Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-15 / 194. szám
8 új Dunántúlt napló 1992. július 15., szerda A vizsgálat fog választ adni Lévai Albert Csaba képviselő urnák az Új Dunántúli Napló július 8-i számában megjelent „Bundás a kesztyű” c. cikkére, mely az önkormányzat hivatali szervezete dolgozóinak nyilvános elmarasztalására irányul, szeretnék reagálni. A képviselő úr előtt is ismert, hogy az ügyben érkezett jelzésekre az egész ügymenetre vonatkozó belső vizsgálatot rendeltünk el. A vizsgálat elindult, de még nem fejeződött be. A vizsgálat eredményeként, a történtek tisztázása után lehet és kell következtetéseket levonni, és az esetleges személyi felelősséget is megállapítani. E vizsgálat lezárása előtt a hivatali dolgozókat és az eljárásukat érintő és általánosító cikk közzétételével nem értünk egyet. Ismertek a kérdéses városrészen történő ipartelepítésre irányuló kezdeményezések okai, (munkanélküliség, tőkebefektetés, munkahelyteremtés lehetősége, önkormányzat anyagi lehetőségének hiánya, stb.) mely alapján kialakított koncepcióval önkormányzatunk és a képviselők többsége egyetértett. Ismert az is, hogy ilyen jellegű döntések meghozatalát megelőzik a képviselőkből, szakértőkből álló bizottsági véleményezések, javaslatok, melyek a közgyűlés elé kerülnek. E koncepció megvalósítását, a véleményezésben résztvevő bizottságok javasolták a sürgős megvalósítást, az ismert gazdasági okok miatt. A képviselők többsége által elfogadott határozatot a hivatal dolgozóinak végre kell hajtaniuk. Ennek során, de az előkészítés szakaszában is előfordulhatott, hogy akár többen is akarva - akaratlanul helytelenül jártak el, vagy nem a közgyűlés által támogatott városérdeket szolgálták. Nem zárhatók ki ebből sem a hivatali dolgozók, sem az ügy többi résztvevője. Erre azonban - bizonyítható módon - csak a vizsgálat befejezése fog választ adni. Addig minden tájékoztatás, nyilvánosságra hozott vélemény vagy feltételezés idő előtti. Dr. Farkas Károly városi jegyző Miről feledkezett meg? Lévai Albert Csaba önkormányzati képviselő Tisztelt Lévai Úr! Július 8-án megjelent cikkével érdemben igen nehéz foglalkozni, hiszen az koncepciózusán összeválogatott, legtöbbször hamis adatokkal és fontos tények elhallgatásával készült mű. Mégis miről is feledkezett meg? 1. Cégünk nem választott a területek közül, hanem a város által kijelölt területet fogadta el. 2. Elfelejtkezett arról, hogy Pécs MJ. Város Önkormányzatának hatályos rendelete van a munkahelyteremtő beruházások elősegítésére, és ennek keretében meghatározott feltételekkel kaphatnak ingatlant a hazai és a külföldi vállalkozások. (Ön képviselőként valószínűleg szavazott ez ügyben.) Megjegyzem, ez nem egyedi eset, hiszen számos magyar város, pl. Komló, Miskolc, gyakran kedvezőbb feltételekkel teszi ugyanezt, s ezen munkahelyteremtő eszköz régen ismert Nyugat-Európában is. 3. Ön valótlant állít, amikor a 12 millió forintos és a 8,5 millió forintos értékek említésekor elhallgatja, hogy a különbözet a cégünk által kiépítendő helyi infrastruktúra költsége. 4. Az Általános Rendezési Tervvel kapcsolatban Ön választ kapott felvetésére a városháza sajtótájékoztatóján és a Pécsi Városi Tv-ben lefolyt vitában is, ahol a Polgármesteri Hivatal illetékesei hivatalosan cáfolták állításait. Ön e tényekkel tisztában van, s mindezek ellenére fogalmazta meg vádjait. Csak őszintén reménykedhetek abban, hogy végre konstruktív magatartást tanúsítva feltárja valódi indítékait. Egy biztos, ami ma az első jelentős, zöldmezős, külföldi tőke részesedésével létrejövő beruházással kapcsolatosan Pécsett történik, az minden érintettnek súlyosan árt. Dr. Vajda Katalin cégvezető OK Magyar Kesztyű KV A Kereskedelmi és Iparkamara állásfoglalása A kamara elnöksége önálló napirendi pontként tárgyalta július 13-i elnökségi ülésén a kesztyűvarrodai beruházás körül kialakult helyzetet. Az írásos dokumentumok bekérése és vizsgálata, valamint a sajtó- visszhang ismeretében, és személyes meghallgatások után az elnökség a következő állásfoglalást adja ki: 1. Az OK. Magyar Kesztyű KV. a beruházás során végig jogszerűen viselkedett, a kialakult helyzetért semmilyen felelősség nem terheli. 2. A beruházás körüli botrányos hercehurca egyértelműen a lakosság korábbi hiányos tájékoztatására, majd szándékos félreinformálására, s a rágalmakat sem nélkülöző hisztériakeltésre vezethető vissza. 3. A felvetett környezetvédelmi szempontokra hivatkozó kifogásokra a Déldunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség szakvéleménye hivatott válaszolni. Amennyiben e szakvélemény alapján környezetvédelmi probléma nem áll fennt, úgy a beruházás jois/erű folytatásának nem lehet akadálya. 4. A kamara elnöksége megállapítja, hogy a felelőtlen hangulatkeltés súlyos károkat okozott a város gazdaságának. 5. A kamara elnöksége szükségesnek tartja hangoztatni, hogy a hatályos jog szerint a Magyarországon bejegyzett cégek, függetlenül a tőke eredetétől, magyar cégnek minősülnek, Magyarországon adóznak, és a hazai ipar szerves részét képezik. 6. A kamara elnöksége versenytörvény, valamint a kamarai etikai kódex alapján felhívja azon cég(ek)et, amelyek nyíltan, vagy a háttérből akadályozzák a beruházást, hogy a tevékenységüket sürgősen hagyják abba. 7. A kamara elnöksége szükségesnek tartja, hogy az önkormányzat, s annak tisztségviselői nyíltan álljanak ki korábbi jogszerű döntésük mellett, s megfelelően képviseljék a város gazdasági érdekeit. 8. Nyilvánvaló, hogy egy város fejlődése során ütközhetnek érdekek, lehetnek eltérő elképzelések, de az érdekellentéteknek csakis megfelelő civilizált megjelenési módjuk lehet, s az ellentéteket csak jogszerűen lehet feloldani. A kamara elnöksége reméli, hogy a jövőben hasonló esetben az arra hivatott képviselők, szervezetek és fórumok képesek lesznek a felmerülő ellentétek valóban demokratikus és hatásos kezelésére. A tiltakozás után Teljesen környezetbarát Az Új Dunántúli Napló 1992. július 13-i számában D.I. aláírással megjelent „Tiltakozás a megyervárosi kesztyűgyár ellen” című cikkben foglalt állítások vállalatunkról egytől egyig alaptalanok, és nem felelnek meg a valóságnak. Mint az számos nyilvános fórumon a városháza, az illetékes hivatalok képviselőitől és cégünktől is elhangzott, ez a tevékenység teljesen környezetbarát. Felmerül a kérdés, hogy e, most már folyamatos, névtelen és elképesztő őrültségeket tartalmazó vádaskodások mögött kik állnak és mik a valódi motivációk. Úgy gondoljuk, hogy az elszabadult, a lakosság indulatát fölkorbácsolni akaró rágalmazás rendkívül taszítóan hat minden beruházóra. A cikk írójának pedig ilyen rágalmak megjelentetésekor név szerint kellett volna idézni. Ennek hiányában a már sokszor cáfolt vádaskodás az újság álláspontjának tűnik. Sajnáljuk, hogy csak az ilyen erőknek van szabad terük. Dr. Vajda Katalin OK Magyar Kesztyű Nekünk is van okunk sajnálkozni, mégpedig többek között azon, hogy dr. Vajda Katalin félreérti a sajtó szerepét és nincs tisztában a tudósítás - s nem cikk! - sajtóműfaji korlátáival. Az ügy jelenlegi állásában aligha lehet feladatunk igazságot tenni az ellenérdekű felek vitájában. A tudósítás pedig arra szolgál, hogy ösz- szegezve visszaadja, mi történt, mi hangzott el egy-egy eseményen. Ez pedig nem azonos a sajtó, vagy személy szerint az újságíró álláspontjával: azt más műfajú írásban szokás kifejteni. Egyébként a beruházó cég is kapott szabad teret lapunkban, amiért a lakosság méltatlankodott. Képtelenség egyórás lakossági fórum egymás szavába is vágó két tucatnyi felszólalóját név szerint említeni, különösen, ha szinte teljes a nézet- azonosság közöttük. Sajnálatos, ha mindezidág nem volt módja megismerni a háborgó lakosság választott képviselőit, hangadóit. Elsősorban őket, s nem minket kellene meggyőzni arról, hogy állításaik, félelmeik alaptalanok. Dunai I. Személyi kultusz? Miért baj az, ha tekintélye van? Bognár László: „Személyi kultusz?” címmel az Új DN-ben, július 1-én megjelent cikkét- többszöri alapos elolvasás után - kötelességemnek érzem megválaszolni még akkor is, ha tudom, hogy az Ónok „pártoktól független lapja” a reagálást nem közli le! Tisztelt Névrokonom! Akkor, amikor az ország nagyon súlyos gazdasági helyzetben van, ha lehet, még ennél is súlyosabb morális fertőben, úgy gondolom, a sajtónak az emberek tájékoztatása (tárgyilagos és nem uszító, sunyi, alattomos!) mellett a bíztatás, lelkesítés lenne a kötelessége azért, hogy a már amúgy is pesszimista - letargikus, politikailag közömbös, sok esetben tájékozatlan állampolgárok fogjanak össze a jobb jövő megteremtése érdekében! Ezzel szemben Ön már cikkének címével negatív, elítélő hangvételt sugall! Legyen szives, gondolkozzon el azon, hogy netán Tölgyessy Péter, Hack Péter, Pető Iván, Soós Károly Attila, Deutsch Tamás, vagy Orbán Viktor rendelkezik-e olyan karizmával, tekintéllyel határokon innen és túl, mint az Ön által is megtámadott miniszterelnök?! Miért baj az, ha a végrehajtó hatalom fejének, tekintélye van? Olyan miniszterelnökre volna Önöknek és az ellenzéknek szüksége, akit bábként mozgatnak?! Nem az ország, a nép felemelkedése itt a lényeg Uram! Itt a hatalom kell, két évvel a választások előtt ezeknek az erőknek! Nem tudom, Ön milyen élettapasztalattal rendelkezik, de ne védje mái Antall Józseftől a demokráciát! Már az ókori Athénban tudták, hogy a szabadság nem egyenlő a szabadossággal, az anarchiával. Ismételten leszögezem, bármennyire nem tetszik ez Önnek, egyelőre Antall Józsefnek nincs alternatívája, - hála Istennek! Ami pedig az Ön cikkének negatív csúcsa, az az 55 százalékos Horn Gyula népszerűség kormányfő jelöltként. Ez a „Sanda Ipsos” jellemző esete. Kiket kérdeznek meg ezek a közvéleménykutatók?! Engem nem kérdeztek meg még soha. Mennyire megbízható a Dei Spiegel felmérése? Egyre jó - szétrohasztani az összefogásnak a csíráját is. Ilyen erővel vissza lehet hozni a hatalomba Marosán Györgyöt, Lázár Györgyöt, Németh Károlyt, Apró Antall stb. Miért ne, nem igaz?! Merem remélni, ez nem fog sikerülni, Uram! Bognár Ágoston nevelőtanár Bükkösd Jobboldaliak nagygyűlése Pécsett A Magyarok Nemzeti Szövetségének Pécs-Baranya Megyei Szervezete az elmúlt szombaton tartotta nyilvános nagygyűlését. Sasvári István elnök arról tájékoztatta a tagokat, hogy a szervezet semmiféle anyagi támogatásban nem részesül, ezért szórólapok terjesztésére, propagandára sem futja. Kauszmann Béla, a fővárosi szervezet titkára javaslatára ezért rövidesen a pécsi önkormányzattól kémek segítséget. Másfelől véleményük szerint továbbra is cenzúra alatt áll a sajtó. Állításaik szerint a szövetség egyes levelei eltűnnek, telefonjaikat lehallgatják. Sérelmezik, hogy a kormány gátolni igyekszik egy erős jobboldali szövetség létrejöttét. Felháborodva szóltak azok ellen, akik tevékenységüket fasisztának, antiszemitának titulálják. A szövetség az 1994. évi választások idejére erős jobboldali koalíciót szeretne létrehozni, ezért mielőbb szoros kapcsolatot kívánnak kialakítani több párttal, szervezettel, többek között az 56-os Szövetséggel és a Független Kisgazdapárttal is. A Jugoszlávia széthullásával szerintük érvényét vesztett trianoni békekötés helyett egy új szerződés kötése mellett voksolnak, s ezért a párizsi magyai nagykövetséggel keresik a kapcsolatot. Szándékaik közötl nem a területi revízió, hanem államszövetség kialakítása szerepel. Fóris Sándor hozzátette, olyan országot kell létrehozni, amely visszahúzó erő lenne a határon túl élők számára. Magánvélemény a tisztességről A közelmúltban cikket írtam egy igazgatói kinevezés, illetve ki nem nevezés kapcsán, amelyben a tisztességes ügyintézés mikéntjét feszegettem. Válaszként megjelent az Új DN hasábjain egy hozzám intézett levél. Erre azonban nem kívánok reagálni. A politikában sajnos bevett szokás, ha nincsenek igazi érvei valakinek ellenfelével szemben, akkor demagógnak nevezi és kikezdi családi életét, valamint kapcsolatait. „A stílus maga az ember” - tartja a szólás. Mivel pedig az effélét nemtelennek tartom, nem vagyok hajlandó így pengét váltani senkivel sem. Barátaim tanácsára azonban — akiknek adok a szavára - mégis tollat ragadtam, hogy a szóba forgó cikk némely félreérthető, vagy félremagyarázható kitételét pontosítsam. így megkövetem mindazokat a kollégáimat, akiket sértett az a mondatom, amelyben volt igazgató ismerősöm tépelődését adtam közre: „Mit tegyen most, menjen napközibe?” A tényt szerettem volna közölni, nem minősíteni. (Két évre ugyanis kinevezett állást nem biztos, hogy kap valahol, saját iskolájában pedig ahhoz, hogy kötelező óraszámát kitöltse, valakinek fel kellene mondani. Ezt nem akarván, marad a napközi.) Hasonló módon megkövetem mindazokat, akiket sértett, hogy a Demokratikus Charta szóvivőjének minőségében mutatkoztam be. Ez volt az indok, amiért ismerősöm megkeresett, de nem a DC nevében írtam a cikket, ez kitűnhetett az aláírásból is. Ellenben, ha már itt tartunk, tisztelettel ajánlom mindenki figyelmébe a charta 9-es és 15-ös pontjait. Végezetül, hogy ne lehessen félremagyarázni, vagy félreérteni, mit nevezek tisztességes és mit tisztességtelen ügyintézésnek, álljon itt fehéren, feketén: Véleményem szerint egy döntés lehet jogszerű, de mégis tisztességtelen,- ha az embert levegőnek, ügyét pedig kipipálandó rovatnak tekintik,- ha egy környeztében elismert és népszerű ember pályázatát mondvacsinált indokkal utasítják el (mert 58 évesen ha valaki öreg és alkalmatlan, akkor ebben az országban hihetetlenül sok embernek kellene mennie, az innovativitás - újítókészség - és alkalmazkodóképesség pedig olyan szubjektív kategóriák, hogy ilyen alapon bárki elutasítható, ezért nem is vehető komolyan),- ha egy ember pályázatából az előterjesztők csakis a rá terhelőnek tetsző dolgokat olvassák fel és így születik döntés, még akkor is, ha az illető előzetesen „részletek felolvasásához” hozzájárult, — ha az elutasító döntést az elutasított személynek kell felolvasnia az addig általa vezetett testület előtt úgy, hogy a felsőbb szerv részéről senki sem jelenik meg a gyűlésen,-ha egy nyugdíj előtt álló embert érdemi indoklás, illetve tevékenysége értékelése nélkül helyeznek alacsonyabb jövedelmi viszonyok közé, továbbá tisztességtelennek tartom azt is,- ha egy újságcikkben valaki szándékosan ír hamisan. Ellenben - az én tisztességem diktálta módon - az alábbiakat tenném hasonló helyzetben:- Ha egy ember sorsáról döntök, mérlegelném az összes körülményt: erényeit, hibáit, eredményeit, kudarcait, de nem foglalkoznék névtelen levelekkel és más hátsószándéktól vezérelt megnyilvánulásokkal.-Ha egy vezetőről döntök meghallgatnám beosztottjainak és környezetének véleményét és adnék a szavukra, mert ha nem tenném őket is semmibe venném.- Ha végül nem kívánnám alkalmazni tovább, akkor azt személyesen közölném vele az indokokkal együtt, még akkor is, ha erre nem kötelez a jogszabály!- Ha nyugdíj előtt áll az illető, hozzásegítem a korengedményes nyugdíjhoz, vagy jövedelmi viszonyait a maximális mértékig igyekeznék megtartani, esetleg felajánlva neki egy másik állást. Tenném mindezt a vele történő megbeszélés során hogy ne hagyjam bizonytalanságban. Meglehet, hogy mindaz szubjektív értékrenden alapul, amil elmondtam, de úgy éreztem, le kell írnom. Nem egy konkrét ügy miatt, hanem annak kapcsán. Az ügyintézésnek az a fajtája, amelynek szemlélője voltam, az előző, már meghaladót! társadalmi rendszer sajátja volt „Enyhén szólva furcsa” lenne ha zsenge demokráciánk is hasonló jegyeket mondhatna magáénak! Ezzel a magam részéről az ügyet lezártnak tekintem, de az ügy felelős résztvevőinek talán el kellene gondolkodni rajta Meixner András választópoigái Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma
