Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-20 / 138. szám
1992. május 20., szerda üj Dunántúli napló Kezdők munka nélkül Felemás helyzetben a pedagógusállást keresők Pákozdi helyett budavári diadal A Honvédség napja: május 21. Zenés esti áhítat a Bazilikában Szerenád az Úrnak „Tőlünk jön ez a zene Hozzád, Uram. A szívünket hoztuk a zenével együtt, s tesszük le eléd a dallamokkal” - hangzott el vasárnap este, amikor sötétedés után többszázan vártuk az orgona és a hegedűk hangjának fel- csendülését a pécsi Bazilikában. Mindenkinek a saját, egyéni áhítata volt ez. A hívők az Úrnak küldték szerenádjukat, mások a zene miatt jöttek. Már a templomba lépéskor éreztük, hogy nem egy szokványos jellegű hangversenyre érkeztünk. Nem égtek a lámpák, nem szedtek belépődíjat, az emberek nem tolakodtak. Aki eljött, többek között Bach, Händel és Liszt darabokat hallgathatott meg, s gondolhatott közben Istenre, a szeretteire, vagy csak egyszerűen átadhatta magát a zene és a hely atmoszférájának. Különös volt vasárnap este a Bazilika: mindössze pár gyertya teremtett félhomályt, az emberek együtt érezték magukat, ha pedig valaki egyedül akart maradni, csak lehajtotta a fejét a söté- ben és elmélyedt magában. Nem egyszeri alkalomról van szó. Az Úrnak való közös zenélés már hagyomány Pécsett. A szervezők nemcsak a tavasz végén lepik meg a pécsieket zenés isten- tisztelettel. Karácsonykor, húsvétkor, egyéb ünnep alkalmával, de olykor egyszerűen minden apropó nélkül összeállnak, hogy muzsikáljanak nekünk. A zenészek - Vass Ágnes és Gyermán Júlia (hegedű), Szamosi Szabolcs (orgona) - ígéretet tettek, hogy a szép hagyományt ápolni fogják. Ács Gábor Orgonakoncert erdélyi gyermekekért Szegény sorsú erdélyi gyermekeket hívott meg magyarországi nyaralásra a Magyar-Román Baráti Társaság. Egy Zsil-völgyi bányásztelepülés - Petrilla - kisdiákjai üdülnek majd júniusban Pécsett, Budapesten és a Balatonnál. A nyaralás költségeinek előteremtésére jótékony- sági orgonahangvesenyt rendez a Társaság május 21-én (csütörtökön) 18 órai kezdettel a pécsi Pius-templomban. A Pápán élő Bíró Lajos orgonaművész vállalta a koncertet, s lemondott az előadásért járó tiszteletdíjról, így a hangverseny teljes bevételét az erdélyi gyerekek nyaralta- tására fordíthatják. A művész több mint harminc éve koncertezik itthon és a különböző európai országokban; nagysikerű fellépése volt már Pécsett is. A műsoron Buxtehude, Vivaldi, Bach, J.Kuchar, F. Mendelssohn és Liszt Ferenc művei szerepelnek. A hang- vesenyen való részvétel díjtalan, az adományokat köszönettel fogadják. A művész megismétli a koncertet a mohácsi Fogadalmi-templomban, időpontja május 22., 19 óra. Évek óta visszatérő téma, mondják a Janus Pannonius Tudományegyetemen, miképpen alakul a végzős tanárjelöltek sorsa. „Lerágott csont”-ként jellemzi a helyzetet egyik beszélgetőpartnerem. Tény, hogy évente foglalkozunk a kérdéssel, s az is tény, hogy kevés a változás. A helyzet zavaros és átláthatatlan. Mit tudnak hát mondani most azok, akik a pályakezdőkkel hivatalból foglalkoznak, vagy valamilyen módon tájékoztatást adhatnak? A megyei munkaügyi központban Czuczor József elmondta:- Pontosan azt sem tudjuk, hányán végeznek ma pályakezdő tanárként az országban. Számszerű adatot senki sem tud, különösen nem a baranyai, de másutt tanuló hallgatókról. Mi csak annyit tehettünk, hogy fölajánlottuk a pedagógusközvetítést, már egy éve is, de meglehetősen kevés igény futott be. Azokról is inkább csak a kirendeltségek tudnak többet, Pécs mellett Mohácson, Siklóson. Komlón, Szigetváron, Sellyén és Szentlőrincen. Nálunk már megjelentek az első érdeklődő pedagógusjelöltek. A tapasztalat szerint azoknak kell a nagyobb segítség, akiknek már nincsenek itthoni kapcsolataik, vagy ha vannak is, nem túl erősek. Korábban a megyei, a városi művelődési osztályoknak hivatalból tudniuk kellett, hol vannak üres helyek, az iskolák jelentették ezeket. Ma ez a nyilvántartás elvileg nem feladata az ön- kormányzatoknak. A másik, a helyzetet nehezítő dolog az, hogy kevesebb a gyermeklétszám, s az iskola örül annak, ha a meglévő pedagógusainak munkát tud biztosítani. Számszerű adatról azért sem tudunk eleget, mert a pedagógusmozgás csak júniusban indul el, s a folyamat eltart szeptember közepéig. A munkaügyi központ leginkább csak az ősz beálltával tud pontosabbat mondani erről. A munkaközvetítői szolgáltatás egy fajtáját a Pedagógiai Intézet is fölkínálta. Kallós Miklósáé elmondta, ők főként kiadványukban, a Palatáblában tudnak helyt adni az igényeknek.- Ebben a tulajdonképpeni információs lapban van lehetőségünk arra, hogy az iskolák kéréseit nyilvánossá tegyük Ezzel az intézmények közti információáramlás tudjuk segíteni. Ha valaki bejön hozónk, természetesen akkor is megpróbálunk tenni valamit, sokszor személyes kapcsolatok, vagy éppen a szerencse segítségével. A Magyar Közlönyben, az újságokban persze ki-ki hirdethet. Igénylő és jelentkező egyAz idei tanév utolsó hetében arról kérdeztem a JPTE Tanárképző Karának végzős diákjait, el tudnak-e, el akamak-e helyezkedni pedagógusként. A hallgatók egymás után válaszolnak ellentétesen a kérdésekre. Sokan már több mint egy éve eredménytelenül nézelődnek tanári állás után, és úgy gondolják, hogy e földi jóból csak igen szerencséseknek adatik majd meg. Mi több, van, aki kijelenti: ehhez protekció kell! Nem akarok hinni a fülemnek, de sorban mondják mások is: tanári állás ma Magyarországon nincs. Sietve hozzáteszik, hogy okítandó nebulók, betöltetlen posztok természetesen vannak, aránt. Külföldön egyébként ez egyáltalán nem szokatlan, ott sem fogják senkinek a kezét, ha munkához akar jutni. Az itthoni pályázati rendszer köztudottan elég rugalmas ahhoz, hogy a jelentkezők többsége eljusson oda, ahová szeretne. Ennek ellentmond az a tény, hogy a pedagógusmunkanélküliség országos adatok alapján hihetetlen mértékben nő, a tavalyi 600 körüli állástalan pedagógus helyett az idei év tavaszára 3000 lett. Ez persze nem kizárólag a pályakezdőkre vonatkozik, van, ahol még ka- pósabbak is, hiszen aránylag kevesebb pénzért elszegődnek, viszonylag hosszabb távra. Van hely, ahol egyszerűen „lecserélik” a nevelőket, mint az elkopott alkatrészt. Azzal sem mindenütt értenek egyet, hogy a munkanélküliség a gyereklétszám csökkenésével magyarázható. Egyes vélemények szerint igazából most jöhetnének létre ugyanis az ideális osztálylétszámok. A tanárok utcára kerülésének, vagy ideiglenes „átcsoportosításának” a pénztelenség az okozója. Az iskolák már a szűkösebbnél is szűkösebb keretből kénytelenek működni. A JPTE BTK tanulmányi osztályának vezetője, dr. Heil- mann József szerint a kép ennél árnyaltabb.-Az idei a harmadik év, amikor nem az egyetem közreműködésével történik az állásközvetítés. Régebben megjelentek az ajánlatok a Közlönyben, bár már akkor is általában túl későn. Ma a munkáltatók a saját lehetőségeik, ötleteik szerint töltik be a helyeket. Gyakorlat, de az iskoláknak nincs pénzük felvenni - később persze fizetni - új nevelőket. így helyettesítésekkel, csoportösszevonással és számtalan ötletes folttal igyekeznek eltüntetni az oktatás zsákján a lyukakat. Megközelíthettem volna a kérdést az optimisták szemszögéből is, hiszen legalább any- nyian vannak, mint reményeiket vesztett társaik. Közülük van, aki légbőlkapott hírekre, hallomásokra hagyatkozva nyilatkozza: könnyű friss főiskolai papírokkal elhelyezkedni, mert bőven van meghirdetett állás, nem is beszélve azokról a szabad helyekről, amiket az oktatási intézmények - ki tudja, mihogy az állásajánlatokat hozzánk küldik, tőlünk pedig, praktikusan, a Diákirodára kerülnek, ahol mindenki számára hozzáférhetővé válnak. Kötetlen, hogy ki, hova, hány pályázatot küld el. Visszajelzésünk egyébként kevés, így különösebb konklúziót levonni nem is lehet. Annyi mindenesetre világosan látható, hogy az ajánlatok jelentős többsége német vagy angol, tehát nyelvszakos tanárnak szól. Nem csak az. igények nagyok. A felkínált fizetés tetszetős, a lakhatási körülmények jók, van pluszmunkára is lehetőség. AJTTK nemrég hivatalba került tanulmányi osztályvezetője, Zsikó János is megerősíti az elmondottakat.- Az iskolák ostromolnak minket, keresik az „angol-mindegy” szakosokat. Naponta, kétnaponta jön egy-egy ajánlat. Másrészt azonban azt is látni, hogy az iskolák a tizenötöd részét sem tudják fizetni annak, amit mondjuk egy külkereskedelmi cég adhatna. Ott szoktak nagy karrierek születni, ahová nem szól a diploma... Megint sok a pályaelhagyó is. Van, aki másként segít magén, átmegy egyetemi szakra, egyszakossá lesz, és megpróbál bentmaradni az egyetemen. Esetleg elhalasztja a vizsgáit, vár egy kedvezőbb alkalomra. A nagy álom, hogy az egyetem úgy működjék, mint valami szűrő, nem látszik megvalósulni. Ma ki vállalja a felelősséget azért, hogy az utcára küldjön egy gyereket? A felsőoktatás parkolópálya, ahol a munkanélküliség egy ideig még elfedhető. Hodnik I. ért - nem hirdettek meg. Az optimista hallgatók következő csoportja megalapozottan tekint mosolygó szemmel a jövőbe, ugyanis utánanéztek a valós helyzetnek. Á Diákirodán 50 pályázati lehetőséget mutattak nekik, a tanítási gyakorlatok során szerződést ajánlottak fel részükre az adott iskolák, de az esetek jelentékeny részében egyszerűen visszamennek a főiskola után tanárrá lettek olyan intézményekbe, ahol maguk is tanultak, így tárt karok fogadják őket. Aki úgy gondolja, hogy megéri tanítani a szegényes anyagi és erkölcsi elismerés ellenére is, az nem talál állást. Aki még váloMár két évvel ezelőtt is nyilvánvaló volt, hogy az előző rendszer által alapított ünnepnapok zöme eltöröltetik. Csak egynek látszott esélye a fenma- radásra, mégha más néven is: a szeptember 29-i Fegyveres erők napjának. Még tavaly is úgy volt, hogy ez az ünnepi nap kikezdhetetlen. így a meglepetés erejével hatott, hogy a kormány alig két héttel ezelőtt a Honvédség napjává május 21-et tette, Buda vára 1849-es visszafoglalásának évfordulóját. Nehéz nem politikai indokot feltételezni az ünnepváltoztatás okául, hiszen az 1848-as pákozdi ütközet évfordulója egyébként kiválóan alkalmas lehetne továbbra is, hogy a honvédség történelmi szerepéről évenként megemlékezzünk. Sőt a Honvédség napjaként még alkalmasabb is lenne, mint volt Fegyveres erők napjaként, mert noha a „honvéd” fogalmat Kisfaludy Károly használta először az Élet korai című versében, ez a szó csak éppen 1848. nyarán kezdett szélesebb körben ismertté válni a sorra alakuló honvédzászlóaljak okán, hivatalossá pedig 1848 szeptember 26-án tette az Országos Nemzetőrségi Tanács. Tehát éppenséggel három nappal a nevezetes pákozdi ütközet előtt, amely a magyar honvédség első és sikeres megmérettetése volt: megállította az ország fővárosa és a magyar függetlenség ellen törő Jellasic horvát bán háromszoros túlerőben lévő seregét. S akadhatott volna még egy nyomós érv szeptember 29. mellett: a világosi fegyverletétel után 1849. szeptemberének végén már csak a Komárom várát védő Klapka-hadtest tartotta magát a magyar honvédség erői közül. Ők ott néhány nappal a kapituláció előtt megemlékeztek a kezdetről, a pákozdi csata évfordulójáról! Egy a baj: ünnepé ezt a napot csak az 1951. június 3-i minisztertanácsi rendelet tette. Igaz, akkortól a „Magyar Népköztársaság Fegyveres Erőinek Napja”-ként szerepelt ez a dátum. Nem is élhette sokáig túl, hogy nincs már népköztársaság, se néphadsereg: új kurzushoz új ünnep kell. De hagyjuk a Pákozd-párti nosztalgiát: a legfontosabb mégiscsak az, hogy legyen a Honvédségnek egy olyan emléknapja, emely az előzőhöz hasonlóképpen méltó az ünneplésre. A politikai döntés előtt természetesen a kormányzat szakértőkkel is konzultált, köztük dr. Rázsó Gyula hadtörténésszel, a Hadtörténeti Intézet gathatna is munkalehetőségek között, eltántorodik, mert ilyen feltételek mellett nem tud elindulni az életben, családot alapítani. Sokan az elkövetkezendő 5-6 évre olyan megélhetési formát keresnek, amivel megalapozhatják önálló életüket, utána pedig (ha még nem vesztették el ambíciójukat) az ifjúság okításába kezdenek. Mint minden vizsgálódásnál, most is találtunk a szokványostól eltérő, irigylésre méltóan ideális helyzetű embert. Egy csinos, magabiztos, életvidám lányról van szó, akinek a vőlegénye megteremti az anyagi hátteret ahhoz, hogy ő pedagógus lehessen, és ne kelljen a pénzre gondolnia. Kedvét az sem szegi, hogy bár mind ez idáig azt hitte, van állása, most kiderült, mégsincs, valaki más már betöltötte a helyet, ő azonfőigazgatójával. Tőle érdeklődtünk az ünnepi dátum kiválasztásának szakmai indokairól.- Volt-e 1951-et megelőzően a magyar hadseregnek ünnepnapja, amihez mint hagyományhoz a döntésthozók viasz- szanyulhattak volna?-Az 1920-as évek közepéig nem volt ilyen hagyomány: akkor alapították meg a Hősök napját, amelyet május utolsó hetében - (!) - ünnepeltek meg, de ez nem kapcsolódott egyetlen történelmi eseményhez sem. Személy szerint nekem semmi kifogásom nincs szeptember 29-vel kapcsolatban, hiszen a pákozdi ütközet jelképértékében ugyanaz, mint ami a francia forradalomban a valmyi csata volt. Katonai értelemben azonban a pákozdi ütközet nem volt jelentős fegyvertény. Én az 1456-os nándorfehérvári diadal évfordulóját, július 22-ét javasoltam. Be kell azonban látni, hogy megünneplése a helyszínen, a Kalemegdanon, mai Belgrád szívében leküzdhetetlen nehézségekbe ütközne. Május 21. mégiscsak országunk fővárosához kapcsolódik.- Csakhogy már 1849 tavasza óta kísért az az értékelés, hogy Buda várának ostroma és visszafoglalása Kossuth propagandacéljait szolgáló diadal volt, ám egyben végzetes stratégiai időveszteség.-Ez az értékelés annyiban nem igaz, hogy a magyar honvédsereg a tavaszi hadjárat során májusra kimerült, kifogytak a tartalékai, akadozott az utánpótlás, az osztrák csapatok pedig egyre erősödtek. Az ácsi csata után nem volt már értelme tovább előrenyomulni. A budai vár sikeres ostroma kétség kívül a magyar szabadságharc tetőpontja, szimbólum értékű s egyben a katonai hozzáértés és a személyes bátorság kimagasló példáit mutatja fel. Az akkori Európa egyik legnehezebben támadható, s egyben legnehezebben védhető erődítményét foglalta el a honvédsereg az 5000 fős kitűnően felszerelt védősereg ellenében. Méltán nevezhető a szabadságharc legfényesebb haditettjének. A hiteles szakmai érvek előtt meg kell hajolni. Mi mást is tehetnénk. Ha azonban az új ünnepi dátumot szimbólumnaik tekintjük, hozzá kapcsolódóan azt is meg kell említeni - még ha ünnepnaprontás is -, hogy Varsóban pontosan Budavár bevételének napján állapodott meg véglegesen I. Miklós cár és Ferenc József császár a Magyarország elleni orosz intervencióban. Dunai Imre ban úgy érzi, hogy képzettsége révén kiüthet diploma nélküli oktatókat a nyeregből, ami persze az adott iskolának is kedvező lesz. Két fiatalember is úgy gondolja, hogy a tanári fizetés nőknek való. Férfiember nem mehet pedagógusnak, mert el kell tartania hozzátartozóit, de ha a tanárkodás után járó pénzt egy nő kapja, az nem is rossz, arra mindenesetre elég, hogy magára költse, amíg férje biztosítja a megélhetést. Egy matematika-testnevelés szakos hallgató úgy ítélte meg, a diplomája jelen pillanatban arra jó, hogy betegye a szekrényébe, és szeretettel gondoljon rá, miközben jövedelmezőbb állás után néz... Ács Gábor I. földrajz-biológia szakos hallgató Berakom a diplomám a szekrénybe T7/ // /»//• | J / | ••• //•••! //J Végzős főiskolások a jövőjükről A kisebb településeken valamivel több állást kínálnak a pedagógusoknak Fotó: Proksza László
