Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-18 / 136. szám

1992. május 18., hétfő új Dunántúli napló 7 Ami rövid távon siker, nem biztos, hogy hosszú távon kifizetődő Ki üzemelteti Szigetváron a strandot? A szigetvári, a harkányi és a siklósi önkormányzat meg­állapodott, hogy a Baranya Megyei Fürdő Vállalat, amely a három településhez kötődik, három önálló fürdő vállalattá alakulva a települési önkor­mányzatok kezébe kerül. A szigetvári fürdő működését biztosító terület épületeivel, építményeivel és berendezése­ivel együtt a szigetvári ön- kormányzat tulajdonába ke­rül. A harkányi önkormány­zat kötelezettséget vállalt, hogy 1993. szeptember 30-ig, három részletben 7 millió fo­rintot biztosít Szigetvárnak, illetve az idei szezonra előké­szíti a fürdőt. A megállapo­dással kapcsolatban már csak a Vagyonátadó Bizottság jó­váhagyása hiányzik. Még a két világháború között épült Szigetváron az 50 méteres medence, amit 1966-tól az ak­kor befejezett, első thermálkút vizével töltöttek fel. Két évvel később megyei tanácsi határo­zat született arról, hogy a kü­lönböző szolgáltatásokat me­gyei vállalatok végezzék. Har­kányi székhellyel létrehozták a Baranya Megyei Fürdő Vállala­tot, ide került egyszerű könyv­jóváírással a szigetvári strand is. Akkoriban nem volt a Szi­getvári Városgazdálkodási Vál­lalatnál a thermálkút fenntartá­sához és üzemeltetéséhez értő szakember, viszont Harkányban rendelkezésre állt ez a gárda.- Ha a város üzemeltetésé­ben marad akkor a fürdő - mondja Darázsi Mátyás pol­gármester - az összes fejlesz­tésre szánt pénzt elvitte volna. Nem volt a városnak vízműve, illetve szennyvíztisztító telepe, ezek fontosabbak voltak, mint a fürdő fejlesztése. Más kérdés, a fürdő vállalat annyira elhanya­golta, az elmúlt 24 év alatt a strandot, csak a legminimáli­sabb fejlesztéseket végezte el, hogy a felhalmozódott műszaki problémák szinte veszélyeztetik a működtetést. * A 70-es évek közepén 16,5 millió forint megyei támogatást szántak a szigetvári strand fej­lesztésére, azért mert ezzel részben tehermentesítették volna a harkányi fürdőt. Ta­nulmány is készült a környék fejlesztésével kapcsolatban, amely szerint a turizmus fel­lendítésének legfontosabb fel­adata a strand fejlesztése, bőví­tése lett volna. Elkészültek a kiviteli tervek, kitűzték az épí­tési területet, azonban ekkor le­állították a beruházást, mert máshol használták fel az ide szánt pénzt. A fürdő vállalat folyamato­san végezte a kisebb-nagyobb felújításokat, melegedőt, büfét, téli-nyári öltözőt, irodákat, szo­ciális létesíményeket, gyógyá­szati célú helyiséget építettek, bővítették a strand területét, el­készítették a fedett részt. A thermálkútból biztosították a közelben lévő lakótelep fűtését, a használati melegvizet és eb­ből töltötték fel a medencét is vízzel, közben furattak még egy kutat. A fürdő vállalat eladta a thermálvizet a városnak kom­munális célra.- Az önkormányzati törvény alapján merült fel, hogy vissza­igényelje a város a strandot a fürdő vállalattól, ezért Har­kánnyal és Siklóssal együtt Szigetvár is benyújtotta igényét a Vagyonátadó Bizottsághoz. Határozatuk alapján, ha sikerül megegyezniük az érdekeltek­nek egymással a vagyonme­gosztást illetően, akkor a VÁB tárgyalás nélkül jóváhagyja a megállapodást. Ezért több for­dulós tárgyaláson a három pol­gármester az önkormányzatok felhatalmazásával megegyezett a közös vagyon felosztásáról. Ez alapján minden önkormány­zat megkapná a saját területén lévő létesítményt, illetve a har­kányi önkormányzat vállalta, hogy Szigetvárnak 7 millió, Siklósnak 2 millió forintot biz­tosít. Harkány érdeke az önál­lósulás, a harkányi önkormány­zat a legérintettebb a vagyoni kérdésben - 90 százalékban -, ezért nem akarták, hogy a kül­sősöknek beleszólásuk legyen a vállalat későbbi üzemelteté­sébe. Részben ezért vállaltak anyagi áldozatot, illetve más­részt a harkányi önkormányzat megértette, hogy a siklósi és szigetvári strand elhanyagolt ál­lapotba került éppen a harkányi strand miatt. A szigetvári fürdőben tavaly 14-szer vett vízmintát a tiszti- orvosi szolgálat, ebből 8 nem megfelelő, 3 tűrhető minősítést kapott bakteriológiai szennye­zettség miatt. A vizsgálat sze­rint a medencék kiképzése nem vízzáró, a Tipox bevonat több helyen levállt, a medencék ol­dalfalai és padozata repedezett, feltehetően talajvíz kerül a me­dencébe, így nem kellő haté­konyságú a szabályos takarítás, fertőtlenítés sem. A tisztiorvosi vélemény szerint a medencében nem megfelelő a víz áramlása, mert a fertőtlenítőszer nem egyformán oszlik el a meden­cében, holt terek találhatók benne. A megállapodásban vállalta a harkányi önkormányzat, hogy az idei szezonra felkészíti és megnyitja a strandot, a tisztior­vosi szakvéleményben szereplő hiányosságokat pótolja. A szigetvári fürdő jövőbeni üzemeltetésével kapcsolatban a polgármester elmondta, hogy korábban elvették a Városgaz­dálkodási Vállalattól az állami lakások kezelését és a zöldterü­letek gondozását. Ennek pótlá­sára szóba került, ha elfogad­ható koncepciót dolgoznak ki a strand üzemeltetésére, akkor megkaphatja a VGV a fürdőt. A képviselő-testület 30 napot adott a vállalatnak az üzemelte­tési elképzelések kidolgozá­sára. Ha ezt elfogadják a váro­satyák, megkapja az üzemelte­tést a VGV, ha nem fogadják el, meghirdetik a strandot.- Egyelőre nincs döntés a 7 millió forint felhasználásáról - mondja Darázsi Mátyás -, de ezt az összeget mindenképpen a stranddal kapcsolatos beruhá­zásra kell fordítani. Régi álma a városnak egy hidegvizes me­dence építése, mert ennek hiá­nyában nincs úszásoktatási és sportolási lehetőség a városban, 34 fokos vízben nem lehet úszni. Talán sikerül olyan pá­lyázati pénzeket elnyernünk, amelyekből ezzel az összeggel kiegészítve építhetünk egy hi­deg vizes medencét.- Több éve tárgyal a vállalat és Szigetvár a fürdő átadásáról - mondja Búzás Gábor, a Bara­nya Megyei Fürdő Vállalat igazgatója -, mi hajlandóságot mutattunk az átadásra, de köz­bejött a rendszerváltás, amely egy már majdnem megkötött könyvjóváírásos ügyletet tett tönkre. Az új elem, hogy ezt most egy olyan törvény keretén belül lehetne lebonyolítani, amelyben a régi tulajdonos a megye, illetve a vállalat csak mellékszereplőknek tűnnek. A gond az, hogy bizonyos szer­zési vágyakból adódóan egy rossz politikai megközelítés következtében olyan körülmé­nyek között adja át a szigetvári önkormányzatnak a fürdőt a harkányi önkormányzat - a Ba­ranya Megyei Fürdő Vállalat semmilyen kötelezettséget nem vállalt ezzel kapcsolatban - amely nagyon csábító, mert megkapja az önkormányzat a fürdő komplexumot, 7 millió forint készpénzt és sok millióba kerülő rekonstrukciót, amit nem biztos, hogy fel tud vál­lalni Harkány. Az önkormány­zatok egyetlen siekrelélménye manapság a vagyonszerzés, vi­szont ami jó rövid távon, nem biztos hogy kifizetődő hosszú távon is. Ami a fürdőnek nem jó, az az önkormányzatnak sem jó. A vállalatnak egy dolga van, ha kiderül, hogy ki az új tulaj­donos, mi az ő kívánságainak megfelelően cselekszünk, akár 24 óra alatt átadjuk a fürdőt. Mi egyelőre a vállalat egészén be­lül látjuk Szigetvárt, az ossz ér­deket szem előtt tartva végzünk el felújításokat, különböző munkákat. A szigetvári fürdőre a vállalat több tízmillió forintot fordított az elmúlt években, mégis az a vád ellenünk, hogy nem költöttünk a fürdőre elég pénzt. Idénre is tervezünk 1-1,5 milliós karbantartási munkákat, de a vállalat nem gondol az ere­jét meghaladó, 20-30 éves alapvető műszaki problémákat megoldó felújításra. A kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy Szigetvár mennyit fordított a fürdőre? Hajdú Zsolt Szálkák Bonifác Nyugdíjas olvasónk kéri: se­gítsünk! Ne gondoljanak most nyug­díjra, lakbérre, vagy valami ha­sonló, az embert manapság ugyancsak szorongató gondra, hisz abból amúgy is van a nya­kunkban elég kérés nélkül is. Egy nyolchónapos fekete vizslakeverék, Bonifác gazda­keresése ügyében kérte segítsé­günket pécsi olvasónk. Hiába is hirdették lapunkban, hogy el­ajándékoznák. Ketten ugyan je­lentkeztek, hogy elviszik, ám a megbeszélt időben (és azóta sem) jött az ebért senki. Levélírónk két unokája hó­napokkal ezelőtt megsajnálta a kitett kiskutyát. Befogadták, megszerették, s Bonifác, a fe­kete vizslakeverék okos, szép, egészséges állatként család­taggá, most meg már „üggyé” vált akarva- akaratlan. Szeretnének új gazdit találni Bonifácnak, mert nem győzik a mozgásigényét. Amúgy is szű­kösen laknak a negyven négy­zetméteres lakásban. A két eme­let lépcsőinek napi többszöri kutyasétáltató megmászására már csak a kora miatt sem vál­lalkozhat levélírónk, de az már meghaladja az unokák erejét, idejét is. Tehát, ha fájó szívvel is, de meg szeretnének válni Bonifác- tól - gazdacserével. Mert se ki­tenni, se leadni nem lennének képesek. így meg? ... Pedig lánykáim is de örülné­nek, ha hazavinném Bonifácot. De mi is városi lakásban élünk! Privatizációi h )! Pincér barátommal hosszú idő után a minap találkoztam.-Hogy megy a vendéglőd? Elkészült már a kerthelyiség? Sikerült a ... ? - bombáztam kérdéseimmel, mert legutóbb is tele volt tervekkel az általa bé­relt vendéglővel kapcsolatban. Emlékszem még beosztott pin­cérként is mennyire értette szakmáját, s mennyire becsülte vendégeit. Bérlőként is több­ször hívott magukhoz, nézzem meg, mire jutott mint „va­rázsló”, látogassak ki hozzájuk családostul a programjaikra. Valahogy sose volt rá időm.- Most ismét felszolgáló va­gyok, szerencsére egy jó helyen - mondta, de láttam rajta, hogy azért nem felhőtlenül boldog.- Mi van, mi történt?- Semmi különös. A vendé­geinkkel kölcsönösen elégedet­tek voltunk egymással, az üzlet is kezdett egyre jobban menni. Csak éppen nem volt, nincs is kétmillióm a privatizálásra és újabb félmillióm az árukész­letre. Tehát ugrottak az álmaim és minden tervem. Ennyi az egész. Talán majd egyszer! Ha mondjuk nyerek a lottón! Nem tudom, lottózik-e egyál­talán. Felháborodás Levelet kaptam, melynek írója a „Munkaügy - személy­ügy - érdekegyeztetés ’92” tu­dósításom záró mondata miatt háborodott fel. Röviden csak annyit válasz­ként: bárcsak önnek lenne igaza tisztelt olvasónk a kollektív szerződés megkötésével, a szakszervezetek hatékonyságá­val kapcsolatban! De higgye el, a munkajogban elméletben és gyakorlatban is igencsak jártas szakemberek (egyetemi oktatók, szakjogá­szok) egybehangzó véleményét kell továbbra is elfogadnom. Ők ugyanis állítják azt, amivel zár­tam cikkemet: „De vissza van még... a bírói jogértelmezés kialakulása is.” Arra is rámegy néhány év! Murányi László Tolvajok a kollégiumban Ami mozgatható ... Hétfőről keddre virradó éjjel a későesti-korahajnali órákban három 19-20 év körüli ismeret­len fiatalember járt szobáról szobára a JPTE „A” Kollégiu­mában. Már ahol nyitva találták az ajtót, ami egyáltalán nem ritka dolog kollégiumi berkek­ben, hiszen a közösség tagjai nem zárják maguk mögött - egymás előtt az ajtókat. Kisebb méretű, könnyen elvihető érték­tárgyaktól (pl. óra, Walkman”) szabadították meg az igazak álmát alvó kollégistákat. Egy szobában azonban ébren voltak, s a kedves vendégek távozása után feltűnővé vált az asztalon megszokott kismagnó hűlt he­lye. így jutott el a hír éjjel három­negyed kettőkor a Kollégiumi Bizottság egyik tagjához, aki azonnal segítségül hívta a ház éjszakai portását. Az idegeneket távozásra szólították fel, de a szép szó nem bizonyult hatá­sosnak, a betolakodók - na­gyobb vendégszeretetre számít­ván - meglepetésükben közöl­ték: „Nem a kommunista rend­szerben vagyunk, hogy a portás dirigáljon!” Ismét megkérték a három fia­talt, hogy a késői időpontra való tekintettel hagyják el az épüle­tet. De a válasz csak szemtelen­ségek laza láncolata volt, vilá­gosan az éjszakás tudtára adva: nem áll szándékukban elmenni. A kollégium helyéhez maka­csul ragaszkodó három idegent csak erőszakkal, kisebb vereke­déssel lehetett kidobni. Végül az elkövetőkről: Há­rom, kb. 20 éves, bőrdzsekit és farmert viselő fiatalemberről van szó. Ketten valószínűleg testvérek lehetnek. Társuk ki­sportolt testalkatú. Ha éjjel há­romnegyed kettő tájban kopog­tatnának nálam, nem szívesen engedném be őket. Országos katolikus egyetemista kerekasztal A katolikus egyetemista élet újabb rendezvénye zajlott le Pé­csett, a katolikus diákotthon épületében (Sallai utca 35.), a Collegium Seraphicum szerve­zésével. Immár harmadik alka­lommal találkoznak egymással országos kerekasztal fórumon katolikus egyetemisták és főis­kolások, hogy a regionálisan működő szervezetek, csoportok tevékenységeiről eszmét cserél­jenek, tapasztalataikat megosz- szák egymással. Az OKEK 1991 október 19-én alakult Szegeden buda­pesti, szegedi, pécsi katolikus egyetemista csoportok és szer­vezetek közreműködésével az­zal a céllal, hogy a keresztény értékek nyilvános képviselé­sére, a közös lelki és szellemi kultúra megélésére országos fó­rum jöjjön létre, mely negyed- évenkénti találkozóival megte­remti az együttes koordinálás lehetőségét is. A katolikus kollégiumokban működő szerveződések, a regi­onális csoportok vagy egyesüle­tek egyenes vonalú folytatói a közel húsz éve élő katolikus if­júsági mozgalomnak, mely az egyházi ifjúsági pasztorációs tevékenységből, a sokáig illegá­lisan vagy igen zártkörűen munkálkodó bázis közösségek, baráti körök törekvéseiből fej­lődött ki. A mostani pécsi találkozó résztvevői négy városból érkez­tek: Budapestről a Szent Ignác Kollégiumból, Szombathelyről a helyi ifjúsági csoportok meg­bízásából, Szegedről a Katoli­kus Egyetemisták és Főiskolá­sok Egyesületének, Pécsről pe­dig a Collegium Seraphicum és a Didimus Klub képviseletében. Előadások és nyári progra­megyeztetések szerepeltek a napirenden. Augusztus 20 és 23 között tartják a Katolikus Egye­temisták országos turisztikai ta­lálkozóját, amelyre minden ér­deklődőt szeretettel várnak. Je­lentkezés: Szamosi Szabolcs, Pécs, Tompa M. u. 62. Tel: 13-171. Békési Eszter Vízlépcsőid) Jóstehetség legyen a javá­ból, aki képes akár csak egy napra előre is megjósolni, mi­lyen fejlemények várhatók a bős-nagymarosi prob­léma-komplexum ügyében. Létrejön-e valamilyen talál­kozó, s ha igen, milyen té­mákban, milyen feltételek­kel? Vagy azok a szlovák re­agálások, amelyek a buda­pesti indítványt következete­sen „ultimátumként” kezel­ték, előre vetítik, hogy ez az utolsónak szánt próbálkozá­sok sem hozhatnak kimozdu­lást a holtpontról? Utolsó próbálkozás? Van értelme egyáltalán így szem­lélni a dolgokat? Elvégre Bős-Nagymaros ügye lebék­lyózó kölöncként, akkor is ott marad az érintett kormányok vállán, ha minden újabb és újabb „végső határidő” lejár. Sajnos, mind világosabban látszik, hogy sem a marathoni diplomáciai csaták, de még a tudományos-szakmai meg­közelítések sem ígérnek már kézzelfogható megoldást, olyannyira átitatódott eltérő érdekekkel és szándékokkal e mamut (gigantomán?) beru­házás. Szakma i szempon tok ? Környezetvédelmi vizsgála­tok? Megint csak sajnos: bármennyire e vetületből lenne végső soron szerencsés a döntéshezvezető utat egyengetni, Bős ügye ment­hetetlenül - politika. Min­denki óvott ugyan attól, hogy ez legyen a végeredmény, mégis Prága, Pozsony és Bu­dapest között bonyolult vál­ságháromszögbe torkollott a sokéves vita. Mi több, mind érezhetőbb az a félelem, hogy a kölcsönösen egyoldalúnak titulált lépések sorozata egy­fajta „túszhelyzetbe” sodor­hatja a szlovákiai magyarsá­got, s az is világosan látszik, hogy Bős a küszöbön álló, június elejei cseh-szlovák vá­lasztások kampányára is óha­tatlanul rányomja majd a bé­lyegét. Aligha lehetne talá­lóbban jellemezni a mostani helyzetet, mint azt az emlé­kezetes nagy budapesti Bős-ellenes tüntetés egyik felirata tette: Vízlép­csőid) ...- 'fbe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents