Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-30 / 148. szám
10 üj Dunántúli napló 1992. május 30., szombat < A szerkesztőség ablakaiból Pécs háztetői fölött Valamikor egy megbeszélésen, ahol a pécsi kilátóhelyekről volt szó, valaki mélabúsan megjegyezte: milyen kár, hogy a hegyoldalból bárhonnan is nézünk a városra, mindig az árnyékos oldalát látjuk. E megállapítás igazát akkor érzékeltem, amikor először mentem fel az éppen elkészült magasház tetejére. Túlzás nélkül: elállt a lélegzetem az addig soha nem észlelt látványtól. Egy új, egy más Pécs tárult elém 70-75 méteres magasságból, s legnagyobbrészt napfényben fü- rödve. Az olvasó most hasonló élményben részesülhet az ezen az oldalon látható képösszeállításunk segítségével - Háztetők ... Pécs háztetői fölött... Egy nagyon szép, régi francia sanzon jut eszembe: Párizs háztetői - ez volt a címe. Vajon Pécs háztetői nem érdemelnének meg hasonló megörökítést? ... A képeken - a két alsó kivételével - a hegyoldal felé fordult az objektív. Bazilika és városháza a vezérlő motívumok, ezek közvetlen környeztével érdemes megismerkedni, sok, eddig nem látott újdonságot fedezhet fel az olvasó. De távolabb tekintve azt is, hogy tényleg mennyire beépült a Mecsek oldala. Tessék csak az e sorok alatti képre pillantani: milyen sűrűn kúszik a házak sokasága - a város egy kinyújtott csápjaként - a Hotel Kikelet felé. A mellette lévő kép vádiratként is felfogható: mily nagy hiba volt felvinni a panelházakat a hegyoldalra. A bal alsó képen a távolban Megyer-város (Lvov-Kertváros) alkotta betonfal - pedig lakóházak! - záija le a panorámát, a jobb alsó képen pedig az az érdekes, ami nem látható: a város és a hőerőmű közti zagyterület. Bizony ez is unikum, csak éppen szemérmesen hallgattunk róla: aligha van még nagyváros, ahol az erőművi zagytér szinte a város szívét ékteleníti. Hársfai István Proksza László felvételei j* Mgif t* í
