Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-25 / 174. szám

1992. június 25., csütörtök aj Dunántúli napló 7 100 millió dollár a kereskedólcnek Hitel piacfejlesztésre Magyarország felzárkózása a fejlett Európához sok pénzt igé­nyel. Kereskedelemfejlesztésre az utóbbi időben főleg a magyar privatizációban részt vevő kül­földi cégek tudtak áldozni. A Világbank legújabb százmillió dolláros hitelét - a kereske­delmi vállalkozók vehetik igénybe. E hitel jellegéről, felté­teleiről és a fejlesztés irányairól dr. Schagriti Tamás, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium he­lyettes államtitkára nyilatkozott a sajtónak.- Ez az első olyan világbanki hitel, amit nem termelőágazat vagy valamely ehhez kapcso­lódó terület kap, hanem a szol­gáltató, a forgalmazási szféra. Vajon ezzel új folyamat kezdő­dött? Egyáltalán: miben külön­bözik ez a hitel az eddigiektől?-A pénzt valóban piacfej­lesztésre kapjuk. Hiszen kor­szerű kereskedelem és forgal­mazás nélkül nincsenek piaci viszonyok, piacgazdaság. Kö­zös célunk a modem disztribú­ciós rendszer, a korszerű raktá­rozás és készletezés, a praktikus és tetszetős csomagolás, a rek­lám és mindenekelőtt a jól fel­szerelt, áruval mindig ellátott üzlethálózat kialakítása. Szabadon dönt a vállalkozó Az eddigi hitelekhez képest alapvető különbség az is, hogy a pénzt ezúttal nem előre meg­határozott, konkrét célra kell fordítani. A felhasználás során általános célkitűzéseknek kell megfelelni. Vagyis azok a vál­lalkozások, amelyek a kölcsönt elnyerik, szabadon dönthetnek arról, mit kívánnak a pénzből megvalósítani. A vállalkozókon kívül termé­szetesen az államnak is kell tel­jesítenie bizonyos feladatokat a piac fejlesztése érdekében. A kormány ígéretet tett a Közös Piac követelményeinek megfe­lelő szabályok kidolgozására az árutőzsde, a fogyasztók vé­delme, az európai szabványok alkalmazása stb. tekintetében. Újszerű feltétele a kölcsön­nek az úgynevezett logisztikai támogató központ (Logistics Promotion Center) létrehozása. Ez a logisztikai módszerek, a logisztikai menedzselés beveze­tését jelenti a magyar kereske­delembe, áruforgalmazásba. Olyan rendszer kialakításáról van szó, amelynek alapvető célja a forgalmazási folyamat költségeinek optimalizálása.-Ez lenne az az intézmény, amelyre a kölcsön egy részét el­különítik?- Igen, de ez mindössze 800 ezer dollár. Arányait tekintve Magyarországon kétszer akkora költség rakódik egy-egy áru­cikkre - amíg az a termelőtől el­jut a fogyasztóig mint a fejlett nyugati országokban. A logisz­tikai módszerek alkalmazása tehát korszerű szállításterve- zcst. -szervezést és -lebonyolí­tást jelent, beleértve a raktáro­zási, készletezési igények és költségek csökkentését is. Amíg nálunk egy átlagos élelmiszerüzlet alapterületének 50 százaléka raktár, addig tő­lünk nyugatra 10-20 százalék ez az arány.-Az a kötelezettség, amit a magyar kormány olyan jogsza­bályok létrehozására vállalt, amelyek „a kereskedelem fejlő­désének feltételeit szolgálják", vajon azt jelenti-e, hogy ezek eddig hiányoztak a jogalkotá­sunkból? Ki felel a termékért?- A Világbank igénye és a magyar kormányzati szándék ebben az esetben találkozott egymással. A tárgyalások során jószerével teljes volt az egyetér­tés abban, milyen kérdések sza­bályozására van szükség. Zö­mében olyanokéra, amelyek egyébként is bekerültek volna a törvénykezési programba. Pél­dául a minőség és a fogyasztók védelme, az élelmiszerek biz­tonsága, a minőségellenőrzés és a szabványosítás. Továbbá a pi­aci információs rendszer kor­szerűsítésére vagy a lízingre és franchise-ra vonatkozó szabá­lyozásra utalok.- Vannak, akik azt mondják: a fogyasztók nem részesülnek megfelelő védelemben. Annyi más között hiányzik a termékfe­lelősség biztosítása. Milyen vál­tozásokra lehet számítani?- A fogyasztók és ezzel kap­csolatban a minőség védelme nemcsak jogi szabályozás kér­dése. A fogyasztók természete­sen eddig sem voltak teljesen védtelenek, a meglévő jogi sza­bályozás számos tekintetben ki­állja a nemzetközi összehasonlí­tást. Több kérdés azonban való­ban teljesen szabályozatlan, köztük a termékfelelősségé is. Ennek jelentősége napjainkban nőtt meg a számos kis- és kö­zépvállalat, külföldi szállító megjelenésével. A szabályozás lényege az, hogy a termelő köz­vetlenül a fogyasztónak felelős, ha az a termék hibája folytán károsodik. A nemzetközi keres­kedelem bővülése, a közeledés az EK-hoz szintén szükségessé teszi, hogy a meglevő fejlett normákhoz igazodjunk.- Megvédik a vásárlókat a - sokszor külföldről beáramló - bóvlitól?- A Home Shopping esete mutatja, ha nem is gyorsan, de megszületnek a megfelelő in­tézkedések. Gondolkodunk olyan rendelkezésen, amely csak olyan áruk forgalomba ho­zatalát engedélyezi, amelyeknél azonosítható az eladó /a cég/. Számunkra szokatlan még a minta utáni értékesítés vagy az Anwayhez hasonló, ügynöki há­lózaton keresztül történő eladás. Kérdés, hogy milyen termé­kekre terjedjen ki ennek az áru­sításnak a lehetősége a fo­gyasztó veszélyeztetése nélkül. Ezekre a formákra a hazai piac még nem készült fel, de csak azt szabad szabályozni, amit feltét­lenül szükséges. Határozott fellépést tartunk szükségesnek viszont az illegá­lis kereskedéssel szemben. Egyesek szerint ez már a teljes kereskedelmi forgalom tíz-húsz százaléka. Az illegális forgalom jelentős költségvetési kiesést is okoz, amit más forrásból kell finanszírozni, tehát szintén a fogyasztók fizetik meg. De a feketepiac más veszélyt is rejt: a vásárlóknak nincs hová fordul­niuk, ha hibás, használhatatlan vagy romlott árut kapnak.-Az a kötelezettség, hogy a hitel egy részét el kell különíteni a logisztikai központ létrehozá­sára, csökkenti-e az igénybe ve­hető összeget? így duzzad a kamat- Bízunk abban, hogy ez az összeg más forrásból is előte­remthető, és a végén nem csök­ken a hitel összege. Ez az in­tézmény csak néhány (há- rom-öt) alkalmazottal mű­ködne, de még a kölcsönszer- ződés^ aláírása előtt megala­kulna. A munkát tanácsadó tes­tület (advisory board) támo­gatná. A minisztérium szerve­zésében pedig a hitelfelhaszná­lás egész folyamatát, illetve az ezzel kapcsolatos állami felada­tokat koordináló bizottságot ho­zunk létre. E testület figyelem­mel kíséri a megvalósulást is. ■ - A Világbank a szokásos kamatokkal (7,7 százalék) nyújtja a hitelt. Hogyan lesz eb­ből a magyar piacon 26 száza­lék? Hasonló eltérés mutatkozik a futamidőben (15 év helyett 13 év) és a türelmi időben is (5 év helyett 3 év).- A jegybanki alapkamatra, ami jelenleg 22 százalék, a ke­reskedelmi bankok általában 4 százalékot számolnak rá. A ka­mat mértéke természetesen vál­tozó. Elsősorban a csökkentését várjuk, illetve szorgalmazzuk. A futamidőt és a türelmi időt a Világbankkal kötendő szerző­dés szabályozza. A forint eset­leges árfolyammozgása is befo­lyásolja a kamatok mértékének eltérését. A pénz akár többször is megforgatható. Világbanki feltétel, hogy egy kölcsönvevő nem kaphat nagyobb összeget tízmillió dollárnál. Alsó határ nincs, mert fontos, hogy a kis­vállalatok, az egyéni vállalko­zók is hozzájuthassanak ehhez a hitelhez. Pomázi József A Mecsek Fűszert Rt. új, modern raktárháza Magyar tőke külföldön A tőke mindig a legnagyobb profitot ígérő ágazatokba áram­lik, s ha az országhatáron belül nem talál ilyet, akkor másutt próbál szerencsét. Az ország­váltásnak azonban csak egyik oka a kedvezőbb adózás. A fej­lődésben lévő gazdaságok előbb-utóbb eljutnak arra a szintre, amikor már nemcsak várják a külföldi befektetőket, hanem maguk is tőkeexportba kezdenek. Magyarországra eddig körül­belül hárommilliárd dollár mű­ködötöké érkezett, ezzel szem­ben a hazai vállalkozók csak 105 millió dollárnyi tőkét fek­tettek be külföldön. Vajon mi motiválja a külföldi vegyesvállalat-alapításokat? A 90-es éveket megelőzően a vállalatalapítások jellemző he­lye az Egyesült Államok és Nyugat-Európa volt. 199-1-re-ez­a tendencia megfordult: a vál­lalkozók a volt KGST-országok felé fordultak. Ebben a régióban minimális tőkével (ez olykor a százezer forintot sem éri el) je­gyeztethető be és működtethető egy minden gazdasági jogosít­vánnyal rendelkező vállalat. Ehhez társulnak az induló vál­lalkozásoknak nyújtott adóked­vezmények és egyéb könnyíté­sek. Az igazi oka azonban nem ez a külföldön történő vállalata­lapításoknak. Ma Magyarországon hasonló a helyzet - igaz, fordított előjel­lel -, mint amilyen a 70-es években volt. Akkor a Nyuga­ton már elavult gyártórendsze­rek érkeztek az országba, hiszen az ilyen gépsorokon előállított termékek itthon még eladhatók voltak. Ma a majdnem teljesen amortizálódott gépek, berende­zések -jutnak-el— főleg - a FÁK tagállamaiba. Gyakori nehéz­ségként említik, hogy a meg­termelt nyereséget nem lehet kivinni az országból. Nos, ha az adott országban bejegyzett cég­ről van szó, és nem egy „külső” kereskedőről, ez nem is olyan nehéz. Az alapító okiratban a külföldi partner általában garan­tálja: mindent megtesz azért, hogy az alapító a megtermelt nyereséget devizában vagy áru­ban kivihesse az országból. Vagyis a régi KGST-barter új­jáéled, igaz, piaci alapokon és jóval kisebb volumenben, mint egykoron. Romániában és Cseh-Szlo- vákiában nagyjából megegye­zik a pénzbetét és az apport nagysága. Az itt alapítandó cé­geknél - az üzleti érdekek mel­lett - gyakran a segítőszándék is közrejátszik: a Magyarország határain túl élő rokonok vi­szonylag jobb anyagi körülmé­nyekhez juttatása is befektetési szempont. Miért alapítanak a magyar vállalkozók Nyugaton, főleg a közös piaci országokban válla­latokat? Az egyik ok gazdasági: számos nyugat-európai ország­ban fő- vagy alvállalkozóként csak ott bejegyzett cégek indul­hatnak egy-egy tenderen. A má­sik ok a munkavállalási engedé­lyek megszerzése. Az EGK-or- szágokban nagyon szigorúan betartják a foglalkoztatási kon­tingenseket. A külföldi vegyes- vállalat-alapítás kiskapu, mely- lyel megkerülhetők a foglalkoz­tatási kontingensek. A fő ok természetesen a kül­földi vállalatalapítások révén biztosított piaci jelenlétből eredő gazdasági haszon. Egyre többen ismerik meg ezt a lehe­tőséget, s manapság az sem le­becsülendő, hogy a külföldi alapításhoz szükséges engedé­lyek beszerzése a leggördüléke­nyebb, leggyorsabb államigaz­gatási eljárások közé tartozik. . 3. ... (MTI-Press) H. A. Kisbér - nagy ár? Végre lezárult a kisbéri vá­lasztási „kisregény”. Nyolcad- szori nekirugaszkodásra a pol­gárok az előírt 25 százalékosnál jóval nagyobb arányban voksol­tak, s Keleti György, az MSZP-jelöltje meggyőző fö­lénnyel szerezte meg a hosszú ideje gazdátlan parlamenti mandátumot. Mit jelent az ellenzéki jelölt győzelme? A törvényhozásban kialakult erőviszonyok szem­pontjából gyakorlatilag „abszo­lúte semmit”. A kormánypárti többség változatlanul kényel­mes és bőven elegendő a „feles” törvényjavaslatok sorsának el­döntésére. Kétségtelen azon­ban, hogy a belpolitikai köz­hangulat, a pártok mögöttes erőviszonyai alakulásának kita­pintása szempontjából a kisbéri eredmények túlnőttek egy szokványos időközi választás jelentőségén. Presztízs-küzdelem volt? Ta­gadhatatlanul az, két okból is. Egyrészt, mert a dunántúli kör­zet választói - a békéscsabaihoz hasonlóan - csaknem pontosan a választási ciklus második fél­idejének kezdetén mondtak vé­leményt a jelöltekről, s rajtuk keresztül a pártokról, a politiká­ról. Állásfoglalásuk hangsúlyos előrejelzés, amelyet a kormány­zati és ellenzéki oldalon egy­aránt nyilván figyelembe vesz­nek a következő hónapokban követendő taktika kialakítása­kor. Levonhatók-e messzemenő következtetések? Semmiképpen sem. A győzteseknek, veszte­seknek egyaránt tudniuk kell, hogy a választásokig hátralevő két év alatt a közvélemény ala­kulásában minden és minden­nek az ellenkezője lejátszódhat. S tudniuk kell azt is, hogy egy társadalmi átalakulás és gazda­sági krízis kellős közepén a kormánypárt törvényszerűen hátrányos pozícióból indul. Kisbérért alighanem az a po­litikai erő fizet nagy árat, ame­lyik elhiszi: elegendő ugyanúgy politizálni, mint addig. S nem veszi tudomásul, hogy a kudarc egyben kritika, a siker egyben várakozás is. (bajnok) Ellenfelek helyett partnerek? Aszimmetrikus győzelem Áttörés a hosszú évek óta fo­lyó fegyverzetcsökkentési tár­gyalásokon. Új szakasz az orosz-amerikai kapcsolatokban. Olyan megegyezés, amely elhá­rítja a nukleáris fenyegetést az utánunk jövő nemzedékek feje felől is. Áz értékelések, a sajtó­beszámolók fogalmazása kü­lönböző, de alaphangjuk azo­nos: szinte egybehangzóan si­kernek értékelik Borisz Jelcin elnök washingtoni látogatását, a Bush elnökkel aláírt tucatnyi szerződést. Ez a csúcs már nem az a csúcs? - kérdezték a szakértők a Jelcin-vizit előtt, arra utalva, hogy Moszkva és Washington viszonya ma már nem ugyanaz, mint ami a hagyományos, drá­mai szereposztású csúcstalálko­zók idején volt, a hidegháború éveiben. Két szuperhatalom he­lyett ma már csakugyan legfel­jebb másfélről beszélnek, ám azt sem tagadhatja senki, hogy a szovjetből mára (zömmel) orosszá vált atomarzenál Moszkvát változatlanul kiemelt fontosságú partnerré avatja a Fehér Ház szemében. Ezért kü­lönösen örvendetes, hogy Bush és Jelcin minden korábbi vita el­lenére egyetértésre tudott jutni a nagy hatótávolságú atomrobba­nófejek csökkentése ügyében. A két haderő aszimetrikus fel­építése, vagyis az, hogy az oro­szok szárazföldi eszközei, az amerikaiaknak pedig a légi és tengeri indítású nukleáris fegy­verei a döntőbbek, sokáig át­hághatatlan akadálynak tűnt. Most a két fél túl tudott lépni az ellentéteken, ami csakugyan ígéretes változásra utal, győze­lemmel felérő kompromisszu­mot jelent mindkettőjüknek, s biztatóbb jövőt a világnak. Ellenfelek helyett partnerek? Sok megfigyelő szerint valóban ilyen légkör jellemezte a mos­tani washingtoni csúcsot. Maradt persze vitapont elég, például a gazdaság, a késlekedő amerikai segélyek terén, ám az összkép kétségtelenül kedvező. Közös űrtervek, beruházásvéde­lem, agrárkereskedelem és kö­zös, globális nukleáris védelmi koncepció - az együttműködési lehetőségek köre igen széles. Ha ezeket valóban folyamato­san kihasználnák, az lenne ám az igazi csúcs ... a világpoliti­kában. Szegő Gábor Euro-mundérban? Enyhén szólva nem könnyű az a diplomáciai „házi feladat”, amelynek megoldásához a hét­végén kezdhettek hozzá konti­nensünk megannyi fővárosá­ban. A nyugat-európai katonai szervezet (Nyugat-európai Unió, WEU) tagállamai és a meghívott kelet-európai orszá­gok kül- és hadügyminiszterei a napokban olyan politikai cso­magot állítottak össze, amely­nek célja vagyis földrészünk biztonságának fokozása vi­lágos, ám a megvalósítás kö­rülményei és feltételei egyelőre meglehetősen körvonalazatla- nok. Békerendőri szerep? Sokan így fogalmazták meg azt a szándékot, amellyel egy leendő, kontinentális védelmi közössé­get felruháznának. Ez persze így kissé elnagyolt meghatáro­zás, mint ahogy a csapatok „euro-mundérba” öltöztetése is jobbára csak a hírmagyarázók számára jelentenek szemléletes megjelölést. Ám az bizonyos: nagy lépést tett meg a feladatait, tevékenységi kereteit kereső WEU, amikor a miniszteri csúcs résztvevői (most először) kimondták, hogy szükség ese­tén a békefenntartás mellett a béketeremtés teendőit is vállal­nák. Persze nem akárhol és akármikor - a miniszteri tanács elhangú döntésére, s az ENSZ vagy a EBEÉ hivatalos felkéré­sére történhetne csak bármilyen akció. A NATO vetélytársa? E megállapítás jelenleg túlzásnak tűnik, bár tény, hogy az atlanti szövetség - szabályai szerint - nem vállalkozhat fegyveres missziókra határain kívül. A WEU tehát- e tekintetben - egy lépéssel tovább ment, mint ahogy újdonság több kelet-eu­rópai állam, köztük Magyaror­szág bevonása is a szervezet ily magas szintű tanácskozásába. Meglehet persze, hogy hazánk­nak a NÁTO-hoz fűződő vi­szony erősítése lenne a fonto­sabb - csakhogy a diplomáciá­ban nem csupán a szándékokat, hanem a lehetőségeket, a „fo­gadókészséget” is figyelembe kell venni... Szegő Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents