Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-02 / 151. szám

1992. június 2., kedd oj Dunántúli napló 7 Václav Havel: A magyarok képviselete Václav Havel csehszlovák elnök ígéretet tett arra: ameny- nyiben a júniusi parlamenti vá­lasztásokon a magyar kisebbség pártjai nem jutnának be a tör­vényhozásba, akkor ő arra töre­kedne, hogy a magyarok kellő számban képviseltethessék ma­gukat a végrehajtó hatalomban. Havel Dél-Szlovákiában, egye­bek között Dunaszerdahelyen járt, s ott tett kijelentéseit ismer­tette néhány cseh és szlovák lap. Az év végétől - Grivna Ukrajnában július 1-től a napi készpénzforgalomban nem fo­gadják el többé a rubelt - jelen­tették be hivatalosan Kijevben. Az ukrán hatóságok ezen a na­pon tervezik teljeskörűvé tenni a kuponok használatát. A Vi­lágbank Kijevben tartózkoddó illetékese a bejelentést követően rámutatott arra: a lépést meg kellett volna, hogy előzze a gazdaság szerkezetének átalakí­tása. Pavel Slipcsenko ukrán pénzügyminiszter-helyettes hangsúlyozta: a döntés nem je­lenti azt, hogy Ukrajna el kívánja hagyni az Allamközösség által közösen fenntartott „rubel- zó­nát”. Az államközösségi tagor­szágokkal folytatott kereskede­lemben továbbra is rubel lesz az elszámolás alapja. Kijelentette, hogy a nemzeti valutát, a grivnát még az év vége előtt bevezetik. Egy timföldgyár is leáll Inkább veszítsük el a válasz­tásokat, minthogy az országot 30-40 esztendőre tönkretegyük a nagyvállalatok mesterséges életben tartásával - ezt jelen­tette ki Szabó Iván ipari és ke­reskedelmi miniszter a vállalati vezetők és érdekképviseletek fórumán Ajkán. A tanácskozá­son elhangzott: előbb-utóbb a két ajkai timföldgyár közül az egyiket le kell állítani, s ez csaknem 700 dolgozó elbocsá­tásával jár. És ezzel még nem fejeződik be ez a folyamat, mi­vel a megmaradó kapacitáshoz is magas a létszám. Abban egyetértettek a résztvevők: az ajkai nagyüzemek sorsa hosszú távon azon múlik, hogy mikor és miként mozdul el az alumí­niumpiac a mélypontról. November 3. - szakszervezeti választások November 3. legyen a szakszervezetek közötti vá­lasztás, valamint az üzemi és a közalkalmazotti ta­nácsok választásának idő­pontja - egyeztek meg a szakszervezeti konföderá­ciók, s erről értesítették a munkaügyi minisztériumot, ugyanis ez a tárca foglalko­zik a szakszervezetek kö­zötti választás törvényter­vezetének előkészítésével. A szakszervezeti szövetsé­gek szükségesnek tartják, hogy az Országgyűlés júlis 1-jei hatálybalépéssel fo­gadja el az új törvényt, il­letve a törvénymódosításo­kat. A tervezettel kapcso­latban a kormányzat képvi­selői és a szakszervezetek június 3-án tartanak újabb megbeszélést. Hatezer hazai céget érint a Dimag leállása Ess, kis eső, ess, áldottnak mond a szegénység Csak a Medárd segíthet Csütörtöktől változást ígér a meteorológiai előrejelzés 5o és 100 centiméteren teljes a vízkészlet Gyakran szidják a meteoro­lógusokat, mintha egyedül ők tehetnének arról, hogy az időjá­rás ily mostohán bánik a nö­vénytermesztőkkel.-Mit tud felhozni „mentsé­gül”? - kérdem Nemes Csabá­tól, az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlatkutató és tájé­koztató osztályának vezetőjétől.- Bár esőt fakasztani nem tu­dunk, agrármeteorológusaink már előre jelezték a szárazsá­got. Az adatokról folyamatosan- a téli hónapokban havonta egyszer, a nyári hónapokban tíznaponként - tájékoztatjuk a Környezetvédelmi és Telepü­lésfejlesztési, valamint a Föl­dművelésügyi Minisztériumot. Már tavaly decemberben felhív­tuk az érintettek figyelmét arra, hogy ősszel, elsősorban az or­szág keleti térségében, az átla­gosnál jóval kevesebb csapadék hullott. Márciusban már nyilvánva­lóvá vált, hogy az északnyugati országrészt kivéve rohamosan csökken a talajnedvesség Baja, Szeged, Szarvas, Túrkeve tér­ségében. 1881 óta az idei, de­cembertől májusig tartó időszak volt a legszárazabb.- Hol a legkritikusabb a helyzet?- A legszárazabb területek Bács, Csongrád, Békés, Szol­nok, Hajdú-Bihar és Heves me­gyék. A Dunától keletre - ki­véve az északkeleti országrészt- májusban már 30 százalék alatt volt a talaj nedvességtar­talma, ami már komoly aszályt jelent. Ha a talaj nedvességér­téke 15 százalék alá süllyed - akkor a növények kipusztulnak, vagy visszafordíthatatlan káro­sodást szenvednek. Az előre jelzések szerint a legintenzi­vebb művelésű gazdasági terü­leteinken már kritikussá vált a helyzet.-A kevés csapadék mellett, január és május között az átla­gosnál magasabb volt a havi középhőmérséklet is. A több napsütés, szelesebb időjárás felgyorsította a termőtalaj ki­száradását. Fokozta a vízvesz­tést az egynyári növények vege­tációjának megindulása. Ezek még sekély gyökérzetükkel a 20 centiméteres réteg nedvesség­készletét fogyasztották, aminek következtében éppen ez a leg­felső vetési talajréteg száradt ki. Azok a növények, amelyek már elérték a mélyebb rétegeket - mint például a kukorica - nem szenvednek komoly vízhiány­ban, de előbb-utóbb ott is jelen­tősen csökken a nedvességtartal om. A csapadékhiány követ­keztében a viszonylag sekély gyökérzetű gabonafélék egyre nagyobb vízszűkébe kerülnek, ami most a kalászhányás idő­szakában komoly terméskiesést eredményezhet. Mélyebben, az 50 és 100 centiméteres talajré­tegben még teljes a vízkészlet, így a kapásnövényeket nem fe­nyegeti veszély.- Miben bízhatunk?- Már csak a Medárdban. Ha bejön, a veszély elhárulhat. Nem kaptunk egymilliárd fo­rintot a Dimag folyamatos mű­ködésének fenntartásához. Csu­pán a három legnagyobb hitele­zőnknek - a MÁV-nak, az ÉMÁSZ-nak és a MÓL Rt.-nek - különítettek el ebből pénzt. A további működtetésre már semmi sem jut - jelentette ki Klicsu András, a Dimag Rt. ve­zérigazgatója a Diósgyőrött összehívott sajtótájékoztatón. Mint mondotta: eddig a Dimag saját maga teremtette elő az utolsó fillért is az üzem életben tartásához. Arra sem kaptak vá­laszt a kormánytól, hogy szük­ség van-e egyáltalán a Di- mag-ra. A kormány döntésével tulaj­donképpen a hitelezők kaptak garanciát, nem pedig a diós­győri kohászok a további mű­ködéshez. Ilyen körülmények között továbbra sem lehet szó a Dimag újraindításáról. A kor­mány feltehetően azt az úgyne­vezett mini-acélműves változa­tot kívánja támogatni, amely a jelenlegi 9 ezerrel szemben csupán 2 ezer munkásnak bizto­sít további megélhetést. De eh­hez 3-4 milliárd forintos fejlesz­tésre van szükség az első lép­csőben. így 350 ezer tonna acél készülhet évente. A polgárok adatainak nyil­vántartásáról szóló törvényter­vezet konzerválná az Alkot­mánybíróság által kifogásolt ál­lapotot, s a párhuzamos adat­gyűjtés és -tárolás felesleges terheit hárítaná a költségvetésre - véli az új személyi azonosító kód egyik kidolgozója, Gyimesi László. A pécsi számítógépes rendszerszervező és szerzőtársa korábban olyan azonosítót fej­lesztettek ki, amely kizárja a kü­lönböző adatbázisokban tárolt személyi információk össze­kapcsolhatóságát, mert a névhez és a születési dátumhoz a különböző nyilvántartásokban eltérő és a többiben nem is ér­telmezhető kódokat rendel. A számítógépes adatvédelem és azonosítóképzés probléma­körével több mint egy évtizede foglalkozó szakember arról tá­jékoztatta az MTI munkatársát, hogy teljes biztonsággal védett számítógépes programjuk már több pécsi adatbázisban kifo­gástalanul működik. A szakértő hangsúlyozza, hogy a korszerű adatnyilvántar­tási rendszerek a világ fejlett or­A diósgyőriek által szorgal­mazott másik verzió hat és fél­ezer ember munkáját igényli évi 800 ezer tonna acél előállításá­hoz. A diósgyőriek csupán ezt a változatot tartják elfogadható­nak. Hárommillió tonnás horvát­országi, hasonló mértékű iráni és nyugat-európai megrendelés van a birtokukban. A hazai piac is érdeklődik a diósgyőri termé­kek iránt a csehszlovákiai acél-áremeléseket követően. Mindezek a teljes kapacitást is lekötnék. A vezérigazgató szerint tu­lajdonképpen nem is pénzre lenne szükségük, hanem egy igen konstruktív programra, a gyárral szemben fennálló köve­telések befagyasztására, a Di­mag likviditásának megterem­tésére. A vezetőnek az a véleménye: a gyár munkájának összehango­lása során most jutottak el egy felfelé ívelő folyamat megindu­lásához, amelynek eredménye­ként 1993-ban már veszteség- mentesen termelhetne Diós­győr. Ehelyett leállni kényszerül­nek, amivel 40 ezer tonna ké­száru kiszállítása hiúsult meg, s ez 6000 hazai céget érint. szágaiban sem az egységes személyi számra, hanem az ada­tok összekapcsolását kizáró, ga­rantáltan különböző helyi azo­nosítókra épülnek. A törvénytervezet viszont csaknem húsz különböző adat­bázisban tenné lehetővé - még ha csak átmenetileg is - a sze­mélyi szám fenntartását, s nap­jaink korszerű számítógépeivel a minden rendszerben azonos kód alapján szereplő szemé­lyekről sokféle információ ösz- szegyűjthető. Bár a tervezet igyekszik jogi biztosítékokat nyújtani e visszaélési lehetőség ellen, Gyimesi László vélemé­nye szerint technikai korlátokra is szükség volna. Arra is fel­hívja a törvényhozók figyelmét, hogy az adatok kiszivárgása az egyre korszerűbb eszközöket használó szervezett bűnözés dolgát is megkönnyítheti, ami ellen a helyi igényekre alapo­zott, decentralizált nyilvántar­tási rendszerek nagyobb bizton­ságot nyújthatnak, létrehozásuk és fenntartsák kiadásai pedig nem a központi költségvetést terhelnék. A személyi szám teher a költségvetésnek Nyögdíjas nyugdíjak A kormány, miként azt az 1975 évi társadalombiztosítási törvény előírja, s miként azt egy márciusi parlamenti határozat is kérte, május közepére előter­jesztette az idei nyugdíjkorrek­cióra vonatkozó elképzeléseit, így ma már minden nyugdíjas tudhatja, mire számíthat szep­temberben. * Az országnak mintegy 10 milliárd forintjába kerül ez a korrekció, s sejtjük azt is, hogy az érintettek nem lesznek, nem is lehetnek elégedettek vele, mivel az infláció pontos szá­mokkal kimutathatóan jár a nyugdíjemelések előtt. Az idősebbek relatív elsze­gényedése foyltatódik. Ezt a törvény előterjesztői is így lát­ják, s felhívják a figyelmet ezen belül még egy, jellegzetes ten­denciára, a nyugdíjak relativ ér­tékvesztése a régi nyugdíjasok­nál a legnagyobb. Egyébként ezért változtatott a kormány azon a korábbi gyakorlaton, hogy a nyugdíjakat lényegében ugyanazzal a fix összeggel nö­velték. Most 200 forintos mi­nimális emelés mellett 8 kate­góriára osztották a nyugdíjaso­kat aszerint, hogy kr hány év szolgálati idő után és melyik évben került nyugállományba. Ezen az alapon azok, akiknek szolgálati ideje nem haladja meg a húsz évet, szeptember­ben mindössze 3 százalékos emelésre számíthatnak, s legfel­jebb 6 százalékra a 25-29 éves szolgálati idővel rendelkezők. Különleges, 18 százalékos eme­lésben részesülnek azok, akik 1978-ban vagy annál korábban mentek nyugdíjba, s több mint 40 év (!) szolgálati idővel rend- lekeznek. A nyugdíjkorrekciók valósá­gos értékét csak úgy tudjuk fel­becsülni, ha megfigyeljük, ho­gyan viszonyultak egymáshoz a fogyasztói árak, a fizetések és a nyugdíjak. Megtette ezt a Nép­jóléti Minisztérium is, s ha a törvényjavaslathoz mellékelt statisztika pontos, akkor a nyugdíjak értékcsökkenésének meglehetősen következetes és tartós tendenciája figyelhető meg, csaknem függetlenül at­tól, hogy a szociális érzékeny­ségére büszke pártállam, vagy az új kormány hajtotta-e végre őket. A statisztikából ugyanis kiderül, hogy egyetlen olyan év volt, amikor a nyugdíjemelések mértéke meghaladta az áremel­kedések mértékét. Ez 1980-ban fordult elő utol­jára, amikor a ma már szerény­nek tetsző 9,2 %-os áremelke­dés 9,4 százalékos nyugdíjeme­léssel párosult. Megfigyelhető, hogy 1987-ig volt némi igyekezet a lépéstartásra. A viszonyszám az infláció és a nyugdíjemelés kö­zött 92 és 77 között volt ezek­ben az években - lassú vissza­vonulás. A fordulat éve: 1988. Ebben az évben az árak már 15,7%-kal, a bérek csak 9,8%-kal, a nyugdíjak 9,1%-kal emelkedtek. Az infláció és a nyugdíjemelés arányszáma 57,9% volt mindössze. 1989-ben valamelyest emelke­dett az arányszám és 1990-ben elérte az abszolút mélypontot: 28,9 százalékos fogyasztói ár­növekedés meleltt 15,3%-os nyugdíjemelés volt. Az arány­szám: 52,9%. * A tavalyi évre vonatkozóan csak előzetes számítások van­nak. Aki akar, bizhat benne, hogy megfordul a tendencia. Tavaly a 35%-os inflációhoz 24,5% nyugdíjemelés párosult, ami 70,5 százaléknak felel meg, s semmiképp sem tükrözi a kormányzatnak vagy a tör­vényhozásnak az elszántságát az idősebb korosztályok to­vábbi elszegényedésének meg­akadályozására. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az 1992. évi tervet, mégis el kell ismernünk, hogy a januári 13%-os és fent ismertett szeptember 1-jén hatályba lépő nyugdíjkorrekció 6,5%-os kiha­tása együttesen az arányok ja­vulásának tendenciáját viszi to­vább. Itt persze csak tervezett fo­gyasztói árnövekedésről be­szélhetünk, mely 23%, s ehhez kell viszonyítani az összesen 19,5-os nyugdíjkorreekciót. Az arányszám így 84,8% lesz, 1984 óta a legmagasabb. Ha ehhez hozzátesszük, hogy tervezett nyugdíjkorrekció pon­tosan azonos mértékű a várható (ugyancsak 19,5%-os átlagke­reset emelkedéssel, akkor el­mondható: a nyugdíjasok az idén nem szenvedtek hátrányt a keresőkhöz képest. Rékássy Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents