Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-10 / 159. szám
6 aj Dunántúli napló 1992. június 10., szerda A szakma már szövetkezik Víz, út, iskola (II.) Zselici iskolalatolgató: Somogyapáti „... egyéni fejlesztéshez szükséges fénymásológép beszerzése: 240 000 forint. Vide- omagnetofon az ismeretterjesztő szakköri foglalkozásokhoz és nyelvtanuláshoz: 40 000 forint. Szabadtéri, ügyességet fejlesztő játékelemek bővítéséhez 90 000 forint. Szociálisan hátrányos gyermekek egy részének hangszer vásárlásához ... És az előző oldalak egyikén a kérelem a feltétlenül szükséges „bérjellegű” támogatáshoz.- Nézze meg - bök a pályázat 3. oldalán olvasható felsorolásra Perintfalvi József, a Somogyapáti Általános Iskola igazgatója -, ezek a tevékenységi formák - a rendszeres sportfoglalkozások, az iskola- szövetkezet, a háztartási gazdaságtan, a könyvbarát-kör a mezőgazdasági ismeretek oktatása, a zeneoktatás helyben és Szigetváron - nemcsak szavakban él nálunk! A szűk igazgatói irodából kilépünk a fáktól lombos iskolaudvarra, hogy körbetekintsünk, mi minden készült a két kezük munkájával csak az utóbbi években. Lássuk a rozoga disznóól, a sártenger hűlt helyét, ahol most sportpálya van, fénylő tornaszerek, és a lányok nevetése együtt lobog a színes tornatrikókkal.- A pályázatban mindent megtalál, amit mondhatnék - mondja az igazgató. Vékony, száraz ember, nem sokkal innen az ötventől. A tekintetemet fürkészi, mire vagyok még kiváncsi.- Olvashatni itt a létszámot - lapoz bele a papírokba hogy 205-en vagyunk, azt, hogy Basáiból, Patapoklosiból, So- mogyhatvanból és Diós- puszta-Bécből is járnak ide gyerekek. Sok a hátrányos a helyzetű sokgyerekes család, főként cigányok. Sok az eltartásra szoruló öreg.- A gyerekeket nyolcra szedi össze az iskolabusz - mondja -, ezért is kezdjük negyed kilenckor az órákat. Elképzelésünk szerint a gyerekeket - hasonlóan az iskolaotthonos formához - itt tartanánk tovább az iskolában, ahol a leckét is elkészítenék. Úgy tervezzük, hogy egy-egy tantárgyra a megadott napokon több időt, akár két óra hosszát is szánnánk a fejlesztési terv szerint. Annál is inkább, mert itt Apátiban nem minden gyerek juthat haza olyan környezetbe, ahol tanulni is tud. Megismerkedem az iskola egyszerű, már-már banálisnak tetsző hármas nevelési elvével is: 1. Művelődni mindenben. 2. Viselkedjünk. 3. Gyerek és pedagógus érezze itt az iskolában jól magát... A neveléselmélet purifikáto- rai ennél okosabb definíciókat gyártanak, és első hallásra nem is érthetik, miért olyan perdöntő. ha az iskola ma egyeseknek nem második, de az első' otthonává válhat. Otthonná, ahol - ha jól érezzük magunkat- viselkedni is érdemes. * A harminckét most végző nyolcadikos az idén sem kényezteti el tanárait az eredményeivel, azért öten gimnáziumban - Szentlőrincen és Szigetváron - négyen szakközépiskolában - Csurgón illetve Pécsett- tanulhatnak tovább. Ma már a szakmunkásképzőkbe jutók előtt sem zárulnak le az utak, aki megembereli magát, annak egyre több lehetősége lesz „átigazolni” szakközépiskolába és érettségizni is. A nyolcadikosok közül Ka- lamász Gábor vallja be elsőként csalódottságát, amiért szobafestőnek készült.- Nem kellett volna ide jelentkeznem! - pattan föl a számukra váratlanul adódó „osztályfőnöki” órán. - Föl is vettek volna az 506. Szakmunkásképzőbe minden további nélkül, de a szüleimnek nincs 210 ezer forintja arra, hogy mestert is vásároljanak mellém! A talpraesett, öltözete szerint is ápolt külsejű fiú édesapja rokkantnyugdíjas, édesanyja pedig a környék mamut-téeszének, a mozsgóinak a tehenészetében dolgozik. Gábor pedig most Villányba megy kertész-tanulónak. Nem talált varró kisiparost magának Csokona Hajnalka sem, ezért más szakmát választott. Nem jutott hely vegyesbolti eladó szakon Balogh Mónikának, de többedmagával belőle is csak most szakadt fel a sóhaj, hogy mégis iskolapadba ülhet. Ha csak abba a bizonyos „k” osztályba - vagyis a közismereti kilencedikbe is. Biztonságban érezheti magát a Sellyéi Mezőgazdasági Szakmunkás- képző és Szakközépiskolába tartó Varga Szilárd, hiszen ennek az iskolának saját tanműhelye van, és derült az osztály az elektroműszerésznek készülő Koncz Balázson, aki hátra vetve magát az első padban magabiztosan kijelentette, hogy azért választotta a Zrínyi Miklós Gimnáziumot, mert az 508. Ipari Szakmunkásképzőt nem találta szimpatikusnak. A jegyei alapján most még válogathat.-Víz, út, iskola! Mindig ezt a hármat hajtogatom! - mondja az igazgató. - 1992-93-ban felépül az öt kistelepülés regionális vízműve, a legjobb vizet Pa- tapoklosi adja, ahol már fúrtak kutakat is. Majd azután, ha lesz víz, ennél is bátrabban tervezhetünk, magyarázza az igazgató. Láthatóan nyugalommal tölti el a tudat, hogy 1985 óta önállóan gazdálkodhat az iskolának juttatott pénzekből, némi elégedettséggel, hogy noha a fejkvóta összegét csak 59 ezer forintra alkudták ki (míg a szomszédos kisiskolában, Hárságyon ez ugye 72 ezer forint), de ez akár példaadó takarékosságnak is tekinthető, és a jövőben is érvényesülhet a jelszó; ami úgy szól, hogy itt a kisdiák nem éhezhet. Végezetül sok szó esik mostanában arról a szerveződésről is, amely szaktantárgyi alapon létesült a körzetben. Tizennégy iskola - Almamellék, Dobsza, Drávafok, Csertő, Dencsháza, Felsőszentmáron, Kétújfalu, Mozsgó, Nagypeterd, Somogyapáti, Somogy hárságy és Szentlászló, valamint az I. és II. sz. Szigetvári Általános Iskola pedagógusai szaktárgyi munka- közösséget hoztak létre, maguk közül választott szakmai vezetővel.- A cégbírósági bejegyzésre váró egyesüléssel nagyon sokféleképpen lehet élni - mondják a megkérdezett kolléganők.-Ne csak szakmai kontrollra gondoljon, és nem biztos, hogy csak a területi oktatási központokat akarjuk megelőzni - mondja a matematikát tanító Somogyi Gyuláné, akit a szakmai közössége a vezetők egyikének jelölt - Inkább kölcsönös segítségnyújtásról, továbbképzésről, információk, módszerek kölcsönös átadásáról van szó.- Segít az elzártságunkon, találkozhatunk egymással - teszi hozzá Oláh Ilona, akit a történészek választották szakvezetőnek. - Segít az információ- átadásban, előadókat is köny- nyebben meg tudunk hívni közösen. Segít a továbbképzésben, helyi tanterveket dolgozhatunk ki és a közös szellemi apportot felajánlhatjuk ott, ahol erre vevő van - mondja az igazgató később, már búcsúzóul.Búcsúzhatunk egymástól több optimizmussal? Bóka Róbert A könyvtár délelőtt a gyerekeké, délután a falubelieké. Fotó: Läufer László T anköny vregiment Új, alternatív, méregdrága E z lenne az, amit a bőség zavarának hívunk? A vizsgálatok szerint ugyanis körülbelül hatszáz alternatív tankönyv került a piacra 1992 májusáig az országban. Van olyan tantárgy, amelynek több, mint 40 könyve van. Nem tudni, van-e ma Magyarországon valaki, aki pontosan meg tudná határozni, milyen tárgyakhoz, milyen kísérletekhez vannak könyvek, munkafüzetek, segédanyagok, ezek hol kaphatók és mennyiért. A pedagógus ma már nem azért panaszkodik, mert nincs választék, inkább az a baj, áttekinthetetlen a kínálat. A szülő ebből már csak annyit vesz észre: új tankönyv kell, szebb, okosabb mint az előző. Többnyire sokkal drágább is. — Sok kiadó folyamatosan küldi a tájékoztatóit - mondja a Testvérvárosok terei általános iskola könyvtárosa, Zentai Ár- pádné. Az ő dolga ilyenkor a következő évre szóló megrendelések továbbítása.-A nagyobb baj az, hogy mintapéldányt nem kapunk, ezért azt szoktuk csinálni, hogy megrendelünk egyet, azután a kollégák döntenek, kell-e nekik. Nehezíti a rendelést, hogy még nem tudjuk pontosan az elsős osztályok létszámát. Akkor is könnyebb lenne a dolgunk, ha egy kézben lenne a terjesztés. Néhány könyv eddig a Tan- könyvkiadó gondozásában jelent meg, most pedig magáncég hozza ki. Nyomon kell követni a változásokat, az új cégeket.- Gondolom, nehezebb jól választani az új könyvekből...- Többnyire ki kell próbálni őket ahhoz, hogy eldönthető legyen, kellenek-e. Tavaly például megjelent az ötödikben az új biológia-földrajz munkafüzet a környezetismeret helyett. Most a kollégák visszaállnak a régire, egy év után. Az alternatív tankönyvek legnagyobb része a régieknél jóval mutatósabb, tetszetősebb, színesebb. Drágább is, természetesen. Ma az átlagár - a nyelvkönyveket nem számítva- 120-130 forint. Gyakran csak egy vékony füzetecske kerül ennyibe. Nemsokára pedig még többe, mert legalább 80 százalékos áremelésről szólnak a hírek. Hogy mitől olyan drága egy-egy kiadvány? Jobb a papír, a nyomás, alacsonyabb a példány szám. Talán ez megváltozik majd, mert a tervek szerint a „gyereket dotálják” majd, s nem a könyvet. A „fejpénzből” állítólag jut valamennyi az alternatív tankönyvekre is. Hogy mennyi, milyen arányban? Nem tudni. Felvetődött az is, hogy ezek a jó minőségű kiadványok miért ne szolgálhatnák ki a következő diáknemzedéket is, vagy mint régen, testvérről testvérre szállhatna az ábécéskönyv. Mindez a gyakorlatban eléggé megvalósíthatatlan. A legtöbb kiadvány munkáltató jellegű, a gyerekek beleírnak, kitöltik, „elhasználják”. Másrészt a szülők is inkább áldoznak rá többet, nehogy gyerekeiknek mások levetett könyveivel kelljen iskolába járniuk. Sok helyütt ugyan az idejétmúltan „hátrányos helyzetűnek” nevezett kisdiákok ingyenes csomagban megkapják a szükséges (használt) könyveket, ez azonban mégse lehet a XX. század végén követendő példa.- Óriási segítséget jelent, hogy most megalakult a TA- NOSZ, a Tankönyvesek Országos Szövetsége- tájékoztat Pintér Aranka, a Baranya megyei Pedagógiai Intézet könyvtárosa. Az intézmény nemrég alternatív tankönyvek és taneszközök kiállításra hívta a megye pedagógusait és szekembereit, hogy segítsék a tájékozódást.-Nálunk is kézbefoghatók a könyvek, s ez nagyon is hasznos, mert a cím gyakran nem fedi a tartalmat. A könyvtár a legfontosabb kiadványokat megrendeli, tudunk az új pedagógiai kísérletekről, iskolákról. Az elmúlt egy-két évben folyamatosan nyomoztunk az új kiadók után, és tudunk segíteni a hozzánk fordulóknak. Hasznos lehet a Magyar Nemzeti Bibliográfia című kiadvány is, időnként ez is közli a kiadók címét. A Tankönyvesek Országos Szövetsége valóban sokat tehet azért, hogy az iskolákba eljussanak a kiadványok. Idén az alternatív tankönyvek listája bekerült a hivatalos tankönyv- jegyzékbe, így az iskolák számára hozzáférhetővé vált. A helyi tantervekkel várhatóan több alternatív tankönyvre is lesz igény a közeljövőben. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium választékbővítésre 25 millió forintot szánt, az évi 1 milliárd 200 milliós tankönyvdotáció mellett. Megalakítottak egy olyan irodát is, mely pályázatot hirdetett tankönyvírásra, már eddig több száz pályázatot kaptak. Nos és természetesen az sem mindegy, mi kerül ezekbe a könyvekbe. Szakmai, pedagógiai szempontból is megfelelőnek kell lenniük. Hogy ezt ki dönti el? Jelenleg egy tankönyvi jóváhagyó bizottság. Az ő felelősségük is tehát, mi kerül a gyerekeink fejébe. Hodnik Ildikó Kolozsváron rendezett Vincze János A pécsi Harmadik Színház nyári tervei A kolozsvári Magyar Állami Színház meghívására Vincze János Kolozsváron is megrendezte Spiró György Csirkefej című darabját, melyet Pécsen a Harmadik Színház nagy sikerrel játszott. Vincze János a napokban érkezett haza.- A kolozsvári színház a 200 éves jubileumára készül, a Csirkefej is egyike lesz az őszi ünnepi bemutatóknak, de a közönség most is láthatta. Kicsit féltem a premiertől, egyrészt, mert öt hét alatt kellett a darabot színpadra állítanunk, másrészt pedig a Csirkefej elég „szabadszájú”, amihez az ottani színházlátogatók kevésbé szoktak hozzá. A premier közönsége az elején meg is hökkent, de azután érvényesült a darab nagyszerűsége, úgy érzem, szép sikert aratott.- Milyen tapasztalatokat szerzett a színház munkájáról, körülményeiről?-A kolozsvári Állami Magyar Opera és a színház egy épületben dolgozik. A nézőtér óriási, kilencszáz személyes, de az épületre igencsak ráférne az alapos felújítás. Lehetne a nézőtér kisebb, de kellene egy társalgó, egy büfé vagy egy étterem, ahol a színészek is, a közönség is helyet, jó ételt találna. Jó lenne, ha mondjuk ebben tudnánk nekik segíteni valahogyan. Szűkös a támogatásuk, elavultak a technikai felszereléseik. A közönséget is nehéz becsalogatni, az embereknek milliónyi más gondjuk, problémájuk van. Míg a forradalom előtt a színház volt szinte az egyetlen közös találkozóhely, a gondolatok csiholásának műhelye, most több fórumon tevékenykedhetnek a magyarok. Én ennek örülök, de az biztos, hogy a színház vesztett ebből a szerepéből. Meg kell keresnie az új helyét, nem elég ma már a mindent értő összekacsintás a nézőkkel. Véleményem szerint ugyanez érvényes a magyarországi színházakra is. Kolozsváron több igen jó, európai színvonalú előadást láttam, mind a magyar színházban, mind a román színházban. A magyar társulat egyébként e hét végén Pécsen is előadja „A kopasz énekesnő” című drámát Tompa Gábor rendezésében. Tompa Gábort Amerikába, Nyugat-Európába is gyakran » hívják rendezni. A magyar színház társulata véleményem szerint igen jó, s nem provinciális, magyarkodó darabokat adnak elő, bár lehet, hogy a közönség olykor olyant is szívesen nézne meg. Kolozsváron igen nehéz az együttélés a magyarok és a románok között, másutt sokkal jobb körülményeket, hangulatot láttam.- Más volt a kolozsvári Csirkefej, mint a pécsi előadás?-Nem változtattam rajta sokat, bár a színpad méreteihez is igazodnom kellett, s természetszerűleg adta magát több új ötlet, de Spiró egy nagy kelet-kö- zép-európai udvart írt meg, így Kolozsváron is otthon volt. Á színészek igen jól dolgoztak, például Orosz Lujza vagy Nagy Dezső nevét említeném, bár mindnyájukat felsorolhatnám. A premieren majdnem telt ház volt, a közönség sokszor megtapsolt egy-egy jelenetet, érzékenyen reagáltak a gondolatokra. Remélem, a későbbiekben is lesz nézője az előadásnak.- Ebben az évadban rendezett Veszprémben, Kolozsváron, Pécsen a Harmadik Színházban és a Pécsi Nemzeti Színházban. A Harmadik Színház Halleluja előadása nagy sikert aratott Pécsen és Budapesten, s előadják az Országos Színházi Találkozón is Szolnokon, melyre mindig az évad legjobb előadásait hívják meg. Az új évadra összeálltak már a tervek, elképzelések?- Izgalommal várjuk a színházi találkozót és annak is örülök, hogy a kolozsvári Állami Magyar Színház „A kopasz énekesnő” előadásával, szintén meghívott. A színházi szakma azért figyelemmel kíséri a színvonalas előadásokat, határon belül és kívül. Nem véletlen, hogy a főként üzleti szempontok alapján tervező színházak nem kaptak meghívást. Persze, itt már a színházak támogatásáról is kellene beszélni, de az egy másik igen hosszú kérdéskör lenne.-A Harmadik Színház és a saját vendégrendezői terveiről nem beszélt. Mi ennek az oka?-Az, hogy ez az évad igen sűrű volt a számomra, és még nem tudtam érdemben foglalkozni a következő évaddal. Több meghívást kaptam itthon és külföldön, és nyilvánvaló, hogy azoknak csak ,cgy részét tudom elvállalni, ha továbbra is becsülettel akarom csinálni a Harmadik Színházat. Én pedig azt szeretném, akkor is, ha ne-B künk is meglehetősen nehezek a körülményeink. Egyébként is meggyőződésem, a formális dolgoknak nincsen értelmük, se a munkában, se a magánéletben, sehol. Székelyudvarhelyen is ezt láttam például, ahol az emberek valóban beszélgetnek egymással, meghallgatják egymást, fontos az emberség a számukra. Én is küzdők a formális dolgok ellen, ez az egyik legfőbb célkitűzésem. B. A.
