Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-11 / 190. szám
6 üj Dunántúli napló 1992. július 11., szombat A sajtó tükrében Belügyi államtitkár-helyettes az önkormányzatok helyzetéről Orfűn csatorna hálózatot építenek lyet évtizedek óta csak tervezgettek.- Ilyen célra szívesen áldoznak az emberek?- A kommunális adót - amikor tehát meghatározott célra vet ki adót az önkormányzat - a polgárok általában elfogadják, hiszen tudják, hogy mire kell a pénz, s látják azt is, hogy hogyan használják fel.- Az önkormányzat sürgető feladatai között sok az olyan beruházás, felújítás, amihez kevés a saját erő.- Ezen kíván segíteni a címzett, illetve céltámogatás. Az előbbi - amely teljes egészében a költségvetést terheli - a kórházak és színházak felújítását szolgálja, hiszen ezek az intézmények rendszerint nemcsak az adott települést szolgálják, hanem a környéket, a régiót is. Szintén kiemelt támogatásban részesülnek azok a fejlesztések, amelyek 1994-ig a települések vízellátási problémáit hivatottak megoldani. A céltámogtá- sok meghirdetésekor egyébként azt is tisztázzuk, hogy az érintett településnek az összes költség hány százalékával kell „be- szállnia” - példa erre a tornaterem-program vagy a kollégiumok felújítását célzó pályázat.- Sokan kritizálták a címzett- és céltámogatások elosztását - terveznek-e ezen a téren változásokat?- Az eddiginél több pénzünk a közeljövőben aligha lesz. Ezért olyan javaslattal fordulunk a parlamenthez, amely az adott keretek jobb differenciáltabb elosztását célozza. Meggyőződésünk, hogy javítani kell a beruházási fegyelmet, hiszen a lazaságok tetemesen megdrágítják a kivitelezést. Túl kell lépnünk az egyenlősdi gyakorlatán is. Egy-egy tornaterem építése ugyan azonos költséggel jár falun is, városon is - de ha saját erőből mindkét önkormányzatnak ugynannyival kell „beszállnia”, akkor az nyilván a falutól követel nagyobb áldozatot. Ezért szeretnénk olyan elkülönített alapot teremteni, amiből például a munkanélüliséggel sújtott gazdasági kényszerhelyzetben levő régiók kisebb településeit segíthetjük, hogy legalább közelítőleg egyenlő feltételekkel jelentkezhessenek céltámogatásokért. Koós Tamás Antall József Részletes portrévázlatot közölt Antall Józsefről a svájci Journal de Génévé. A lap állandó budapesti tudósítója, Laurent Nagy írásában a magyar miniszterelnök vezetői képességeinek méltatása mellett Antall József következetes politikai magatartását emeli ki. A magyar miniszterelnök fényképével illusztrált cikk rámutat: Antall József mindig is arra készült, hogy egy demokratikus Magyarország vezetője lesz egyszer. Az írás a miniszterelnököt eleganciát és kivételes udvariasságot felmutató, alapvetően optimista emberként jellemzi. A szerző Antall József kormányfői tevékenysége kapcsán a szerző hangoztatja: Magyarországot mint fejlődő demokráciát komolyságáért, diplomáciai bölcsességéért tiszteli a külvilág: Antall József szavaiból világosan kiderül, hogy Magyarországnak nem áll szándékában a határok módosítása. A szerző kormányzati sikerként értékeli a szovjet csapatok kivonását, továbbá azt, hogy Antall József volt a Varsói Szerződés „aláásója”. Az újságíró megemlíti, hogy Antall József napi 18 órát dolgozik, s nem szereti, ha a sajtó a betegségével foglalkozik. A szerző szerint ha Antall József kétséget hagy esetleges utódja feMíl, az azért is van, mert ilyen az országban nincs, legalábbis hozzá mérhető szinten. A magyarok mégis késlekednek elismerni kormányfőjükben azt az embert, aki országának visszaadta az elvesztett szuverenitást - véli a svájci újságíró. A médiaháború kapcsán ezt írja: Antall József az a fajta politikai személyiség, akit számos országban nagyra értékelnének, de akinek nem minden erénye felel meg a mai Magyarország elvárásainak.- Szélsőséges az önkormányzatok anyagi helyzetének megítélése. Sokan azt állítják, hogy üresek a kasszák, s a helyi szervek az ellehetetlenülés szélén állnak - mások viszont ennek ellenkezőjét bizonygatják.- Mint általában, úgy ezúttal is valahol a két egymásnak ellentmondó vélemény között van az igazság - mondja Kara Pál, belügyminisztériumi államtitkár-helyettes. Tény, hogy az önkormányzatok pénzük nagyobb részét valamilyen módon - közvetlenül vagy pályázat útján - az állami költségvetéstől kapják. Vannak ezenkívül saját bevételeik és ma már ki- sebb-nagyobb tulajdonnal is rendelkeznek. Azt hiszem azonban, hogy nincs a világon olyan önkormányzat, amely elégedett volna anyagi helyzetével.- De olyan kormányzat sincs, amelyik ne állítaná, hogy sokat költ a települések ellátására ... Nagynyárádon új iskola épül Bőrük alatt is pénz van- Ez is igaz. Az viszont aligha vitatható, hogy sok helyütt célszerűbben gazdálkodhatnának - mégha az népszerűtlen feladatot jelent is. Például: ha csökken az óvodai létszám, 8-10 gyerekért egy intézményt üzemeltetni - pazarlás. Ilyen esetben bizony meg kell mondani a szülőknek is, hogy miért kell az óvodát vagy a csoportot megszüntetni, milyen más elhelyezési lehetőség van és a felszabaduló pénzt mire fogják fordítani.- Az infláció is keményen sújtja az önkormányzatokat.- Tudjuk, hogy az évi 5 százalékos dologi és a 10 százalékos bér-automatizmus csak részben fedezi az inflációs különbségeket, de. sajnos többre nem tellett. Tudom, gyönge vigasz, de más szervek - például a tűzoltóság, a polgári védelem vagy a Köztársasági Megbízotti Hivatalok - még ennyit sem kaptak.-Súlyos tehertétel az önkormányzatok számára a lakás-kérdés ...- Sokan esnek abba a hibába, hogy amikor önkormányzatról beszélnek, csupán a fővárosra és a nagyvárosokra gondolnak. Pedig az önkormányzatok ösz- szessége szempontjából a lakás-kérdés marginális; a 3200 önkormányzat közül több, mint 3000-et egyáltalán nem érint, mert sohasem volt tanácsi bérlakása.- A fejlesztések gondjaival azonban valamennyi önkormányzat szembesül.- Igen. S ezek roppant fontosak, hiszen a fejlesztésekkel lehet újat, maradandót adni és alkotni. Ha a kis- és középtelepüléseken körülnézünk, sok helyütt láthatjuk, hogy a saját erő szinte csodákra képes: víz- és gázhálózatot építenek ki, csatornáznak, telefont vezetnek be ... Számos kistelepülés között épül olyan bekötőút, ameFotó: Szundi György * Átalakul, de nemzeti marad a légitársaságunk Mi lesz a MALÉV-vei? Beszélgetés dr. Pákay András mb. vezérigazgatóval Mi lesz nemzeti légitársaságunk, a Magyar Légiközlekedési Vállalat jövője, mikor éri utói a privatizációs hullám, korszerűsödik a géppark, tervezik tranzkontinentális járatok indítását? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Pákay Andrással (46 éves, jogi egyetemet végzett, 1975 óta MALÉV alkalmazott), a vállalat megbízott vezérigazgat ój á val.- A közelmúltban került a vezérigazgatói székbe. Milyen a kapcsolata a szaktárcával, a kormánnyal?- Jelenleg még állami vállalatról lévén szó, a tulajdonosi és a felügyeleti jogokat a kormány, illetve a közlekedési miniszter gyakorolja, a megbízást is ő adta. Az állami többség továbbra is megmarad, de ezen túl, mivel mi a nemzet légitársasága vagyunk, s pártoktól független a tevékenységünk, a kormányzati szervekkel megkülönböztetett viszonyban kell, hogy legyünk.- Tavaly remek eredményekkel zárta az évet a MALÉV, idén viszont mintha megtorpant volna a lendület.- Az elmúlt esztendő valóban jó volt a vállalat életében, hiszen a nyereségünk meghaladta a kétmilliárd forintot. A megtorpanás annyiban igaz, hogy terveink szerint az idén „csak” egymilliárd forint eredményt könyvelhetünk majd el. A csökkenés okai közé sorolható, hogy a hazai lakosság fizetőképessége visszaesett, s jóval kevesebb hivatalos utas repül, mint korábban. Ma már nincs olyan, hogy egy külföldi vásárra 8-10 fős delegációk mennek. .. A kis gazdasági szervezetek, a magánvállalkozások ezt nem engedhetik meg maguknak. Nekünk most az a feladatunk, hogy ehhez a megváltozott helyzethez alkalmazkodjunk, például a hazai piacon is versenyképesek maradjunk a külföldi légitársaságokkal, amelyek gyakorlatilag korlátlan jogosultságot kaptak, s ennek következtében árháború is beindult.- Ez jó az utasoknak, mert a jövedelmekhez képest igen csak borsosak a repülőjegy árak.-Igen, rövid távon mindenképpen, mivel néhány nagy, elsősorban amerikai légitársaság megengedheti magának, hogy a önköltségi ár alatt értékesítse jegyeit, s ezzel arra kényszerítse a többit is, hogy olcsóbb legyen, s ha sokáig nem búja ezt a „háborút”, akkor tönkremenjen. De mi lesz akkor, ha csak a nagyok maradnak? Mi arra törekszünk, hogy versenyben maradjunk, de reális áron adjuk a jegyeket.-A repülés életforma - hangzik a MALÉV szlogen. Úgy gondolja, hogy tényleg az?- Idén mintegy 1,2 millió utast fogunk szállítani, ez 20 százalékkal több lesz, mint tavaly. Forgalmunk zömét a nem magyar állampolgároknak köszönhetjük, dicsekvés nélkül elmondhatom, a nyugat-európaiak nagyon szeretik a MA- LÉV-et, de mi örülnénk, ha minél több honfitársunk utazna velünk. Bár számos kedvezményt adunk, őszintén be kell ismernünk, hogy a magyar lakosság többségének még nem életformája a repülőgéppel való utazás. Szeretnénk azonban, ha az lenne.- Mi a helyzet a vállalat sokat emlegetett privatizációjával?- Az átalakulás részeként részvénytársaság jön létre néhány héten belül, a részvények többsége az Állami Vagyonügynökségé lesz, s elenyésző százalékban a dolgozók is jegyezhetnek. A következő lépés az lesz, hogy kormányzati döntés értelmében 35 százalékban egy külföldi légitársaság „beszállhat” a MALÉV-be, azaz ebben az arányban eladásra kerülnek a részvények. Az előkészületek majd két éve folynak, megtörtént a vállalat felmérése, értékbecslése, a vevőként szóba jöhető partnerek tájékoztatása, amelyek július 2-áig tehettek ajánlatot. Mi nem csak pénzt várunk - persze ez sem jön rosszul, hiszen a cégünknél marad, s a légiflottánk korszerűsítésére fordíthatjuk -, hanem magas szintű szaktudást, piaci együttműködést.- Vannak „kérők”?- Szép és jóravaló „menyasz- szonynak” tartják a MALÉV-et, úgyhogy nincs hiány udvarlókból. Én sem tudom, hogy melyik, de minden bizonnyal egy, az Európai Közösséghez tartozó ország légitársasága lesz a partnerünk. A döntés két hónapon belül megszületik - egy dolog egészen biztos, kizárólag szakmai és üzleti szempontok játszanak szerepet. — Korábban tervezték a MA- LÉV-nál saját tranzkontinentális járatok indítását. Mikor kerül, erre sor, s mi lesz a gépparkkal?- Nem menetrend szerint, hanem charter-járatként már repül az Egyesült Államokba, saját személyzettel és egy saját Boeing 767-es géppel a MALÉV, a közel jövőben pedig Tokióba viszünk utasokat. A menetrend szerinti tengeren túli járatainkat 1993 áprilisától két Boeing 767-essel beindítjuk - tehát a régi vágy valóra válik -, s az USA-ba, a Távol-Kelet több városába repülünk. A mostani légflottánk legnagyobb baja, hogy sok gépünk van, de kevés a korszerű. Várhatóan 1996-ra a TU repülőket sikerül kicserélni, s akkor három nagy- távolságú és tizenöt rövid- és középtávolságú repülőgépe lesz a MALÉV-nak, amelyekkel évente kétmillió utast leszünk képesek szállítani. Reméljük, hogy cégünk egy jónevű és karakterisztikus légitársaság lesz, amellyel a hazai és a külföldi utasok is szívesen repülnek. Roszprim Nándor
