Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-06 / 124. szám

8 aj Dunántúlt napló 1992. május 6., szerda Hagyomány­// // orzo pályázat Az Agrárszövetség Baranya megyei Szervezte - szerény le­hetőségei ellenére is - fontos­nak tartja, hogy folytatódjék a már korábban meghirdetett „Hagyományőrző pályázat”-a a megye falvaiban, városaiban. Erre a célra idén is 100 000 forintot különített el, melyet a megyei elnökség fog elosztani az arra pályázók között testületi döntés alapján. Pályázhatnak a falvak, váro­sok iskoláinak népdalkórusai, táncegyüttesei, az önkormány­zatok mellett működő a magyar és a nemzetiségi néphagyomá­nyokat fenntartani igyekvő kö­rök, együttesek.falúházak, lé­nyegében tehát minden olyan­csoport. amely megőrizni és to­vábbéltetni akarja a népi, nem­zeti, nemzetiségi értékeket, a népművészetet. Az Agrárszövetség Baranya megyei Szervezete a tevékeny­ség leírását és a támogatás fel- használásának ismertetését tar­talmazó pályázatokat kéri be­küldeni 7623 Pécs, Köztársaság tér 2 címre, 1992. május 30-ig, hogy az ezt követő 15 napon be­lül az elnökség az elbírálást megtehesse, és a pályázatot el­nyerőknek a támogatást átutal­hassa. V álasztékbővítés a Hermesnél Új termékekkel bővül a Her­mes Áfész kínálata, a szövetke­zetnél ugyanis megkezdődik a selyemvirág és virágkötészeti kellékek forgalmazása. A szá­raz- és selyemvirág az élő nö­vényeket helyettesítheti olyan dekorációk elkészítésekor, ami­kor nemcsak a díszítés szép­sége, hanem annak tartóssága is fontos. Mivel erre országszerte egyre nagyobb az igény, a Her­mes az Osztrák Kertészek Egyesületével együttműködve kezdi meg az árusítást. Fogyatékos gyermekek az általános iskolában Együtt a többiekkel Magyarországon a gyerme­keknek kb. 2,6%-a értlemi fo­gyatékos. Ez az arány jellemzi a szigetvári és környékbeli tele­püléseket is. Az Egészségügyi Világszervezet felmérése sze­rint világméretekben nő az eny­hén értelmi fogyatékosok száma - ez azt jelenti, hogy a IQ-ban kifejezett értelmiségi szintjük nem éri el a 70%-ot (az átlag­szint 100 körüli). Szigetvár körzetében 5 hely­ség iskolájában összesen 158 gyfermek tanul az enyhe mér­tékben értelmi fogyatékosok osztályaiban. Ezekbe az osz­tályokba az óvodák jelzése és a szakértői bizottság javaslatára kerülnek a gyerekek az 1. osz­tály megkezdésekor, vagy az iskolából a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság döntése alapján. Mint Kolis Pál, a szigetvári I. sz. általános is­kola igazgatója elmondta, prob­léma az iskola érettségi vizsgá­lat hiánya, így sokszor csak a 2. osztályban derül ki egy-egy kisgyermek lemaradása. Ez az oka annak, hogy évente lega­lább akkora az iskola 1. osztá­lyában az áthelyezési javaslat, mint amennyit az óvodák java­solnak. Nagydobszán, Kétújfaluban, Somogyapátiban és Szabad­szentkirályon egy-egy osztatlan tanulócsoportban elsőstől hato­dik-nyolcadik osztályos tanuló­kig egy vagy két pedagógus foglalkozik a gyermekekkel. Nem ritka, hogy a 6 éves és a 16 éves gyermek egy tanteremben tanul. Az értelmi fogyatékosság oka lehet öröklődés, születési sérü­lések, idegrendszeri károsodás, lehet környezeti ártalom is. Bodnár Katalin nagydobszai gyógypedagógus tapasztalata a következő:-14 enyhe mértékben ér­telmi fogyatékos tanítványom van, közülük 12-en cigány származásúak. Hogy fogyaté­kosok, az feltehetően a szocio- kulturális hátrányokra vezet­hető vissza. Az ismerethiány, a megfelelő táplálkozás hiánya, a szakszerűtlen ellátás, az inger- szegény környezet, a beszélge­tés hiánya okozhatja fogyaté­kosságukat. Iskolába kerülé­sükkor nem ismerik a kulturált viselkedés szabályait. Mivel nem, vagy csak alig járnak óvo­dába, mozgáskoordinációjuk fejletlen, nem tudnak például ceruzát fogni. Egy társadalom „egészséges­ségét” az is mutatja, miként vi­szonyul a mássághoz, mennyire toleráns az átlagtól eltérővel. A fogyatékos gyermekek 91 %-a értelmi fogyatékos, mégis épp róluk beszélnek, velük foglal­koznak a legkevesebbet; a kör­nyezetük lenézi, megbélyegzi, hozzátartozóik is sokszor szé­gyellik őket. Stautz Jánosné Szentlőrincen logopédus, igazgatóhelyettes. Évekig a terület szaktanács- adója, valamint a felülvizsgáló bizottság vezetője volt. Véle­ménye az, hogy nem szégyellni, hanem segíteni kell ezeket a gyermekeket.- Igaz, hogy belőlük nem lesz felnőtt korukban orvos vagy tanár, de lehetnek jó beta­nított, - esetleg szakmunkások. A fontos az, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba, de ehhez több segítségre van szük­ségük, mint az ép gyermekek­nek. A környező országokban és itthon is vita folyik az oktatá­sukkal kapcsolatban. Szentlő­rincen, de másutt is folynak in­tegrációs kísérletek, amelyek­nek célja közeledni az általános iskolához, hogy a fogyatékos gyermekek is azt tanulják meg, mint az épek. Az együttlét során az általános iskolások is elfo­gadják a másságukat, nem kö­zösítik ki őket. Néhány éve Magyarországon is lehetőségük van ezeknek gyermekeknek szakmát tanulni. Pécsett, Mohácson és Komlón is foglalkoznak a szakképzé­sükkel. Olyan szakmákat sajá­títhatnak el, amelyek nem elmé­letigényesek. Azonban az egyre nagyobb mértékű munkanélkü­liség először őket sújtja. A gyógypedagógusok már régóta szorgalmazzák azt, hogy rehabi­litációs törvény szülessen ha­zánkban is, ahogy sok más eu­rópai országban már van. Ennek lényege, hogy a vállalatok adó- kedvezményeket kapnak fog­lalkoztatásukért. Több települé­sen próbáltak vagy próbálnak ezután részükre foglalkoztatót, vagy speciális szakiskolát léte­síteni. Ezt tervezik Szentlőrin­cen, megvalósították viszont Nagydobszán, ahol gazdaasz- szonyképző működik. A háztar­tásvezetés alapjait, betegápo­lást, öregek gondozását sajátít­ják el. Sasvári Mária Szigetvári iskolások Pécsi utcák - híres emberek S ~ Szent Ágoston A nyugati kereszténység nagy egyháztanítója, aki nemcsak korának, hanem az egyháztörténelemnek is egyik legnagyobb elméje. Latin nyelven a neve: Aurelius Au­gustinus. Háromszázötven- négyben a numidiai (észak-afrikai) Tagaste-ban született. Atyja, akiről Val­lomásaiban keveset ír, csak halála előtt lett keresztény, míg édesanyja, Szent Mo­nika, végtelenül vallásos, buzgó hívő volt. Életrajzírói szerint a világirodalomban csak kevesek írtak annyi ben­sőséges szeretettel anyjukról, mint ahogyan Szent Ágoston írásaiban találjuk. Mivel szülőfalujában és környékén csak alacsony színvonalú oktatásban lehe­tett része, ezért szülei Ágos­tont az észak-afrikai Karthá­góba küldik. A Róma kultúrá­jával és romlottságával fertő­zött Karthágóban testét, lelkét súlyos megrázkódtatások ér­ték. Kilenc évig vergődött egy keleti gyökérzetű mani- cheus vallás láncai között. Kezdetét veszi erkölcsi ver­gődése is, hisz 18 éves és már ágyasai, törvénytelen gyer­meke (Adeodatus) van. Az érte aggódó és őt féltő édesanyja elől Karthágóból Rómába, majd Milánóba ke­rül, ahol híre-neve egyre in­kább gyarapodott. Erősen ha­tott reá Milánó nagyhírű püs­pöke, Szent Ambrus. Lelki kibontakozása csak akkor kö­vetkezett be, midőn a milánói kert csendjében felhangzik előtte a szózat: „Tolle - lege!” (Vedd fel - Olvasd!) „Fölajzottan siettem haza - úja a Vallomásokban. - Ke­zembe kaptam az apostol könyvét, fölütöttem és csönd­ben olvasni kezdtem: „Nem tobzódásban és részegeske­désben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem ci- vódásban' és versengésben él­jetek, hanem öltsétek maga­tokra az Úr Jézus Krisztust, és ne gondozzátok a testeteket a vágyakozásokra.” (Szent Pál Római leveleinek egy része: 13, 13, 14.) E mondat hatására a bizo­nyosság derűje ömlött el szí­vében, és a kételkedés min­den homálya szertefoszlott. 386. április 24-25 közötti éj­szakán Szent Ambrus kezéből fölveszi a keresztség szentsé­gét. A szentéletű Monika még megérte fia megtérését, de Afrikába visszautazva a gyil­kos láz áldozatául esett, és Ostiában elhunyt. Ágoston pedig először pap, majd társ­püspök, 396-tól kezdve pedig Hippo püspöke lett. Szent Ágoston íróként és szónokként is páratlanul ter­mékeny bölcseleti, hittudo­mányi és hitvédelmi munkás­ságot fejtett ki. Fő műve a 13 kötetnyi Vallomások (Con­fessiones). Ennek első kilenc könyve a nyugtalan, tévedé­sekben is az igaz utat kereső Ágoston életrajza. A 10. könyv az önkitárulkozás, míg az utolsó három elmélkedé­seket tartalmaz az időről, az örökkévalóságról, az anyag­ról, Isten megismeréséről és akaratáról. Olyan magasságokba emelkedik, amelyeken túlra emberi elme még nem mert felemelkedni. A Vallomások nyilvános gyónás, amelyben helyet kapnak az elröppenő fohászok és mély gondolatok éppúgy, mint élete szakaszai a születéstől az anyja halá­láig. A 430. augusztus 8-án el­hunyt főpásztor talán leg­szebb mondása: „Nyugtalan a mi szívünk, míg csak Teben- ned meg nem nyugszunk.” Dr. Tóth István Kérdések - válasz nélkül s Értelmiségiek a kistelepüléseken s Észrevételeket tett a szóvivő A XVI. Bárdos Lajos zenei Hetek a Zeneakadémián A Komlói Pedagógus Kórus Egyre rangosabb zenei esemény Horn Gyula, az MSZP el­nöke, országgyűlési képviselő február 10-én levelet írt András- falvy Bertalanhoz, kilenc pont­ban foglalva össze a közoktatási törvény koncepciójával kapcso­latos aggályait. A levél bizonyos részekéire csak március 16-án válaszolt Dobos Krisztina, helyettes ál­lamtitkár. Vajon miért halogat­ták a pártelnök kérdéseire a vá­laszt a minisztérium illetékesei? A kérdésre dr. Jánosi György országgyűlési képviselő, az MSZP alelnöke keresi a választ:- Véleményem szerint azért nem méltatták még feleletre sem egyes észrevételeinket, mert a tervezet rejtett követ­kezményként valóban magában hordozhatja azt a lehetőséget - amitől mi is tartunk -, hogy leé­pülnek a kistelepülések iskolái. A koncepció is megfogalmazza, hogy kiemelt, központi támoga­tást kapnak azok az önkor­mányzatok,amelyek közös fenntartású oktatási intézmé­nyeket működtetnek. Ez óhatat­lanul kényszeríteni fogja a kis­településeket arra, hogy az első lépésben nyolc osztályról hatra minősítsék vissza az iskolákat. A „sugallt” iskolaszerkezet a tervezet szerint hat eleminél húzza meg az első iskolatípust. Ezzel a kistelepülések olyan ér­telmiségi csoporttól esnek el, ami a falvak polgárosodási fo­lyamata szempontjából döntő lehet. Az értelmiség egyszerűen el­vándorol majd. Szerintük ezt a veszélyt is magában hordozza a koncepció.- Úgy tudom, a levélben Önök felvetették a közoktatás finanszírozási gondjait is . . .- Valóban, mégpedig két as­pektusból. Az első: a koncepció nem mond semmit a finanszíro­zási modell átalakításáról, noha teljesen világos, hogy ez a „fejkvóta” rendszerű központi támogatás csődöt fog mondani. Újabb pedagógusbérek elvoná­sát, újabb pedagógus munka- nélküliséget jelent, a működé­séhez szükséges anyagi eszköz­ellátottságban romlást ered­ményez, tehát súlyos válsága helyzetet idézhet elő az oktatás­ban. Pontosan ezért javasoltuk, hogy időben álljanak át a való­ságos normatív támogatásra, amely világosan meghatározza, hogy az egyes iskolatípusoknak milyen alapfeladatai lehetnek. Egy ilyen rendszer azt is lehe­tővé tenné, hogy pozitív disz­kriminációban részesítsék az elmaradott, hátrányos helyzetű térségek, kistelepülések isko­láit. Meggyőződésem, hogy a fi­nanszírozási problémák hátte­rében egy olyan államháztartási elgondolás húzódik meg, amely fenntartja a maradékelvű elosz­tás gondolatát és igyekszik mi­nimálisra szorítani az oktatási intézmények költségvetését.- Elképzelhető, hogy a peda­gógusok bérezése tovább romlik és a „nemzet napszámosai” ne­tán koldusbotra jutnak?- Ettől félünk. Meggyőződé­sünk, hogy amennyi pénzesz­köz a mai szűkös anyagi hely­zetben előteremthető, azt a pe­dagógustársadalom anyagi helyzetének javítására kellene fordítani. Arra, hogy a tanítók, tanárok hivatásuknak tekintsék a munkájukat, s ne kelljen má­sodállások, kiegészítő jövedel­mek után szaladgálniuk csak azért, hogy egyszerűen megél­hessenek. Jó volna, ha e réteg helyzete végre rendeződne, ha úgy tet­szik: európai normák szerinti életszínvonalon élhetne a peda­gógustársadalom. * Az országgyűlési képviselő nyilatkozatát elküldtük dr. Ha­vasi Jánosnak, a művelődési tárca szóvivőjének is, aki az alábbi észrevételeket juttatta el szerkesztőségünkhöz: „Ami a törvénytervezet „rej­tett következményeit” illeti: az iskolaszerkezet átalakításának tervéből csak nagy fantáziával lehet az értelmiség elvándorlá­sának rémképét fölfesteni. A je­lenleg is folyó érdekegyeztetési tárgyalásokon konszenzus ala­kult ki abban a kérdésben, hogy szó sem lehet a 8 osztályos isko­lák visszaminősítéséről. Az ilyen kísérleteket egyébként az önkormányzati törvény is tiltja. A finanszírozás kérdéseit nem az oktatási törvénynek kell szabályoznia, mindenesetre a központi költségvetésnek és az önkormányzatoknak közös a felelősségük ezen a téren. Ha a Parlament elfogadja az állam- háztartási törvényt - ez néhány hónapon belül várható -, to­vábbá ha a költségvetés hozzá­jut a tervezett bevételekhez, ak­kor az oktatás számára is több pénz jut majd. A pedagógusok bérezését a kormányzat - az MSZP feltéte­lezésével ellentétben - javítani akarja. Ezt a célt szolgálja a pe­dagógusok tervezett közalkal­mazotti minősítése, ami rögzí­tett - és megemelt - bért jelen­tene számukra, függetlenítve őket az önkormányzatok min­denkori anyagi helyzetétől. En­nek bevezetése 1995-től vár­ható. A pedagógusok bérét szep­temberben megközelítőleg két­ezer forinttal emelik. Természe­tesen az önkormányzatok szoci­alista párti képviselői már addig is sokat tehetnek a hatáskörükbe tartozó iskolák pedagógusai béremelésének kiharcolásáért.” Szokolay Sándor, Kos- suth-díjas zeneszerző egyene­sen a Szívkórházból érkezett a budapesti Zeneakadémia kon­certtermébe, hogy - néhány nappal a várhatóan súlyos mű­tétje előtt - megható szavakkal méltassa Bárdos Lajos művészi nagyságát. Megrendítően emberi volt ez a néhány mondatos vállalkozás! A XVI. Bárdos Lajos zenei Hetek a korábbi solymári kórus- találkozókból vált egyre rango­sabb eseménnyé. Az április 25-i, szombati Vhangvesenyen a házigazda sze­repét is vállaló „Bárdos Lajos” Kamarakórus lépett fel Kempe- len Tünde vezetésével, bizo­nyítva az évről évre jobban mérhető fejlődést. Külföldi vendégkórusok kö­vetkeztek ezután: a goriziaiak madrigál-éneklése, a brassóiak kulturált muzsikálása, majd a bolognaiak virtuóz ritmusai szép perceket szereztek a hall­gatóknak. A valójában is felforrósodott levegőjű teremben a Komlói Pedagógus Kórus zárta a kon­certet. A „Szeged felől” és a„Hazaváró” című Bárdos-mű­vek elhangzása után nyilatkozta dicsérőleg Bárdos Judit: „Régi tábortüzes kirándulása­ink emléke, édesapám tréfál­kozó jókedve, csendes szava, népdal-tanításainak hangulata elevenedett föl újra bennem, miközben a komlóiakat hallgat­tam. Ezért érdemes volt eljön­nöm.” A Pedagógus Kórus az „Ima rontás ellen” című Szokolay-al- kotással kívánt teljes gyógyu­lást a zeneszerzőnek. E meg­rázó zene s az azt követő ma­gyar népdal szépen példázta az egész este másik célját is: talál­janak egymásra az olasz, a ro­mán, a magyar énekesek, képvi­seljék közösen az egyetemes kultúrát. Befejezésül - Kodályra is emlékezve - a „Pange lingua” és a 114. genfi zsoltár csendült fel, a székesfehérvári orgona­művész, Tóka Szabolcs közre­működésével. Dr. Szabó Szabolcs karnagy

Next

/
Thumbnails
Contents