Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-22 / 171. szám

1992. június 22., hétfő uj Dunántúli napló 7 Július 1-től liberalizált kereskedelem A lengyel Rzeczpospolita című lap szerint az eredetileg kitűzött július elsejei határidő­höz képest két-három hónapot késhet a Visegrádi Háromszög országai közti kereskedelmet li­beralizáló megállapodás. Mint Katarzyna Jedrzejewska írta, je­lenleg két megoldás jön szóba: vagy egyszerre vezetik be, vagy három szakaszban. A lengyel becslések szerint a lengyel kül­kereskedelmi forgalom Ma­gyarországgal és Csehszlováki­ával életbeléptetése után várha­tóan mintegy 30 százalékkal fog emelkedni. A növekedésből származó haszonnal szemben áll a költségvetésnek a vámok és az adók kieséséből származó vesztesége. Kínos Igen, kínos látni, és min­dennapos résztvevőjének lenni a konzumbéli kosár­vadászatnak. Nemrégiben e hasábokon a bevásárlóko­csik hasznosságáról írtam, s ekkor is utaltam arra, hogy a megfiatalított pécsi Kon- zum Aruház élelmiszerosz­tályán mintha kevés lenne a kosár. És valóban kevés. Miközben a kocsik százai várakoznak a „parkolóhely­ken”, a vásárlók a szó szo­ros értelmében véve közel­harcot vivnak egy-egy ko­sárért. Álldogálnak a pénztárak­nál, sóvár szemekkel figye­lik a kosárban hozott áruért fizetésre várókat, hogy megszerezhessék a kis ko­sarat. A vevők nagy többsé­gének a becsületére legyen mondva, hogy a „ma ne­kem, holnap neked” elv alapján már a szalag túlsó végéről nyújtja a kosarat, de van olyan is, aki direkt visz- szarakja komótosan az árut és a kérincsélő orra előtt el­sétál vele. Mondom: nagyon kínos dolog ez a fajta, a vásár­lókra kényszeritett egymás­rautaltság, amit egy egy­szerű felismeréssel ki le­hetne küszöbölni. Ez pedig: a vásárlók többsége nem azért tér be naponta (gondo­lom, leginkább rájuk számít a Konzum!), hogy kocsi­számra vásároljon. Valamivel több kosárral talán el lehetne kerülni a szinte már állandósult kínos helyzeteket. H. I. Új gyártósorok a Tungsramban Új gyártósorokat adtak át hét­főn a General Electric-Tungs- ram hajdúböszörményi gyárá­ban. A mintegy 163 millió fo­rintos beruházás során a lámpa­gyártáshoz használt duplaspirá­lokat előállító gépsorokat mo­dernizálták. A telepített gépek többsége a hajdúböszörményi gyár saját, csúcstechnológiának számító fejlesztése, de az auto­mata ellenőrző rendszert pél­dául a COCOM-lista megszű­nésével tudta megvásárolni a cég. A mostani beruházás csupán az első lépcsője volt annak az 500 millió forintos fejlesztés­nek, amelyet a Tungsram 1994-ig tervez. A hároméves korszerűsítő és kapacitásbővítő program eredményeként az idén már 1,1 milliárd darabra terve­zett spirálgyártás a következő években 1,5 milliárdra emel­kedhet. Reflexió egy kritikáról A pécsbányai külszíni fejtésben bányászott szénre az erőműben továbbra is szükség lehet Fotó: Läufer László Nyereséges hónapok után a Mecseki Szénbányák FA Előkészületben az energetikai házasság További leépítés várható a gazdaságosság érdekében Valamelyest javult az utóbbi hónapokban a Mecseki Szénbá­nyák pénzügyi helyzete. A megállapítás annyira igaz, hogy bár a május ismét gyengébbre sikerült, márciusban és április­ban számviteli szempontból minimális nyereséggel zárt a felszámolás alatt álló vállalat. A pozitív elmozdulás elsősorban annak köszönhető, hogy a pon­tosan fizető Pécsi Erőmű Rt. mellett megtalálta a fizetés módját a Dunai Vasmű is. így, ha késéssel is, de hozzájut a pénzéhez a nehéz helyzetben lévő bányavállalat. Örömujjongásra azonban egyelőre semmi ok nincs. Ugyan a közvetlen bérfizetési gondok megoldódtak a „Me­cseknél”, a vállalatnak komoly tartozásai vannak az adóható­ság, a társadalombiztosítás felé, és ma még az sem tisztázott, hogy honnan lesz elegendő pénz a 120 millió forintra rugó egészségkárosodási járadék ki­fizetésére. Nem történt kedvező irányú elmozdulás a szénpiacon sem. A lakossági vásárlás a nullával egyenlő, ennek következtében tartósan szüneteltetni kell a termelést a vállalat nagymá- nyoki brikettgyárában. A csök­kenő igények eredményezték a munkarend .már ismert átszer­vezését is. A lengyel vendég- munkások mind hazamentek, pót- és éjszakai műszakot csak a biztonsági előírásnak megfelelő létszámmal szerveznek. A termelés alapos csökkené­sét tekintve már most adja ma­gát a kérdés, hogy vajon lesz-e elegendő szén télen, amikor az igények várhatóan ismét emel­kedni fognak. Az ellentmondás áthidalására a „közraktár” in­tézményét tervezik bevezetni. Ennek lényege, hogy a jelenleg el nem adható, készletezett szén termelését 50-60 százalékos mértékben meghitelezné a Szénbányászati Szerkezetátala­kítási Központ és a Mininvest Rt. így a piaci nehézségek elle­nére elkerülheti a végső kataszt­rófát a vállalat. Ez a módszer biztosítékot adhat az egészség­károsodási járadékok, valamint a nyár végén esedékes hűségju­talom kifizetésére is. A lezajlott tárcaegyeztetések után várhatóan a közeljövőben megszületik a vállalat további sorsát befolyásoló kormánydön­tés. A már ismert adatok alapján az előterjesztésben arra tesz ja­vaslatot az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium, hogy a Pé­csi Bányaüzem 1994 végéig, Komló Bányaüzem maximum 2000-ig üzemeljen. Szászváron pedig a dolgozók részvényjegy­zési aktivitása döntsön az akna jövőjéről. Az ipari tárca elkép­zelései szerint a felszámolásnak ebben a szakaszában a bánya- vállalat egy energiatermelő ver­tikumban egyesül a Pécsi Erőmű Részvénytársasággal. A fúzió előkészülete már most megkezdődött a bányavál­lalatnál. Komló Bányaüzem, Pécsi Bányaüzem (a vagyona nélkül), a komlói szénelőké­szítő, a brikettgyár, valamint a villamosüzem üzemviteli rész­legének összevonásával jön létre a tovább termelő szenes blokk. Az egyközpontú társaság és a felszámolandó vagyontö­meg elkülönülése jelentős lét­számcsökkenéssel jár. Az év végéig a vállalatvezetők mint­egy 2000 munkahely leépítését látják szükségesnek. Körülbelül 1700-ra tehető azoknak a dol­gozóknak a száma, akik koren­gedményes nyugdíjra jogosul­tak a vállalatnál. Általában csökkenő lét­számmal, de viszonylag jól vé­szelték át első önálló éveiket a vállalat korábban leszakadó tár­saságai. Nincsenek megélhetési gondjai sem a Carboker Kft-nek, sem pedig a KOGÉP Rt-nek, egyedül a Baumarket Kft. boldogul nehezen a pangó építőipari piacon. Ha lehet, a korábbiaknál is jobban működő új vállalkozá­sok beindításával szeretné eredményesebbé tenni a fel­számolás folyamatát a szenes blokk kiválása után megmaradó Mecseki Szénbányák FA. A je­lenleg folyó értékelés után a vállalat teljes vagyontömegét meghirdetik eladásra, illetve bérletre. Ezekben a napokban is két új társaság van alakulóban, rövidesen Pécsett és Komlón egyaránt megkezdi működését a szegedi Celladam Kft. egy-egy gyártóbázisa. Kellemes meglepetés, hogy roppant élénk az érdeklődés a vállalatnak a metán-gázlecsapo- lásra meghirdetett nemzetközi pályázata iránt. Az ajánlatok el­bírálása után minden remény megvan arra, hogy még az idén megalakuljon egy közös társa­ság és megkezdje az előkészü­leti munkákat, tesztfúrásokat. Kaszás Endre Északról visszatérve olvashat­tam a Teérted is című várostörté­nelmi könyvem kritikáját dr. Krisztián Béla tollából. Az átfogó jellemzés hangja tiszteletemet vonta magára, hiszen egy em­bermentő intézet, a Svéd Kórház hőseiről emlékezik a ma elkép­zelhetetlen akkori társadalmi helyzetben. A kritika megemlíti, hogy a kórházzal kapcsolatban annyira koncentráltam a témát, hogy nem említettem a gettót éle­lemmel segítő ifjúságot. Ezzel kapcsolódva a követ­kezőket kell közölnöm: a Svéd Vöröskereszt stockholmi elnök­sége a genfi világközpont jóvá­hagyásával közölte, hogy én a svéd király személyes védelme alatt állok, a nemzetközi ren­delkezések alapján a gyógyító intézmények respektive kórhá­zak, véradó állomások szerve­zésére, járványok megelőzésére jogot kaptam. Az okmány ma­gyar, német és cirillbetűs orosz nyelvű volt, amelyet az akkori Üdülőszállóban elhelyezkedett német vezérkar vezetőjével és Molnár László vezérőrnagy, IV. pécsi katonai körzet parancsno­kával jóváhagyás végett bemu­tattam, amikor is azt aláírták és lepecsételték. Egy alkalommal szándékom volt a gettó egészségügyi és élelmezési viszonyait ellen­őrizni. Amikor a gettó főbejára­tán át talán húsz métert előre ha­Az adott helyzet: Az intézmény főépületében a tévé I-es csatornája, az „A” épü­letben a II. csatorna fogható, nézhető. Mindkét helyiségben színes készülék és elegendő, kétszáz körüli ülőhely. Ment minden békésen, a „Szomszédok” és a „Frideri- kusz-show” rajongói tudták tar­tani álláspontjukat, ülőhelyüket az I-es csatornán a Labdarúgó Európa Bajnoksággal szemben. A „Vis major” később jelentke­zett. Huszonegynéhányan néztük Derrick működését az „A” épü­letben a Il-es csatornán. Kíván­csi volt az az „Úr ír! 50 perc ... írókkal” c. műsorra és a „MISS HUNGARY 1992”-re. Alighogy Derrick nyugtáz­hatta rokonszenves mosolyával a sikert, besiet, csaknem beront a terembe 5-6 újabb vendég. Hangosan követelik a meccset, máris átkapcsolnának. A rend kedvéért megjegy­zem, hogy itt a szabály szerint a Il-es csatorna megy, a meccset a másik teremben, innen kb. 100 méterre vetítik. Ezt amugyis tudják. Megdöbbenve háborognak, ladtam, két német katonai rendőr, fekete egyenruhájú SS, láncon vezetett két vérebbel sie­tett felém, az üvöltő kutyák hangszavában kiabáltak felém, hogy azonnal távozzak el. Ami­kor a tábornokokkal aláírt és le­pecsételt okmányt bemutattam, kiabálva folytatta az egyik, alig tudva visszatartani a kutyáját, hogy a tábornokok katonai pa­rancsnokok, ők azonban a biro­dalmi katonapolitikai rendőrség SS kötelékéhez tartoznak. Tehát a pécsi fiatalok sem­miképpen sem léphettek be a gettóba. Itt a félreértést az okozta, hogy a mohácsi kórház zsidó főorvosa 8-10 zsidó be­teggel egy éjszaka bemenekült a pécsi Miasszonyunk rend zárdá­jába, illetve leánygimnáziu­mába, ahol az egyik tantermet ágyakkal felszerelték, ajtaját apáca felöltőkkel megrakott szekrénnyel eltüntették. Éjje­lenként a szekrényt félretolták élelmezés és tisztálkodás érde­kében. Én erről tudtam, de a zárdát kerültem, mert a nyilvá­nosság elé kerülés esetén svéd megbízatásomat veszélyeztette volna a német politikai rendőr­ség vádja azzal, hogy a Svéd Vöröskeresztre kötelező politi­kai semlegességemet megsértet­tem. A szükséges orvosságokat az egyik apáca rokona juttatta be a zsidó betegeknek. Dr. Vörös Márton hogy van ilyen különc, önző, kukacos, bürokrata a többség el­lenében, csaknem „barbárnak” neveznek, mert nem a meccs érdekel.-Mit óhajt nézni? - kérdik gúnyosan. Alig merem kimondani, hogy „csak” egy irodalmi műsort és a szépségkirálynő választást.- Hány éves ön? - firtatják. Mind hangosabbak, arcuk pi­rosból lilába vált, a tévét átkap­csolják. Mégegyszer kimon­dom, hogy célszerű az ilyesmi­ben valami megosztást betar­tani, ha már elvileg szabályozva van. Visszavonulok. Érzem vér­nyomásom emelkedését.-Maga nagyon erőszakos - vágják utánam, - a visszavonu­lónak ... A mezőny már egységes; mindkét teremben rúgják a bőrt. Nem is magyarok!... A ma­gamfajta néhány különc örül­jön, hogy a meccs-nézés nem kötelező, és hozzon magán-ké­szüléket, vagy olvasson köny­vet. Nekik van igazuk. Azt tet­tem. K. T. A. Többség dönt A dohányzás és a politika ártalmasságáról M indkettőről tapasztalást szerezhettek a napokban mindazok, akik méltán neves és sokak által nagyra becsült - ám az utóbbi időkben politikai pályára tévedt - színészünk tolmácsolásában meghallgat­ták Csehov: A dohányzás ár- talmasságáról írott kis reme­két. S bár mint rangos művé­szünktől megtudtuk, a mind­össze negyedórányi - bár két­ségkívül élvezetes színészi tel­jesítményt és színházi élményt nyújtó - produkció után, való­jában nem is monodrámát hal­lottunk, mint az az estet vezető női konferensziéban elhangzott, hanem csak egy kis monológot. Azután rövid szünetet és ,jelmezcserét” követően egy hosszabb monológ is követke­zett: mély átélésű, őszinte val­lomás arról, miért a rendszer- váltás reményét keltett idők­ben - úgy 1988-1989 táján - elfogadott közéleti-politikai szerepvállalás, annak minden nyűgével, terhével, szakmai ambíciókat háttérbe szorító ha­tásaival. Vallomást hallhattunk arról is, hogy miféle butasá­gok, veszekedések és egyéb il­letlenségek történnek az or­szág házában. Meg arról is, hogy milyen intoleráns és ki­rekesztő stílusú a kormánykoa­líció; hogy a szabadság világ­ának beköszöntét hogyan és miért rontotta meg a gazdaság súlyos válsága, melynek fő oka: a nagy keleti szomszéd piacának - nem várt - össze­omlása. És végezetül arról is hallhattunk, hogy lesz ez még jobban is, ha előbb nem, hát úgy kétezer tájékán minden­képpen. Közben megismerhettük azt is, hogy milyen összeférhetet­len a magyar, akit a kivagyiság szelleme vezérelt mindig is, aki inkább meghal az ügyért, sem­hogy feladná álláspontját, ahe­lyett, hogy enged a negyveny- nyolcból, összefogna, komp­romisszumokat kötne, konszen­zust teremtene.Kiegyezne. Szóval a második monológ negyvenöt percében szinte minden fontos politikai kér­désről szó esett Thália szenté­lyében. Csak egy dologról nem hallhattunk. Arról amiért felte­hetően megtelt - mint menet közben kiderült, ezen az estén bizony elég közvetlen pártcé­lokat szolgáló - kamaraszín­ház nézőtere. A művészetről, a kultúráról, a színészi pályáról, a színház helyzetéről, gondjai­ról, lehetséges kiutjáról alig esett szó - fogalmazhatunk kellő udvariassággal. Semmi szó sem esett - mondhatnánk némi túlzással. így azután kicsit úgy érez­hettük magunkat mint a tizen­ötperces Csehov - monológ hőse, Ivan Ivanovics Nyuhin, a vidéki zeneiskola és női penzió tulajdonosnőjénak a férje, aki minden életélményt és életfi­lozófiát megoszt hallgatóival, csak éppen a rigorózus felesé­gtől kapott feladatáról, a do­hányzás ártalmasságáról nem beszél. Kivéve azon eseteket, amikor - az őt mintegy három évtizede sanyargató asszony testi közeledtét véli felfedezni. Ilyenkor viszont villámgyors váltással „mélyenszántó”, „tu­dományos” elmélkedésbe kezd a nevezett ártalmakról. Visszájára fordítottan vala­hogy így érezhettük mi is ma­gunkat. A színháztermet „elő­adás” közben elhagyók, az eközben halk-hangos csevelyt folytatók, az est után kritikus megjegyzések közepette távo­zók legalábbis. Szóval mind­azok, akik a színházban szín­házat vártak és akik helyette politikát kaptak. És akiknél csakis a neves művész iránti nagyrabecsülés és tisztelet bi­zonyult erősebbnek a - politi­kai - est (választási gyűlés?) okozta csalódás erejénél. Úgy látszik mégis csak időszerű volt megidézni Csehov hősét, aki minden bizonnyal most is csak azt mondaná, mint a mo­nológban több alkalommal: „No de erről jobb nem be­szélni”. Szóval így szólna megint Nyuhin, a szemeit tö- rülgetve. Ahogyan ezt Darvas Iván tette a pécsi kamaraszín­házban ezen az estén. Szirtes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents