Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-13 / 131. szám

8 uj Dunántúli nopiö 1992. május 13., szerda * Jobban gazdálkodni a meglévő pénzekből Újfajta ösztöndíj elosztás? A hallgatói önkormányzat ajánlata A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola elhelyezéséről A Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium nagyra értékeli a Kodály Zoltán Magyar Kórusis­kola munkáját, eredmé­nyeit. A tárca igen fon­tosnak tartaná, hogy az iskola elhelyezése mie­lőbb megoldódjon - nyi­latkozta az MTI munka­társának adott rövid inter­júban Kálmán Attila mű­velődési államtitkár. Magyarország első 12 évfolyamos kórusiskolá­ját 1988-ban ifjú Sapszon Ferenc alapította. Az ak­kor kísérleti jelleggel in­dult intézménynek „át­menetileg” a Kontyfa ut­cai általános iskolában szorítottak helyet - tudta meg az MTI munkatársa az iskola igazgatójától, Torvaji Lászlónétól, va­lamint Sapszon Ferenc művészeti igazgatótól. A nemzetközi hírnévre szert tett kórusiskola - amely­nek ma már 240 tanulója van - azóta is méltatlan körülmények között mű­ködik. A megnövekedett létszám miatt a tanítás je­lenleg három különböző helyszínen folyik, ezek közül az egyik egy ba­rakk-épület. Az oktatás nehézségein túl gondot jelent, hogy az iskolának nincs kollégiuma, így a vidéki gyermekek közül csak azokat tudják fel­venni, akiknek elhelyezé­séről családjuk gondos­kodni tud - vázolta a helyzetet az igazgatónő. A művelődési tárca ál­lamtitkára hangsúlyozta: a kultuszminisztérium nagyon szeretne segíteni az intézmény elhelyezé­sében, de pénz hiányában erre jelenleg nincs módja. Az iskola ügyét ezért a kormány elé tárják. Rövid távon megoldást jelen­tene az is - vélte Kálmán Attila -, ha a fővárosi csökkenő gyermeklét­számra tekintettel, a tanu­lók átcsoportosításával, esetleg valamelyik pe­remkerületben, sikerülne felszabadítani egy általá­nos iskola épületét, amelybe beköltözhetne a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola. A hallgatói fórum legutóbb érdektelenség miatt elmaradt a JPTE Természettudományi Ka­rán, noha nem érdektelen kér­désekről lett volna szó, hanem a hallgatók állami támogatásának újfajta elosztásáról. A szabály­zat tervezetét már elkészítette a kar Hallgatói Önkormányzata, de a fórum jóváhagyása, vitája nélkül nem tudnak tovább lépni. Az önkormányzat vezetője Meksz Dezső IV. évfolyamos matematika - fizika és I. évfo­lyamos közgazdász hallgató mutatja a tervezetet. Az első szembeötlő változás a jelenle­gihez képest, hogy nem tizen­két, hanem tíz hónapos elosztást ajánl. így nyáron nem kapnának támogatást, de évközben ha­vonként nagyobb összeghez jutnának a hallgatók. Az elképzelések szerint kü­lönbséget tennének pécsi és a nem pécsi diákok között. A pé­csi állandó lakosok a minden­kori állami támogatás 46%-át, míg a nem helybeliek 62%-ot kapnának. A mostani viszonyok mellett ez azt jelentené, hogy 2760, illetve 3720 forint jutna hallgatóként az alaptámoga­tásra. Az így nyert maradvány- pénzeket a szociális segélyek kiegészítésére fordítanák. Az általános tanulmányi ösz­töndíj elosztása a tanulócsopor­tok feladata, amit a tanulmányi eredmény alapján állapítanak meg. A tervezet szerint az alap­(MTI-Panoráma) - A jelen­tős nemzetközi elismerésnek számító, 25 ezer német márka pénzjutalommal járó Gottfried von Herder-díjat a hamburgi Freiherr von Stein Alapítvány­nak Bécsben működő kuratóri­uma osztja ki 1964 óta minden évben azoknak a kelet-, közép- és délkelet-európai tudósoknak és művészeknek, akik kiemel­kedő tevékenységet fejtenek ki a térség népei közötti kapcsola­tok fejlesztésében és az európai kultúra gyarapításában. A fődíjak odaítésével együtt a kuratórium minden új kitünte­tett személy egy-egy általa aján­lott tanítványának 10 ezer márka összegű ösztöndíjat adományoz, amelyből a fiatalok egy éven át tanulmányokat foly­tathatnak a bécsi egyetemen. A díjat általában az év elején ítélik oda és májusban adják át Bécs­ben. támogatást csökkentenék vala­mivel, és a többlettel a tanul­mányi ösztöndíj összegét emel­nék meg abból a megfontolás­ból, hogy a hallgató ne csak azért kapjon nagyobb összeget, hogy megjelenik az egyetemen, hanem azért, mert tanul, ered­ményt produkál. A tanulmányi eredményeket un. göngyölített átlag alapján számítanák ki, vagyis nem csupán egy félév eredményét vennék figyelembe, hanem a korábbi félévekben el­ért eredmények összesített átla­gát. Az a hallgató, akinek ez az átlaga 3,5 alatt van, nem kap­hatna tanulmányi ösztöndíjat. A kiemelt ösztöndíjat a ta­nulmányi átlaggal nem mér­hető, kiváló szakmai és tudo­mányos munkáért juttatnák az általános ösztöndíj mellett. El­nyerésére pályázatot kell be­nyújtani, és azt a kari tanács ta­nulmányi bizottságának hallga­tói képviselői bírálják el. Meksz Dezső szerint a legkö- rülhatárolhatatlanabb feladat a szociális támogatások elosztása. Szintén pályázni kellene, feltün­tetni a valós szociális helyzetet, de hivatalos jövedelemigazolást nem kell csatolni. A visszaélé­sek az igazolások időszakában is napirenden voltak, minek ak­kor újra növelni az adminisztrá­ciót? Nem akarnak a hallgatók után nyomozni sem, bár már volt olyan diák, aki saját nyu­gati autójával járt az előadá­A magyar díjazottak eddigi névsora: 1964. Kodály Zoltán zene­szerző, 1965. Németh László író, 1966. Dercsényi Dezső épí­tész, 1967. Fenyő Iván művészet- történész, 1968. Vayer Lajos művészet- történész, 1969. Balogh Jolán művé­szettörténész, 1970. Illyés Gyula költő, 1971. Szabolcsi Bence zene­esztéta, 1972. Ortutay Gyula néprajz- tudós, 1973. Harmatta János nyel­vész, filológus, 1974. Gerő László építész, 1975. Preisich Gábor építész, 1976. Dr.Keresztury Dezső irodalomtörténész, 1977. Major Máté építész, sokra, mégis segélyért folya­modott. Szeretnének abból ki­indulni, hogy a hallgatók több­sége akkor kér szociális támo­gatást, ha ténylegesen rászorul­nak. Emellett elkülönítenek a szociális keretből 5 százalékot, amit rendkívüli segélyekre tar­tanak fenn. A szorgalmi időszakban lévő szakmai gyakorlatokra, terep- gyakorlatokra a mindenkori ál­lami támogatás 1,15%-át külö­nítik el a hallgatói juttatásból, és a kar kulturális programjai­nak szervezésére is képeznek egy összeget a hallgatói támo­gatás terhére. A kulturális tá­mogatás mértékével megegyező százalékot (1,16%) a Hallgatói Önkormányzat működésének biztosítására szeretnék fordí­tani. Elképzeléseik szerint a ma­radványpénzeket januártól nem a gazdasági főigazgatóság, ha­nem a kar kamatoztattatná, és nagy részét eszközök beszerzé­sére fordítanák, hiszen számító­gépekre, másolókra nekik is szükségük van például a hallga­tók nyilvántartásához vagy a közös egyetemi lap, a „Pécsi Szelet” előállításához. Szabály­zatuk, kis eltérésekkel, hasonló a Bölcsészettudományi Kar ter­vezetével. És reménykednek, mégiscsak összejön majd a hallgatói fórum, szeretnék janu­ártól életbe léptetni új szabály­zatukat. B. A. 1978. Gunda Béla néprajztu­dós, 1979. Farkas Ferenc zene­szerző, 1979. Sütő András író, 1980. Balassa Iván. 1981. Csoóri Sándor költő, 1982. Varga Imre szobrász, 1983. Entz Géza építész, 1984. Konrád György író, 1985. Perczel Károly építő­művész, 1986. Dömötör Tekla nép­rajztudós, 1987. Ujfalussy József zene­tudós, 1988. Győrffy György törté­nész, 1989. Birkás Ákos grafikus, 1990. Vizkelety András filo­lógus, 1991. Pigler Andor művé­szettörténész, 1992. Barabás Jenő néprajz- tudós. Magyar Herder-díjasok Nemzetközi ifjúsági csere Mohácsiak Bensheimben A Mohács - Bensheim Baráti Kör a közelmúltbn viszonozta a Ludwigshafen környéki német fiatalok tavalyi látogatását. 21 mohácsi fiatalt láttak vendégül egy hétre német családok és a ludwigshafeni Heinrich Pesch Haus. A hétvégét családi kör­ben töltöttük. Ez alatt kénytele­nek voltunk gyakorolni a német nyelvet, ami a legjobb iskolával is fölért. A szombat-vasárnapi programok nagyon sokfélék voltak. Többnyire a környék nevezetességeivel ismerked­tünk. Volt, aki a pfalzi tájjal, más az Odenwald hegység vára­ival. A hétköznapokat az egyházi fenntartású ifjúsági központ, a Heinrich Pesch Haus szervez- temeg. Georg Kempkes, az in­tézmény fiatal munkatársa és Christoph Münch újságíró, külső munkatárs szinte éj­jel-nappal velünk volt. Kalauzo­lásaik, folyton mosolygó szer­vezésük fiatalosan könnyeddé tette a feszített programot. Megismerkedtünk az itt érintkező három német tarto­mány (Hessen,Raj na-Pfalz és Baden-Württemberg) történel­mének epizódjaival. Láttuk a tartományurak, a fejedelmek rezidenciáit Mannheimban, Heidelbergben, Schwitzenhe- imban. Nem kerülhettük ki azt a tényt, hogy milyen rombolási nyomokat hagyott a francia „Napkirály” katonáinak pusztí­tása. Mégsem éreztünk a jelen­ben gyűlöletet. Vendéglátóink megszervezték, hogy egy egész napot Franciaországban tölt­sünk, Strassburgban bejussunk az Európa Tanács épületébe is. Itt éppen ülés volt, ami miatt az épületen belül csak korlátozot­tan mozoghattunk. Az elzászi tájat egy kicsit úgy is néztük, hogy a mohácsi németek egy része éppen innen származott a 18. században. A pfalzi borvidék sok szem­pontból is tanulságos volt. Az apró falvak városias kinézete, tisztasága már nem volt meg­lep» annak, ki nem először jár Európának ezen a táján. A bor­termelők azonban szövetke­zetbe tömörültek a szőlő feldol­gozására és értékesítésére. És még egy: a szőlőhegyeken alig látható pinceépület és hétvégi ház. Ők a termelésre fordították pénzeiket. Ludwigshafenban a BASF óriás vegyigyár 50 ezer dolgozójával és a látottakkal felejthetetlen élményt nyújtott. Itt két magyar származású mér­nök segítette az ismerkedésün­ket. Az egyik éppen baranyai származású volt: egykori siklósi lakos és pécsi diák. Természetesen ellátogattunk Mohács partnervárosába, Bens- heimbe is. A városházán Egon Straub alpolgármester és Valen­tin Lépőid, a Német-Magyar Egyesület elnöke fogadott ben­nünket több prominens német barátunk társaságában. A nemzetközi ifjúsági cserét a magyar és a német szövetségi kormányszervek egyaránt tá­mogatták. Több ottani újság is hírt adott rólunk. A benshei- miek még fotót is közzétettek a csoportról, és szerepeltünk a mannheimi televízióban. Tanul­ságos út volt, amelyen a meg­ismerésen és a barátságon volt a hangsúly. Müller Géza Tessedik Sámuel Keményen küzdött a töm- löcszerű iskolák és azok „tu­nya, kelletlen, aluszékony ta­nítói ellen.” Mint felvilágo­sult szellemű evangélikus lel­kész, úgy vélte, hogy a nép lelkipásztorának nem haran­gokra, orgonákra kell gon­dolni elsősorban, hanem a megbetegedések leküzdésére, a nép egészségügyére. Ezért az iskolákban megvalósítja az egészséges tanítást, küzd a babonás, a ráolvasó, a ku­ruzsló vénasszonyok gyógy­módja ellen. Elsőként próbálkozott a szikes talajjavítással, s ő ho­nosította meg egyik legfonto­sabb takarmánynövényünket, a lucernát. Szarvasi iskolájá­nak hírét-nevét vette a keszt­helyi Georgikon alapítója, Festetics György is, aki több­ször kikérte tanácsát. Szak­embereket szerzett Szarvasra, akik megtanították a falu né­ptét a selyem- és gyapjúfo­násra, szövésre. A gyerekek­kel pedig megkedveltette a faültetést, főleg a selyemher­nyó-tenyésztés célját szolgáló eperfák szaporítását. Mun­kásságára az udvari körök is felfigyeltek, II. József csá­szártól 25 arany értékű érmet kapott. I. Ferenc király ma­gyar nemesi rangra emelte. Tessedik Sámuel 250 évvel ezelőtt, 1742 április 20-án Albertiben (Pest megye) evangélikus papi családból született. Atyja korai halála után édesanyja Pozsonyba költözött, ahol fia a gimnázi­umi tanulmányok mellett ne­mesiíjak nevelésével, tanítá­sával is foglalkozott. A ma­gyar nyelv tanulására a deb­receni főiskolára iratkozott be, majd az erlangeni egye­temre ment. Ezt követőleg pedig a jénai, a lipcsei, a hal­lei és a berlini egyetemeket látogatta meg. Hazatérve Szarvason lel- készgyakomokként tevé­kenykedik, majd pedig Su- rányban udvari lelkész. Vég­leg Szarvason telepedik le. Itt írja mezőgazdasági munkáit, amelyek közül a legjelentő­sebb a Széchényi Ferenc tá­mogatásával 1786-ban írt, Kónyi János által magyarra lefordított, és Pécsett megje­lentetett fő műve: A paraszt ember Magyar országban. Az 1780-tól 1806-ig fenn­álló tanintézetében újszerű tanítási módszerrel a terme­lőmunkát és az oktatást ered­ményesen kapcsolta egybe. Nagy könyvtára volt. Benne sorakoztak kora neves francia és olasz jogtudósainak mun­kái: Montesquieu-től Becca- riáig. Könyveit németül írta ugyan, de azok jórészét ma­gyarra lefordították. Mivel lámpafénynél még éjszaka is olvasott, a tudatlan nép ezért lenézte. Önéletírása, pedagó­giai munkássága ma is szá­mos tanulsággal szolgálna, ha olvasnák. A kiváló lelkész, népnevelő, pedagógus, agrár­tudós 1820. december 27-én halt meg Szarvason. Dr. Tóth István Puskák és rózsák E sorok írója, aki egyszerű mezei néző lesz csupán május 22-én a Népstadionban, ponto­san két évvel ezelőtt látta elő­ször a Guns ’n Roses együttest a Los Angeles-i Coliseumban, ott, ahol 84-ben nyitották és zár­ták az olimpiát. 1990 tavaszán azon a bizonyos koncerten a Puskák és rózsák még csak nyi­tózenekarként lépett fel, igaz, nem kisebb nagyság, mint a Rolling Stones előtt. Az is igaz, hogy a Guns ’n Roses középen játszott - előttük ugyanis a buli szervezője, a CBS (most már Sony) lemezgyár, melynek is­tállójába a Stones tartozik, az akkor éppen induló Living co­lors c. fekete együttest mutatta be. A Guns ’n Roses azonban gondoskodott róla, hogy kiszo­rítsa a Jaggert dicsérő sorokat a kritikákból, s a Stones fotóit a lapokból. Axl Rose a dalok között föl­használta az időt, hogy közér­dekűnek vélt magánvéleményét közölje a közel százezer fős tö­meggel - gyakorlatilag minden­ről, ami éppen eszébe jutott. Nyomdafestéket nem tűrő ká­romkodásait hosszasan méltatta a sajtó, melynek felháborodását elsősorban leplezetlen skin- head-beállítottságú felhívásai­val vívta ki magának az alig hu­szonéves Axl Rose. Annyi jóér­zésű embert sikerült megbánta­nia, hogy a második koncert megtartását veszélyeztette, amennyiben nem vonja vissza nyilatkozatait. Ezt persze meg is tette (a maga kissé pökhendi módján) - amivel további inter­júkat, riportokat és kritikákat biztosított magának. Nem akarom azt állítani, hogy a Guns ’n Roses Axl Rose iskolapélda-értékű önmene­dzselő képességeinek köszön­heti világhírhedtségét, de a te­hetségen és szerencsén kívül ez az apróság semmi esetre sem ár­tott. A Los Angeles-i Axl az ominózus koncert után is élet­ben tartotta a sajtó érdeklődését: először azzal, hogy feleségül vette az Everley Brothers egyik tagjának lányát, aztán azzal, hogy néhány napon belül beadta a válópert. Közben egy west-hollywoodi házibulin egy borosüveggel fejbe vágta a lárma miatt felébresztett és át­kopogó (egyébként magyar származású) szomszédját, ami­ért is természetesen néhány órára a rendőrség vendégszere­tetét élvezte ... A Guns ’n Ro­ses, mely 89/90 fordulóján rock and roll világszenzáció-számba ment, 1991-re elérte, hogy szó­lóénekesét nemcsak divatja­múltnak, hanem az esztendő leggyengébb hangú sztáijának is nevezték Amerikában ... Axl Rose azonban tavaly márciusban megint a stúdióba vezényelte zenekarát (időköz­ben kicserélte a dobost), és bombasztikus sikerrel indította útjára az új nagylemezt, mely­nek részleges ősbemutatóját a riói szuper-rock-gálán rendezte - megint felfűtve sajátos viszo­nyát a világsajtóval... Csak annak az újságírónak adott in- teíjút a Guns ’n Roses, aki előbb aláírta a szerződést, melyben teljes felhatalmazással látta el a zenekart, hogy az in­terjú szövegét ellenőrizze, szer­kessze és húzza. Mit várhatnak a nézők május 22-én a Népstadionban? Ki­számíthatatlan. Tavaly egy né­metországi koncerten a Guns ’n Roses szólistája nem találta elég forrónak a fogadtatást, és 20 perc után kisétált a színpad­ról... Persze visszatért, amikor orra alá dugták, hogy szerződés szerint mekkora kártérítéssel tartozik, ha nem énekli le a ma­gáét ... Az ominózus riói kon­certen pedig egyszerűen elfelej­tett felöltözni a tapsrendre - és egy alsónadrágnak is túlzott jó­indulattal nevezhető ma- dzag-ágyékkötőben köszönt el a stadion közönségétől.. . Unalmas biztos nem lesz a Guns ’n Roses koncert - felké­szülni a meglepetésekre viszont nem árt Návai Anikó

Next

/
Thumbnails
Contents