Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-25 / 174. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. június 25., csütörtök A történet első fejezetét 1991. október 3-án írták. A Baranya Megyei Művelődési Központ nyugdíjas klubja akkor tett egy Keszthely-zalaegerszegi autóbuszos kirándulást, s ennek során találkoztak a pécsiek a zalai megyeszékhely Városi Művelődési Központja nyugdíjas klubjának a tagjaival. A meleg, baráti hangulatú találkozóra máig is szeretettel emlékeznek mindkét oldalon, s a pécsiek alig várták, hogy ők lehessenek az egerszegiek vendéglátói. Erre - s ez a történet második fejezete - június 10-én került sor a DOZSO-ban. Nagyobb lélegzetű nyugdíjastalálkozóvá kerekedett az esemény, hiszen - mint a találkozó lelkes Zalaegerszegi vendégek látogatása Baráti nyugdíjastalálkozó a pécsi DOZSO-ban Viszonzott szórakoztató műsor - jó hangulat szervezőjétől, Jankovics Imré- nétől, a vendéglátó klub vezetőjétől megtudtuk - a házigazda DOZSO művelődési központ nyugdíjas klubjának, valamint a patacsi nyugdíjas klubnak a tagjai is eljöttek. így aztán a patinás művelődési ház színházterme bizony jócskán megtelt. A vendéglátó klub asszonytagjai már jóval a vendégek érkezése előtt megkezdték a szerví- rozást: ki süteményt, ki bort, üdítőt hozott, helyben készítették a szendvicseket, főzték a virslit... Némi késéssel érkeztek az egerszegiek, hiszen előtte Szegeden jártak, s Baranyába érve Siklósra vezetett az útjuk. No de megérkeztek, s volt nagy ováció. A régi ismerősök öleléssel, köszöntötték egymást, majd a hangulat csillapodtával Kert László, a DOZSO igazgatója köszöntötte a megjelenteket, utána pedig rövid műsor kezdődött. A vasasi Berze Nagy János népdalkor Fábián János vezetésével nagy sikerű anyák- napi műsorát adta elő, majd a MÁV Művelődési Központ hagyományőrző népdalköre Vasas József vezetésével szórakoztatta az egybegyűlteket. Közben pedig Szander Albert nyugalmazott tanár Petőfi verseket adott elő. Mindezt a zalaegerszegiek kamarakórusa zalai népdalok előadásával viszonozta. A rövid, hangulatos műsor után a találkozó „érdemi része” következett a fehér asztalnál szövődtek tovább az októberben kötött barátságok. H. I. Az infláció pedig csökken(?) ... halljuk az utóbbi időkben mind sűrűbben az optimista kormányzati megnyilatkozásokat. Hogy honnan vehetik ezt? No, nem a kincstári optimizmust, hanem hogy csökken az infláció. Mert az ember egyelőre mást sem lát, mint emelkedő árakat. A napokban például kétségbeesetten telefonált szerkesztőségünkbe egy nyugdíjas hölgy, miután megkapta a legutóbbi fűtésszámlát,hogy „már megint emeltek”, mert az ún. rendelkezésre állási díj (Istenem, de gyönyörű kifejezés!), ami eddig 200 forint volt, most 700 lett. „Előbb-utóbb nem tudok már fizetni!" - kiáltott fel. Nosza, gyorsan előkaptam a legutóbbi - áprilisi - fűtésszámlámat, hogy a május 3-án lapunkban bejelentett új árak szerint korrigáljam, s az eredménytől - megijedtem. A számla összege 1664 forint volt, az új árak szerint - magasabb az említett rendelkezésre állási díj és duplájára emelték a fűtés hődíját - 2995 forint. Már a számla „szagától” megizzad az ember! Bizony, a telefonáló hölggyel együtt egyre sűrűbben tehetik fel a nyugdíjasok a kérdést: hogyan fizethetik ki mindezt, hiszen riogatnak bennünket még sok mindennek az emelésével. Például a lakbérével, amiről már tárgya] a parlament, s hallottunk olyan képviselői megnyilatkozást, hogy nálunk a lakbérek nem érik el a nyugatiakat. De jó hivatkozási lehetőség! Csak egyszer már komolyan mondaná valaki, hogy a bérek, és pláne a nyugdíjak aztán ugyancsak messze vannak a példabeli nyugatiaktól. Viszont úgy szól a bíztatás, hogy csökken az infláció. Lehet. Lehet? Itt egy forint, ott kettő - ez igazán semmiség, le- gyinthetnek az inflációcsökkenés lelkes propagátorai. De innen másként látszanak a dolgok, mert összességükben ezek az egy-két (vagy több) forintok, amikkel most is emelkednek az árak, igenis tovább nyomorítják az arűúgyis sovány nyugdíjas-pénztárcát. Aztán legyinteni lehet a példaként említett fűtésszámlára is: ez aztán végképp nem inflációs hatás, minthogy az emelés - akárha száz százalékos is - az állami támogatás megszüntetésének a következménye. Na és? Attól még áremelkedés. És azt senki ne várja el a nyomorba süllyedőtől, hogy tárgyilagosan mérlegelje: ez az infláció, vagy valami köz- gazdasági manőver miatt történik. Ám jó, fogadjuk el, hogy szerény mértékben ugyan, de végre csökken az infláció. Viszont azt is el kell fogadni, hogy ennek a hatásával a nyugdíjas - de a kiskeresetű aktív dolgozó sem - még nem találkozik. Sőt! A megélhetés terhei egyelőre még nehezülnek. És nem is akármilyen mértékben. H. I. A mecseki túravezető Válaszol a vállalat és a társadalombiztosító A komplex kezelésre több idő jár Harkányban Tisztelt Alvári Úr! Az Új Dunántúli Naplóban megjelent cikke meglepett, mivel súlyos ismeretanyag hiányról tanúskodik. Az Ön informátora elfelejtette tájékoztatni arról, hogy Harkányban társadalombiztosítási beutalóval a Gyógyfürdőkórház is ellátja a beutaltakat az Ön által említett, a Társadalombiztosítási Igazgatóság és a vállalat között létrejött szerződés szerinti áron, 52,60 ft-ért. Kérem gondolja meg, hogy két szervezet is verseng a fogyasztó - jelen esetben - a beutalt kedves vendég kegyeiért. Reméljük, hogy a kórház az egész, vagy félnapos bent tartózkodását a fürdőjében tudja biztosítani Önnek. Egyébként annak idején a tájékoztató cikk valószínűleg elkerülte figyelmét, mivel a komplex kezelést igénylő beutaltaknak, több mint 3 órát biztosít a Fürdő Vállalat. A csak fürdőkúrára igényt tartó beutaltaknak biztosít a vállalat 2 órát, különös tekintettel arra, hogy az ajánlott fürdőzési idő maximum 20 perc. További tájékozatlanságára utal, hogy a strandfürdő bejáratánál befizetett 90 Ft, nem az egész napos fürdőzés, hanem a strandfürdő használatának díja, amit a Fürdő Vállalat minden esetben visszafizet minden vendégének, amennyiben a kezelésre előírt 2-3 órás időponton belül elhagyja a gyógyfürdőt és strandfürdőt. Amennyiben csak a gyógyfürdőt hagyja el és a strandfürdőn tartózkodik, — mert reméljük elégedett szolgáltatásainkkal - úgy természetes hogy. megfizeti a mindenki más által is megfizetett strandbelépőt. Búzás Gábor igazgató Megkérdeztük dr. Aller Máriát, a Baranya Megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság osztályvezető főorvosát is, aki elmondta, hogy az ajánlott fürdési időt reumatológus és balneoló- gus szakfőorvosokkal konzultálva állapították meg. Ez az ideális idő húsz perc, tekintettel a harkányi gyógyvíz összetételére. Erre alapozva állapították meg a csak fürdőkúrát igénybevevők részére a két órás időtartamot. Azok, akik komplex kezelésben részesülnek, négy órát tartózkodhatnak a fürdőben. Hozzájuk eddig ilyen panasz nem érkezett, ám amennyiben a biztosítottak jelzik, hogy számukra nem elegendő ez az idő, hajlandók - akár egyéni kérelmek alapján is - módosítani az időt, ha a betegség ezt indokolja. Kirándulás A Nyugdíjas Egyesület kirándulóinak találkozója június 27-én 13.10 órakor a vasúti főpályaudvar előtti 35-ös busz megállójában. Meglepően fiatalos, fürge mozgású, ápolt külsejű idős hölgy nyitotta a kaput. Csodálkozásom láttán elárulja, hogy bár már 14 éve nyugdíjas, de a gyerekekkel eltöltött hosszú évek - nyugdíjazás előtt a csertői nevelőotthonban dolgozott - segítették megőrizni átlagon felüli aktivitását.- A gyerekek között egy kicsit gyerek maradtam én is - mondja nevetve Táncsics Lászlóm, a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének vezetőségi tagja, akinek a rendszeressé vált és egyre népszerűbb szombat délutáni túrákat köszönhetik az idős emberek. Két éve tagja a vezetőségnek. Először a szervezési és szociális bizottságban dolgozott, de hiányolta a többiekkel való szorosabb kapcsolatot.- Úgy gondoltam, nem lehet egy embernek az érdekét sem képviselni, ha őt nem ismerjük. - mondja. Ügyfélszolgálatot vállalt, de ez még mindig kevés kapcsolatra adott lehetőséget, többet szeretett volna. így jutott eszébe, hogy meg kellene próbálni kirándulásokat szervezni és ezzel több célt szolgálhatnának. Sokmindent meg tudnának beszélni és ugyanakkor talán sikerülhet egymást kimenekíteni a magányosságból, abból a testi-lelki tespedtségből, ami az idős embereket oly gyakran hatalmába keríti. Az első kirándulásra az elmúlt év szeptemberében került sor. Az útvonalat Martin Máriával együtt tervezték. Kezdetben még kevesen jöttek el, így elnevezték a társaságukat „Csi- pet-csapat”-nak. A kis létszám ellenére a hangulat remek volt. Beszélgettek, egy szép helyen uzsonnáztak és a túra végén szinte barátokként váltak el egymástól. Azóta a Csipet-csapat akkorára nőtt, hogy már külön buszjáratot kellett indítani a lelkes túrázóknak. Mindebben nagy része van Táncsics Lászlóné rokonsze- vens, nyitott egyéniségének. Sokan miattuk járnak el ezekre a kirándulásokra. Minden bizonnyal neki is köszönhető, hogy a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének taglétszáma az utóbbi időben jelentősen gyarapodott. Táncsicsné fáradhatatlanul tovább szervez.- Hogy mi a kevés és a sok az mindig viszonyítás kérdése - mondja. Én csak az előttem lévő feladatot látom, sosem azt amit már megcsináltam. Távlati terve, hogy a már eddig is működő nyugdíjas klubot, amely újabban vasárnap is nyitva tart, egész nyáron üzemeltetni szeretné. Egy kerti klubot terveznek, ahol azok, akiknek nem áll módjukban nyáron elutazni napozhatnak, vagy hűsölhetnek, beszélgethetnek, tehát kellemesen tölthetik napjaikat. Télre pedig egy szintén mindennap nyitva tartó klubot akarnak létrehozni, ahová betérhetnek az idősek. A kérdésre, hogy miért vállalja ezt a számos segítő elemére is megerőltető, kívánó munkát így felel:- Csinálom, mert szeretem az embereket. Lehet, hogy a segítés készsége túlteng bennem, de amíg dolgoztam, a gyerekek között mindig azt éreztem, hogy bennük az egész világot magamhoz tudnám ölelni. Most valahogy ezt érzem az idős emberek között. F. Á. Idősek napja a Tüzér utcai Szociális Otthonban Az Idősek napját ünnepeltük a közelmúltban a pécsi, Tüzér utcai Szociális otthonban. Délelőtt a Kulich Gyula utcai Általános Iskola zenekarát hallgathattuk, akiket Depényi János tanár úr vezényelt. A nevelési Központból és a Közraktár utcai óvodásból érkezett gyermekek versekkel, játékokkal, \apró ajándékokkal köszöntöttek bennünket. Délután a Gyárvárosi általános Iskola néptánc csoportja lépett fel, Mozsgai Miklósné tanárnő és Mozsgai Andrea vezetésével. Ezután Unger Pálma, Hartmann Teréz és N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek szórakoztató műsorát tekinthettük meg. Nagyszerű hangulatot teremtettek. Ráadás volt Kutas László és fia, valamint Villám Irén nosztalgia összeállítása. Szép napot adtak nekünk a szereplők és a szervezők. Márkus József Lakodalom a Malomvölgyi Szociális Otthonban A mozgássérült fiatalok 15 éve ismerik egymást Az első közös beruházásként egy szekrényt és egy virág állványt vásároltak. János, az újdonsült férj intézte, a feleség teljes egyetértésével. Kettejük közül ő az, aki járni tud, Olga kevésbé és lassan tud mozogni. Ennek megfelelően alakult a háztartási munkamegosztásuk is. Olga a lakásban takarít, mos, János pedig intézi az otthonon kívüli ügyeiket, dolgozik a kertben. Saját kis veteményesük van ugyanis a pécsi, Malomvölgyi úti Szociális Otthon udvarában. Külön kérték és kapták, tekintettel arra, hogy János korábban olyan környezetben nevelkedett, ahol állatokat tartottak, földet műveltek. Azóta is ragaszkodik a kerti munkához, csakúgy, mint az állatokhoz. Ezt is méltányolva megengedték nekik, hogy kutyát tartsanak. Morzsi, a kutya, az ő szobájuk előtti terasz részen tartózkodik, csak hívásra jön be.- Egyszer nagyon beteg volt, állatorvost hívtunk hozzá - meséli Olga. -Megvizsgálta, injekciózta és egy fillér fizetséget nem fogadott el tőlünk. Ez a történet már akkor került szóba, amikor arról beszélgettünk, hogy hányán és mi módon segítették őket abban, hogy most június 13-án egy szép esküvőt és lakodalmat tarthattak. Jóllehet a költségeket ők állták a megtakarított pénzükből, de tekintettel arra, hogy mindketten mozgássérültek, sok apró, de nagyon fontos részletben másokra szorultak. Amíg pereg a videó a 26 éves Szabó Olga és a 28 éves Simon János együtt mondják el, ennek a délutánnak a történetét.- Engem a Kocsis Ildikó nővér sminkelt, aztán taxival mentünk a Várady Antal utcába. A Gábriel taxitól Somogyi László vitt bennünket - ingyen. Sokan eljöttek az esküvőnkre. Főként az otthonban dolgozó nővérek és a barátaink. Ajándékba kaptuk az emeletes esküvői tortát és sokminden mást. A vacsora itt volt az otthon kupola termében. Gyönyörűen megterítettek nekünk és több, mint húszán hajnalig mulattunk. Olga és János tizenöt éve ismerik egymást. Több intézetet megjárva itt Pécsett kerültek olyan közel egymáshoz, hogy házasság lett az ismeretségből. Olga szülei meghaltak, János pedig a nevelő anyjával tartja a kapcsolatot, aki az esküvőre is eljött. A feleség varrónőnek tanult, az intézeten belül dolgozik, János elfoglalja magát a veteményes kerttel és a virágaival. Mindketten rokkantsági nyugdíjat kapnak, ez a megélhetésük alapja. János hosszú idő óta dédelget egy tervet, amihez Olga is csatlakozott: szeretnének egy pici házat kerttel, állatokkal és sok-sok virággal...
