Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-14 / 193. szám
1992. július 14., kedd uj Dunántúli napló 7 Takarékszövetkezeti stratégia Saját bank - helyben Végtelen versenyfutás a sivatagban Cégek átalakítása- A jelenlegi pénzügyi struktúra városcentrikus. A helyzet úgy jellemezhető, hogy a magyar falvaknak közel a felében nincs semmiféle pénzintézet, ugyanakkor például Ausztriában alig van olyan község, ahol legalább egy megbízottja ne lenne a szövetkezetnek, banknak. Nálunk a vidék pénzügyi ellátásáért négy főszereplő tesz nagy lépéseket, az OTP, a Postabank, az Ibuszbank és a takarékszövetkezetek. Nyilván létrejönnek majd kisebb hitelszövetkezetek is - véli dr. Gergely Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke.- De állják e a versenyt a takarékszövetkezetek a nagyobb tőkével rendelkező pénzintézetekkel?- Versenyképességünket az eredmények igazolják. Tavaly 106 milliárd forint volt a mérlegfőösszegünk, ami öt-hat közepes banknak is megfelelne. Az évvégi hitelállomány 42 mil- liárdot tett ki, a betétek összege 73 milliárd volt. Minthogy a kettő között 31 milliárd a különbség, adódhat a kérdés: miért nem helyezzük ki hitelként a falvakban? Nos azért, mert erre a hitelre pillanatnyilag nincs fizetőképes kereslet. A szóban- forgó összeget bankközi piacon helyezzük el, bankoknak adjuk el.- Miért nem segítik inkább a mezőgazdasági vállalkozókat ezzel a tőkével? Ördögi körben a vállalkozójelöltek- Mi a betétesek pénzével gazdálkodunk, és a betétes a viszonylag magas kamathozamot elvárja a pénzéért. Egyetlen megoldás kínálkozna, ami nyugaton már bevált: az adó felett rendelkező parlament és a kormány kamatpreferenciát biztosíthatna azoknak a szektoroknak, amelyek nem képesek elviselni az adott pénzügyi terheket, például az inflációs nyomást, a magas kamatot.- A kétszintű bankrendszer versenyhelyzetet teremtett a pénzintézetek között. Nem kétséges, hogy azé az előny, aki minél előbb kialakítja és működteti a hálózatát.-A miénk a legkiterjedtebb pénzintézeti hálózat: 261 takarékszövetkezet mellett 1800 fiókkal és kirendeltséggel dolgozunk. A 8 ezer alkalmazotton kívül több, mint 10 ezren végeznek különböző szintű társadalmi munkát. Egymillió 800 ezer tagot tartunk nyilván. A nyugat azért is gazdag, mert a gazdaságot három pillérre alapozza, az egyén sérthetetlen önállóságára, a közösségek szuverenitására és az integrációra. Az önálló egyének, a szuverén kisközösségek önként fognak össze a többszörös előny érdekében. Megfigyelhető, hogy ott óriási rendszerek működnek egymás mellett és egymással összefüggésben.- Ön többször is hivatkozik a nyugatra. Milyen modell lebeg a takarékszövetkezetek, a hálózat szervezése előtt?- Két alapmodellre hivatkozhatok. Az első az 1952-re kivégzett hitelszövetkezeti mozgalom, amely a múlt század 40-es éveiben kezdte bontogatni a szárnyait és fél évszázad múltán már 300 ezer taggal működött 752 szövetkezetben. Az utolsó, 1950-es statisztika 600 ezer tagról és 800 szövetkezetről tudósít. Tehát a múltunk kitűnő. A másik modellt a növekvő, prosperáló nyugati szövetkezeti pénzintézetekben látjuk. Ilyen a kanadai, a francia, az olasz és a holland szövetkezeti bankrendszer. Ezekkel kapcsolatban is vagyunk.- Mi a takarékszövetkezetek stratégiája? Szilárdság, rugalmas cselekvés- Én a múlt év őszén kerültem az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség élére és döbbenten tapasztaltam, hogy a cégnek nincs stratégiája. Célunk a szilárdság és a végrehajtás rugalmassága. Terveink szerint egységes számítógépes hálózatot hozunk létre, az önállóság megtartásával. Azt akarjuk, hogy ha mondjuk Jákon beteszi a pénzét valaki és üzleti célból elutazik, vagy nyaral, ott is hozzájuthasson. Szem előtt tartjuk, hogy az agrárágazat átalakulóban van, sokszereplőssé válik, döntő tényező tehát, hogy a saját bank, a pénzügyi szolgáltatás helyben legyen. Ehhez hitelezési gyakorlatot kell folytatnunk. Szeretnénk az önkormányzatok rendelkezésére állni, hiszen minden településen jelen leszünk. Szívesen állunk az egyház rendelkezésére, amely mostmár a szociális hivatását is gyakorolja. A kezdet biztató, számos plébánia nálunk vezeti a számláját. A kezdő vállalkozókat különböző hitelekkel akarjuk segíteni. Igaz, ennek előfeltétele, hogy a kormány által elhatározott garanciaalap minél előbb létrejöjjön. A Földhitelintézet megalapítására létrehozott kuratóriumnak tagja vagyunk; az agrárfinanszírozásra pénzt áldozunk, mintegy a jövő előlegeként, mert nem tartható az a gyakorlat, hogy a legfontosabb termelőeszköz, a föld, hitelképesség szempontjából semmit se érjen.- A pénzintézetek legfontosabb értéke a hírnév, a kikezdhetetlen megbízhatóság.-A hírnév biztosítása számunkra is kötelező. Megengedhetetlen az olyan csőd, mint amilyen a szili volt, vagy ami legutóbb, sajnos Gávavencsel- lőn történt. Alapérdekünk, hogy a megelőzésre olyan ellenőrzést alakítsunk ki, amely mélyebbre hatol és előbb veszi észre a bajt minden állami ellenőrzésnél. Időben javasol intézkedést az érintett igazgatóságnak, vagy ha kell, a küldöttgyűlésnek. Úgy véljük, méltánytalan lenne, ha ez az ellenőrzés nem jutna pártatlan és a tagok érdekét képviselő információhoz. Terveink szerint ez az érdekképviselet 7-8 régióközpontban létesülne, a legfontosabb városokban. Emellett létrehoznánk a 2-4 tagú ellenőrző irodát, a stabilizációs alap működtetéséhez. Az integráció másik nagy témája kifejezetten banki ügy. Azt akaijuk, hogy a mozgalomnak legyen Apex bankja és erre a legalkalmasabb a Takarékbank, melyet 1989-ben hoztak létre a takarékszövetkezetek. Azóta megerősödött, jól gazdálkodik, minden megyében van fiókja, igazgatósága. Ezzel a likviditásban, a pénzkezelésben, a közös pénzügyi konstrukciók kialakításában megoldódnak a problémák. Tény, hogy egyetlen fejlett országban sem működnek Apex bank nélkül a takarékok. Éz a mi fejlődési irányunk is, de ezt kívánja a forint várható konvertibilissá válása is. (MTI-Press) K. E. A Baranya Megyei Építőipari Egyesülés szervezésében Pécsett tartott privatizációs tanácskozáson dr. Ferenczi András, a Ferbal Könyvvizsgáló Tanácsadó és Szolgáltató Bt. ügyvezető igazgatója, a köz- gazdasági tudományok kandidátusa, nemzetközi adó- és gazdasági szakértő igen érdekes előadást tartott, majd készséggel válaszolt lapunk kérdéseire.- 1986 óta foglalkozunk vegyesvállalat szervezéssel, cégátvilágítással,átalakítással, privatizálással az Állami Vagyonügynökség tanácsadó cégeként. Jogot nyertünk az Önprivatizációs Program keretében állami vállalatok átalakítására és privatizálására. Eddig majd százötven vegyesvállalat megszervezésében és tevékenységének beindításában vettünk részt. Tagja vagyunk a világ negyvenöt országában jelen lévő INPACT-nak, a Könyv- vizsgálók Nemzetközi Egyesületének - mutatja be cégét dr. Ferenczi András.- A privatizációtól sokan csodát várnak.- A vegyesvállalat nem csodafegyver, de az kétségtelen előnye, hogy plusz likviditást és adóelőnyt hoz. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a privatizáció soha, legalábbis általában nem hoz plusz likviditást. Aki a rossz anyagi helyzetű vállalatot megveszi, az hiába is reménykedik, hogy a pénztár tele van pénzzel és bankbetéttel, legfeljebb csak az elfekvő (többnyire eladhatatlan) készlet és az ingatlan értékesíthető, ha ugyan van, lesz rá vevő. A likviditás általában csak külföldi tőkével érhető el.- Ha jön is egyáltalán, akkor sem szerelemből segíti át nehézségein a magyar vállalatot.- Vagy profitot akarnak mindenáron csinálni, mondjuk el kívánják érni a svájci kamatláb háromszorosát. Netán olyan olcsó termelési helyet remélnek Magyarországon, ahol mondjuk 5-6 márkából kihozható a németországi 38 márkás rezsiórabér. A harmadik befektető típus gyakorlatilag piacrészesedést vesz. Természetesen van nosztalgikus befektető is, aki visszatelepül Magyarországra.- Lehet-e tudni előre, melyikük a tisztességes szándékú?-Nem. Az csak menet közben, avagy utólag derül ki.-Munkájuk során melyik a legnehezebb feladat?- Az ügyfél megszerzése. Szerencsére minket már egymásnak ajánlanak a cégek. Legfontosabb az üzleti stratégia kidolgozása: milyen társasági formát válasszanak, mit csináljanak, lényeges szempont még az adó és a jövőbeni működés várható költségei, továbbá mindezek keresztülvitele, jóváhagyatása, bejegyeztetése.- Véleménye szerint jelenleg mi a legelőnyösebb társasági forma?- Szerintem a betéti társaság (bt). Ennek egyetlen egy veszélye, hogy van egy beltag, aki korlátlanul és egyetemlegesen felelős mindenért. De ha ez a beltag egy korlátolt felelősségű társaság (kft), akkor nincs vele felelősség. Ezen előnyök alapján a nyugati cégek nagyrésze is „kft. és társa bt.”, tehát mindig egy kft. a beltag, gyakorlatilag a kft. alapító tagjai a bt. kültagjai.-A privatizációnál melyik a nagyobb „ellenfél”: az AVÜ, a cégbíróság vagy az APEH?- Az ÁVÜ-nél és a cégbíróságnál azonnal kiderül, ha valami nem stimmel, vagy átmegy rajtuk az átalakítás, vagy nem. Az APEH gyakorlatilag a legveszélyesebb, mert öt évig jöhet és bírságolhat, bár a privatizációnál nem szól bele dolgokba.- Újabb és újabb rendeletek jönnek ki, várható a lízing, az új privatizációs, a társasági, az MRP törvény . . .-Ezekben is a részletekben lesz az ördög elrejtve. Ezekkel csak akkor kell komolyan foglalkozni, ha már megjelentek a Magyar Közlönyben, az a meghatározó törvényszöveg, és nem az, ki hogyan kommentálja.- Köztünk legyen szólva, eléggé nehezen érthetők a hivatalos törvényszövegek.- Valóban, eléggé kétértelműek és le kellene fordítani ezeket magyarra. Vannak bennük érthetetlen, egymásnak ellentmondó részek, de nem rosz- szabbak a sok évi átlagnál. Az is igaz, hogy ezeket nem lehet népszerű tudományos stílusban megírni.- Végezetül: mi az adószakértőfeladata?- Megmondja ügyfelének, hogy mi a különbség: az adócsalás, az adó elkerülése, tervezése, megkerülése között. Mert gyakorlatilag a törvényeken belül mindent szabad, ami nem tilos. Az adószakértés egyébként is olyan, mint egy végtelen versenyfutás a sivatagban, ahol a bürokraták állandóan újabb és újabb dűne-akadályokat építenek és azokat folyton megkerülik az adószakértők. A végén már olyan nehéz, akadályokkal teli lesz a terep, hogy csak a lehető legjobban képzettek ismerik ki magukat - fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát dr. Ferenczi András. Murányi László A Szigetvári Takarékszövetkezet pécsi fiókja Fotó: Kóródi Gábor ígéretekben nincs hiány ... Speciális szakiskola A pécsi 506-os Szakmunkás- képző Intézetben működő speciális szakiskola reménytelen helyzetbe került. Sok a gyerek, kevés a terem. Szerették volna a tetőteret beépíteni és egyben a szükséges felújítási munkákat elvégezni. Semmire nem kaptak pénzt. A Munkaügyi Minisztérium felhatalmazta őket, figyeljék, hol adnak el tanműhelyt. Hiányzik azonban egy olyan szervezet, amelyik tájékoztatná az iskolákat a lehetőségekről. A legtöbbször a baráti kapcsolatokon keresztül jutnak információkhoz, hivatalosan kevéshez.- Nagyon sok javaslatunk volt arra, hogy miként tudnánk megoldani a teremgondjainkat - mondja Hernádi Mária, a Speciális Szakiskola tanára. - Jártunk már a Művelődési Minisztériumban, a pécsi önkormányzat közoktatási bizottságának vezetőjénél, a polgármesternél, de egyik helyről a másikra passzoltak bennünket. A többszörösen hátrányos helyzetű gyerekek, meg lassan az utcára kerülnek. Mostanában egyre másra arról olvasunk, hogy a város általános iskoláiban speciális tagozatok indulnak. Tudomásunk szerint jelentős ösz- szegű támogatást is kapnak, a sérült gyerekek meg egyre jobban a háttérbe szorulnak. Minden a pénzen áll és bukik. Mi nem kapjuk meg a kért támogatást, lassan működésképtelenné válunk. S közben meg látjuk, hogy a másik iskolákban a speciális tagozatok akár kerti traktor vásárlására is kapnak pénzt.- Ezek a gyerekek nagyon jól neveltek, udvariasak - mondja Békefi Leó tanár. - Az Anasco Rt. és az Agóra sokat foglalkoztat közülük. Tízen a MÁV-hoz kerültek, ahol váltólakatosként dolgoznak. Ez egy eléggé veszélyes, felelősséglcljes munka. Megállják a helyüket. Nagy szükség lenne arra, hogy a velük szemben kialakult előítéletek megszűnjenek. A Kulich Gyula utcai kisegítő iskolában indult egykori továbbképző tagozat jogutódja a Speciális Szakiskola, az ide járók 80-85 százaléka enyhén szellemi fogyatékos. Sokkal több segítségre szorulnak, mint egészséges társaik. Egyre égetőbb a kérdés: mi lesz velük? Találnak-e munkahelyet, vagy végképp a perifériára szorulnak. Nagyon fontos lenne, hogy szakmát kapjanak és 18 évesen ne segélyekből éljenek. Szükség lenne egy műhelyre, ahol a varró- és kötőgépeket, valamint a szövőszékeket el lehetne helyezni. Ezeken nemcsak megtanulnák a szakmát, hanem különféle termékeket is készíthetnének, amelyeket utána értékesíthetnének. Már szinte mindent végigjártak, hogy legyen tanműhelyük. A Bajcsy laktanyában a régi hadtáp épületét és egy üvegházat szerettek volna megkapni. Az iskola vállalta volna, hogy helyreállítja a parkot és az épületet. Nem sikerült. Javasolták nekik a Szivárvány Gyermekházat, az egykori BÉV tanműhelyeit, még Magyarü- rögben is ajánlottak helyet, csak végül egyikből sem lett semmi.- Olyan helyet keresünk, ahol az elméleti és szakmai képzés egy helyen lehet, és megszűnhetne végre a délutáni tanítás - veszi át a szót Takács István igazgató-helyettes. - Februárban már sokadik alkalommal fordultunk az önkormányzathoz. Heteken belüli döntést ígértek. Egyelőre nem történt semmi, pedig már nyár van. A legjobb megoldás a tetőtér beépítése lenne. Ha ez mégsem valósulhat meg, akkor a kollégiumunkban lakó 500. számú Szakmunkásképző Intézet diákjait kellene máshol elhelyezni. Felszabadulna egy teljes emelet, szinte minden gondunk megoldódna. Egy külön szinten csak a speciális szakiskola működhetne. A felújítás is már elengedhetetlen. Lassan használhatatlan az épület, beázik a tető. Nem kérünk semmi mást, csak az anyagköltséget, a munkát mi magunk elvégezzük. Nem alamizsnára vágyunk, hanem arra, hogy elfogadják az iskolát. Huszonhat gyerekkel kezdtünk, jelenleg 98-an járnak ide és a számuk egyre nő. A Speciális Szakiskolában két év alatt szerezhetnek szakmunkásbizonyítványt a tanulók. Tizenöt szakma közül választhatnak, és a képességeiktől függően sajátíthatnak el egy-egy részterületet. Elméleti és gyakorlati oktatáson vesznek részt, a második év végén szakmunkásvizsgát tesznek. Az általános iskolákban most alakuló és már létező speciális tagozatok nem az 1985-ös I. törvény szerint működnek, nem adnak oklevelet. Az 506-os számú Szakmunkásképző Intézetben is folyik ezekhez hasonló képzés, de fakultatív jelleggel. A pécsi Polgármesteri Hivatal intézményirányító irodája, ha tehetné segítene, de tehetetlen. Az iskoláknak adható pénz összegéről minden esetben a közgyűlés dönt. A költségvetés elkészítésekor 170 millió forintot kértek a város iskoláinak fenntartásához, működéséhez, ebből 21 milliót ismert el a közgyűlés, néhány napja a céltartalékból újabb 10 milliót szavazott meg az intézmények felújítására. Sz. K.
