Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-05 / 154. szám
1992. június 5., péntek üj Dunántúli napló 7 Jász-Nagykun-Szolnok megyei helyzetkép Bölcsődék és óvodák Az élveszületések számának a nyolcvanas évek közepe óta tartó lassú csökkenésével pársebb részben a munkahelyi bölcsődék és óvódák egy részének megszüntetésével - az elhelyecsőde működött, számuk négy év alatt 19-cel, ezen belül a munkahelyieké hárommal lett Az állandó bölcsődék fontosabb adatai az év végén Megnevezés 1987 1988 1989 1990 1991 Az intézmények száma 61 59 56 48 42 Ebből: munkahelyi 4 4 2 1 1 A férőhelyek 2718 2573 2369 2009 1640 A beíratott gyermekek száma 2207 1863 1852 1632 1382 A beosztott gondozónők 480 446 414 357 300 A 100 bölcsödéskorú gye rmekre jutó férőhelyek száma 16 16 14 12 10 A 100 férőhelyre jutó beírt 81 72 78 81 84 Az egy beosztott gyermekek gondozóra száma _ / 4,6 4,2 4,5 4,6 4,6 A felvételre várakozók számad/ 319 41 a/ Szeptember 30-án huzamosan a bölcsődés- és az óvodáskorú népesség is némileg fogyott. Megváltoztak továbbá a gyermekintézmények iránti lakossági igények, módosultak - részben a területi, illetve kizési lehetőségek és ezek együttes hatásaként mérséklődött a 0-5 éves gyermekek társadalmilag szervezett ellátása. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1991. végén 42 bölkevesebb. A múlt év végén kereken 1640 bölcsődei férőhely állt rendelkezésre, 40 száza- lékkkal, 1078-cal kevesebb, mint négy évvel korábban. A csökkenés üteme leggyorsabb a Az óvodák néhány jellemzőjének alakulása Megnevezés j 1987 1988 1989 1990 1991 Az intézmények száma 219 219 218 216 215 Ebből: munkahelyi 10 9 9 6 5 A férőhelyek 18057 17700 17187 16656 16436 Az óvodás gyermekek 18031 17795 17788 17493 17842 A gyermekcsoportok szá- 736 725 728 718 711 Az óvodapedagógusok ma 1547 1532 1533 1510 1483 A 100 óvodás korú gyermekre jutó óvodai férőhely .91 92 90 86 85 A 100 férőhelyre jutó óvodás 100 101 103 105 109 Az egy óvodapedagógusra gyermd< 12 12 12 12 12 Az elutasított igényiek szára 41 23 144 190 215 községekben (50 százalékos) és az időszakot tekintve 1991-ben volt. A kapacitásellátottság ösz- szességében romlott, ugyanis 100 bölcsődéskorú gyermekre 1991-ben 6-tal kevesebb férőhelyjutott, mint 1987-ben. A beírt gyermekek száma 1987 és 1991 között 825-tel (37 száazlékkal) lett kevesebb, s a csökkenés mértéke valamivel elmaradt a férőhelyekétől. A bölcsődék kihasználtsága négy év alatt valamelyest javult, a múlt esztendő végén 100 férőhelyre 84 beírt gyermek jutott, 3-mal több, mint az időszak elején. A bölcsődénkénti különbségek azonban jelentősebbek voltak, erre utal, hogy 1991-ben az intézmények egyötödében a kihasználtsági mutató meghaladta a 100, ezen belül négyben pedig megközelítette a 120 százalékot is (Török- szentmiklóson, Jászkiséren, Öcsödön és Szolnokon a munévben ugyanannyi, átlagosan 5 gyermek jutott. A megyében 1991-ben 215 óvoda működött, néggyel kevesebb, mint 1987-ben, ezen belül a munkahelyi intézmények száma éppen a felére csökkent. Óvodával a megye valamennyi települése továbbra is ellátott. Ezekben az években új óvodát nyitottak Karcagon, Kunmadarason, Tiszaföldváron és Szolnokon, ugyanakkor megszűnt egy-egy területi óvoda Szolnokon, Törökszentmiklóson, Jász- ladányon, Kisújszálláson, Kun- szentmártonban és egy munkahelyi Besenyszögön, kettő pedig Szolnokon. Továbbá 1990-ben Kenderesen és Martfűn egy-egy üzemi óvodát a helyi önkormányzat vett át. Az óvodai férőhelyek száma az utóbbi négy esztendőben 1621-gyei, 9 százalékkal mérséklődött. Az 1991-ben meglévő több mint 16.400 óvódai éven felülieké 3 százalék körül mozgott. Körükben számottevően, mintegy egyharmadával nőtt a veszélyeztetettek száma, amely 1991-ben meghaladta az 1100 főt. Ezekben az években - ezen belül is főként az utóbbi két esztendőben, nagyrészt a gyermekétkeztetési díjak ugrásszerű emelkedése következtében - jelentősen megnövekedett (az 1987. évi 1770-ről 1991-re 2530-ra) a nem étkező gyermekek száma. Mindezek együttesen növelték az óvódák zsúfoltságát, 100 férőhelyre 1987-ben még éppen 100, 1991-ben pedig már 109 beírt gyermek jutott. A férőhelykihasználás 36 és 150 százalék között alakult, ezen belül 51 óvodában 120-150 százalékos volt. Az egy csoportra jutó gyermekek átlagos száma is növekedett némileg, főként amiatt, hogy a 20 fős vagy annál kisebb létszámú csoportok száma és Az óvodai csoportok megoszlása a csoportok létszáma szerint Csoportok létszáma, fő 1987 | 1988 1 1989 1990 1991 10 4 3 4 2 3 11 20 140 126 133 110 89 21 25 265 282 260 326 278 26 30 241 239 272 231 274 31 86 75 59 49 67 ÖSSZESEN 736 725 728 718 711 a/ Az óvodákra vonatkozó adatok október 15-i állapotot tükröznek. kahelyi bölcsődékben), illetve, hogy 1991. szeptember 30-án már 41 gyermek felvételét el kellett utasítani. A gyermeklétszám csökkenésével együtt, lényegében azzal azonos ütemben az ott dolgozók létszáma is fogyott. Csak a vezetőket és a beosztott gondozónőket figyelembe véve az intézményekben 1991. végén 340 főt foglalkoztattak az 1987. évi 540-nel szemben. Egy beosztott gondozónőre mindkét hely háromötöde a városokban, kétötöde pedig a községekben volt. Ezen belül az úgynevezett szükségférőhelyeké 1987 és 1991 között 19 százalékkal lett kevesebb, de még számuk tavaly is megközelítette a 450-et, az összes férőhely 3 százalékát. Az óvódás gyermekek száma négy év alatt kismértékben (1 százalékkal) csökkent, kor szerinti összetételük alapvetően nem változott: legutóbb a három éven aluliak aránya 4, a hat aránya számottevően mérséklődött. A nagyobb létszámú csoportok egy része önkormányzati kezdeményezésre jött létre, elsősorban a községi óvodákban. Az óvodapedagógusok létszáma négy év alatt 4 százalékkal csökkent, de továbbra is átlagosan 12 gyermek neveléséről gondoskodnak. Közülük 1991- ben 13-an (1 száazlék) nem rendelkeztek óvodapedagógusi képesítéssel, számuk az említett években 15-tel csökkent. Békés A mezőgazdasági kistermelők szándékai A Központi Statisztikai Hivatal 1991 tavaszán a FAO mező- gazdasági világprogramjához kapcsolódva Általános Mező- gazdasági Összeírást hajtott végre. A felvétel összesítéseiből ezúttal a gazdálkodók személyére vonatkozó főbb adatokat, valamint a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos jövőbeni szándékaikat tükröző eredményeket adjuk közre. Békés megében 1991. március végén a számlálóbiztosok 126 ezer háztartást kerestek fel, ebből 91 ezer minősült gazdaságnak. (Azok a háztartások, amelyekben a háztartás tagjainak földje, vagy állatállománya egy bizonyos nagyságot elért.) Országosan 1,4 millió gazdaságot írtak össze, ennek 6,5 %-a Békés megyében található. A gazdálkodók életkora A felvétel időpontjában a kis- ermelő gazdaságok irányítói - i továbbiakban gazdálkodók - országosan és a megyében is íagy számban és arányban az dősebb nemzedékhez tartoztak. 3ékés megyében a 91 ezer gaz- lálkodó 38 %-a - 35 ezer fő - >0 éves és idősebb. A megye dőskorú gazdálkodóinak rész- iránya megegyezik az országos itlaggal. A mezőgazdasági kisterme- ésben is a vállalkozások korát éljük. E tevékenység vállalása és az időskorú gazdálkodók felváltása elsősorban a 30 évesnél fiatalabbak, valamint a 30-39 évesek körére várna. Az összeírás időpontjában viszont éppen e két korcsoport létszáma és aránya volt a legkisebb. A harminc évesnél fiatalabb gazdálkodók száma Békésben mindössze 5 ezer, a 30-39 év közötti- eké pedig ennek háromszorosa volt. Az előbbiek az összes gazdálkodó 5,5 %-át, az utóbbiak pedig a 16,5 %-át tették ki. A 30 év alatti gazdálkodók aránya a megyében az országos átlagnál közel egy százalékponttal volt magasabb. A kisüzemi gazdaságok irányításában azonos súllyal, egyötöd-egyötöd részben vettek részt a 40-49 és az 50-59 éves korosztályhoz tartozó gazdálkodók, számuk a felvétel időpontjában 18-18 ezer fő volt. A gazdálkodók iskolai végzettsége A megyében a gazdálkodók' közül 36 ezer fő rendelkezett valamilyen befejezett iskolai végzettséggel és valamivel több, mint 6 százalék azoknak a száma, akik az alapfokú iskolákat sem fejezték be. Középfokú végzettséggel 22 ezer fő rendelkezett, így csaknem minden negyedik gazdálkodó végzett valamilyen középiskolát. A gazdálkodók mezőgazda- sági végzettség szerinti megoszlása már sokkal kedvezőtlenebb: csak mindössze egy százalékuknak van valamilyen felsőfokú mezőgazdasági végzettsége. A kisüzemi gazdaságokat irányítók közül a megyében 80 ezer fő (88 %) nem rendelkezett semmilyen mezőgazdasági végzettséggel, ami azonban még így is kedvezőbb az országosnál (91 %). Mezőgazdasági szaktanfolyamot mindössze 7 ezer gazdálkodó végzett (pl. aranyvagy ezüstkalászos gazdaképző, brigádvezető, különféle mező- gazdasági szakmákra betanító tanfolyamot stb.), mezőgazda- sági jellegű középfokú végzettsége 3 ezer főnek volt a megyében. Ez utóbbiak összes gazdálkodón belüli aránya az országosnál és az alföldi megyék átlagánál is közel egy százalék- ponttal magasabb. A gazdálkodók eredeti foglalkozása Békés megye 91 ezer gazdaságában - a gazdálkodást irányító személlyel együtt - 250 ezren végeztek valamilyen mezőgazdasági tevékenységet, ami a megye lakosságának több, mint hattizede. Figyelemre méltó, hogy a gazdaságokat irányítók kilenctizedé munkavagy tagsági viszonyban állt, illetőleg nyugdíjas, járadékos volt. Az előbbi foglal- kzás-főcsoporthoz 43 000, az utóbbihoz 41 000 fő tartozott. Mezőgazdasági tevékenységgel önállóként a gazdálkodóknak csak közel 7 %-a foglalkozott, mintegy 3 százalékuk pedig napszámos, alkalmi munkás, GYES-en, GYED-en lévő, illetve munkanélküli volt. Figyelemre méltó viszont az, hogy a gazdálkodók eredeti foglalkozás szerint fele-fele arányban kerültek ki a mezőgazdasági, illetve a nem mezőgazdasági foglalkozásúak közül. A gazdálkodók jövőbeni szándékai Békés megyében az 1991. március végén összeírt gazdálkodók közül 6 ezren mezőgazdasági kistermelésből élő önálló gazdának vallották magukat, ugyancsak 6 ezer azoknak a száma, beleértve a jelenleg is mezőgazdasági kistermelésből élőket, akik a jövőben is egyéni gazdálkodók szeretnének lenni, illetve maradni. E szándéknyilatkozat mögött azonban érzékelhető, hogy az összeírás időpontjában igen labilis volt a mezőgazdaság helyzete, mind a tulajdonviszonyok rendezése terén, mind a termelés és az értékesítés láncolatában fellépő kilátástalanságot tekintve. Országosan 75 ezren nyilatkoztak úgy, hogy a jövőben egyéni gazdaként kívánnak mezőgazdasági tevékenységet végezni; az alföldi megyékből 69, Békésből 8 százalékuk került ösz- szeírásra. A megyében tehát - gazdasági jellegének megfelelően - a gazdálkodók nagyobb aránya szeretne a jövőben kizárólag mezőgazdasági tevékenységből önállóan megélni, mint országosan (6,6, illetve 5,4 %-uk). Az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok irányítói részéről a jövőt illetően a következő elképzelések fogalmazódtak meg: növelni kívánja e tevékenységét 2,5 %-uk, csökkenteni 16,1 %-uk, megszüntetni 4,3 %-uk, szintentartani pedig valamivel több, mint háromnegyedük. Ez azt jelenti, hogy a megyében minden ötödik állattartó csökkenteni, illetve megszüntetni akarja állatállományát, amennyiben tartósnak bizonyul az 1991. márciusában kialakult tartásellenes szemlélet. Országosan a gazdálkodók 12,6, az alföldi megyékben pedig 15,3 %-a helyezkedett erre az álláspontra. Az előbbiekből adódóan a szintentartási szándék az országos 84,5 %-os részaránnyal szemben a megyében csak 77,1 %-ban jutott kifejezésre. A megyében a növénytermesztési tevékenységet a jövőben a gazdálkodók 5,4 %-a növelni, 3,0 %-a csökkenteni, 1,3 %-a megszüntetni és döntő többsége, mintegy kilenctizedé szintentartani szándékozik. Földterületét közel 6300 gazdálkodó kívánja növelni; mintegy háromnegyed visszaigénylésből, 10 %-a bérleti formában, 6-6 %-a pedig vásárlásból, illetve egyéb forrásból. A Békés megyei gazdálkodók a terület- növeléshez a föld visszaigénylési lehetőséget az országos részaránynál mintegy 12, az alföldi megyékénél 6 százalék- ponttal magasabb arányban jelölték meg. A kárpótlási törvény elfogadása után a megyében a föld visszaigénylésének szándéka lehetőséggé vált. 1991. decemberéig a Békés megyei Kárrendezési Hivatalhoz mintegy 61-62 ezer kárpótlási igény érkezett. Az előzetes összesítés szerint ennek 85 %-ára tehető a földigénylők száma, ami több mint tízszerese annak, amit a gazdálkodók a kisüzemi felvétel e témára vonatkozó kérdésénél jövőben szándékként jeleztek. Házas ingatlanra mintegy 5300-an, vállalkzásokra pedig közel 3000-en nyújtották be kárpótlási igényüket. A földigénylésekhez mintegy 200 ezer lapot küldtek be a volt tulajdonosok, illetve egyenesági leszármazottak, mivel igényeik zömmel több tagból álló földtulajdonra vonatkoznak.
