Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-06 / 124. szám
1992. május 6., szerda uj Dunántúli napló 9 Megfeleltek a kihívásoknak A változó Vöröskereszt Hallgattassák meg a másik fél is! Kevesebb központi támogatás Többször került nyilvánosság elé a Rét utcában és Temesvár utcában működő középfokú intézetek gondja. Helyszűke miatt munkájukat nem tudják továbbfejleszteni, kényszerű visszafejlődésüktől tartanak a feltételek hiánya miatt. E tantestületek objektumaik bővítésének egyetlen lehetőségét újra és újra a Köztársaság téri Általános Iskola épületének megszerzésében látják. Véleményüket nemcsak hivatalos fórumokon fogalmazták meg, hanem - immár visszatérően - a sajtóban is. Az önkormányzat Oktatási Bizottsága 1991. szeptemberében a négy érintett iskola igazgatójának jelenlétében vitatta meg a témát. Meghallgatásukat követően olyan határozatot hozott, hogy ne a jól működő, nyelvi kísérletet és színvonalas pedagógiai munkát folytató, egyetlen francia tagozatos általános iskolát szüntessék meg, hanem másutt próbáljanak jobb körülményeket biztosítani a Radnóti Miklós Szakközépiskolának. Az önkormányzat illetékeseinek minden javaslata után a régi kívánság megerősítése a válasz. (Legutóbb az Új DN 1992. április 23-i számában) Jól ismerjük és sajnáljuk, hogy ez a fontos középiskola komoly gondokkal küszködik. Meggyőződésünk szerint városi érdek, hogy problémáikat megoldják. Megértjük őket. De nem tudjuk sem megérteni, sem elfogadni, hogy e gondokat - minden más alternatívát elvetve - csak a mi rovásunkra akarják megoldani. Kinek lenne jó az, ha Pécs egyik elismerten jól működő iskolája közel 600 gyerekkel és 52 pedagógussal olyan helyre költözne, ahol kevesebb a tanterem, a szertár, nincs tornaterem és konyha. Miként valósíthatnánk meg sok év kemény munkájával kidolgozott programjainkat lényegesen rosszabb körülmények között? Hogyan működhetne jól bevált francia tagozatunk, ha (terem hiányában, pedig jelenleg sem sok), nem valósíthatnánk meg a kiscsoportos oktatást? Egyáltalán: jó-e az Pécsnek, ha egyik gondját úgy oldja meg, Túl nagy terhet kapott a mezőgazdaság akkor amikor az óriási változásokat a törvények tavasztól őszig rendelték végrehajtani, nem úgy ahogy a józan paraszti ész diktálva volna: ősztől tavaszik, amikor inkább lett volna erre idő. Idő pedig igen csak kellene hozzá, mert az átalakulási törvény pontatlansága sok-sok kérdést vetett fel, melyre a törvényt megalkotóknak kell ém- gadni a választ, mégpedig egyértelmű, pontos választ, hogy az egymásnak ellentmondó praragrafusok egyöntetűen lehessenek értlemezhetők. És ez a végrehajtásnak még csak a jogi oldala! Mert végülis a termelés szempontjából, a mezőgazdaságban dolgozó és abból tisztességesen megélni akaró ember szempontjából a kérdés úgy merül fel: ha szétválik (mert a törvény következtében szét fog válni) a föld tulajdonosa és a föld használója, akkor a kettő közül ki tud majd megélni belőle? A tulajdonos? A használó? Mindkettő? Egyik hogy azzal egy másikat teremt? Mi nem szeretnénk szítani az ellentéteket. Szomszédok vagyunk. Két iskola, közös feladatokkal - pillanatnyilag ellentétesnek látszó érdekekkel. Nem hiszem, hogy az iskolák (és egyben a város társadalmának) valódi érdekeit szolgálná, ha egymást károsítva realizálnák terveiket. Kérjük a szomszéd iskolák pedagógusait, fontolják meg: van-e alapjuk elvárni a mások megértését, ha maguk sem hajlandók megérteni társintézményüket. A Köztársaság téri Általános Iskola nevelőtestülete nevében Dr. Vonyó Józsefné igazgató sem? A jelenlegi helyzet azt sugallja, hogy igazán egyik sem. Viszont határozottan biztos, amellett hogy sem a tulajdonosnak, sem a használónak tisztességes megélhetést a föld nem fog - legalábbis egyelőre - biztosítani, azért az államnak meglesz a kétségbevonhatatlan bevétele belőle: a földadó. Az ugyanis mindenképpen fizetni kell a használónak - nem a tulajdonosnak! - akkor is, ha egyáltalán nincs belőle jövedelme. Azonban ha a tulajdonos nem tudja bérbe adni, akkor persze a tulajdonos fizet. Egyedül az állami bevétel a biztos. És innen kezdődik az igazán nagy gond: mert ha nem biztosít megélhetést a föld, akkor attól szabadulni fognak, olcsó lesz és annál, aki majd megveszi, egybeeshet újra a földtulajdon és a földhasználat. De ki lesz az? A földművelésben megöregedett nyugdíjas, vagy az ahhoz értő nem lesz. De akkor ki? Gyanúim már vannak. Buzássy Lajos Agrárszövetség Alig fejeződött be a Vöröskereszt VII. kongresszusa, melyen a következő öt év célkitűzéseit és tennivalóit fogalmazták meg, minden felborult. Néhány hét múlva megindult Romániából a menekültáradat, gondoskodni kellett az ellátásukról, mellettük a hazai szegények, hajléktalanok támogatásáról, s tavaly nyártól az egykori Jugoszláviából érkezők megsegítéséről. De nem csak a feladata, hanem a helyzete is megváltozott a Magyar Vöröskeresztnek, s ezzel együtt a megyei, városi és a munkahelyi szervezeteknek. Hogy milyen kihívások tették próbára, s miként sikerült ezeknek megfelelni, arról dr. Kárpáti Júliával, a Vöröskereszt Baranya Megyei Vezetőségének titkárával beszélgettünk abból az apropóból, hogy május 8. a Vöröskereszt Világnapja, s hogy e hónap végén lesz a VIII. kongresszusuk.-Az 1987. decemberében tartott VII. kongresszuson aligha gondolták, hogy sokminden másként lesz, mint ahogy akkor eltervezték.-Valóban, egy számunkra teljesen új feladat, a külföldről érkező menekültek segítése vált a legfontosabb teendőnké. Ez még a romániai rendszerváltást megelőző időszakban kezdődött, amikoris a hozzánk fordulóknak - elsősorban hazai adományokból - igyekeztünk hozzájárulni az itteni életkezdésükhöz. A forradalom idején, - 1989 karácsonyától - a Romániába irányuló segélyszállítmányok gyűjtését, szétosztását segítették önkénteseink és munkatársaink. Tavaly júliustól pedig megjelentek az első jugoszláviai menedékkérők. Részt vettünk a számukra felállított első, a mohácsi menekülttábor berendezésében és működtetésében, majd a három másik - Szigetvár, Máriagyűd, Pécs -létrehozásában. Időközben kiderült, hogy ez a helyzet sajátos kezelést igényel, mivel a menekültek meghatározó többsége nem a táborokban, hanem családoknál, panziókban, hétvégi házakban, bérelt lakásokban helyezkedett el. Legtöbbjük pénz nélkül, csak a legszükségesebb saját holmival érkezett. Kezdetben hazai adományokból segélyeztük őket, később beindult a nemzetközi támogatás, amely napjainkig hozzátevőlegesen százmillió forint értéket jelent. Mivel ennek nagyrésze élelmiszerként, illetve ruhaként érkezett, a hatalmas mennyiség fogadása, szállítása, raktározása és szétosztása óriási terhet rótt a munkatársainkra, az önkéntes segítőkre. A menekültsegélyezéshez kapcsolódva sajnos megjelent munkánkban a Vöröskereszt egyik klasszikus feladata az eltűnt családtagok keresése is.- Ilyen klasszikus és rendkívül fontos feladatuk a véradás szervezése is, amiről az utóbbi időben kevés jó hírt lehet hallani. Miért?- Sajnos nálunk is csökkent a véradók száma s ezzel együtt a mennyiség is. Öt év alatt húsz százalékkal esett vissza a tényleges teljesítés. Egy sor tényező - munkahelyek szűntek meg, munkaidőben nem lehet véradást szervezni, az életszínvonal csökkenése miatt az emberek a saját gondjaikkal vannak elfoglalva - negatívan hatott a véradómozgalomra. A korábbinál lényegesen nagyobb erőfeszítésekkel, illetve új módszerekkel tudtuk csak az egészség- ügyi ellátáshoz szükséges mennyiséget biztosítani. A véradóállomásokon nyílt napokat szerveztünk, a községekben összekapcsoltuk a szociális célú ruhavásárokat véradással, és rengeteg helyen megfordultunk, hogy személyes találkozással bírjuk rá az embereket a segítésre.- Más tevékenységi területeiken is érzékelhető a visszaesés?- Igen. Az egészségvédelmet szolgáló ismeretterjesztő programjainkon közel felére csökkent a felnőtt résztvevők száma, vagyis itt is más keretekre, formákra van szükség, mint eddig. Tendenciáját tekintve hasonló a helyzet az elsősegélynyújtási ismereteket adó alapfokú tanfolyamainkkal.- Lehet, hogy akik eddig segítettek, rendszeresen részt vettek a különböző ismeretterjesztő tanfolyamokon, most mással vannak elfoglalva, illetve maguk is támogatásra szorulnak.-Valóban azt tapasztaljuk, hogy az emberek, a családok egy része mindennapos megélhetési gonddal küszködik, s nem véletlen, hogy a menekültek támogatása mellett a szegé- nyedők segítése lett az egyik legfontosabb feladatunk. Szinte folyamatosan szerveztük azokat az akciókat, amelyek bevételeiből adni tudtunk. Többször osztottunk élelmiszer csomagokat, adtunk ruhát, illetve vásárlási utalványokat. Rendkívül jelentős segítséget kaptunk ehhez Fellbach várostól. Az Altötting járási Vöröskereszt szervezete szintén támogat bennünket. A német segítségnek köszönhetően tonnaszám oszthattunk élelmiszert, higiénés cikkeket a menekülteknek, illetve a hazai rászorulóknak.-A feladatok nőttek, a létszámuk, a szervezeteik száma viszont állítólag csökkent.- Igen, minden területen. Öt évvel ezelőtt 689 alapszervezetben több, mint 55 000-ren voltunk. Az elmúlt év végére 533 szervezet maradt, 33 656 taggal. Legjelentősebb a visszaesés a munkahelyi alapszervezeteknél: a 320-ból 199 maradt. Több, mint felére csökkent az önkéntes támogatóink száma is. A városi, illetve a megyei apparátus létszáma pedig 15-re apadt. Alapvetően megváltozott a gazdálkodási rendszerünk is. Mint önálló jogi személy számolunk el az APEH-el, új nyilvántartási rendszert kellett felépítenünk a Pénzügyminisztérium által kiadott nyomtatványok alapján. Az önálló pénz- gazdálkodás több pénzforrás felkutatására, kezdeményezésekre ösztönözte a vezetőségeket. Például rendszeresen árultunk könyveket. A különböző áremelések azonban bennünket is hátrányosan érintenek, s látjuk, hogy a bevételi lehetőségeink korlátozottak, mivel a lakosságnak is egyre kevesebb a pénze. Tudomásunk szerint a Vöröskeresztről szóló új törvény- tervezetben az szerepel, hogy a szervezetnek átadott minden adomány közérdekű kötelezettségvállalásnak minősül. Ez talán segíthet majd nekünk.- Több a teendő, amit kevesebb segítővel és nehezebb pénzügyi feltételek között kell megoldaniuk. Mit gondol, menni fog?- A saját lábon állás a jövő útja. A 110 éves Magyar Vöröskereszt nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy ne tudjon segíteni. Most is sokan vannak mellettünk, akik ugyanígy gondolkodnak, s akik azt mondják, hogy ezt kell elfogadtatni a fiatalokkal is! T. É. • • ünnepek, iskolai ünnepélyek Ünnep: Nagyobb közösségben: jelentős esemény, személy emlékének, mely eszme tiszteletének szentelt nap. Nemzeti, egyházi ünnep ... Ünnepély Nagyobb ünnepség. Ünnepi alkalomhoz illő. Ünnepi külsőségek, méltóság- teljes, szertartásos megnyilatkozás. (Magyar Ertelmző Szótár) M inden ünnep, ünnepély izgalommal tölti el az embert, a családot, közösséget. Az ünnepvárás, a készülődés, maga az ünnep, ünneplés, az ünnepély felemelő érzéssel tölt el bennünket. Ma is emlékszem a diákköri ünnepélyekre, a március 15-re, a Hősök napi felvonulásokra, kirándulásokra a Madarak és Fák Napján, az Anyák Napjára. Csapatostul mentünk húsvét másnapján locsolkodni, karácsonykor pedig nagy izgalommal vártuk a gyertya- gyújtást, az ajándékozás perceit. Az ünnepek, az ünnepélyek, a jeles napok tiszteletére neveltek bennünket otthon és az iskolában. A Himnusz és a Szózat hallatára levettük a sapkánkat, vigyázzállásban énekeltük, hallgattuk végig. A Hősök Napján a világháborús emlékmű előtt tisztelegtünk, emlékeztünk, virágot vittünk a hazáért haltaknak. A temetőkben rendbe tettük az elárvult sírokat, gyertyákat gyújtottunk. Az Anyák Napja - az nagyon szép volt! Magam előtt látom a rég elhunyt édesanyámat, aki a műsort hallgatva, kezében a virággal, a meghatódottságtól törölgeti könnyező szemét. Nem tudom miért (dehogy is nem tudom!) szinte valamennyi ünnepünk, ünnepélyünk halványabb lett, megfakult, veszített értékéből! Nagyon jó volna, ha újra visszakapnák értéküket, jelentőségüket, szépségükben visszatérnének. Jobbak, emberségesebbek, gazdagabbak lennénk. Figyelmesebbek, udvariasabbak és főként tisztelettudóbbak egymáshoz. A valamikori iskolai rendtartás is szabályozta az iskolai ünnepeket, ünnepélyeket. Három ünnepélyt ismert. Március 15-én műsoros ünnepélyt kellett rendezni, amelyre a szülőkön kívül az egyházi és világi képviselőket is meghívták. Ügyelni kellett arra, hogy az iskolai ünnepély időpontja „ne essék össze a helyi hazafias társadalom hivatalosan rendezett ünnepségével.” Hősök napját a világháború hősi halottainak emlékére minden év május utolsó vasárnapján kellett megünnepelni. Az iskolában ezen a napon más ünnepélyt nem lehetett tartani. - Miért nincs ma a háborúkban elhunytaknak, elveszetteknek, az áldozatoknak megemlékezési napja!? Az iskolai rendtartás szabályozta a nemzeti énekeinkkel, a nemzeti zászlóval, a címerünkkel kapcsolatos magatartásunkat is. Az ifjúság énekelte nemzeti énekeinket. Szégyen volt azokat nem tudni! Az iskolai rendtartás előírta, hogy az évnyitó ünnepély befejezéseként „az egész tanulóifjúság tisztelgő menetben vonuljon el a nemzeti zászló előtt.” Nagyon komolyan vettük a zászló tiszteletét. Bárhol találkoztunk vele tiszteletadásunk jeléül megálltunk, sapkánkat levettük, arccal felé fordultunk. Államilag szabályozták, hogy a zászlót és a címert mikor és hol lehet használni. Az Anyák Napja volt a harmadik iskolai ünnepély 1928 óta. Május valamelyik vasárnapján köszöntöttük az édesanyákat. A műsoros rendezvény és ajándékozás után az igazgató előmondásávaí a gyermekek szívükre tett kézzel fogadalmat tettek, hogy szüleiknek engedlemes, szófogadó gyermekei lesznek, kötelességeiket pontosan teljesítik. Nagyon vártuk minden év- bena Madarak és Fák Napját, mely egésznapos kirándulással telt el. Ezen a napon a hasznos madarakról, az erdei állatokról, azok védelméről beszélgettünk. M egemlékeztünk még az iskolában a takarékos- sági napról, a könyvnapról, a béke napjáról (nem az utóbbi évtizedek találmánya) és rokon népekről, a néprokonsági napon október 17-én. Perics Péter ny. iskolaigazgató Új, határozott hang Megalakítják a KDNP munkavállalási tagozatát A Kereszténydemokrata Néppárt április 24-26-án Gödöllőn tartotta I. kongresszusát. Baranyából 29 küldött vett részt, s mind a 10 szekcióban dolgoztak. A Párt és belpolitika szekció (Baranyából Monostori Antal, Ónozó Lajos, Szabó György és Ursprung János) megállapította, hogy a párt alapjainak lerakása az elmúlt 3 évben megtörtént, és jelentős politikai tényezőként vesz részt a közéletben. A kezdeti és sok esetben bátortalan politizálást egy minőségileg új és határozott hang váltotta fel. Ennek megfelelően a KDNP-nek a jövőben minden aktuális politikai kérdésben időben és határozottan kell állást foglalnia. A néppárt jelleg kiszélesítése érdekében jobban juttassa kifejezésre szociális érzékenységét és keresztényszociális beállítottságát. A KDNP kétlépcsős stratégiát dolgoz ki: meghatározza rövidtávú elképzelését a választásokig, valamint távlati stratégiáját az ezredfordulóig. A munkavállalói érdekek hatéko- nabb képviseletéért megalakítják a KDNP munkavállalói tagozatát. A párt álláspontja: a szak- szervezeti vagyon igazságos elosztásával meg kell akadályozni a demokratikus érdekképviseleti szervek tudatos elsorvasztását. Nem megengedhető, hogy a kommunista eszméket elutasító, a korábbi társadalomból kirekesztett emberek továbbra is megtűrt és kiszolgáltatott tagjai legyenek az új világnak, ugyanakkor a régi rend hívei változatlanul élvezhessék azokat az előjogokat és kiváltságokat, melyet a diktatúra biztosított számukra. A gazdaságban történjen meg a valódi rendszerváltás. Különösen ott, ahol két éve folyamatosan veszteségesen működnek a vállalatok, határozott személycserékre van szükség. Nagy hangsúllyal foglalkoztak az ifjúság helyzetével. Felkérik a helyi szervezetek vezetőit, hogy segítsék a közéleti érdeklődésű fiatalokat az IKU alapszervezetek megalakításában és működésük feltételeinek biztosításában. Ursprung János a KDNP megyei elnöke Kié lesz a föld? Gyanúim vannak Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma
