Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-11 / 190. szám
1992. július 11., szombat uj Dunántúli napló 7 600 OOO tonna salak Gátak nélkül A decemberi 70-től a júniusi 220-ig: Költségvetési hiány-gazdaság A pécsi hétköznapokban oly magától értetődően emlegetett hőerőmű esetében korábban nein volt ilyen egyértelmű ez a jelző: a hőszolgáltatás csak fokozatosan „terjeszkedett”, mind fontosabb szerephez jutva, mind nagyobb feladat elé állítva az eredetileg elsősorban áramtermelést végző nagyüzemben. Ma már - hallhatták ezt a napokban egy szakmai tanácskozáson a környezet- védelemmel foglalkozó szakemberek - az erőműben felhasznált tüzelőanyag egyharmada a hőtermelést szolgálja. Hatalmas mennyiségről van szó: ebben az évben 1,1 millió tonna szenet vesznek át a szénbányától. A régi üzleti kapcsolat egészen a legutóbbi időkig „zavartalan” volt, olyan értelemben, hogy diktált minőségű szenet égettek az erőmű kazánjaiban, ez ellen nem volt lehetőség szólni. Márpedig ennek a szénnek mintegy 55-60 százalék a hamu-, a salaktartalma. Amikor az üzemet alapították, a hulladékanyag elhelyezésére a Tüskés-rétet jelölték ki. Az irgalmatlan mennyiségű zagy természetesen hatott a környezetre: szennyezte a talajt, a vizet - ezzel azonban annak idején a döntéshozók nem számoltak. A szakembertől hallott vélemény megnyugtató: ma már ipart működtetni csak úgy lehet, ha egyforma fontosságú szempontként kezelik a környezet védelmét, illetve a megfelelő technológia megtalálását. Ez az elv változott gyakorlattá a pécsi hőerőműben azzal, hogy bevezették az új zagyolási módszert. Az elmúlt években végrehajtott rekonstrukció során ugyanis továbbra is súlyos gondként jelentkezett: a korábbi tanácsi határozat nyomán az adott területen be kell fejezni a zagy elhelyezését. De akkor mi legyen vele? Hol lehetne összegyűjteni? Hogy mekkora mennyiségről van szó, a legfrissebb adat: ebben az évben 600. 000 tonna salakpernyét kell elhelyezni. Időközben sarkos változás történt: merőben módosult a város vezetésének és a hőerőműnek a viszonya, annak a felismerésnek az alapján, hogy a gond megoldása közös teher, s csakis a mindkét fél (ha lehet egyáltalában ilyen megfogalmazást használni) javát szolgáló eljárásról lehet szó. Ez pedig a sűrűzagyos technológia. Nyilvános környezetvédelmi vizsgálat vezette be, sokszáz ellenőrző pontot jelöltek ki a zagytár területén. A cél: a város távlati fejlesztési elképzeléseiben igen értékes és közhasznú célt szolgáló Tüskés-réten a zagyolás mintegy előkészíti a területet a jövő funkcióinak. E döntésre - a megoldás fellelésére - oly annyira szükség volt, hogy már 1986-ban élesen felvetődött: vagy leáll az erőmű. vagy megtalálják a zagy elhelyezés elfogadható módját. Tudniillik eddig 10 liter vízzel „szállíttattak ki” a zagytérre 1 kilogramm salakot. Ha ez kiszáradt, porzott, mint a liszt. A kazettákból sok káros anyagot kioldva elszivárgóit a víz. Mondani sem kell ennek környezetkárosító hatását, ami azzal együtt igaz, hogy a vizsgálatok szerint a hőerőmű pernyéje nem veszélyes hulladék. Az említett 600.000 tonna salakpemyének egyhatodát értékesítik. A többivel van a gond, s ez csökkent óriási mértékben a sűrűzagyolás bevezetésével, amit a hőerőmű szakemberei környezetbarát technológiának neveznek. A pernye ugyanis csak kevés vízzel jut a tárolóterületre, marad benne kötőanyag, ezért megszűnik az át- szivárgás. A pernye és a víz keverésének megfelelő arányát egy lengyel szabadalom biztosítja. Jelenleg csak egy hígzagyos kazettája üzemel az erőműnek. A sűrűzagyot a korábban már feltöltöttek tetejére szállítják, azzal a kötelezettséggel, hogy az itt felcseperedett fákat a későbbiekben pótolják. Kérdezhetnénk: mi lett volna annak a következménye, ha le kell állíttatni az erőművet? Jelenleg az itt megtermelt villamosenergia mennyisége azonos az egész megye igényével. A rekonstrukción átesett négy blokk - hat van az erőműben - működtetésével 2006-2012-ig fedezni tudják a hő- és villamos- energia-szükségletet. Amikor 1986-ban elkészült a sokoldalú környezetvédelmi hatástanulmány, megfogalmazták a legfontosabb feladatokat is, közöttük: csökkenteni kell a kéndioxid-kibocsátást. Az említett négy blokkba építendő füstgáz-kéntelenítő 6 milliárd forintba kerülne. Ezt a Phare-program révén szeretnék finanszírozni. Egy, a programhoz szorosan kötődő dán cég végzett vizsgálatokat, a múlt év végére lettek készen. Az eredmény: 7,5 milliárdra lenne szükség. Komoly többletköltséget jelent, ami kihathat a hőszolgáltatás árára is. A feladatra mindenesetre felkészültek az erőmű szakemberei, s véleményük szerint minél inkább késik a beruházás, annál inkább válik kérdésessé gazdaságossága. A még nem rekonstruált két blokk esetében az úgynevezett cirko-fluid égetés bevezetését tervezik. Négy nyugati cégtől kaptak erre ajánlatot. Óriási előnye, hogy a kazánokban bármilyen minőségű szén elégethető, az égéstérben történik a kéntelenítés. A beruházás jelentős, a kéntelenítő üzemeltetése növeli a termelt energia költségét. A hőerőmű lépéseit, törekvéseit megnyugtatónak kell minősíteni. Ezen túl a sűrűzagyos technológia bevezetése gazdasági előnnyel is jár: nem kell például gátakat építeni, eddig erre az erőmű évente 40-45 millió forintot fordított. Van azonban hátránya is: magas a beruházás költsége (a technológia kiépítése két év alatt 600 millióba került), kvalifikáltabb munkaerőt igényel és magasabb színvonalú karbantartást. Ami persze - figyelemmel a városban élőkre - egyáltalában nem baj. Mészáros A. Az Országgyűlésben december végén éjszakai üléseken keresztülpofozott - s ma is érvényes - törvény szerint az ez évi költségvetési tervezet hiánya 69,8 milliárd forint. Az ellenzék- és gazdasági kutatóintézetek - irreálisnak tartották az előirányzatot. Azt mondták, hogy a magyar gazdaságban semmi jele a pozitív irányú változásnak. Kifejezetten negatívnak, ítélték, hogy a költségvetés szerkezetében, módszerében híven követi „szocialista” elődeit. A decemberi vitában a szocialista Békési László és a Fidesz vezérszónoka, Orbán Viktor egyaránt legalább 100 milliárdra tették a várható hiányt. Ők is optimistának bizonyultak. Több hónapi elutasítás és vonakodás után a nyári parlamenti szünet előtti utolsó napon, június 23-án, a kormány pótköltségvetési törvénytervezetet terjesztett a Tisztelt Ház elé, s ebben kéri, hogy módosítsák 178,6 milliárd forintra az állami költségvetés 1992. évi tervezett hiányát. Kupa Mihály pénzügyminiszter viszont a Népszabadságnak adott interjújában már ugyanaznap 180-220 milliárdra prognosztizálta a várható hiányt. Az már csak színezi a képet, hogy a Kupa-minisztérium egyes - meg nem nevezett - tisztviselői 230-250 milliárdos deficitet sem tartanak lehetetlennek. Az idei pótköltségvetéssel együtt beterjesztett jövő évi költségvetési koncepció mindenesetre már most 200-250 milliárdos hiánnyal számol, amiből „ellenzéki beállítottságú” közgazdászok automatikusan 400 milliárd körüli tényleges deficitre következtetnek. „Ilyen az élet, a költségvetés az folyamatos dolog” - mondta a pénzügyminiszter június 2-án a parlamentben Varga Mihály Fidesz-es képviselő interpellációjára válaszolva. A képviselő a többi között aziránt érdeklődött, hogy miért térnek el nagy mértékben a pénzügyminisztérium különböző tisztségviselői által - más-más napokon - közölt adatok. Varga Mihály egyébként már március 10-én „Elindult a lavina” címmel mondta el interpellációját, melyben azt kérdezte, hogy a januári 19 milliárdos hiányt figyelembe véve tarthatónak véli-e a pénzügyminiszter az egész éves 69,8 milliárdot. A képviselő hozzátette, hogy egyes források szerint február végére már 50 milliárdot ért el a deficit. Válaszában Kupa Mihály először is közölte, hogy a februári hivatalos mérleg 36,8 milliárd forint, ezt azonban egyáltalán nem tartja aggasztónak, mert az első két hónapból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. „Most” a kormány nem tervezi a költség- vetés- módosítását - mondta Kupa Mihály, hozzátéve, hogy március végén lesz majd a gazdaságról olyan megbízható információ, amelynek alapján a kormány majd mérlegelheti, hogy milyen intézkedésekre van szükség. Március végére valóban lett információ és lettek intézkedések. A hiány 47,7 milliárdra nőtt, s kiderült, hogy a költség- vetés összeállításakor alaposan túlbecsülték a várható bevételeket. A számítottnál nagyobb gazdasági visszaesés miatt - 1991-ben 8 %-kal csökkent a GDP, 19 %-kal az ipari termelés - nagy lett az állam adóelőleg-visszatérítési kötelezettsége, miközben a fizetésképtelenné vált vállalatoktól nem lehetett behajtani az adóhátralékot. Sőt, a remélt növekedés helyett egyelőre folytatódik a recesszió. Megkezdődött a tűzoltás: megszigorították a vámbehajtást az importőröktől (s mellesleg kirúgták a hiányt tévesen és nagy késedelemmel jelző országos vámparancsnokot). A kereskedelmi bankokat felszólították, hogy a költségvetés javára néhány hétre mondjanak le a visszajáró, összesen mintegy 6-10 milliárdnyi adóelőlegről. A parlamentben Tardos Márton, a SZDSZ frakcióvezetője, a kormány lépéseit kapkodásnak, a gazdaság helyzetét pedig válságosnak minősítette. Válaszában Kupa Mihály visszautasította a kapkodás vádját, s azt mondta, hogy csak az előre megtervezett lépések végrehajtása, rendteremtés folyik a gazdaság stabilizálása érdekében. A Szabó Tamás tárcanélküli miniszter vezette team új gazdaságélénkítési programjának nyilvánosságra kerülése óta ismét felerősödtek a Kupa távozását jósoló hangok. Lemondásához megfelelő alkalom - vagy ürügy - a költségvetés hiánya. Mindenesetre az tény - bár lehet véletlen is -, hogy a pótköltségvetés tervezetét Nagy Zoltán államtitkár nyújtotta be a kormánynak. Hajdú András Ipari Formatervezési Miniszterelnöki Különdíj Pungor Ernő tárca nélküli miniszter pályázatot hirdet Ipari Formatervezési Miniszterelnöki Különdíj elnyerésére. A pályázat célja: az ipari formatervezési tevékenység erősítése, az ipari termékek, az emberhez közel álló tárgyak minőségének javítása. A Miniszterelnöki Kü- löndíjra az Ipari Formatervezési Nívódíj pályázattal párhuzamosan lehet jelentkezni. A Miniszterelnöki Különdíj olyan terméknek, vagy termékcsoportnak ítélhető oda, amely részt vesz az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium 1992. évi tavaszi vagy őszi nyilvános „Ipari Formatervezési Nívódíj” pályázatán, és elnyerte a Nívódíjas Ipari Forma megkülönböztető formaminőség jelet. A pályázati felhívás szövegét a Magyar Közlöny 72. száma közli. Az ipari válsághelyzetek Az állam vállaljon részt a szerkezetátalakításban Az állam irányító szerepe az ipar szerkezetátalakításában jelentősen lecsökkent, a struktúraváltás a pénzügyi és a piaci kényszer hatására kezdődött meg. Bár a kisvállalkozások száma rohamosan növekedett, és dinamikusan nőtt a külföldi tőkebeáramlás is, a válsághelyzetek súlyosbodtak. Az érintett vállalati kör önerőből nem képes a kibontakozásra, csak monetáris szabályozással a probléma már nem kezelhető - állapítja meg az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium a kormánynak készített előterjesztése. A szaktárca véleménye szerint az államnak, mint tulajdonosnak, részt kell vállalnia a szerkezetváltásban. Ezt a kockázatok egy részének átvállalásával, a privatizálás előtti reorganizációval, új munkahelyek teremtésével, a válságjelenségek aktív kezelésével kell megvalósítani. Indokolatlan válságtérségeknek nyilvánítani országrésznyi területeket, ugyanakkor célszerű a hanyatló és önerőből megújulásra képtelen kisebb körzetekre, a nemzetgazdasági érdekeket képviselő vállalatokra fordítani a figyelmet. El kell kerülni viszont az egyedi kezelést. Egyértelmű és egyszerű kritériumokat kell meghatározni a preferált térségek kiválasztására. A válságkezelés eszközrendszerének kialakítása már csak azért is sürgető, mert a csődtörvény hatálybalépése óta szaporodnak a felszámolások. Mindez nemzetgazdaságot megrendítő folyamatot is eredményezhet. A kormánynak ezt a csődöket kezelő monetáris eszközökkel is lassítania kell. Az IKM szerint lehetővé kell tenni, hogy a vállalatokat jelentősen terhelő tartozások csökkenjenek, esetleg azokat elengedjék. Szükséges az is, hogy a fejlesztéseket, a szerkezetváltást, a piacralépés biztonságát új intézkedések is segítsék. A javaslat szerint abban a vállalati körben, ahol a szerkezetváltást és a privatizációt az állami beruházáshoz kapcsolódó, nagy összegű állami alapjuttatás utáni járadékfizetési kötelezettség, vagy állami kölcsöntartozás akadályozza, megoldást jelenthet az adósság állami tőkerészesedéssé való átalakítása, illetőleg részbeni vagy teljes leírása. Az ipari tárca első lépésként kijelölte azokat a vállalatokat és társaságokat, amelyek a már említett alapjuttatások, állami kölcsönök, hosszú lejáratú hitelek miatt kerültek nehéz helyzetbe. A vállalatokról az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium egyelőre nem ad bővebb információt. 12 vállalatról van szó, ám ezek nevét egyelőre azért nem hozzák nyilvánosságra, mert az súlyosan érintené e cégek üzleti érdekeit. Mindenesetre e vállalatok iparpolitikai szempontból jelentősek, jövőjük van, önhibájukon kívül kerültek e körbe, ezért célszerű tartozásállományukat kormányzati beavatkozással rendezni. A listát akkor hozzák nyilvánosságra, ha a tárca koncepcióját megvitatta az Érdekegyeztő Tanács és megszületett az ezzel kapcsolatos kormányhatározat is. A szaktárca véleménye szerint a meg nem nevezett 12 cégen kívül további vállalatok is segítségre szorulnak, ezek sorsa azonban már most valamilyen módon rendezés alatt áll. Ilyen például a Dimag Rt., az Ózdi Kohászati Üzemek, a Csepel Autógyár, a Papíripari Vállalat, a Hungalu Rt. Emellett több olyan kisebb árbevételű ipari gazdálkodó szervezet is megkülönböztetett figyelmet érdemel, amelyek a régió foglalkoztatáspolitikai szempontjából, illetőleg nemzetbiztonsági érdekből fontosak. A felsorolt körben olyan döntés szükséges, amely módot ad a jelzett vállalatok működő- képességének és likviditásának fenntartására, a már megkezdett, vagy feltétlenül szükséges szerkezeti változások végrehajtására. (MTI) A pécsi Hőerőmű egyik zagykazettája Fotó: Szundi György
