Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-15 / 194. szám

1992. július 15., szerda aj Dunántúli napló 7 Jó kockázat a francia tőkének Tokaj és Eger francia borvidék lesz? Kamatoznak a kárpótlási jegyek A kárpótlási jegyek kama­toznak és e kamatok növelik a jegyek értékét — közölte az Or­szágos Kárrendezési és Kárpót­lási Hivatal. - . A kamat évi 16,5 százalék. Ennek megfele­lően a kárpótlási jegyek értéke július 1-jétől 115,9 százalékra emelkedett. Ennek alapján a há­romféle címlet megnövelt ér­téke a következők szerint ala­kul: az 1000 forintos címlető jegyek 1159 forintot, az 5000 forintról szólóak 5795 forintot, a 10.000 forintról szólóak pedig 11.590 forintot érnek. Kialvó fények Sokan mentőkötélnek hitték a hét év előtti termékszerkezet­váltást a Tungsram kaposvári gyárában, amikor a rádiócső­gyártást a gázkisülésű fényfor­rások szerelése váltotta föl. Nem bizonyult annak, s a gaz­daságtalan fényforrásgyártást, amely a termelés összetételének a legnagyobb részét teszi ki, ez év októberében beszüntetik. A nyár eleji többhetes kény­szerszünet arra enged következ­tetni, hogy a kaposvári gyár csak kölönc a Generál Elektric nyakán, amelytől szívesen meg­szabadulna. Tény, hogy Kaposvár nem szerepel a távlati tervekben, mint lényeges terület, ám ez még nem jelent egyet a felszá­molással, nyugtatják a dolgozó­kat az rt. vezetői. Még azt is el tudják képzelni, hogy a jelenle­ginél több dolgozót foglalkoz­tasson a gyár egy teljesen új termékszerkezettel. Mindenesetre ehhez üzemel­tetőt, tőkéstársat keresnek. 60-35 0000 rubel Csúszópénzek Banki hitelek odaítélése fejé­ben csillagászati összeget, mintegy három milliárd rubel­nyi csúszópénzt fogadtak el ed­dig orosz bankhivatalnokok. Az értesülést a Nyezaviszimaja Gazeta című moszkvai lap kö­zölte az orosz belügyminiszté­rium illetékesére hivatkozva. Vjacseszlav Szaltaganov, az orosz belügyminisztérium gaz­dasági bűnözési osztályának vezetője elmondta a lapnak: a vesztegetésre használt összegek 60 ezertől 350 ezer rubelig ter­jednek. A belügyi illetékes sze­rint gyakori, hogy az állami hi­vatalnokok egyben magánban­kok alkalmazásában is állnak, ami széles teret nyit a korrupci­ónak. Számos orosz magánbank külföldi bankoknál nyitott számlát és a kötött üzletek után egyáltalán nem fizet adót. Az Európai Közösséghez tar­tozó országok budapesti nagy- követségein figyelemmel, ér­deklődéssel viseltetnek Ma­gyarország új törekvései iránt. A diplomaták - ha módjuk van- sokrétű segítséget nyújtanak a kapcsolatok bővítése érdeké­ben. A francia nagykövetség gazdasági és kereskedelmi ta­nácsosa Philippe 0,Quin.- Tanácsos úr, miként véle­kednek a francia befektetők a magyar piacról?- Általános megállapítással kezdem, ami egyben mottóul is szolgálhat: Magyarországon be­fektetni a francia tőke szem­pontjából "jó kockázatot" je­lent. Itt nyugodtan lehet rövid- és középtávra tervezni, mert nincsenek meg azok a nagyobb fajta nehézségek, amelyek a ré­gió más országaiban fennállnak. Máris érezhető a nyugati orszá­gokéhoz hasonlítható liberális rendszer. A jogi körülmények, legalábbis papíron, egyre több analógiát mutatnak. Elég, ha a csődtörvényt említem. A/ EGK-társult tagság pedig kife­jezetten bátorítólag hat a befek­tetőkre. A befektető biztonsága Annak ellenére, hogy Ma­gyarország szomszédainál na­gyobb terheket örökölt a múlttól- itt elsősorban az egy főre jutó GDP-hez képest igen magas ál­lamadósságra gondolok -, a gazdasági vezetésnek sikerült túlbiztosítania a devizamérle­get. Ez nagyon megnyugtató a külföldi befektető számára. Megvan tehát a jogi és a politi­kai biztonság, és megvannak a gazdasági tervezhetőség feltéte­lei. A bankárnak nem kell attól tartania, hogy a magyar partner egyik hétről a másikra meg­szünteti adósságának törleszté­sét. Az is megnyugtató, hogy itt határozott szándék mutatkozik a gazdaság nagyobb részének privatizációjára, és különösen lényeges, hogy a privatizáció nyitva áll külföldi beruházók előtt. E tekintetben Magyaror­szágon jobb a helyzet, mint a többi országban.- Van valamilyen sajátos­sága a magyarországi francia beruházásoknak?-A franciák gyakorlatilag a nulláról indultak a befektetési versenyfutásban, hiszen Ma­gyarország sohasem volt ha­gyományos partnerük. Elmondható, hogy két-három év alatt meglepő felfutást értek el, s ez folytatódik. Ma több mint 160 francia beruházó van jelen a magyar gazdaságban, és legalább 200 francia-magyar vegyesvállalat működik. Ez nem nagyon sok, ha összeha­sonlítjuk azokkal az országok­kal, amelyek 500-1000 vállal­kozásban érdekeltek, mint pél­dául Ausztria, Németország. Számottevő viszont a befekte­tett francia tőke nagysága. Ez a mintegy 300 millió dollár a ne­gyedik-ötödik helyet jelenti a magyarországi külföldi befekte­tők sorában. Messze elmarad az amerikaiak milliárd dollárnyi beruházásaitól, de nem sokkal marad le a németek és az oszt­rákok, valamint néhány na­gyobb (svájci, olasz) csoport beruházásai mögött. Csak 10 százalék Magyarországon az összes külföldi befektetéseknek csak mintegy tíz százaléka francia. Ez már azért sem tekinthető soknak, mert Franciaország a világ második befektetője, és az első helyen áll az ipari beruhá­zások területén. Alig maradunk el a japánoktól, és messze meg­előzzük az amerikaiakat, az an­golokat és a többieket. Ehhez képest itteni beruházásaink ke­vésnek tűnnek, de ha figye­lembe vesszük azt, hogy hon­nan indultunk, az elért ered­ményjó és biztató. Vagyis eny- nyivel nem elégedhetünk meg, és itt is az első-második hely el­érése a célunk.- Milyen ágazatok érdeklik a francia befektetőket?-Eddig leginkább a vegy­iparban és a gyógyszeriparban jelentünk meg, de perspektivi­kus számunkra a pénzintézeti szektor is. Számos francia bank van már jelen Magyarországon (Paribas, BNP, Crédit Lyonnais és mások), melyek nagymér­tékben megkönnyítik a francia kis- és középvállalatok bekap­csolódását a magyar gazda­ságba. Az élelmiszeripar is erő­sen érdekli a franciákat: itt van már a Beghin-Say, a BSN, a Teisseire, a Roquefort pedig sajtot szándékozik gyártani Magyarországon. Ami pedig a bortermelést illeti, lehetséges, hogy Tokaj és Eger hamarosan „francia borvidékké” lép elő. A franciákat érdeklő további be­ruházási szektornak számítanak az infrastrukturális és kommu­nális létesítmények, akár kon­cessziós, akár más formában, továbbá az építőipar.- Hogyan jönnek létre a kap­csolatok?- A kapcsolatteremtésnek lühh módozata van. Az elsőt az úgynevezett pozitív tájékozta­tási csatornák képezik: kor­mányzati szervek, külképvisele­tek, kölcsönös hivatalos látoga­tások, küldöttségek, előadások és a sajtó. Ezek „reklámozzák” Magyarországot. Egy másik ka­tegóriában találjuk a professzi­onális piackutató és tanácsadó vállalatokat, amelyek gondosan figyelik az ÁVÚ jelzéseit, a tendereket, és számba veszik az összes felmerülő lehetőséget. Mi pedig részt veszünk a ver­senyben. A kölcsönös figye­lemből születnek a jó ötletek, a gyümölcsöző kezdeményezé­sek. Tartani kell az előnyt Nagyon sok múlik azon, ho­gyan alakulnak Magyarország belső körülményei. Itt két lé­nyeges tényezőre kell figyelni: hogyan lábal ki a magyar gaz­daság a recesszióból, és milyen módon és körülmények között folytatódik a privatizáció, külö­nösen most, hogy az „érzékeny” ágazatok - a légiközlekedés, a távközlés, az energiatermelés - kerülnek terítékre. A versenyez­tetés tisztasága, áttekinthető­sége és a játékszabályok objek­tivitása alapkövetelmény. A kulcskérdés mindenképpen az: milyen módon és milyen ütem­ben folytatódik a privatizáció? A külső tényezők közül a leglé­nyegesebb az, hogy Magyaror­szág a legjobban rajtolt a volt KGST-országok közül. Ezt az előnyét tartania kell. A gyors­ulás és a lassulás hullámzásaira ugyanis nagyon érzékenyek a potenciális befektetők. (MTI- Press) G. M. A tokaji pincében érlelik az aszni Külföldi vérkészítmények a vérzékenységben szenvedő gyerekeknek Haemofiliás központok A vérzékenység az egyik leg­régebben ismert, örökletes be­tegség. Már időszámításunk előtt kétezer esztendővel nem engedték szülni azokat az egyiptomi asszonyokat, akik korábban bizonyíthatóan hae- mofiliában szenvedő gyermeket hoztak világra. Királyi dinaszti­ákat tartott hosszú évszázado­kon keresztül rettegésben a vér­alvadás képességének hiánya, mert elég volt egy rossz lépés vagy egy vakbélműtét és máris veszélyben forgott a trónörökös élete ... Az orvostudomány fej­lődése aztán mindjobban kitolta a haemofiliások átlagéletkorát. Korábban a haemofiliás gyere­kek hatvan százaléka nem érte meg az iskolás kort! Európában minden tízezredik embernek rettegnie kell attól, hogy egy bizonyos, a vér alva- dását előidéző fehérje hiánya miatt baleset, műtét esetén ve­szélyben foroghat az élete. Hogy nálunk hányán szenved­nek ebben a betegségben? Nincs megbízható adat, min­denesetre többszázra tehető azoknak a száma, akiket ezentúl egy rendkívül drága, külföldi vérkészítménnyel várhatóan eredményesen tudnak majd ke­zelni.- Korszakváltáshoz érkezett a haemofiliások gyógyítása - hallottuk dr. István Lajos pro­fesszortól. - A legnehezebb helyzetben lévők külön gondo­zási könyvet kapnak, abban tün­tetik fel a betegségükre vonat­kozó legfontosabb adatokat. Terveink szerint ezeket az élet­mentéshez elengedhetetlen vizsgálati eredményeket számí­tógépes adatbázisunkba is be­tápláljuk. Gyakorlatilag nem lesz akadálya annak, hogy az ország valamennyi kórházában azonos ellátást kapjon a beteg. Egyelőre a fővárosban a Heim Pál Gyermekkórházban, to­vábbá Miskolcon, Debrecen­ben, Szegeden, Pécsett és Szombathelyen jött létre a hae­mofiliás betegeket ellátó speciá­lis bázis.-Korábban megrendítő tör­ténetek adták hírül, hogy a kül­földről behozott vérkészítmé­nyek AIDS-vírussal fertőztek meg hazai betegeket, köztük gyerekeket. Napjainkban már nem kell félni ettől a veszélytől?- Felelősséggel állíthatom, hogy a Magyarországon napja­inkban használt valamennyi vérkészítmény vírusmentes. Az 1985-86-ban vizsgált és kezelt haemofiliás betegek közül hu­szonhat valóban külföldi vérké­szítmények közvetítésével ka­pott AIDS-fertőzést. Ezeknek a régi vérkészítmények a felhasz­nálását az egész ország terüle­tén betiltották. Erre van a béke? Biztonságosabb-e Európa a minapi helsinki csúcs és az azt követő, békeszándékú lépések megtétele után? Van esély rá, hogy azoknak legyen igazuk, akik úgy látják, hogy a Vancou­vertől Vlagyivosztokig elte­rülő „politikai Európa” 51 álla­mának vezetői legalább szeret­nének a legalapvetőbb bizton­sági kérdésekben az eddiginél hatékonyabban összefogni. S ez akkor sem kevés, ha ezután sem értenek mindenben egyet, ami­kor arra keresik a választ: me­lyek is igazán Európa biztonsá­gának a kulcskérdései? A konf­liktusok megoldása, az újabbak megelőzése, a belügyek feltét­len tisztelete, a kisebbségek vé­delme, újabb leszerelési intéz­kedések, bíróság létrehozása vi­ták rendezésére? Hasznos döntések születtek az utóbbi napokban? Talán. Nem lehet tudni, hogy kézzel­fogható eredménnyel jár-e az első európai békéltető erők megjelenése az egykori szovjet birodalomban; békét szolgál-e vagy újabb feszültségek forrása lesz-e a Nyugat-Európai Unió és a NATO első tengeri és légi megfigyelőinek feltűnése a Balkán háborús térségében. Ahogyan kétesélyes a nemzeti kisebbségek főbiztosának mű­ködése is. De legalább remény­kedni lehet. Békésebb lesz Európa? Az utóbbi napok csúcsértekezletein a résztvevő államok az eddigi­nél harcosabb magatartást jelez­tek azoknak, akik tudatos béke­bontóknak számítanak. De kér­dés: jól értik-e ezt a kollektív harcosságot azok, akiknek szól? Sajnos már vannak jelei annak, hogy nem értik. Pontosabban: minden valószínűség szerint nem akarják. Akkor pedig? Kocsis Tamás Nullával ötről hatra? A matematikai képtelenség a politikában - szerencsére - tényleges lehetőség. Emlékez­hetünk rá: a szovjet csapatkivo­nások után felszínre került el­számolási viták már-már előre­vetítették annak veszélyét, hogy hosszú időre befellegzik a ha­zánk és a „nagy testvér” utódál­lamai közötti normális szom­szédi kapcsolatoknak. Helsin­kiből azonban e vonatkozásban is reménykeltő hír érkezett: An­tall és Jelcin elvi megállapodása szentesítette az úgynevezett nulla-megoldást. Jó üzlet ez számunkra? A kölcsönös követeléseket, az itt állomásozott szovjet csapatok által okozott károkat és hátra­hagyott értékeket forintra-ru- belre pontosan egybevetni, az egyenleget hitelt érdemlően ki­számítani jószerével lehetetlen. A nulla-megoldás - amely a tar­tozik és követel oldal azonossá­gát jelenti - pontot tesz az áldat­lan számháború végére: egyik fél sem támaszt anyagi igényt, az ügyet lényegében lezártnak tekintik. Az „üzletnek” tehát közvetlenül anyagilag sem nyertesei, sem vesztesei nem vagyunk. Mi a nulla-megoldás jelentő­sége? Elsősorban az, hogy ál­lamközi kapcsolataink építésé­nek - vagy inkább újjáépítésé­nek - útjából kiiktat egy olyan pénzügyi akadályt, __ amely könnyen hazánk és a FÁK kö­zötti közlekedés és közeledés torlaszává válhatott volna. Tud­nivaló, hogy a magyar gazdaság válságának egyik közvetlen oka és előidézője a KGST életképte­lensége és szétesése, a korábbi KGST-országokhoz, köztük is első helyen a volt Szovjetunió­hoz fűződő gazdasági kapcsola­taink szinte teljes leépülése volt. A politikai felhangot sem nélkülöző viták talaján viszont roppant nehéz a viszonyok normalizálása, a gazdasági, mű­szaki-tudományos és egyéb kapcsolatok föllendítése. Új szakasz nyitánya? Ebből a nézőpontból az Antall - Jelcin megállapodás több, mint egy szokványos államközi anyagi vita lezárása. Oroszország ezer sebtől vérző, de így is vitatha­tatlanul nagyhatalmi pozícióban levő gazdasága és az átalakulás gyötrelmeivel kínlódó magyar gazdaság számára egyaránt jel­zés és lehetőség. Jelzése annak, hogy nyitott az intenzív együttműködés útja, s lehető­ség, hogy mielőbb üzletfelek­ként, korrekt partnerekként is közlekedjünk rajta. Bizonyos, hogy ha így értel­mezzük a nulla-megoldást, köl­csönösen előbb jutunk ötről hatra... (bajnok) Sorban állás A nyári szabadságok csúcs- időszaka rövidebb-hosszabb fegyvemyugvást Ígér a mé­dia-háborúban. Vannak azon­ban, akik szívesen vennék, ha - nyár ide, vakáció oda - felgyor­sulnának az események, s ha a tévé-rádió körüli vita nem is, de legalább a frekvenciamorató­rium véget érne. Mint az illetékesektől meg­tudtuk, a Frekvenciagazdálko­dási Intézet kapui előtt megle­hetősen nagy a „tumultus”: 164-en várnak arra, hogy rádió-, 102-en pedig arra, hogy televí­zió-frekvenciát vásárolhassa­nak, azaz az értékesítési mora­tórium megszűnjön. A 266 po­tenciális vevő többsége azt ter­vezi, hogy kereskedelmi jellegű műsorok sugárzását kezdi meg, ha sikerül lebonyolítania a frek­vencia adás-vételi ügyletet. (Ehhez azonban nem elegendő csupán a hullámhossz, a frek­vencia birtoklása: műsorszórási engedély is szükségeltetik - aminek megszerzése szintén nem egyszerűen procedúra.) A helyi és regionális adások sorában minden bizonnyal lesz­nek természetesen közszolgálati jellegűek is. Ezt a feltételezést támasztja alá az, hogy a sotban álló igénylők listáján számos önkormányzat neve is szerepel - igaz, többségük nem tévé, ha­nem „csak” rádióadás sugárzá­sának szándékával. Az egyéni aspiránsok azonban szinte kivé­tel nélkül az éter kereskedelmi szférájára pályáznak. A rádiózás iránti nagyobb ér­deklődést feltehetően az magya­rázza, hogy egy-egy helyi stú­dió létrehozása ebben a „műfaj­ban” jóval kisebb tőkeerőt igé­nyel, mint a tévézés infrastruk­túrájának megteremtése. Infor­mációink szerint országos su­gárzásra televíziós igényt töb­bek között az ACV Intemaional Inc, az Agro TV Kft, a Finin- vest S.P.A., az International World Line, a Kontakta Válla­lat, a Pallas Lap- és Könyvki­adó, a Pilot Kft és Silvio Ber­lusconi jelentett be. A 266 frekvencia-igénylő közül jónéhányan egyelőre nem kívánják fölfedni nevüket a nyilvánosság előtt. Róluk annyi tudható, hogy többségük eddig semmilyen formában nem kö­tődött a tömegkommunikációs szakmához - pusztán olyan vál­lalkozó, ki fantáziát lát a „tájé­koztatási iparban”, s kész a kockázat vállalásra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents