek tartják a 100 ezer schillingig terjedő hitelfel­vételi lehetőséget, amit a tagság jelent. Nem beszélve arról, hogy éppen emiatt kimondottan előnytelen lenne, ha nagyon felhígúlna a tulajdonosok köre. Ne­gyedik az American Exp­ress - 38 ezren lobogtatják Ausztria-szerte, s aki kicsit is járatos ilyen ügyekben, tudja: mögöttük tisztes jö­vedelem áll. A bankok szeretik a pénzautomatára jogosító kártyát: míg a csekkrend­szer sok munkát jelent - egy csekk feldolgozása emiatt 20-25 schilling költséggel jár, (ez évente 4—6 milliárd), addig a kártyáért, illetve a pénzautomata használatáért havonta csak egyszer kell a számlákhoz nyúlni. Szászi Júlia Keresik Saint-Exupéry földi maradványait A tevékeny Hillary és a népszerű Barbara Jövendő First Lady-k a szorítóban Tipikust! Az Európai Közösség mező- gazdasági miniszterei brüsszeli ülésükön elfogadták a tájjel­legű, tipikus termékek védel­mének elvét, a gyakorlati meg­valósítás azonban nem ígérke­zik könnyűnek. Az erre vonat­kozó közösségi szabályok ér­telmében az elfogadott tipikus termékeket tilos lesz más vidé­keken, országokban előállítani - míg ma az a helyzet, hogy a Görögországban kecsketejből előállított Feta sajt dániai válto­zatát tehéntejből készítik, az olasz Mozzarella sajtot Belgi­umban is másolják, a Pármai sonkát belga és holland serté­sekből is füstölik. A jövőben azoknál a termékeknél, amelye­ket tájjellegűnek fogad el a Kö­zösség, a borfajtákhoz hasonló márkavédelmet biztosítanak. Margot Perot gyanútlanul bekapcsolta a televíziós készü­léket, hogy megnézze a férjével készült televíziós beszélgetést. S akkor, ott a képernyő előtt, sokmillió nézőtársával együtt értesült róla, hogy Ross Perot, a két nagy párt egyikéhez sem tar­tozó texasi milliárdos, nem zárja ki indulását az elnökvá­lasztásokon. „Majd lefordultam a székről a meglepetéstől” - mondta később, amihez a tudó­sítók hozzáfűzték: kevés asz- szony tudhatta meg ennyire előkészítés nélkül, hogy Ame­rika új First Lady-je lehet. Igaz, volt olyan későbbi First Lady, akit tizenkilenc évesen, újsütetű asszonyként, huszonhat esztendős, akkor fiatal katona­tiszt félje gyengéden átölelt, majd így szólt hozzá: „Meg kell értened, első a hazám és csak utána következel Te, drágám.” A férfi az ötvenes években két elnöki periódust betöltő Dwinght D. Eisenhower volt és felesége, Mamie időben megta­nulta ezt a leckét. Azt mondják róla, ő volt a legszótlanabb és legboldogabb elnökné a Fehér Házban. Amerika első asszonyának nincs pontosan rögzített szerep­köre, egy kicsit rajta s természe­tesen a férjén múlik, hogyan alakul a helyzete. A két pólus­nak a két Roosevelt asszonyt tartják. Edith, Theodore Roo­sevelt felesége 1901-ben azt mondta: „A First Lady nevét háromszor nyomtatják le a la­pokban, születésekor, házas­ságkötésekor és halálakor.” Eleanor Roosevelt, három és fél évtizeddel később rendkívüli aktivitással vetette be magát a politikai és társadalmi tevé­kenységbe férje Franklin olda­lán. Az eddigi 43 First Lady esetében tehát mindenre és mindennek ellenkezőjére van példa. Közülük csak nagyon kevesen hagyták el elégedett nyugalommal a Fehér Házat. Nyolcán özvegyként távoztak, a legutóbbi Jacqueline Kenedy volt. Betty Ford meghasonlá- sában az alkoholhoz menekült s távozása után elvonókúrát kel­lett kezdenie. Edith Wilson férje szélütése után mindent a maga kezébe ragadott, s így ma­radt rajta a Presidentress, elnö­kasszony gúnynév. Az idei kampányban,miután Perot visszalépett,két külön­böző vérmérsékletű asszony pá­lyázik majd a First Lady-ségre. A negyvennégy éves Hillary Clinton férje minden politikai döntésébe beleszól, a sztárügy­védnő anyagiakban is legalább négyszer annyit vitt haza, mint az arkansasi kormányzó 35 ezer dolláros fizetése. Felvetődött, hogy First Lady helyett to­vábbra is politikai partner le­gyen, esetleg igazságügymi­niszterként. Rövidesen kitűnt azonban, hogy az amerikaiak nem ezt váiják s túlzott szerep- vállalása akár választási kocká­zat is lehet. A kampánymene­dzserek azonnal módosítottak s a minap már egy hátrahuzódó Hillary mondta nagyon csend­esen: „Sok minden közös voná­som van Barbara Bush-sal, az én időm jórészét is a családról való gondoskodás teszi ki.” Barbara rendkívül népszerű, miután Fehér Ház-i szereplésé­nek kezdetén elhatározta, mind­annak az ellenkezőjét csinálja, mint amit Nancy Reagan tett. Határozott, de anyás, s jó humo­rérzékkel rendelkezik. Abba szól bele, amihez ért: változat­lanul korábbi liberálisabb abor­tusz felfogását vallja, miközben férje - Reagan hatására - szigo­rúbb irányzatot követel. Kriti­kus helyzetekben (amikor félje Tokióban rosszul lett s az asztal alá bukott) azonnal feltalálta magát. S miközben George Bush népszerűségi mutatója a tavalyi csúcsról 34 százalékra zuhant, Barbara tartja a 80 százalékot. Ha csak First Lady-t választa­nának, biztosan nyerne. Réti Erin

Next

/
Thumbnails
Contents