Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-25 / 174. szám

10 uj Dunántúli napló 1992. június 25., csütörtök Honismeret Szendrey Júlia A Jakab-hegy romjai között púp %* szemet juha u a»s SZÍNÜK FV JUI »S/S IS(,S Dión \ssi).iK n'iisHit n.Hts/t MSiKÍ I is Kd| ti Si SH KM JKI millkiS MM.I \iS/|K »»Hit »’» ion S XSDOH HíVlítSA A/i \ KIS/IHM»» H.l »fl I.» íj | AHtit S/t i » t MU k I A Hl AVAL .»» IMI i-oi ítK síi;o _Jb V annak napjainkban is érde­kes találkozások, amelyek nyomot hagynak az emberben, s következményei lesznek. A Vá­rosvédő Őrjárat fotózásainak egyikén - amikor éppen a Szendrey Júlia utca névtábláját és alatta a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesüelt által fölál­lított életrajzi táblát nézegettük, találkoztunk kedves nyugdíjas főorvos barátunkkal. Azt sokan tudják, hogy Szendrey Júlia Petőfi Sándor fe­lesége volt, szült néki egy fiút, aki korán elhalt, s hogy maga is írt elbeszéléseket, költeménye­ket. Az is ismert, hogy később újból férjhez ment Ismertetői: 34 cm hosszú, ga­lamb nagyságú, sólyomalkatú ragadozó madár. A hím háta vö­rös - innen kapta a nevét — feje szürke,a tojó tollazata barnás. Repülés közben könnyen felis­merhető hegyes szárnyáról, hosszú farkáról. Széllel szem­ben gyakran egyhelyben lebeg (szitál). Hangja: éles „ki-ki-ki”. Élőhelye: A sűrű erdőt nem kedveli, inkább fákkal tarkított rétek, legelők környékén lát­ható. Pl: Bános és Abaliget kör­Azt azonban már kevesen tudják, hogy az 1828 és 1868 között élt asszony méhnyakrák­ban halt meg. Ez a súlyos, gyó­gyíthatatlan betegség azóta is sorra szedi az áldozatait - s itt értünk el a ma aktualitásához -, mert sokat tapasztalt főorvos barátunk szomorúan jegyezte meg, hogy éppen a közelmúlt­ban ugyanilyen betegségben halt meg a megyei kórházban egy harmincas évei elején járó asszony! Szomorú aktualitás volt, mert rávilágított a múlton át a jelen egészségvédelem fon­tosságára, a női rákszűrés elen- gedhetetlenségére. Dr. Vargha Dezső nyékén is. Városokban is meg­települ. Budapesten a belváros fölött rendszeresen megfigyel­hető. Fészket nem épít, főleg szarka vagy vaíjúfészket foglal el. Általában négy-öt tojást to­jik. Vonuló - a telet Dél-Euró- pában tölti. De enyhe idő esetén áttelel. Tápláléka: egereket, pockokat és főleg rovarokat fo­gyaszt. Nagy sáska és lótetű pusztító. Czeininger Tamás Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Szerény ismeretek után nyí­lott lehetőség számomra, hogy Kárpáti Gábor régész és fele­sége társaságában járhattam be „Szent Jakabot”, amely a 18. században „... míg a magyar jókedv divatozott, a pécsieknek kedvelt kirándulásokra szol­gált”. Az első meglepetés akkor ért, amikor az erdei séta után a hegy platójára érve megtudtam, hogy a rommező területe akkora, mint a mai Pécs belvárosa. Civilizáció a hegy tetején Ezt az erdőkkel ölelt csodála­tos tájat időszámításunk kezdete előtt a XI-X. században érke­zett, hegytetőt kedvelő, umasí- rokba temetkező őskori ember- csoport szállta meg először. Őket követte, mintegy 3000 év­vel ezelőtt a halstatti civilizáció népe, amely Közép-Európa kora vaskori kultúráját honosí­totta meg ezen a földön. Ma is látható 6-8 méter magas föld­sáncaik abban a korban biz­tonsággal oltalmazták az itt élő katonai arisztokráciát, a bronz- és vasművességgel foglalkozó mestereket és áruikat forgal­mazó kereskedőket. A halotta­kat máglyán elhamvasztották és edények, ékszerek, fegyverek kíséretében földdel takart sír­kamrákba helyezték. A létezés alapfeltétele embe­rek, állatok, növények számára akkor is a víz volt, amelynek hegyi körülmények között való biztosítását bizonyára itt tanul­ták meg ... Egy békalencsével benőtt mai tavacska partján hal­lottam Kárpáti Gábortól, hogy a csapadékvíz egy részét ciszter­nákban, más részét különböző szinteken létesített, de egymás­sal földalatti összeköttetésben lévő tavakban tárolták, sőt értet­tek a kutak mélyítéséhez is. A halstattiakat a Mecsek-vi- dék első névszerint ismert né­pei, az illírek és pannonok kö­vették, az ő uralmukat viszont a Rajna vidékéről érkezett kelták törték meg a IV. században. Ők az időszámításunk előtti II. szá­zadban foglalták el a Jakab-he- gyi földvárat; ékszereik, fegy­vereik, pénzeik múzeumaink megbecsült tárgyai. Ez a telepü­lésük a római hódításig ipar- és kereskedelem jelentős köz­pontja volt. A remeték romjai A csodálatos, ősi civilizáció emlékeiből a földsáncokon és sírokon kívül a mai látogató a helyszínen semmit sem láthat. A magyar középkorra is csak a Bertalan pécsi püspök által 1225-ben, a pálos remeték szá­mára épített kolostor romladozó falai emlékeztetik. A kolostor területére lépve együtt jártuk be a tekintélyes méretű templomot, a tágas ebédlőt, a remeték celláit. A török időkről nem kaptam tájékoztatást, de azt megbízható forrásból tudom, hogy a XVIII. század közepén Fonyó Sándor nagyprépost bérelte (szokatlan módon) a Káptalantól az egész hegyet. Oltalma alatt a szerzete­sek (és más munkások) szép kertet és gyümölcsöst létesítet­tek. „A hegytetőn a legszebb halastó, leghidegebb vizű kút, a szép sétálóhelyek sok fárad­ságba kerültek.” A szerzetesrendek 1782-ben történt feloszlatása után a pécsi Káptalan előbb erdőpásztort költöztetett az épületbe, majd a francia háborúk katonaszöke­vényei és szegénylegényei miatt „... épületet összeromboltatta, s (1859-ben) már csak romla- dék.” A 174 éves leltár Nem tudom a lakhatatlanná tétel mikor történt, de egy 1818. május 28-án felvett leltárban szó szerint az alábbiak szerepel­tek: „Bibliothekábul kvadrát kövek, 16 tzalosak (1 col=25 mm) 130, azon kívül töredezet­tek valami 20 darabra valók; Köbül ajtó szárok, 27 ajtóra; Sekrestyébe egy miseruhának való, festett almárium, 16 na­gyobb, 13 kisebb fiókokra és 5 ajtotskákra; Ismét sekrestyébe egy nagy almárium; A templo­mon és sekrestyén 9 vas gáteros (rácsos) ablakok; 3 kű szárral, 6 pedig falba falazott. (Nota bene: Egy a Szőllősi templomra vite­tett.) Sekrestyén 2 vörös ajtó, kemény fábul; Choruson egy czifra ajtó, puha fábul; Egy kő oltár; Az oltáron egy nagy kű; Bibliothecán egy vas ajtó; Az ablakjain vas tábla, 4 szárnyá­val; Tégla 5800; 24 kisebb kű ablak szárok, ezekből 5 vas gá- terral, 13 pedig gátér nélkül; 11 nagyobb kő ablakszárok, ezek- bül 9 egész vas gáteral, 2 gátér nélkül. (Ebbül azulta mészáros ablakjára eggye fel tsináltatott.) A kertben 26 kő grádits, 20 jó, 6 törött. Egy kis harangotska, fa haranglábon.” /A szöveg alatt 1820. április 11-i dátum és Luk- rits Antal tiszttartó aláírása.) A pusztulás azóta is folyik szakadatlanul, mert kapzsi em­ber és mostoha idő szüntelen munkál a sok évszázadot ért fa­lakon. Lantos Miklós 1987-ben készült, történeti értékű felvé­tele vendégváró rendben s tisz­taságban mutatja be az értékes romokat, mert az illetékesek akkor döbbentek rá arra, amit a szakemberek addig is tudtak, hogy „Szent Jakab” nemcsak az országban pusztuló kolostorro­mok egyikét hordozza. A kolos­tort a XIII. században egy el­pusztult kora Árpád-kori telepü­lés romjaira építették, amelyből csak fehér kötőanyaggal felra­kott faldarab maradt meg, ami­kor templomát a növekvő számú remeték szükségleteinek megfelelően kibővítették. A tör­téneti kontinuitásról vallanak azonban a falak alatt-mellett a falu népének és a pálos reme­téknek csontjai. Ezt az önmagában nem kü­lönleges magyar vertikumot ölelik 3000 éve az európai hori­zont ma is látható bizonyítéka­ként a meredek földsáncok és a tengerként hullámzó sírhalmok. Elhanyagoltsága ellenére is gyönyörű környezetben lévő kincs itt van Magyarországon, Baranyában, az ápolt római em­lékeiről híres megyeszékhely szomszédságában. Keletről Nyugatra, az Óperenciás tenge­ren, vagyis az osztrák Ober Enns tartományon túlra vá­gyódó kékmadarunk évezredes csalódásai - sértődései végre megértethetnék velünk: „Szent Jakab” és sok más elhanyagolt értékünk tőlünk várja, hogy eu­rópai módon hasznosítsuk. Vagy más nációnak őrizné a hegy európai kincseit a kakas- és sárkány alakjában rejtőz­ködő, két elátkozott király? Kiss Z. Géza kandidátus Kiemelten védett madarak A vörös vércse A Jakab-hegyi kolostor romjai 1987-ben. Fotó: Lantos Miklós. Ötven éve történt.. . Doktorrá avatták a villamoskalauzt Nem haszontalan időtöltés a régi pécsi napilapok (Dunántúl, Pécsi Napló) böngészése. Számtalan, napjainkban is meg­szívlelendő, időszerűnek tűnő eseményről olvashatunk és olyan nevek bukkanak elő, akiknek emlékét illő volna megőrizni. Hadd osszam meg olvas­mány-élményemet például ar­ról, hogy ötven esztendővel ez­előtt ezekben a június végi na­pokban az Erzsébet Tudomány- egyetem zsúfolásig megtelt dísztermében 32 jogtudományi, 35 államtudományi és 13 orvos- tudományi jelöltet avatott dok­torrá dr. Vargha Damján rektor. Köztük volt az akkor már 40 esztendős Nyers József, akit a pécsiek a sárga villamos mindig barátságos kalauzaként ismer­tek addig. Azt már kevesebben tudják, hogy 1923-ban, 6 elemi vég­zettséggel került a villamos vasút szolgálatába. Erő és am­bíció fűtötte, hogy magasabbra törjön. Elhatározta, tanulni fog. 1929-től 1931-ig magánúton el­végezte a polgári iskola 4 osztá­lyát, majd tanulmányait a cisz­terci gimnáziumban folytatta, ahol 1938-ban leérettségizett. Beiratkozott az egyetemre és 1942. június 26-án államtudo­mányi doktorrá avatták. „Tíz évi nehéz szolgálat mellett való tanulás hozta meg a fényes eredményt” - olvasom a Dunán­túl c. napilapban, mely arról is tudósított, hogy dr. Esztergár Lajos polgármester figyelmét is magára vonta ez a nem minden­napi szorgalom és iparkodás. Kiemelte a villamos vasút al­kalmazottak sorából és tisztvi­selői minőségben beosztotta a közellátási hivatalba. „Doktori oklevéllel a kezében most bizo­nyára megnyílt előtte a pálya” - fejeződött be az 50 évvel ez­előtti újságcikk az öreg napjait ma is Pécsett, családja körében töltő Nyers Józsefről A Pécsi Kereskedők Testü­leté 1942. június 21-én, tartott tisztújító közgyűlést. Ezen egy­hangú lelkesedéssel, közfelkiál­tással elnökké ismét Hamerli József kereskedő tanácsos vas­nagykereskedőt, alelnökké Kö­ves Gusztáv fűszerkereskedőt választották meg. Ugyanezen a délelőttön tar­totta közgyűlését a Pécsvárosi Törvényhatósági Daloskerület. „A magyar dalnak talán soha­sem volt olyan nagy jelentő­sége, mint ma, amikor az élet egyre fokozódó nehézségei közt, a magyar lelkekbe a hit, a szebb, a jobb magyar jöven­dőbe vetett bizalom erejét sugá­rozza” - mondotta ünnepi be­szédében dr. Nendtvich Andor ny. polgármester, kerületi el­nök, akit ez alkalomból díszjel­vénnyel tüntettek ki, Borsy Jenő alelnökkel és Kiss Zoltán kerületi igazgatóval együtt. ■Hé Az újból önállóvá lett pécsi színház igazgatója, Hlatky László is azokban a napokban tárgyalt a városházán az új színházi évad előkészületeiről. Mindenekelőtt megcáfolta azo­kat a híreket, amelyek szerint a pécsi színház kísérleti színpada lenne a budapesti Nemzeti Színháznak. „Ezeknek a hírek­nek csak annyi az alapja, hogy Németh Antal valóban biztosí­totta erkölcsi támogatását, volt szíves vállalni öt bemutató ren­dezését, és művészi tanácsadás­sal mindenkor szívesen áll a pécsi színház rendelkezésére.” - nyilatkozta Hlatky László színidirektor, majd elmondta azt is, hogy 60 tagú szereplő- gárdát szerződtetett, ebből 38 a vezető énekes és prózai színész. A műsortervben egyenlő arányban kap helyet a zene és a próza. Ezenkívül minden hó­napban operaelőadást tartanak, természetesen első vonalbeli fővárosi énekesekkel és kar­mesterekkel. Tervbe vette azt is, hogy a klasszikus muzsika népszerűsítése érdekében időn­ként a budapesti filharmoniku­sokat is felkéri pécsi vendég- szereplésre. Végül még egy - ma is ér­deklődésre számot tartó hír: jú­lius 1-én kezdődött a ciszterci cserkészcsapatok nagyszabású, országos jubileumi táborozása, melyet a rend hazánkban tör­tént letelepedésének 800. év­fordulója tiszteletére a szent­gotthárdi apátság birtokán ren­deztek meg. A pécsi 47. P.C.F. cserkészcsapat dr. Molnár Rajmund (néhány évvel ezelőtt Dallasban elhunyt) tanár veze­tésével utazott el a táborba, me­lyen 400 fős ciszterci cserkész vett részt, a nemrég, 89 éves korában elhunyt, 1942-49 kö­zött pécsi tankerületi főigazga­tóként működött dr. Palos Ber- nardin parancsnoksága alatt. Dr. Nádor Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents