Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-07 / 97. szám
1992. április 7., kedd üj Dunántúli napló 7 Útkereső fiatalok A faluban nincsenek gyárak, üzemek, csak állatok és a föld Kossá Lászlóék uborkát, dinnyét nevelnek melegházaikban A sok eső után óriási tócsákban gyülekezett a víz az út két szélén. Ez nem lett volna baj, ha az út nem egyetlen sávra korlátozódik. A szembe jövő zetor lassított, letért az útról, nagyot billent, ahogy a sárba süppedt a kereke.- Jellemző a városiakra, hogy eső után csak azzal foglalkoznak, sáros lesz-e a kocsijuk és a cipőjük vagy sem. - mondják a Vajszló melletti apró Ózdfalun, amikor az út közepén állok meg érdeklődni, hogy hol találom Kossá Lászlóikat. - Itt falun bezzeg örültünk ennek az esőnek kedves uram, mert a tél nem sok csapadékkal kényeztette a földeket. Különben is mi már megszoktuk, hogy eső után az egyetlen közlekedési eszköz a gumicsizma és a zetor. Jé Kossá László és felesége hét éve házasok, két kisgyerekük van. Laci Vajszlón dolgozik kőművesként, felesége Edit a bogádmindszenti Tsz-ben volt adminisztrátor.- Kettőnk fizetése nem érte el a 7 500 forintot, amikor öszszeházasodtunk - módja Laci. Ugyanakkor különköltöztünk a szüléinktől, kellett a pénz lakásfelújításra, berendezésre, egyebekre. Természetesen azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ember mindig törekszik, egyre többet és jobbat szeretne adni magának is és a gyerekeinek is. Ezért '86 elején vetették fel a szüleim, hogy termeljünk közösen dinnyét. Az ötlet csábított, de nem volt egy fillérünk sem, amivel belevághattunk volna. Végül is a szüleim megelőlegezték a pénzt, megvették a fóliát, a 4 forintos palántákat, fizették a földbérletet. Tavasszal nekivágtunk, mi fél holdon, ők egy holdon. Összejött a család, rokonság, ismerősök, mert a másfél holdra 6 000 palántát kellett kiültetni. Naponta, a munka után vagy hét végén rohantunk ki a földre, figyeltük a növények fejlődését, öntözgettünk locsolókannával. Egy hónap után lebontottuk a fóliát, megkezdődött a kapálás, permetezés. Egy szabad hétvégénk, vagy egy ráérő percünk nem maradt másra, csak a dinnyével foglalkoztunk.-Az első szedés után azonnal kiderült, hogy nincs hova eladnunk a termést. - kapcsolódik a beszélgetésbe Edit. - Nem voltak üzleti kapcsolataink, nem ismertünk egyetlen zöldségest sem, ezért felpakoltuk az árut a kocsiba és jártunk faluról falura, kínáltuk a dinnyét. így nem sikerült volna eladni, ha nem találkozunk egy ismerőssel, aki a Balatonon árult, és felvásárolta a termésünket. Az első év így telt el. Az összes bevételünk, miután a szülők levonták az év eleji befektetést 25-30 000 forint lehetett, de akkor még ennek is örültünk.- A második évben totálkárosra verte a dinnyét a jég, kiforgatta a töveket a földből. Pont előtte nap szedtük meg, még a kupacok alján lévőket iS szétverte az égi áldás. Az egész termésünk ott rohadt el a földön. Ha ez nem totálkár, akkor semmi. Ennek ellenére a biztosító csak 75 százalékosra vette a kárt, mert szerintük nincs 100 százalékos jégkár. Azóta nem kötöttünk szerződést a biztosítóval, ami jobb is, mert 60-70 000 forint lenne a biztosítási díj egy szezonra.- A harmadik évben már mi neveltük a palántát és az értékesítés sem okozott problémát. Ismertünk zöldségeseket a Balatonon, Keszthelyen és környékén, nekik szállítottuk a dinynyét. Akkoriban volt divatban, hogy a kereskedők 200 százalékos haszonnal dolgoztak, a termelő meg csak dolgozott mint egy őrült. Mindennapos vitáink voltak az átvételi ár körül, fillérekért kellett veszekednünk. '90-ben talán a kényszer, vagy a szerencse miatt, de tény, hogy egy kicsit később érett be a gyümölcs, amikor már dömping volt, ezért csak nagyon alacsony árakon vették volna át tőlünk. Ha akkor nem kezdünk el saját magunk árulni, szinte még a hideg vízre valót sem keressük volna meg vele. Marcali és Balatonföldvár környékén váltottunk alkalmi árusítási engedélyt, utánfutóval hordtuk a dinnyét, albérletben laktunk. Hét mázsát vittünk el egyszerre, ez két nap alatt elfogyott.-Ez volt a nyaralásunk, pihenésünk, munkánk, szórakozásunk, egyszóval mindenünk. Fizetés nélküli szabadságot vettem ki, Edit gyesen volt július közepétől augusztus végéig egy percre sem álltunk meg. A dinnyézés olyan mint a kábítószer, ha egyszer belekóstoltál, nem tudod többet abbahagyni, egyszerűen csinálni kell és kész. Közben jött a két gyerek, de nem volt megállás, mellettük is csinálni kellett, legföljebb Edit helyett is dolgoztam.- Tavaly egy másik termelővel közösen vettünk egy IFA-t, mert így sokkal olcsóbban jött ki a szállítás. Szinte az egész család, testvérek, ismerősök felköltöztek a Balatonra, ők árulták egyszerre 4-5 helyen is a dinnyét. Volt olyan nap, amikor kettőt kellett fordulni az IFA-val. Sikerült eladni 250 mázsát. Közben csemegekukoricát is vetettünk 2 hektáron, ten már megvan a házhely, itt van orvos, óvoda, iskola, de nem akarunk messzebb menni, mert a szüléink is a környéken élnek. A munkahelyem bizonytalan, mert egy ideig munkanélküli segélyt kaptam aztán azt sem mert tsz-tag voltam, végül is, most fizetés nélküli szabadságon vagyok. Vas Csaba szintén nős, két gyermeke van, de a fizetésből ő sem tudott megélni.- Autóvillamossági szerelőnek tanultam, de '86-ban az éves kersetem 46 000 forint volt. Akkor döntöttem el, hogy ezt nem lehet tovább csinálni. Az első vállalkozás disznóhízlalás volt, 500 sertést béreltünk a nagybátyámmal a tsz-től. A tsz adta a tápot, megelőlegezte az árát, a húsipari is előlegezett, abból tudtuk megvenni a malacokat, illetve felszerelni az ólat, etetőt öntöttünk betonból, ketreceket csináltunk. Két évig bírtuk, de nem lehetett tovább, mert nagy volt az elhullás, egyre kevesebb pénzt tudtunk kihozni belőle. Belevágtunk a dinnyézésbe, de nem mondtam le az állatokról sem, mert az anyakocákat megtartottam. Közben telket vettünk, építkeztünk, de még most sincs beköltözhető állapotban a ház.- Bizonytalanok falun a munkahelyek, mindenhol leépítések vannak, ezért kellett vaVas Csabáék háztáji gazdasága mert ez nem igényelt sok munkát. Nyersen adtuk el, a legtöbbet a FEMA vette meg, illetve nagybani piacon értékesítettük, de nem volt sok pénz benne, ezért idén már nem is vetettünk. Van helyette viszont 2 fóliasátorban kígyóuborka, összesen 330 tő. Lassan leállunk a fűtéssel, ha jobbra fordul az idő. őszre megpróbáljuk a salátát, mert kell a pénz, ha építkezni akarunk. Abba is csak azért merünk belevágni, mert kőműves a szakmám, és kalákába olcsóbban megvan. Bogádmindszenlamit keresnünk, amihez nem biztos, hogy értünk, de csináljuk és meg tudunk élni belőle. De ugyanakkor bizonytalan is a föld, mert hiába vetünk, nem biztos, hogy aratni is fogunk. Csak egy valamire nem lehet ráállni, mert ha az nem jön be, akkor nincs kereset sem, muszáj mást is keresni, a több lábon állás a biztos. Úgy kisebb az esély, hogy csődbe jutunk, mert ha a bevételek kiesnek, bizony nem nagyon van mihez nyúlni. Hajdú Zsolt Bizalom A magyarországi Csontvelő Átültetési Központ készen várja a műtétre jelentkezőket. Felállítása 50 millió forintba került. Igénylő egyelőre nincs - közli a tévében az intézet vezetője. A műtét, kezelés ingyenes. A közelmúltban ugyancsak a tévé közölte egy műtétre, csontvelőátültetésre szoruló kisgyermek szüleinek kérését a többmilliós műtéti költség fedezésére. Ugyancsak gyűjtenek egy felnőtt férfi hasonló jellegű külföldi műtétére. A különös jelenség sokmindenre mutat rá. Úgy látszik, hogy a rászorulók - minden áron - külföldön végzendő műtéthez ragaszkodnak. Talán nem is tudtak a hazai lehetőségről vagy jobban bíznak egy tapasztaltabb és feltételezetten jobban felszerelt intézetben, mint az újonnan megindult hazai műtéti eljárásban. Tele vagyunk előítéletekkel. Nem csoda. Naponta olvasható és látható közlemény arról, hogy egészségügyünk „lerobbant állapotban van”, a „padlóra került” és megrendítette bizalmát az orvosi hivatástudatban, ha az egészségügyiek is sztrájkolnak. A bizalom a „hit”-hez hasonlóan igen kényes, érzékeny kérdés. Könnyű elveszteni, de megnyerni is, ha mindkét vonalon hatnak a mai ember túlinformált személyére. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az emberi tulajdonságot sem, hogy az, ami ingyen van, kevésre vagy semmire becsüljük. Ha „olcsó húsnak híg a leve”, az ingyenes eleve kévést igér. Ez a felfogás nálunk fokozottan tapasztalható. A legjellemzőbb példákat éppen az egészségügy területén találhatjuk. Nem célom és feladatom a nagy vívmánynak számító általános, állampolgársági-jogú, ingyenes egészségügyi ellátás buktatóira kitérni, csak egy gyakorlati példát hozok fel személyes tapasztalatomból. Lakóhelyem körzeti gyermekszakorvos ellátását kiváló képzettségű, nagy tapasztalattal bíró kollega végezte. Teljes bizalommal fordultunk hozzá gyermekeinkkel. Őszinte hálával és elismeréssel gondolok rá. Mégis mint körzeti orvos tapasztalhattam, hogy sokan járnak inkább fizető betegként ,jóhirű” magánrendelést is végző gyermekorvosokhoz. Ugyanez történt sok esetben a felnőttek vonalán is. A körzeti orvostól csupán a magánredelésen javasolt gyógyszer átírását kérték egyes esetben. A táppénzes problémákkal szorított, túlterhelt körzeti orvos nehezen állhatta a versenyt népszerűség tekintetében a „magánorvossal” szemben, aki a laikus szerint „csak a beteggel foglalkozott”. A „piacgazdálkodás” az egészségügy területére is betört. Professzori címmel hirdetnek magán-akupunkturát, talpmasszázst, természetgyógyászati kezelést. - A feltehetően hasznos és sokoldalúnak látszó gyógyítási lehetőségektől a természetgyógyászat parttalan területén át a kuruzslásig. Minden téren varázsszó, a „magán” és több a bizalom a „külföldi” iránt, legyen az gyógyszer, orvos, csodadoktor, vagy tajvani varázsló. Annyit csalódtunk, hogy az ajánlás gyanús lehet és a tiltás, lebeszélés ellenkezőjelű reakciót válthat ki. Meg kell értenünk az utolsó szalmaszálba kapaszkodó szülő vagy gyógyíthatatlan beteg gondját is. Egyszer kisebb összeget fizettem a tévében közölt csekkszámlára, hogy ne maradjak ki az esetleges gyógyítási lehetőségből, hozzájárulva egy szerencsétlen kisgyerek szüleinek kéréséhez. Jóleső köszönetét kaptam. A mindjobban elszaporo kérések azonban felvetik, hogy a sok milliót igénylő külföldi kezelés árából nem lehetne-e itthon megoldást találni. Erre válasz az idézett hír a hazai csontvelőátültető intézet megindulásáról. Az intézet a bizalom megnyeréséért küzd. Ismerjük az első lépések néha emberfeletti nehézségeit, de bízunk a sikerben éppen a hazai szívsebészet első szívátültetéseinek sikere nyomán. Reméljük, hogy az új egészségügyi vívmányunk sikerrel fog megküzdeni a ráváró nehéz feladatokkal és elnyeri az eredményes működéshez szükséges bizalmat. Dr. Konkoly Thege Aladár 45 éves a szegedi Bábszínház Ünnepi előadásokkal emlékeztek meg Szegeden egy szép évfordulóról: 45. évadjába lépett a gyermekek kedvenc színháza a Bábszínház. A működés kezdete 1946 decembere. Eddigi tevékenységük küzdelmes, nehéz volt, de sikereket, elismeréseket is hozott. 1987 óta végre méltó körülmények között dolgoznak. Ha az önkormányzat is akarja Többet, kevesebb energiával Eledddig mifelénk nem sokan hallottak a Héra Alapítványról. A közelmúltban azonban szakemberük Pécsett járt, előadást tartott a Zöld Híd Tanácsadó Irodában, s ennek témája a gazdaságos, költségkímélő energiafelhasználás volt. Ami pedig - mondani sem kell - nagyon sokakat érint, az energiaárak ma a pénztárcaapasztó kiadások élén járnak. A Héra Alapítványról annyit kell tudni, hogy a Magyar Villamos Művek Rt. hozta létre a múlt év májusában annak a felismerésnek a nyomán, hogy a korábbi ártámogatási rendszer lépcsőzetes megszüntetése a szerényebb jövedelmű családokat egyre ijehezebb helyzetbe hozta. Másik oldalról pedig igény az energia-fogyasztási szerkezet átalakítása, a felhasználás kordában tartása. Az alapítvány szakemberei úgy vélték, hogy szociálpolitikai célkitűzések nem érvényesülhetnek az árakban, s a Héra életre hívásával megtették azt a lépést, amellyel segítségére lehetnek a rászorulóknak. A pécsi Zöld Híd Tanácsadó Iroda e programról hallva vette fel a kapcsolatot az alapítvány kuratóriumával, még az év elején: programjaik nem kis részben fedik egymást, amennyiben a nehéz helyzetbe került energiafogyasztók megsegítését szorgalmazzák. Az alapítvány vagyona időközben 30 millió forintra nőtt. Ezt természetesen tovább szeretnék gyarapítani, de a már meglévő összeg is elegendő egy kísérlet indításához, amelynek színhelye egy másik bányászváros, Oroszlány. Erről dr. Halzl József, a kuratórium elnöke tájékoztatta a Zöld Híd pécsi irodavezetőjét, Várbíró Pétert, aki a kísérlet lényegét megismerve rögtön „felkapta a fejét”. Oroszlányban az önkormányzat segítségével állítják össze azok listáját, akik részesülnek az alapítvány pénzéből. Mintegy félmillió forintot szán a kuratórium a kísérletre, amely összeg nagyobbik részét díjátvállalásra, a többit alacsony fogyasztású, korszerű világítótestek vásárlására fordítják. Ezzel a felhasználók pénzt takaríthatnak meg, az áramszolgáltatók pedig új fogyasztókat kapcsolhatnak be a hálózatba, a kapacitás bővítése - új beruházás - nélkül. A támogatásban részesülők kiválasztásánál előnyben részesítik majd a nyugdíjasokat és a nagycsaládosokat.- Nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe azok - véli a kuratórium elnöke -, akik mindent megtesznek azért, hogy ne maradjanak el számláik kifizetésével, de akaratukon kívül jutottak a díjhátralékosok közé. Alig pár napja a Héra Alapítvány és a Zöld Híd közötti sorozatos levélváltás komoly eredményre vezetett. Ebben dr. Halzl József jelzi-: a Héra lehetőséget lát arra, hogy az oroszlányi kísérleti program után a második próbára Pécsett kerüljön sor. „Ha a pécsi önkormányzat kéri és a pályázatuk alapján ez reális, akkor az Oroszlányban felhasználttal azonos keretöszszeggel lehetne a programot elkezdeni.” - írja a kuratórium elnöke. Azzal persze az alapítványnál is tisztában vannak, hogy a két település más kategóriába tartozik, Pécs lakossága és ezzel arányosan a rászorulók száma is többszörösé az oroszlányinak. Ezért szükség lenne arra, hogy a Héra nyújtotta támogatás mellé helyi forrásokat, erőket is megnyerjenek. Nyilvánvalóan feladat hárul ebben - amennyiben a lehetőséget reális előnyként könyveli el - a város önkormányzatára is: a programot a testülettel közösen kell kidolgozni, elsősorban arra tekintettel, hogy világos legyen: az önkormányzat miként szervezze meg a rászorulók megsegítését. Mindez - ismételjük meg - egyelőre csak felkínált lehetőség. Ami eddig adott: a Héra segítőkész szándéka és ajánlata, a rászorulók valóban magas száma, illetve a Zöld Hídnak az a feladata, hogy elvállalja - s ennek egyébként már nincsen akadálya - a pécsi program előkészítését. És még egy fontos momentum: a Héra Alapítvány választ vár a várostól. Mészáros A .
