Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-13 / 131. szám

1992. május 13., szerda üj Dunántúli napló 9 Európa Dialógus Új szervezet alakul Né­metországban „Európa Dia­lógus” néven Josef von Fe- renczy, a Münchenben élő médiamenedzser kezdemé­nyezésére. Az egyesület székhelye Bonn lesz. A szervezet megalapításának ösztönzői közé tartozik többek között Willy Brandt, az SDP tiszte­letbeli elnöke és Hans Dani­els, Bonn CDU párti főpol­gármestere. Az egyesület programját irányító kuratórium széles­körű: máris készségét fe­jezte ki a közreműködésre több szövetségi miniszter, így dr. Norbert Blüm, dr. Klaus Kinkel és dr. Theo Waigel, Björn Engholm. Támogatásáról biztosította az alakuló szervezetet va­lamennyi fontos német poli­tikai párt. Az „Európa Dialógus” gondolatának hívei abból a tényből indulnak ki, hogy Európa az elmúlt néhány évben alapvetően megválto­zott, ami azt is jelenti, hogy kontinensünkön még nem alakultak ki az új, sok pó­lusú világ működésének formái. Többek között él a régi nacionalizmus, etnikai konfliktusok sorozata fe­nyeget, s feszültségek for­rása lehet a különböző nem­zetiségek és a társadalom perifériájára szorult rétegek súlyos helyzete. Ez megköveteli az új érte­lemben vett Nyugat és Kelet meghatározó politikai erői­től, hogy igyekezzenek ked­vező irányba befolyásolni az európai folyamatokat. Törekedjenek együtt arra, hogy földrészünkön demok­ratikus, társadalmilag és szociálisan felelős, szabad és a lehetőség szerint egysé­ges Európa bontakozzék ki. „Az európai gondolko­dásnak helyet kell biztosí­tani a fejekben és a szívek­ben egyaránt - ez intézmé­nyünk tevékenységének al­fája és ómegája. Képvisele­teink működnek majd Ausztriában, Jugoszláviá­ban, Spanyolországban, Magyarországon, Oroszor­szágban és más európai or­szágokban is. Reméljük, hogy a gazdaság számára is tudunk új kapcsolatokat te­remteni” - jelentette ki a szervezetről adott nyilatko­zatában Josef von Ferenczy, aki reálisnak látja egy új­fajta európai föderáció meg­teremtését, amely a régiók földrészeként működik. Az alapítók az új egyesü­let történelmi előzményének tekintik a Bécsben 1985-ben, ugyancsak von Ferenczy által megszerve­zett, „Az ellentétek párbe­széde” című alatt megtartott rendezvényt, amely magyar, osztrák és német részvétel­lel a kelet-nyugati dialógus emlékezetes eseményének bizonyult. Az „Európai Dialógus” már 1992-ben két nemzet­közi rendezvénnyel kívánja megkezdeni működését, az­zal a szándékkal, hogy kon­cepciókkal szolgáljon a gazdaság, a pénzügyek, a tudomány, a kultúra és a biztonságpolitika területén az európai föderalizmus kia­lakulásához. (FÉR) A KDNP agrárpolitikája Válasz dr. Kapronczai József országgyűlési képviselőnek Nézzük a tényeket! Tisztelt Képviselő Úr! Ön az Új Dunántúli Napló­ban légből kapott állításnak ne­vezi azt, hogy a kormány kiáru­sítja a nemzeti vagyont. Kiárusítás Nézzük példának a választó- körzetében lévő konzervgyárat. Az egész termelést egy külföldi cégre alapozták, amely a va­gyonügynökség segédletével kiváija a teljes csődöt és bizo­nyára olyan alacsony árért kerül birtokába a gyár, amiért nyuga­ton egy tisztességes lakóépüle­tet sem vásárolhatna. A Kisgazdapárt az Ön vádas­kodásával ellentétben nem azt mondja, hogy nem kell a priva­tizálást gyorsítani, hanem azt, hogy nem minden áron és főleg nem úgy, ahogy a kormány je­lenleg csinálja, hogy koldussá teszi a munkást és parasztot, ugyanakkor érdemtelenül létre­hoz egy milliárdos ügyeskedő, a becsületes munkát végzők nya­kán élősködő réteget. Ha ezt kétségbe vonja, akkor szíveskedjen megnézni az előb­biekben már említett Konzerv­gyár 1992. évre meghirdetett felvásárlási árait, melyek közül némelyik 20 évvel ezelőtt is szégyenletes lett volna. Monopol), mok letöréséről beszélnek, miközben pont ilyet hoznak létre. Vaj'm mi értelme volt a nö­vényolaj- és u cukoripar un. privatizálásának? Megmond­juk: a felvásárlási árakat csök­kentették, a fogyasztói árakat pedig növelni fogják, hiszen uralják a piacot. Mi azt mondjuk, teljes dema­gógia ma azt állítani, hogy meg­történt a részleges vagy teljes rendszerváltás. A régi funkcionáriusok a he­lyükön vannak és ők a gyárak és üzemek nagy privatizátorai, ők a több milliós fizetéssel rendel­kezők, munkásokat utcára tevő menagerek. S a kormány megfelelő part­nerük, mert a kiárusításból ke­letkezett pénzösszegeket a költ­ségvetés foltozgatására hasz­nálja nem pedig új munkahe­lyek létesítésére, vagy ahogy mondják államadósságunk csökkentésére. A régi rendszer gazdaságpoli­tikáját a kormány tovább foly­tatja, minden távlati elképzelés nélkül. A 2 P bevezetésével mindent megoldottnak hisznek (privatizálás, piacgazdaság), de Manapság minden magára is valamit adó politikus, amikor elképzeléseit, vágyait bármi­lyen nyilvános fórumon elő­adja, előszeretettel hivatkozik a közvéleményre. A közvéle­ményre, a népre, az emberekre, meg természetesen a többségre. Az állításokat többnyire „bi­zonyítékokkal” is alátámasztja, például az adott politikushoz érkezet levelekkel, az egyes po­litikai fórumokon elhangzot­takkal, az esetleges tapsokkal, tapsviharokkal, meg az egyetér­tők kórusával. „Tömegesen ér­keznek hozzám „hozzánk” leve­lek, amelyek azt követelik, hogy...” S bizonyítékot je­lenthetnek a néppel való talál­kozások egyéb formái, a képvi­selői fogadóórák, a meghallga­tások, s az ilyen-olyan formális és informális találkozások is. Talán mondanom sem kell, hogy mindez - bár kétségtele­félő, hogy úgy járnak vele mint elődeik a 2 K-val (kollektivizá­lás, központi tervutasítás). Anarchia Nyugattal példálóznak? Az árak lassan, de biztosan elérik a világszínvonalat, a kisemberek munkabére pedig annak a 10 %-át sem éri el. Hová akarják süllyeszteni az ország népét? Hogyan akarják visszafizetni az államadósságot, amikor a leg­jövedelmezőbb létesítmények külföldi kézre kerülnek és a tő­két nyereség címén kiviszik az országból kedvezményes adó­zással vagy adómentesen? Most mindent kiárusítanak, de nem gondolnak arra, hogy az a va­gyon valakié volt és jelenleg is úgy érzi, hogy az övé, „csak” elveszik tőle. A munkásé, a pa­raszté, a nyugdíjasé, aki egész életét a nyugati munkabérek tö­redékéért dolgozta végig. Bizo­nyára tudomása van Vadas Ta­más célbirodalmáról, amely a törvények kiskapuin át vált óri­ássá. Vajon hány kft., Rt. men­tette át hasonló manőverekkel és szemfényvesztéssel személyi tulajdonba az állam, a nép va­gyonát. Ezek csak úgy lehetsé­gesek, hogy a kormány teljes mértékben elhanyagolta, ko­molytalanságba süllyesztette az ellenőrzés kialakítását, amit ép­pen az Ön jelenlétében Csurka úr is tragikusnak minősített. Ami a szakértelmet illeti; va­jon hogyan képviseli ezt Ön és néhány képviselő társa a föld­művelésügyi bizottságban, amikor talán a legnagyobb bak­Az ország szempontjából kétségtelenül nagyon fontos mezőgazdasági átalakulással kapcsolatban sok-sok írás jele­nik meg a sajtóban, aminek örülni lehet. Annál is inkább, mert megfontoltan, józanul a szövetkezeti forma mellett is állnak a vélemények. Az Agrár- szövetség is mindig és követke­zetesen ezt állította. Van azonban egy különbség: az hogy most azok is ezt a vé­leményt hangoztatják, akik ko­rábban mindent elkövettek a szövetkezeti forma ellen, olya­nok, akik két évvel ezelőtt a legnagyobb határozottsággal je­lentették ki: „A szövetkezeteket szét fogjuk oszlatni!” Szeren­nül hordoz fontos információkat - önmagában egyik sem azonos az igazi közvéleménnyel. A közvélemény ugyanis az állam­polgárok különböző kérdések­ben tanúsított vélekedése, állás- foglalása, mentalitása, amelyet a modem társadalmakban mérni szoktak, szigorúan meghatáro­zott és jól bevált tudományos eszközökkel. Egy-egy jó politi­kus természetesen, ha van meg­felelő intuitív képessége, meg is érezheti a köz igényét vagy aka­ratát, de a modem demokráci­ákban többnyire nem az intuíci­ókra, hanem a közvéleményku­tatásokra hagyatkoznak a poli­tikusok. Nem véletlen, hogy ma már minden komolyabb politi­kai döntés előtt meg szokták kérdezni a köz véleményét, nem is beszélve a választásokról, amelyeket megelőzően viszony­lag pontosan be lehet mérni a várható eredményeket. lövéseket Önök követik el? És ezt ráfogják bizonyos múltból ittmaradt érdekvédelmi szerve­zetekre. Emlékeztetőül néhány kiváló intézkedésük: majdnem szemét szintű gabona vásárlás világpiaci áron, hogy néhány hónap múlva ne lehessen az új termést hová tenni. Ki hozott olyan intézkedést, hogy 10 000 Ft jár, de csakis a jól tejelő te­henek kivágásáért! Ki mondta, hogy a kocákat le kell vágni, mert nincs szükség sertésre. A sertésimport már jelzi az áldá­sos tevékenységet, pedig ilyen nehéz gazdasági helyzetben az önellátás, a hazai termelés lehet a kivezető út. Ha csak annyi munkát vé­gezhet a dolgozó, hogy magát és családját eltartja, az már ko­moly eredménynek számíthat. A kolduspénz, a tétlenség nem jó, mert az bizony az anarchia felé vezet. Ezt tudomásul kell venni azon uraknak is, akik nagy öntudatot kaptak és fel­sőbbrendűnek tartják magukat. Iskolázatlanok? Politikailag iskolázatlan em­berekről ír és ez valóban igaz. De joggal kérdezzük, hogy sok kormánypárti, jól iskolázott képviselő hol szerezte ilyen ki­váló politikai végzettségét? Elismeri, hogy új alkot­mányra lenne szükség, de ezt nem vállalhatja fel az ország- gyűlés. Vajon miért? Talán a régi jobban megfelel? Tamás József A Független Kisgazdapárt Szigetvári Szervezete cséré a parasztember, a földmű­ves bölcsebb volt, mint aki az ő vezetőjüknek képzelte magát. Innen kezdve a logika az lehet, hogyha nem sikerült a szétve­rés, megmaradt a szövetkezés, akkor nosza, elkezdik dicsérni, éltetni. Mintha soha nem lett volna más a véleményük. Ekkor jutott eszembe Tuskó Hopkins, aki saját magán kivül a társát is bujtatta a légióba, hajmeresztő ötletekkel kerülve el minden ellenőrzést, egyedül csak a névsorolvasástól félt, ak­kor kiderülhetett volna minden. Tuskó Hopkins ezt úgy védte ki, hogy ő olvasta a névsort! Horváth Attila Agrárszövetség Egyik-másik közvéleményku­tató intézet - például a Gallup - éppen választási prognózisai miatt lehet világhírű. Tárgysze­rűségéhez, megbízhatóságához nem férhet kétség - mármint a fejlett polgári országokban. Nálunk viszont sokkal nehe­zebb a közvéleménykutatók dolga. Nemcsak azért, mert az elmúlt rezsim vezetői meglehe­tősen bizalmatlanok voltak ve­lük szemben, s egészen a nyolcvanas évek elejéig nem szívesen engedélyezték - külö­nösen a nyilvánosság számára - a közvéleménykutatásokat, ha­nem azért, mert ma is sokan ké­telkedve fogadják az eredmé­nyeket. Különösen az úgyneve­zett népszerűségi listák okoznak meg nem értést vagy elutasítást. Ilyenkor azt szokták kérdezni, hogy az én pártom politikusa miként kerülhetett X vagy Y mögé, lehet-e népszerűtlen az A Kereszténydemokrata Néppárt Gödöllőn tartotta I. kongresszusát. A Mezőgazda­ság és vidék szekció (Baranyá­ból Horvát Ferenc, Jankó Ist­ván, Koronics Józsefné vett részt a munkájában) a párt ag­rárpolitikáját fogalmazta meg. Ebből közlünk néhány tézist. A KDNP agrárpolitika prog­ramjának egyik jellegzetessége, hogy nagy hangsúlyt helyez a mezőgazdaság és az egész vi­déki élet szerves kapcsolatára, a földszerzés és új tulajdonosi formák kialakításának lehető­ségére, továbbá a környezet vé­delmére és az önkormányzati élet gazdasági megerősítésére. Az egész társadalom és a nem­zetgazdaság érdeke a virágzó, biztonságos hazai élelmiszerel­látást és hatékony exportlehető­séget biztosító mezőgazdaság, valamint korszerű vidéki élet­forma kialakítása. Leszögezi: az ország földte­rülete a nemzet élettere és nem­csak a mezőgazdaság és más gazdálkodási tevékenység erő­forrása és színtere, hanem a tár­sadalom érdekeit szolgáló kör­nyezetgazdálkodás megvalósí­tásának is alapja. A Földhöz te­hát fontos közösségi érdekek is fűződnek, ezért nem lehet kor­látlan magántulajdon tárgya. A megalkotandó földtör­vényben úgy kell rendelkezni, hogy a termőföld (erdő, mező) ne kerülhessen külföldi állam­polgárok és gazdasági társasá­gok tulajdonába. Mivel a piac- gazdaság kibontakozásához a földtulajdon és a földhasználat a jövőben döntően különválik, földbérleti törvényt kell alkotni. A reális földpiac kialakulá­sáig is be kell vezetni a termő­föld értékbeli nyilvántartását. A KDNP továbbra is támo­gatja az egyéni gazdaságok mel­lett a megújuló szövetkezeti és egyéb társas gazdálkodási for­mákat. Nagy figyelmet fordít a valódi szövetkezetek szervezé­sének támogatására, mivel a fa­lun élő emberek körében jelen­tősebb számban vannak olya­nok, akik tőke és az egyéni vál­lalkozáshoz szükséges sokrétű ismeret hiányában jelenleg nem képesek önálló vállalkozásra. A vidéki térségek olyan kie­gyenlített fejlesztését kell meg­valósítani, amely megfelelő életfeltételeket teremt minden állampolgárnak. A szolidaritás elvéből fakadóan a társadalom­nak kötelessége kompenzálni a helyi feltételekből adódó hátrá­nyokat. Az államhatalomnak és az önkormányzatoknak oda kell hatniuk - még a többi termelési ország első, második, tizedik embere ... A kételyek mögött többnyire ott a gyanúsítás, hogy nyilvánvalóan manipulációról van szó, s következnek az erre vonatkozó „érvek”: nem volt megfelelő a megkérdezettek köre, a minta túlságosan kicsi volt, rosszak voltak a kérdések stb. Egyik-másik párt odajutott ebben, hogy saját közvéle­ménykutató csoportok felállítá­sát tervezi, mintha azok meg­bízhatóbbak volnának mások­nál. Ilyenkor az ember óhatatla­nul arra gondol, hogy kísért a múlt. De nemcsak a politikusok reakcióiban figyelhető ez meg, hanem az állampolgárok ítélete­iben is. Nagyon sokan ugyanis direkt félrevezetésnek, hamisí­tásnak fogják fel ezeket a vizs­gálatokat, mások - nem is keve­sen - egyszerűen nevetnek a vizsgálati eredményeken. Pedig modern társadalmak­ban sem a vezetés, sem az ál­lampolgárok nem nélkülözhetik a civil társdalom mindennapi ágra nehezedő áldozat árán is -, hogy a vidék megfelelő infrast­ruktúrával (úthálózat, közleke­dés, telefonhálózat, jó ivóvíz, orvosi-szociális és vallási gon­dozás, stb.) rendelkezzen. Indo­koltnak tartja, hogy az egyéni földtulajdon nagyságának felső határát törvény szabályozza. Sürgősen fel kell számolni az élelmiszeriparban és a mező- gazdasági termék-kereskede­lemben még meglévő monopó­liumokat. Az élelmiszeripar, a mezőgazdasági termék- és esz­közkereskedelem privatizáció­jának eddigi kedvezőtlen hatása miatt a privatizációban a hazai termelőknek döntő tulajdoni hányadot kell biztosítani. Ennek érdekében lehetővé kell tenni a kárpótlási jegyek korlátlan fel­használhatóságát. A KDNP továbbra is ragasz­kodik az állami tulajdonban lévő földeknek és erdőknek át­menetileg önkormányzati tulaj­donba adásához. Az önkor­mányzati tulajdon azonban nem jelenti azt, hogy a vagyont az önkormányzat működteti. Állami szerepvállalással ki kell alakítani a mezőgazdasági biztosítás rendszerét és szerve­zetét. Az eladósodott mezőgazda- sági nagyüzemek kereskedelmi banki hiteleinek állami forrás­ból történő rendezését nem fo­gadja el. Ezt a tőkét inkább az új hitelszövetkezetek megteremté­sére kell fordítani. Az egyéni gazdálkodók és az új szövetkezetek gazdálkodási biztonságának lehetséges mér­tékű szavatolására mielőbb ki kell dolgozni az agrárpiaci rend­tartást. A párt kiemelten fontosnak tartja: a termelők szabad expor- tálási lehetőségének biztosítá­sát, a kvótarendszer termelők érdekében történő kialakítását és működtetését, az import olyan szabályozását, hogy az indokolatlanul ne sújtsa a ma­gyar termelőket. Kezdemé­nyezni fogjuk az elsősorban üz­leti alapon működő szaktanács- adó szervezetek létrejöttét. A kibontakozás mielőbbi és a lehető legkisebb nehézségekkel megoldandó feladatához segít­ségül hívjuk a parasztsághoz kötődő, annak valódi érdekei érvényesítését is magára vállaló agrárételmiséget. Javasoljuk, az országgyűlés hozzon létre külön mezőgazdasági bizottságot és alkosson mezőgazdasági érdek- védelmi törvényt. Ursprung János a KDNP megyei elnöke változásairól, kisebb-nagyobb rezdüléseiről gyűjtött informá­ciókat. A közvéleménykutatás ebben nélkülözhetetlen szerepet játszik. Természetesen azok számára, akik valóságos képet akarnak kapni a társadalom állásfoglalá­sairól, még ha azok pillanatnyi­lag, egy-egy döntés nyomán kedvezőtlenek is. A közvéleménykutatás ily módon partnere lehet a minden­kori vezetésnek. Reális, pártat­lan vizsgálataival elősegítheti a megfelelő döntéseket, hozzájá­rulhat társadalmi konfliktusok megelőzéséhez, kezeléséhez, de ott, ahol a vezetés eleve téved­hetetlen, ahol minden vezető hivatalból tudja, hiszi, hogy mi kell a társadalomnak, mi kell a népnek, ott valószínűleg csak zavart okoz. Bízzunk benne, hogy nálunk mind többen ismerik majd fel a közvéleménykutatás és a politi­kacsinálás szerves kapcsolatát. Böhm Antal Tuskó Hopkins Közvélemény és politika Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents