Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-24 / 142. szám

Füstölgés Ártani nem lehet vele, ez tény, de a „módszer” hatékonyságáról nem tudott meggyőzni Vida Jó­zsef aki erre a hétvégére ismét csoportos dohányzásról leszok­tató tanfolyamot hirdetett a pécsi Vasutas Művelődési Házba. Mi­nél tovább beszélgettünk, annál inkább az a vélemény formáló­dott bennem, hogy Vida úr egy jó szándékú megszállott, aki mi­után leszokott a dohányzásról, úgy gondolta, hogy másoknak szervezetten adja át a titkot, ő harminc éven át dohányzott, mígnem tavaly pár nap alatt megszabadúlt az az átkos szen­vedélytől. Szerinte az a lényeg, hogy erős önszuggerálással át kell programozni az agyunkat. Bele kell sulykolni, hogy van akarat­erőnk, hogy nem kívánjuk a ci­garettát, hogy képesek vagyunk legyűrni ezt a káros szenve­délyt. Háromszor tíz kártyán, három csoportnyi jelmondat ve­zethet idáig, s közülük egy kivé­telével - a dohányzás = érszű­kület = csonkolás - mind pozi­tív töltetű. Ez utóbbi szerinte különösen fontos, mivel az em­ber nap mint nap vissza igazol­hatja magának az önfegyelmét, akaraterejét, illetve többször rá­juk pillantva rögzülnek ezek a jelmondatok. A cigarettázásnak viharos gyorsasággal búcsút mondató „program” másik lényeges eleme az életmódváltás. A rendszeres mozgás, étkezés. Ha valaki képes a kettőt együtt vé­gig vinni, annak szerinte még a súlygyarapodástól sem ítéli tar­tania. Az első tanfolyamra né­gyen mentek el, s mint mondja, ők abbahagyták a cigarettázást. Szerettem volna valakivel be­szélni, aki így szokott le, de csak a kollegájával sikerült szót váltani, aki azt mondta, hogy a munkatársa három hét óta tény­leg nem dohányzik. A bőrgyár egyik raktárában dolgozó, számomra időnként követhetetlen gondolatmenettel érvelő Vida József nem titkolja, hogy a legtöbben jóindúlatúan megmosolyogják, becsukódnak előtte az ajtók, pedig ő ingyen is szívesen segítene, ha kapna egy helyiséget. Most úgy szól a megállapodás a művelődési házzal, hogy a tanácsadás in­gyenes, a háromnapos tanfo­lyam díjának a fele - szemé­lyenként 450 forint - az övé. Búcsúzóul megmutatja a Sza- badság/Amerikai Magyar Nép­szava című lapot, benne a hirde­téssel: Európa legkorszerűbb módszerével 3 nap alatt leszo­kik a dohányzásról. A módszer ára: tíz dollár. Alatta az ő neve és címe. Lehet, hogy hamarosan másutt is feltűnik ez a szöveg. Ha másért nem, legalább ezért meg kellene nézni, hogy mi is ez a „módszer”?! T. E. Géczi Katalin és Kővári Judit Éppen úgy beszélnek, meg­lehetősen pergőn, a szavak vé­gét elharapva, mint a mai tinik. (Alkalmasint maguk között, félmondatokból is megértik egymást.) Már túl vagyunk az ismerkedésen, mire áthangol­b'otó: Proksza László nak, hangsúlyt váltanak, arány­lag könnyedén áttérve a szép magyar beszédre. Géczi Katalin és Kővári Judit a pécsi Leőwey Klára Gimná­zium harmadikos tanulói azon kevesek közül valók, kik el­A templomtól a kopjafáig... nyerték a Kazinczy-érmet. A győri döntőn maguk is megle­pődtek, hogy mindketten e szé­pen csillogó éremre alkalmas­nak találtattak, hiszen sokak között lettek elsők, és hosszú utat tettek meg odáig. Megmé­rettettek iskolai, majd városi versenyen maguk mögé utasí­tottak patinás gimnáziumok versengő diákjait, s ők ketten képviselték Pécset. S amint az eredmény mutatja, nem is akár­hogyan. (Leőweysta módon!) Mindketten kollégisták: Ka­talin vajszlói, Judit székesfe­hérvári. A szép magyar beszéd­del, (a megmérettetés, verseny­zés örömeivel) még az általános iskolában ismerkedtek, s ha azt mondani lehet, a csúcsra most értek föl. Dr. Szabó Szabolcs tanár úr készítette föl őket a győri országos döntőre, de ma­gyartanáraik, Tamás Csilla és Varga Judit is sokat tettek értük. A kérdés kézenfekvő:- Miért nem szép a mai ma­gyar beszéd? Katalin:- Talán a rohanó élet miatt, a felgyülemlett gondok, problé­mák miatt. Ki ér rá ma, lassan, megfelelő ritmusban, igaz szó­renddel fogalmazni? Judit:- A mindennapok során a kü­lönféle közösségekben meg is mosolyognák az embert, ha vá­lasztékosán szólalna meg. Mai életvitelünk nem kedvez a szép szónak, beszédnek. Tudni illik, az országos dön­tőre sokan érkeztek az ország­határainkon kívül élő magyarok közül is. Amolyan szabadon vá­lasztott és kötelező szövegek mondásából, írásbeliből ösz­szegződtek a pontok. A szaba­don választottra mindketten Er­délyből való szöveget vittek. Judit egy háromszéki lapban megjelent írást, melynek címe A templomtól a kopjafáig volt, Kati a Házad bárhol lehet, de hazád csak egy van című írást. (Mindkettő 1990 után íródott, s értelemszerűen a székelység sorsára mutat.) Mindketten állítják: a szép magyar beszédért járó díj köte­lez. Kati latin-német szakos, s álmait az idegenforgalom terü­letén látná megvalósulni, Jutka oroszt-angolt tanul, s legszíve­sebben nyelvész-tanár lenne. S bár hittem, hogy a magyar a kedvenc tantárgyuk, mindketten elmosolyodtak rajta. (Szeretik a magyart, de akad tantárgy, ami közelebb áll hozzájuk.) Kozma Ferenc Hogy kapjunk munkát? Amikor félmillió munkanél­küliről beszélnek, érthetőfen óri­ási a verseny a munkavállalók között. Néha csak apróságokon múlik, kié lesz az állás. El kell magunkat adni, akkor is, ha so­kaknak ez szokatlan, zavarba- ejtő. A HILL International sze­mélyzeti tanácsadó kft pécsi iro­dájának ügyvezető igazgatója dr. Varga Katalin, pszichológus. Az ő tanácsaiból válogattunk.- Az első lépés a fölkészülés - kezdte. -Tudnom kell, mivel foglalkoznak ott, ahová menni szeretnék Mi az ottani érték­norma? Érdemes megvárni a munkaidő végét és néhányszor utazni azon a buszon, amelyre az ott dolgozók folszállnak Nagyon sok értesülést lehet így besze­rezni! A munkahely légköre szinte mindig érződik Nézzük meg az ott dolgozók külsejét, öl­tözékét is, ez egy újabb adat. Ez­után érdemes telefonon bejelent­kezni. Ha önéletrajzot kémek, mellékeljünk egy kézzel írott kí­sérőlevelet. Ma már géppel szokás az öné­letrajzot írni. Ä kézírás kisilabi- zálására senkinek sincs ideje. A regény sem érdekli a munkaadót, szükségtelen az általános iskolai matekverseny második helyezé­sét megemlíteni. Ami feltétlenül kell az önéletrajzba: név, életkor, iskolai végzettség, nyelvtudás, egyéb speciális képzettség, az eddigi munkahelyek, a munka­kör és a feladat. Nagyon fontos: legyen ott az is, hol lehet a je­lentkezőt elérni! Volt már, akit egyszerűen nem lehetett megta­lálni, s ezért maradt le az állásról.-A személyes megjelenés a következő lépcsőfok. A kézfogás­ból is lehet olvasni, ne legyen se túl gyenge, se olyan, hogy össze­tapad a főnök ujja. Nem illik se alá, se föléöltözni az ott dolgo­zókat. Az öltözet ne legyen ki­rívó, hiszen azt akarjuk hogy ránk figyeljenek arra, amit mondunk, s ne a ruhánkra. Rá­gógumi, titkárnőnek hosszú kö­röm, gyűrűk hada kerülendő. Újra divat a hosszú haj férfi­aknak is. Külföldön még el­megy, itthon nem szeretik. Biz­tos, hogy bankokban nem fogják elfogadni. Nem kedvelik az erő­sen kifestett nőket sem, és az se előnyös, ha a titkárnőnek jelent­kező kézcsókra nyújtja a ke­zét...-A viselkedés legyen maga­biztos, de ne túlságosan. Ha lát­juk hogy érdeklődnek, netalán másodszori beszélgetésre is visz- szahívnak már jó eséllyel pá­lyáztunk. A munkaidő, a szabad­ság iránt ilyenkor érdeklődjünk. A fizetésnél lehet egy kicsivel többet mondani. Húsz százalékot általában meg szoktak adni. Ajánljuk fel azt is, hogy aludjunk egy napot a döntésre, ezzel leg­többször a jelentkező javára bil­len a mérleg. Néhány fontos apróság: az üz­leti élet világában jele’nleg még divat a virágmintás, halvány színű nyakkendő, de az év vége körül már a geometriai mintás megjelenése várható. Nők lá- gyabb, puhább, nőiesebb, világ­osabb anyagokat hordanak. Akárhogy is, egy biztos: ha az ember már egyszer áru lett a munkaerőpiacon, legalább le­gyen jó a csomagolás. H. I. Gy. Forró Bajális a Sugovica partján Verőfényes napsütés, no meg remek programok csalogatták tegnap a „Bajális” résztvevőit Baján a Petőfi-szigetre. A Duna-parti város immár ha­gyományos rendezvénysorozata idén tíz napra kínált nagyszerű szórakozási lehetőséget gyere­keknek és felnőtteknek egy­aránt, és ahogy az már lenni szokott, a program végéhez kö­zeledve, napról napra emelke­dett a hangulat most is. A nagy meleg ellenére is so­kan kiváncsiak voltak a Cirkusz téren a szombat délelőtti folklór bemutatóra. Élőzenére adott ízelítőt hagyományőrző táncai­ból a Csitaonica együttes, az ér- sekcsanádi tánccsoport, a garai ifjúsági néptáncegyüttes, hang­szeres tudásából a Csitaonica If­júsági Tamburazenekar. A leg- fiatalabbakat a vidám táncnál is jobban vonzotta a számtalan já­téklehetőség. Huppogtak a gumi légvárak, pöfögtek a mini motorok, gyerekzsivajtól volt hangos a vurstli és környéke. Aki már nem bírta tovább a nagy meleget, az az üdítő víz­ben kereshetett enyhülést. A gyerekeket az uszodában a Ponty-poronty úszóverseny várta, míg a felnőttek közül a legbátrabbak már megmártóz­tak a Sugovicában. A délelőtti asztalitenisz és labdarugó bajnokságon és ke­rékpáros versenyen a sportolók, a délutáni halászléfőző vetélke­dőn az önjelölt szakácsmesterek mérhették össze egymással tu­dásukat, ügyességüket. Ez utóbbiban a legjobb „alkotást” egy teljes horgászfelszereléssel jutalmazta a szigorú zsűri. Nem maradtak program nél­kül a bajaiak és a külön az ese­mény miatt a városba látogatók este sem. Az Aranykagyló bár­ban blues-est, a HÉMO-ban és az Ifjúsági Házban disco várta a vendégeket. Az est szenzációja volt, hogy a Petőfi-szigeti szín­padon nyolc év után újra talál­kozott a közönséggel az egykor oly népszerű P.Mobil zenekar. Ma délelőtt további progra­mokkal, gyermek néptáncgálá­val, bábelőadással és ka­rate-bemutatóval folytatódik a Bajális a szigeten. A nagysza­bású rendezvénysorozat hétfőn színvonalas kultúrális progra­mokkal zárul. Kaszás E. Fellépés után a bazárban a fiatal néptáncosok Országos siker a szép magyar szavakban és szavakért: a Kazinczy-díj Rádió mellett Már meg’ riogatják a jónépet. Az biztos - ha éppen Pesten ténferegnék - meggondolnám, rámenjek-e mondjuk a Szabad­ság-hidra (jut eszembe: ennek meg elfelejtették a nevét meg­változtatni ...), miután egyik párt szakemberei bejelentették, a híd elég roskatag állapotban íveli át a Dunát, s le is szakad, nem is olyan nagyon sokára. Éppen ideje lenne, hogy az ön- kormányzat előkerítene néhány tíz vagy százmilliót a javításra, mert baj lesz. Ők megvizsgálták a híd állapotát és erre a követ­keztetésre jutottak. Ennyi volt csupán a rádiós hír és hallatán el is tűnődtem. Igaz, ha korábban értesülök a készülő műszaki vizsgálatról, akár előre borítékolhattam volna a vég­eredményt: a híd csapnivaló, elvégre az átkosban építették újjá, rossz minőségű anyagból, csupán erőszakolt lelkesedés­ből, miközben a lakatosok, sze- gecselők és hegesztők azt kia­bálták: „Éljen Gerő, a híd­verő!!!” Hát most kiderült a turpisság. Pedig szép kis híd, ifjú koromban gyakran végigsé­táltam rajta, rákönyököltem a korlátjára, néha leköpdöstem a hömpölygő folyóba, ami soha nem volt „kék”, inkább piszkos sárga és kiábrándító. Igaz, va­lami kis gyanú azért él bennem: hidakat - úgy általában - a vi­lágon mindenütt több emberöl­tőre építenek és nem negy- ven-ötven esztendőre, még ak­kor is, ha időközben a gondos karbantartást meg kell ejteni. Még azt is elhiszem, hogy te- herbiróképességét keményen próbára teszi a megsokszorozó­dott gépjárműforgalom, ám ép­pen e tagadhatatlan tény indo­kolta a rendszeres és gondos műszaki ellenőrzést. Meg aztán - elnézést az illetlen megjegy­zésért -, de én még ma is b í - zom a hajdani hídépítők, munkások és mérnökök szakér­telmében. Még hogy leszakad. Ugyan. Lehet, csak a főpolgár­mestert ijesztgetik, nyakra-főre, nem először. A dilemmától per­sze nem tudok szabadulni. Azt hiszem jobban teszem, ha messzire elkerülöm a hidat.... De mi legyen a lakótelepek­kel...? Mert egy építész - aki a riporterrel kettesben sétálgatott némely új városrész utcáin - azt mondta, ezeket mind le kéne bontani. Milyen igaz. Elég nagy szégyen, hogy állva hagyjuk azokat a bérházakat (fürdő­szoba, táv- vagy gázfűtés, erké­lyek, liftek), amelyeket annak idején - úristen, milyen régen is volt! - még az átkosban építet­tek fel! Itt Pécsett is - emlék­szem rá - az Uránváros születé­sének kezdetén olyan bérházak is épültek, amelyekben nem volt fürdőszoba; a franciák, akiktől a Hatalom olcsón meg­vásárolta a terveket, még a hu­szas években építettek ilyen munkáslakásokat - nálunk is botrányt okozott. De ezekből csak néhány van mutatóban, mert a zöme mégiscsak össz­komfortos hajlék, otthont adva sok-sok ezer családnak. A fenti építés könnyen ítél: le kéne bon­tani. Nem mintha a hazai lakó­telepek remekművek lennének és szépségük a világ csodálatát váltanák ki, de azért ebben a csóró országban mégiscsak száz és százezrek jutottak olyan ott­honokhoz, amelyeket lakni lehet. Épülhetnének ma is. De erről szó sincs, már évek óta ... Okát tudjuk. De bízni kell. Egy­szer majd csak eljön az idő, hogy új utcák nyílnak továbbra is a településeken, az sem baj, ha szebbek, mint eddig. Az épí­tész hitvallása nem a rombolás, hanem az építés. Negyven gyermek utazhat Nagyszabású gyermekna­pot rendez a jövő vasárnap a fővárosi Városligetben a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat. Baranyából negy­ven gyermeknek ingyenes utazást biztosít MÁV Pécsi Igazgatósága. A szolgálat pécsi irodájában azoknak a felsőtagozatos általános is­kolásoknak jelentkezését várják, akik tanulmányi, vagy sport versenyen jól sze­repeltek. A cím: Pécs, Bem u. 5. Telefon: 12-177/17. A jelentkezéseket a hét elején, 11-től 13 óráig várják. Az első negyven utazhat. Hidak, épületek... 4vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents