Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-07 / 125. szám

1992. május 7., csütörtök 0) DunúntiHl napló Gépjárműhasználat - nincs még állásfoglalás Olvasóink körében nagy érdeklődést keltett a rova­tunkban két héttel ezelőtt megjelent írásunk a magántu­lajdonú gépjárművek szolgá­lati célú használatáról. Cik­künk szerzője, Soó László közlekedés-mérnök, maga is gyakorló gazdasági szakem­ber, a Baranya Megyei Cipői­pari Szövetkezet elnöke ér­telmezni kívánta a 60/1992. számú kormányrendeletet, mégpedig azok számára, akik magántulajdonú gépjárműve­iket szolgálati célra használ­ják. Sejtettük, az írásnak kellő visszhangja lesz, az ügyben hallatja hangját az adóhivatal is. Nos, az APEH Baranya Megyei Igazgatósága értesí­tett bennünket, a rendelettel kapcsolatosan értelmezési vi­ták támadtak, nincs még ál­lásfoglalás, mit lehet költség­ként elszámolni és milyen módon. A központi kérdés az amortizáció elszámolása. A baranyaiak az ügyben a Pénz­ügyminisztérium állásfogla­lását váiják, amit a két hét múlva jelentkező Vállal­kozások - Üzlet rovatunkban kívánnak közzétenni. Miklósvári Zoltán Tőzsdekalauz Egy ország, egy tőzsde? Még a Budapesti Értéktőzs­dének sincs igazán nagy for­galma, mégis vannak, akik már a bővítést szorgalmazzák. Egyre többen sürgetik, hogy hozzanak létre úgynevezett re­gionális tőzsdéket, ahol a helyi vállalatok, a frissen alakult részvénytársaságok papírjait bevezethetnék a piacra, ahol a cégek hozzáedződhetnének a tőzsde törvényeihez, s erőt gyűjthetnének a budapesti, il­letve a nemzetközi megmérette­téshez. A nagyobb országokban álta­lában nem csak egy tőzsde mű­ködik, ha kell, annyit szervez­nek, amennyit el tudnak tartani a befektetők, amennyit az ér­tékpapírok kínálata megkíván, amennyi kenyeret tud adni a brókereknek. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban a New York-i a legna­gyobb pénzügyi központ, az or­szág teljes tőzsdei forgalmának négyötödét bonyolítja. Ez azonban a teljes értékpapírfor­galomnak alig egyötöde. Az üz­letek zömét az úgynevezett „pulton keresztüli” decentrali­zált adás-vétel keretében bonyo­lítják le, a forgalom összege azonban mégis imponálóan ma­gas. A New York-i tőzsdén kí­vül az USA-ban másik 11 önálló tőzsde működik. Nagy- Britanniában is a Londoni Ér­téktőzsdén összpontosul a for­galom zöme, ám jeles szerep jut a 13 vidéki tőzsdének is. Ézek működését a főváros központi tőzsdéje szabályozza. Ez egy­ben azt is mutatja, hogy a regio­nális „fiókintézményeknek” ko­ránt sincs akkora önállóságuk, mint amerikai társaiknak. A francia tőzsdei forgalom 97 százalékát bonyolítja a Párizsi Értéktőzsde, a többin a hat vi­déki intézmény osztozik. Ja­pánban nyolc tőzsde működik, az üzletek 86 százalékát a to­kiói, 10 százalékát az oszakai brókerek bonyolítják. Németországban a legtöbb tartománynak saját tőzsdéje van. A 8 független német tőzsde közül a legjelentősebb a frank­furti és a düsseldorfi, itt azon­ban egyenletesebb a forgalom megoszlása a különböző tőzs­dék között, mint az előbb emlí­tett országokban. A vezető sze­repet játszó frankfurti tőzsdén csak a teljes német forgalom fele bonyolódik, ám nem árt tudni, hogy a Bundesbank, a német jegybank ezen a tőzsdén bonyolítja le nyíltpiaci művele­teit, azaz az állami illetve nagy- vállalati kötvényvásárlásokat és eladásokat. Csupán az érdekes­ség kedvéért: a német tőzsde működési rendje eltér a hazaié­tól. Ott hivatalos alkuszok - makierek - működnek, akiknek az a feladatuk, hogy anélkül te­remtsék meg a papírok keresle­tét és kínálatát, hogy önmaguk színre lépnének. Az tehát, hogy egy országban mennyi tőzsde működik, nem elvi, nagyon is gyakorlati - mondhatnánk: matematikai - kérdés. Mint ahogyan azt is a szigorú megfontolások határoz­zák meg, hogy az adott oszág- ban szükség van-e regionális tőzsdeközpontokra, vagy ele­gendő a forgalom lebonyolítá­sára egy központi intézmény. A kulcskérdés: egy-egy országban csakis egységes normarendszer alapján bonyolódhat az érték­papírok forgalma. Bácskai Tamás Ipartestületi hírek Kéthetes munkalehetősé­gek Németországban. Az augsburgi Sváb Iparkamara Fia­tal Vállalkozóinak csoportja kéthetes munkalehetőségeket teremt pécsi és baranyai iparo­sok részére továbbképzés jel­leggel. A munkavállaláshoz német nyelvtudás és külföldi betegbiztosítás szükséges. A kint tartózkodás idejére az ipa­rosok szállást és napidíjat kap­nak. Kőművesek, lakatosok, bú- torasztalosok, villanyszerlők, ácsok, festők, központi fűtés- szerelők jelentkezését várják többek között Nördlingenben, Kleinerdlingenben, Monheim- ben, Donauwörthben, Kaishe- imben működő vállalkozók. Ér­deklődni a Pécsi Ipartestületnél. Svájci továbbképzési lehe­tőségek. Az IPOSZ és a Svájci Iparosszövetség közötti együttműködési szerződés alap­ján egyelőre kísérleti jelleggel 6-6 kőműves, gipszstukkó ké­szítő, villanyszerelő, valamint víz-, gáz- és központifűtés sze­relő vehet részt svájci tovább­képzésen. Az iparosok svájci kisipari üzemekben dolgoznak majd, szakmai továbbképzésen vesznek részt, ezért a német nyelv tudása is a feltételek kö­zött szerepel. Az elképzelések szerint 4, legfeljebb 12 hónapot töltenek kint az iparosok, ami szakmai továbbképzésnek szá­mít, ezért munkabért nem kap­nak. A szállásról és az ellátásról a fogadó fél gondoskodik. Befektetésről, vállalkozásról - mindenkinek Briliáns ötletek Sorozatunk előző részében az „értékőrző fémekről”, a nemes­fémekről, mint a befektetési le­hetőségek egyik formájáról be­szélgettünk Lukács Jenő ékszer- és drágakő-szakértővel. Meg­tudtuk: az arany - mint anyag - mindenkor eladható, elzálogo­sítható, vagy banki fedezetként felajánlható. Igaz, hogy ez a könnyen munkálható drága fém igazi értéket csak ékszerek for­májában hordoz?-Nem egészen. Amíg az anyag értéke örök, a fazon, a megjelenés állandóan változó, a divattól függ. Más értéket kép­visel a géppel és mást a kézzel megmunkált arany, ám az ék­szer árát nagyobb részben mégis a benne testet öltő anyag adja, és csak az összértéket be­folyásolja a feldolgozás míves- sége, a hozzá fűződő érzelmek, viszonyok, kultikus kapcsolatok összessége. A kivétel természetesen ez esetben is a szabályt erősíti, hi­szen manapság a legtöbb ék­szert már géppel állítják elő. Úgy is mondhatnám, hogy ezek „bizsu aranyak”, hiszen mér­leggel állapítják meg az árukat. Előfordulhat azonban, hogy a 30 grammos aranyékszer mégis többet érhet, mint egy 100 grammos, ha a kisebb súlyú egyedi és míves munka. Ekkor azonban többletként a művészi produktumot kell megfizetni. Nem véletlen tehát, hogy az igényes, hozzáértő vásárlók ma is az értékesebb ékszereket ke­resik, és nem a kilóra vásárol­ható tucatárut.- Mit lehet tanácsolni azok­nak, akik az „olcsó arany kor­szakban”, a 60-as és 70-es években súlyos, de otromba aranytárgyakat vásároltak?- A nehéz, gépi készítésű láncok többsége egy bizonyos használati idő után javíthatat­lanná válik. Ezért ha megunta a tulajdonosa ezeket az ékszere­ket, be kell olvasztani őket, és ízléses, igazi ékszert kell belő­lük csináltatni. Ez gyakran pénzbe kerül, hiszen a munkáért végső soron arannyal lehet fi­zetni. Az érték tehát marad, csak a súly csökken, és az ék­szer „ízlésvilága” változik. Ha pedig a tulajdonos ragaszkodik a saját aranyához, akkor is csak a fazonárat kell megfizetnie. Az arany, a drágakő tehát sohasem veszíti el az értékét, ezért az egyszeri invesztíció akár örök időkre szólhat.-Az arany után beszéljünk egy kicsit a drágakövekről is.-Egészen az utóbbi évekig úgy szerepelt a köztudatban, hogy vannak ékkövek, féldrá­gakövek és drágakövek. Az ék­kövek a szintetikus, vagy üveg alapanyagú, csiszolt, színes vagy fehér díszítő elemei az ék­szereknek. Az úgynevezett fél­drágakövek már egyértelműen természetes alapanyagúak, vagyis eredeti ásványok, de nem olyan értékesek, mint a drágakövek: a gyémánt, a rubin, a smaragd és a zafír. A gyémánt a legkeményebb anyag. Aztán a korund csoport jön, mint az igen kemény anya­gok családja, ahová a vérvörös rubin és a mélykék zafír tarto­zik. Ezt követi keménységben a berill, amelynek gyűjtőfogal­mába többek között a fűzöld smaragd is tartozik. A többi kő, a topáz, az akvamarin, a türkiz - de sorolhatnám a neveket vagy háromszázig - korábban a fél­drágakövek csoportját alkották. A drágakövek ilyen csopor­tosítása megszűnt. Most mind­egyik követ, amelyik természe­tes alapanyagú ásvány, a dráva- kövek közé sorolunk; ám van­nak értékesebbek és kevésbé ér­tékesek. Emiatt a drágakövek mellett ma már csak az ékköve­ket különbözteti meg a szakma, mint különálló csoportot. Köztudott, hogy a gyémánt­ból csiszolják a briliánst, még­pedig hosszas matematikai és fénytani előkészületek után. Azt azonban már kevesebben tud­ják, hogy a briliáns csak a csi- szolási formát jelenti, tehát azt, amikor a gyémántot a legtökéle­tesebbre, vagyis pontosan 57 laposra csiszolják. Ekkor veri vissza a gyémánt a legtökélete­sebben a sugarakat. A gyémántot ma már számí­tógéppel csiszolják, így készül­nek a különféle „fantázia kö­vek”, amelyeknél nem a fény­visszaverés, hanem az alak a Maghatározó. Csiszolnak csepp, hajó, szív, tégla alakú köveket, ezek nem csillognak úgy, mint a klasszikus briliáns kövek. Magyarországon az emberek gyémántba is fektettek jelentős pénzeket, de nem igazán jó mi­nőségű kövekbe. Úgy gondol­ták, minél nagyobb a kő, annál értékesebb. Ebből aztán sok meglepetés származott, amikor értékesíteni szerették volna gyémántjaikat: kiderült, nem voltak úgy csiszolva, ahogyan az valódi értéket adna a kőnek. A briliánshoz érteni kell, ha va­laki ebben kívánja tartani a pén­zét.-Mit tehetnek, akik befekte­tőként a nemesfémek és a drá­gakövek világában szeretnének jártasságot szerezni?- A nemesfémekhez nem kell igazán érteni. Az érték minden­kor az anyag és a mívesség harmóniájában keresendő, így a befektetőt a jó ízlése irányít­hatja. És persze nem jár rosszul, aki régi ékszert vesz, hiszen ezek értékét egyéb tényezők is befolyásolják. Ä drágakövekkel azonban más a helyzet. Ezekhez igazán érteni kell, legjobb ha a befektető olyan szakemberhez fordul, akiben igazán megbízik. Mert az üzleti életnek ez az ága a bizalomra épül. Mertl László Ferenczy Europress Befektetési szótár A-tól Z-ig Europartenariat Üzleti találkozó Görög­országban Az Európai Közösség PHARE programjának kereté­ben a Magyar Vállalkozásfej­lesztési Alapítvány megbízása alapján a Magyar Vállalkozói Kamara, az Országos Kisvállal­kozás Fejlesztési Iroda és a Kis- és Középvállalkozások Kama­rája kiutazást szervez a kis- és középvállalkozóknak az 1992. június 22-23-án a görögországi Thesszalonikiben megrende­zendő Europartenariat konfe­renciára. A bemutatkozók tevékenysé­gét több nyelven íródott kataló­gusban mutatják be és a kivá­lasztott partnerekkel a bejelent­kezéssel egyidőben történő jel­zés alapján lehet felvenni a kap­csolatot. A támogatás mértéke a rész­vételi díj 50-70%-a. Jelentke­zési határidő: 1992. május 18. Jelentkezni és informálódni a Magyar Vállalkozói Kamara Pécs-Baranyai Irodájánál és a Drávaholding Rt-nél, Szarka Elemérnél lehet (7629 Pécs, Keller János u. 5., telefon és fax: 32-487). * TŐZSDE: nyilvános, köz­pontosított és szervezett piac. Létezik árutőzsde és érték­tőzsde, ez utóbbi fajtái: deviza- tőzsde és értékpapírtőzsde. Ma­gyarországon jogi személy, ön- kormányzattal rendelkezik, nem nyereségorientált, de bevételei­ből tartja fenn magát. Üzletet csak tőzsdeügynökön keresztül lehet kötni. A tőzsdei kereske­delemben részt vevő áruknak vagy értékpapíroknak nem kell jelen lenniük, mivel az egyes áruk helyettesíthetők, illetve egymással kicserélhetők. Az el­adni és vásárolni szándékozók árelképzelései befutnak a tőzs­dei üzletkötőkhöz, akik ezeket megpróbálják a piacon érvénye­síteni. TŐZSDEIDŐ: a tőzsde nyitvatartási ideje. TŐZSDEI JEGYZÉS: ér­tékpapírok árfolyamának meg­állapítása. TŐZSDEI MEGBÍZÁS: ügyfél által adott megbízás bi­zonyos értékpapír-ügyletek le­bonyolítására. A megbízás lehet árkorlátos, árkorlát nélküli vagy stop-megbízás. Az első: felső határt ír elő a vételre és alsót az eladásra; akkor kell végrehaj­tani, ha ilyen vagy ennél kedve­zőbb ár mellett bonyolítható le az ügylet. Az árkorlát nélküli megbízásnál az adott napi leg­kedvezőbb áron kell az ügyletet lebonyolítani („bestens”). A stop-megbízás a vételre ír elő alsó határt, az eladásra felsőt, célja a további kedvezőtlen ár­folyamalakulásból adódó előny­telen helyzet megelőzése. ULTIMÓ: a hónap utolsó tőzsdenapja. ÜZLETI JELENTÉS: a mérlegből és az eredményel­számolásból álló éves zárszá­madás szóbeli kiegészítése, ^melyet minden részvénytársa­ság évenként közread. VÁLTOZÓ KAMATO­ZÁSÚ KÖTVÉNY: a kötvény kibocsátásakor a kötvény névleges kamatát nem rögzítik, hanem azt határozzák meg, hogy milyen mutatóhoz kötik annak változását (pl. a pénzpi­aci kamatlábhoz vagy a vállal­kozás eredményéhez). VINKULÁLT NÉVRE SZÓLÓ RÉSZVÉNY: olyan névre szóló részvény, amelyet csak a kibocsátó társaság enge­délyével lehet harmadik sze­mélyre átruházni. ZÁRÓ ÁRFOLYAM: fo­lyamatos jegyzésű értékpapír­nak egy tőzsdenap végén elért árfolyama. (FEB) Made in Hungary A hazai ipar védelmét szol­gáló kezdeményezés beindítását tervezi a Magyar Gazdasági Kamara. Az ötlet lényege, hogy ha a vásárlók választhatnak ha­zai és importból származó ter­mékek között, a gazdaság jövő­jére gondolva inkább az előbbi mellett döntsenek. A gondolat nem újkeletű, annak idején Kossuth Lajos ugyancsak ha­sonló javaslattal kelt a szárnyait bontogató magyar ipar támoga­tására. Valószínűleg a gazdaság helyzetének ismeretében most is kevesen vitatják az elképzelés időszerűségét. A kamara szövetségi taná­csának ülésén máris számos támogatója akadt az elképzelés­nek. A megjelentek magánsze­mélyként több, mint fél millió forintot adtak össze az országos mozgalmat elindítani hivatott reklámkampányra. A tervekben az elsők között szerepel a honi termékeket előtérbe helyező propaganda hadjárat megkez­dése. A gazdasági szakemberek ta­pasztalatai alapján ugyanis az esetek többségében a hazai áruk valóban csak küllemükben (csomagolás, színek stb), vala­mint a hozzájuk tartozó marke­tingben szegényebbek az or­szágra zúduló importcikkeknél. Számtalanszor előfordul, hogy a szépen „felöltöztetett”, ízlésesen és kelletően tálalt nyugati termékek béltartalom­ban, minőségben és tartósság­ban fele annyira sem értékesek, mint a hasonló magyar pro­duktumok. Az ellentmondás csak úgy oldható fel, ha a hazai termékek egyenlő eséllyel jelennek meg a vásárlók előtt. A közismerten rossz pénzügyi körülmények között gazdálkodó magyar gyár­tóknak azonban leggyakrabban nincs pénzük megfelelő reklá­mot biztosítani áruik számára. Ezen kíván segíteni a Magyar Gazdasági Kamara kezdemé­nyezése. Egy védegylet, vagy alapítvány formájában a hazai produktumok propagandájának anyagi bázisát szeretnék megte­remteni. Az ötlethez bárki - magánszemély, illetve az el­adatlan termékei révén érdekelt cég - szabadon csatlakozhat. Ma még nem tisztázott, hogy a védjeggyel ellátott - ez egy­fajta rangot is ad az árunak - produktumot alávessék-e bizo­nyos minőségi ellenőrzésnek. Az ugyanakkor mindenképpen indokoltnak látszik, hogy az importdömpingben bekerülő cikkeket szigorúan vizsgálják be minden tekintetben. Az im­portliberalizáció ugyanis sehol Európában nem azt jelenti, hogy a hazai gazdaság résztve­vőinek önként meg kell adniuk magukat a beáramló árutömeg­gel szemben. Az Európai Kö­zösség tagállamai például szi­gorú minőségi, és szabvány sze­rinti előírásokkal védik a hazai gyártókat. Magyarországon a hazai ipar Európában is elfogadható mód­szerekkel való védelme még gyerekcipőben jár. Annál in­kább öiülnünk kell a kamara kezdeményezésének, hiszen a kampány által elindított folya­mat valamennyiünk érdeke. Nagyon leegyszerűsítve ha több magyar termék fogy az üzletek­ben, többet, és olcsóbban ter­melhetnek a gyárak, többet költhetnek a jobban kereső dol­gozók. Kaszás E. VÁLLALKOZÁSOK — ÜZLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents