Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-25 / 174. szám
1992. június 25., csütörtök uj Dunántúli napló 9 A szív és érrendszer betegségeiben halnak meg a legtöbben (2.) Lesz-e szívsebészeti központja Pécsnek? A szív és érrendszer betegségeiben halnak meg legtöbben Megyarországon! E szomorú folyamat csökkentésére a legfontosabb feltétel hiányzik a fél Magyarországot kitevő Dunántúlon! Ennek okáról készült interjúsorozatunk. * Dr. Kelényi Gábor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora, a Pathológiai Intézet vezetője, egyetemi tanár. Az Unvi- ersitas elnöke.- Önt munkája régóta Pécshez köti. Hogyan értékeli egészségügyi szempontból, hogy egy egyetemi városban nincs egy komplett kardiológiai osztály, ahol a betegek korszerű gyógyítása a mai viszonyok alapján megvalósítható lenne?- Könnyű lenne az elmúlt évtizedeket, az egyetem akkori vezetőit kritizálni, főleg ha visszamegyek 30-40 évvel, amikor talán még nem volt sejthető - bár bizonyos jelek utaltak rá -, hogy a kardiológiai betegségek elsősorban a koszorús-ér betegségek a népbetegség színvonalát érik el, de vonatkozik ez az érelmeszesedésre, a magas vérnyomással kapcsolatos gondokra is. Biztos hogy az egyetemnek lépnie kell. S ez nem egyszerű feladat manapság, mert a gazdasági lehetőségek roppant korlátozottak. A klinikai rektorhelyettes úrral, Czopf professzorral nem rég jöttünk vissza az Egyesült Államokból. Egy sereg amerikai egyetemi és kórházi kardiológiai osztályt látunk és láttuk a döbbenetes technikai felkészültséget. A magas technikai felkészültség ott sem gondnélküli. Tudniillik olyan összegekbe kerül, hogy azt már a biztosítók sem tudják fedezni. Nyilvánvaló, hogy a kardiológiai gyógyításban sebészeti bővítésre van szükség, úgynevezett nyitott szívsebészeti műtétekre. Ennek megvalósítása többszáz millió forintba kerül. Tettünk bizonyos lépéseket. Első helyen kell említenem, hogy az Egyetem Alapítvány a Pro Medicina Quinqueeclisien- sis - amelynek kurtóriuma élén Habsburg Ottó dr. áll próbál e vonatkozásban lépni, megszervezni a német, elsősorban a bajor támogatást e téren. De több egyéb törekvésünk is van. Helyzetünket nehezíti, hogy helyhiánnyal is küszködünk. Épp a napokban kaptuk meg a belügyminiszter úr állásfoglalását, hogy a Bajcsy Zsilinszky laktanyát nem kapjuk meg. A másik aspektusa e problémának, hogy ehhez szakember kell, szívsebész Pécsett az orvosi egyetemen jelenleg kerül betöltésre két sebészeti tanszék. A mi koncepciónk, amit Czopf profeszor úr dolgozott ki, az volt, hogy az I-es sebészeti klinikán az érsebészetre épülően egy szívsebészet is kifejlődjön. De ha a pályázók között ilyen felkészültségű nincsen, akkor mit tehetünk?!- Egészségügyi körökben mondják, hogy lett volna olyan pécsi származású szakember, aki nemcsak, hogy elvállalta volna a kardiológiai intézet vezetését, hanem a teamját is magával hozta volna.- Erről ilyen formában én nem tudok. Valóban volt az érdeklődők között szívsebész, de végül is nem adta be a pályázatát. Szívsebész nincs a pályázók között.- Félő, hogyha most ebből az aspektusból közelítik meg a kérdést, akkor megint ugyanaz történik, mint az érsebészet kialakításakor, azért nem alakították ki a szívsebészetet, mert nem lett volna, aki ezt megpályázza. Nem fordítva volna logikus, hogy az intézetet előbb ki kell alakítani - hisz ez előreláthatólag több évet venne igénybe - és ezalatt biztos lenne jelentkező, aki a konkrét intézet vezetését elvállalja ?- Ahhoz, hogy mi egy szív- sebészetben gondolkodjunk, szükség van helyre. Ez pedig azt jelenti, ha a négyszázágyas klinikai tömbből az önálló Traumatológiai Osztály kiköltözik a Honvéd Kórházban létesítendő centrumba, akkor felszabadul 60 ágy, és ez képezheti az alapját az előrelépésnek, illetve az ugyancsak égető probléma megoldásának a négyszázágyas klinika felújításának. Egy probléma van, a gazdaságiak! A népjóléti miniszter úr a közelmúltban azt közölte velem, hogy a fejlesztési lehetőségek ebben az évben igencsak korlátozottak és bizonytalanok. Akkor honnan teremtsünk elő két-háromszáz millió forintot, ami a kardiológiai centrum kialakításához kellene? Az úgynevezett Samaritar ner Bund szükségkórháznak szintén komoly anyagi vonatkozásai vannak, hiszen az épület - amely a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium birtokában van - bérelése óriási anyagi megterhelést jelent az egyetemnek. Vagy ha az úgynevezett Nagy Sándor laktanyát igénybe tudnánk venni, akkor megint jönnek a gondok, hogy bérelni kell és amellett nem a legszerencsésebb helyen van, az egyetemi campustól távol.- Úgy tudom, nyugati vállalkozók is. érdeklődtek a pécsi szívsebészet megvalósításának lehetőségeiről.- Erről én is hallottam, ez azonban még rektorrá megválasztásom előtt volt. Hogy mik voltak a részletei, hogy hangzott el ez az ajánlat, ezt nem tudnám megmondani. Egyet azonban hangsúlyoznom kell, hogy az egyetem minden - akár hazai, akár külföldi - privát vállalkozás számára nyitva áll. Erre szerencsére mostanában sok példa van. Nagyon örülünk ezeknek a törekvéseknek.- Elképzelhető, hogy egy fél országban és az ehhez tartozó egyetemen ne legyen szívsebészet? Ennek hiányában a várakozás, illetve szállítás miatt több beteg meghal, másrészt ilyen osztály nélkül a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kardiológus képzés nincs és szakvizsga letételére nincs lehetőség ...-Ez sajnos igaz. Az orvosi egyetemek világosan kinyilvánított szándéka, hogy a szakorvosképzés gazdáivá válnak. Ha pedig ez megtörténik, hogy képzelhetnénk például azt, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetem kardiológus szakorvosokat nem tud képezni. Mi optimisták vagyunk és reméljük, hogy az ország gazdasági helyzete javul. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagy régiót ellátó intézmény és ebbe beleértem a megyei kórházat is - nem lehet kardiológiai intézet vagy szívsebészet nélkül. Hogy mennyire lesz eredményes a mi törekvésünk, az más kérdés. Optimizmusomat az támasztja alá, hogy az elkövetkezendő években a népjólét anyagi támogatása nagyobb mérvű lesz, és ez az első, sürgősséggel megoldandó feladatok közé fog tartozni. Az elmúlt hetekben a magyar rektori konferencia képviselői tárgyaltak a Pénzügyminisztérium illetékeseivel, megmagyarázván a magyar felsőoktatás alapvetően siralmas helyzetét. Megegyezés történt, hogy az elkövetkezendő négy évben ötven milliárdos egyszeri rekonstrukciós hitelt kap a magyar felsőoktatás. Nos, valami ilyesmire lenne szükség az egészségügyben is, amivel ezeket a legégetőbb problémákat meg lehet oldani. Halász Rezső Czopf professzor, rektorhelyettes, a programon dolgozik Széchenyi Akadémia? Pécsi bizottság alakul? A Magyar Tudományos Akadémia 1991 decemberi rendkívüli közgyűlése szervező bizottságot küldött ki a Széchenyi István Irodalmi és Művészeti Akadémia létrehozására. A bizottság tagjai a magyar művészeti élet prominens személyiségeiből kerültek ki: Cseres Tibor, Cso- ■ óri Sándor (utóbb lemondott), Domokos Mátyás, Hubay - Miklós, Konrád György, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Szabó Magda és az időközben elhúnyt Vas István. A történet persze sokkal régebben kezdődött. 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémiáról kizárták a szépművészetek képviselőit; a hivatalos magyarázat az volt, hogy a művészeteknek nincs semmi keresnivalójuk a tudományok között; valóságban az akkori irányítóknak semmi kedvük nem volt olyan emberekkel együtt dogozni, mint Tamási Áron vagy Mórái Sándor. A mostani szervező bizottság szükségesnek tartotta, hogy az alapító Széchenyi Istvánig visszamenő hagyományokat kövesse, mivel az 1949-es kizárás ellentétes volt Széchenyi akaratával. Kosáry Domokos, az MTA elnöke ide nyúlt vissza, amikor felvetette a Művészeti Akadémia feltámasztásának gondolatát azzal, hogy az irodalom és a művészetek különféle ágainak meghatározott számú művelői alkotnák. A Művészeti Akadémia teljesen autonóm intézményként fog működni, az MTA társintézményeként. Ez azt jelenti, hogy a két Akadémia egymástól független, működési elveit, szabályait önállóan állapítja meg, tagjait maga választja, anyagi lehetőségeivel önállóan gazdálkodik, de mindkét részről kiküldött 2-2 tagú bizottságaik útján egymást kölcsönösen és rendszeresen tájékoztatják tevékenységükről. A jelenlegi s szervezés alatt álló Széchenyi Akadémia saját célját úgy határozta meg, > hogy az irodalmi és művészeti élet alapkérdéseit és meghatározó szellemi folyamatait állandó figyelemmel kíséri, s ezekkel kapcsolatos álláspontját, javaslatait a szellemi élet nyilvánossága elé bocsátja. Szorgalmazza a nemzeti kultúra aranyalapját képező művészeti hagyomány gondozását és közkinccsé tételét, a közművelődés és az oktatás terén egyaránt. A Művészeti Akadémia a fenti program megvalósításának érdekében szakmai bizottságokat óhajt létrehozni, többek között Pécsett is. Ezen lehetőség megbeszélésre, megvitatására látogatott Pécsre nemrégiben Mészöly Miklós író és Domokos Mátyás kritikus, a Művészeti Akadémia alapító tagjai, ahol a városban és Baranyában élő írókkal, művészekkel találkoztak. Reális veszélyként merült fel a viták során az, hogy a Széchenyi Művészeti Akadémia is csak egy lesz a se szeri, se száma művészeti társulatok, „képződmények” között, amiknek sorát voltaképp nem lenne érdemes szaporítani. Efféle akadémiának csak úgy lenne értelme, ha valamiféle abszolút mércét jelentene, azaz a benne résztvevők emberi és szakmai hitele is mindenfajta kritikán felül állna. Ez persze kényes feladat (főleg manapság), bölcs távolságtartás és visszafogottság szükségeltetik. Az Akadémia fővárosban élő szervezői szeretnék, ha a vidéki kultúr- központok maguk között találnák meg az alkalmas embereket; Pécs és Baranya viszonylatában legelsőképpen a költő Csorba Győző neve került felemlítésre. B ár a művészi érdekvédelem jelszava nem mindenkiben kelt kellemes emlékeket, a Művészeti Akadémia mégis vállakozna valami hasonlóra, azaz leginkább a szellemi lehetőség megvédésére. Abban nem lehet kétség, hogy mindig és mindenkor a elkészülő mű kell legyen az igazi érdekvédelem, és ennek a műnek kell az Akadémiát is hitelével védelmeznie. M. K. Egy lépés a mesébe, egy a valóságba Kincskeresők és indiánok Óbányán Indián harci inget készítenek a gyerekek Fotó: Szundi György Mesebeli hely Óbánya. Kis falu, egy-két utcával. Az elejétől a végéig kényelmes ütemben is csak néhány perc az út. Amikor pedig elfogy alólunk az aszfalt, már ott az erdő. A porták gondozottak, a házak kedvesek. Déltájban érkezünk meg, s a falu végén lévő egykori úttörőtábort, ma turistaházat keressük. Mindenki mindenkit ismer, még az áteílenben napozó üdülők is jól tájékozottak: a gyerekeket a túlvégen találjuk meg, intenek nekünk, a helyi vendéglőben, ott ebédelnek. Az Apáczai Nevelési Központ Művelődési Háza két tábort vont össze, s így kincskeresők és indiánok települtek ki. Az első héten 27 gyerek volt ott. Maga a program összesen három hetes, hét napos váltásokkal. Nyári tábor persze számos van, sok közülük sajátos programmal. A cél mindenhol az, hogy ne csak gyermekmegőrzők legyenek. Öbányán annak néztünk utána, miképpen sikerült ezt megvalósítani. Wesztl László indiánfőnök összefoglalja, mivel is foglalkoznak itt a gyerekek. A növendék rézbőrűek oldalt állnak és készülődnek: a délutáni program gyűjtögetés. Rengetek kincset rejt az erdő, növényeket, köveket, különös alakú faágakat. Mind jó lesz valamire.-Ez ideális hely - állapítja meg Wesztl László (a gyerekektől kapott nevén Nagy Medve) - , sokat kirándulunk. Agyagozás, szobrászkodás, festés, ingkészítés is szerepel a programban. Gyűjtögetünk ezt-azt, szamócá- zunk, szedünk csigát, vagy éppen állati lábnyomot öntünk ki. így sokkal jobban rögzül, melyik nyom melyik állaté. Ez márgás-mészköves vidék, sok megkövesült maradvánnyal, ez is érdekes. Megismerkedünk a gyöngyfűzéssel, a bőrözéssel, szövéssel, batikolással. Szövünk növényekből takarót, és készítünk lombsátrat is. Ezekben a programokban nincs semmi kötelező. Azt akarjuk, hogy a gyerek szabadon válasszon a kínálatból. Nincs szigorú fegyelem, és a nagyobb gyerekek szívesen vigyáznak a kisebbekre. 6 évestől 13 évesig jöhetnek a táborba, a legtöbben köztük pécsiek, de vannak vidékről érkezettek is. Annyi biztos, hogy a városi gyerek nemigen lát olyasmit, amit ebben az eldugott, de szép kis faluban. El is szokott a természettől, nem ismeri a fákat, a madarakat.-Az ötlet tavaly született - teszi hozzá Ölbei László, a művelődési ház igazgatója. - Ilyen csak a mesében van, hogy a forrásból hozzuk a vizet, s ha megyünk húsz métert, ott vagyunk az erdőben, évmilliók óta a föld mélyében nyugvó kövületeket találunk. . . Milyen felnőtt lesz az, akinek nincs ilyen élménye? így hát megkerestük a polgár- mesteri hivatalt megvehető vagy kiadó helyért. Előzőleg már évente csináltunk hasonló táborokat, a feladat hát nem volt idegen. Hogy megéri-e mindez nekünk? Igen, de nem anyagi szempontból. Később talán tudunk ebből profitálni. A pénz természetesen soha nem elég. Az árak magasak, bár másutt, például a Tisza-túrán dupla annyi a napi ár, mint itt. Idén az ANK Művelődési Ház táborai kísérleti jellegűek. Jelenleg hatfélét szerveztek, pályázatokat adtak be. Az önkormányzat az ötletet jónak találta, de pénz nincs rá egyelőre. Ezért a viszonylag magas ár (4500 forint).-Az iskolák megszervezik a maguk táborát - mondja Váradi Balázs. —, van, ahol ez valóban nem több megőrzésnél. A tanárok sem unatkoznak, és az intézmény esetleg még üzletet is szimatol. A mi itteni táborunk szerintem különösen a lakótelepi gyerekeknek fontos. A gyerekek olyasmivel foglalkozhatnak itt, amivel az iskolában nem, bár a tantervben ott az elvi lehetőség ezekre a tevékenységekre. Idő azonban csak ilyenkor van, egész napok indiáning készítésére, gyertyamártásra. Tomyosi Mónika délután azoknak, akik nem az erdőt róják éppen, batikolást tanít. Terveznek Kisújbányára kirándulást, látogatást egy helybeli fazekashoz, nemezelést, tábortüzet. A gyerekek körülfognak minket, s egymás szájából véve ki a szót újságolják mit láttak, mit csináltak az elmúlt néhány nap alatt. Van, aki a maga készítette gyertyát hozza, mások a fal mentében száradó agyagszobrocskákhoz, békepipákhoz ráncigáinak. Mind lelkesek, csillogó szemmel, elragadtatva beszélnek élményeikről. De ami a legjobban megfog, az a válaszuk arra a kérdésre, hiányzik-e a táborból a televízió. „Nem!” - mondják mind, egyszerre. És a tévé valóban ott pihen a hűtő tetején, elhagyatva. Csatát vesztett. Szerencsére. H. I. Gy.
