Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-25 / 114. szám
10 üj Dunántúli napló 1992. április 25., szombat Katonapanasz Amíg a bútorok megérkeznek, addig ideiglenes hálókban alszanak a katonák Proksza László felvételei A Marseillaise „Gyümölcs havában dal zendült vidéken / S Párizsba indult, boldog győztesen / Az új világnak indulója. Éjben / Fogant s a fény felé szállt reggelen” (Juhász Gyula: Fructidor) Pontosan két évszázaddal ezelőtt, 1792. április 25-re virradó éjszakán egy Claude Joseph Rouget de l 'Isle nevű mérnök-katona, a forradalmi hadsereg tisztje, egyébként népszerű dalszerző alkotta meg a Strassburgban állomásozó csapatok harci indulóját. Elnevezése valamivel későbbi eredetű. Onnan származik, hogy egy Marseille-ből érkező önkéntes csapat 1792. július 30-án a Párizsba történt bevonulásakor ezt a dalt énekelte. 1795-től máig a Francia Köztársaság hivatalos himnusza. A Marseillaise dallamát-szövegét alkotó Rouget de l’Isle-ről annyit tudunk, hogy 1836-ban, 76 esztendős korában bekövetkezett haláláig francia dalokat, kantátákat, opera-librettókat írt, melyek ismertsége, népszerűsége meg sem közelíti a francia himnuszét. Azok közé a kismesterek közé tartozott, akiknek „csak egyszer sikerült”. A Marseillaise korántsem maradt „francia belügy”; messze megelőzve nemzeti himnusz-társait, a világ talán legismertebb indulója lett. Népszerűségét alkalmasint a mi Rákóczi indulónk közelíti meg. Zeneszerzők sora szőtte bele egy-egy kompozíciójába jellegzetes melódiáját. Mi a titka a Marseillaise máig tartó, szinte mágikus hatásának? Miért tudott két évszázadon át a különböző előjelű zsarnoki diktatúrák ellen lázadók zenei inspirálója lenni? (Annak ellenére, hogy ügyeskedő manipulátorok nem egyszer éppen a szabadság-törekvésekkel állították szembe nemesveretű szövegét-dallamát!) A felelet az lehet, hogy a 18. század végének népszerű dallamfordulatait sűrítő melódia páratlan előnyös módon társul a szöveghez. A forradalmi pátosz mellett valami utánozhatatlan őszinteség sugárzik a darabból, melynek megérzéséhez nem szükségeltetik komolyabb irodalmi vagy zenei képzettség. Ismét Juhász Gyulát idézzük: „Halál és élet éneke ez ének,/ Vér és tűz mámorán gyűlt e zene: / A forradalom víg üzenete. ” Ivasivka Mátyás __________________________\ „Szombathelyre vonultunk be sorkatonai szolgálatra, azonban néhány hónapja Pécsre vezényeltek bennünket. A laktanyában szinte kritikán aluli az elhelyezésünk, illetve hiába fordulunk panaszainkkal, észrevételeinkkel az elöljáróinkhoz, nem hallgatnak meg minket, szinte nem is foglalkoztak velünk. Ezért szeretnénk segítségül hívni a sajtó nyilvánosságát.” Mivel a levélen aláírásként csak egy zászlóalj neve szerepelt, ezért először a megbízott pécsi zászlóaljparancsnokot kerestem meg a témával kapcsolatban. Ő nem tudott a levélről, de véleménye szerint már tárgytalan, mert azt a néhány belső problémát, ami felszínre került, sikerült rendezniük. Ennek ellenére egy találkozási lehetőséget kértem a katonákkal, mondják el ők, hogy miért írták a levelet. Hegedűs István százados felajánlotta segítségét a találkozás megszervezéséhez: a reggeli sorakozonál elmondja a katonáknak, hogy egy újságíró bejön a laktanyába a levéllel kapcsolatban, akik tudnak róla, találkozhatnak vele és elmondhatják az észrevételeiket, problémáikat. A laktanyában találkoztam Simon Zoltán alezredessel a zászlóalj parancsnokával. Éppen egy sebtében összehívott megbeszélést tartott a századparancsnokokkal és a sorkatonák közül megválasztott bizalmiakkal, ahol az egység problémáiról, a sorkatonák észrevételeiről, kéréseiről volt szó ... Négyszemközt a katonákkal A zászlóaljparancsnok és a századparancsnokok távozása után, amikor „egyedül” maradtunk a közel 10 bizalmival, teljesen más irányt vett a beszélgetés. Egymás szavába vágva igyekeztek minél többet és minél részletesebben elmondani panaszaikból.- Elvileg mi vagyunk a századbizalmiak, a mi feladatunk, hogy tolmácsoljuk az állomány kérését és panaszait a parancsnokaink, illetve ha ott nem nyer elintézést, a magasabb parancsnokaink felé. Lassan fél éve vagyunk itt, egészen eddig nem volt egyetlen bizalmi sem, a napokban tudtuk meg, hogy valakiket választanunk kell magunk közül erre a feladatra is.- Elvárnánk, hogy itt is ugyanúgy foglalkozzanak és törődjenek velünk, mint korábbi helyünkön Szombathelyen. Nem egy hivatásos tisztet vagy tiszthelyettest csak az érdekelte, hogy a hét végén hazamehessen, nem törődött a mi hazautazásunkkal és egyéb problémáinkkal. Nehézkes a hazautazás- Ha péntek déltől kiengednének a laktanyából bennünket, elvileg 60 óra lenne az eltávozás időtartama és elérnénk a vonatokat, korábban hazaérnénk, illetve több időt tölthetnénk a családdal. Ezzel szemben pénteken délután három órakor engednek ki bennünket a laktanyából, amikorra a legtöbb vonat már elment és csak 10 órás utazással, éjfélre vagy hajnali két órára érünk haza Győrbe, Sopronba, Mosonmagyaróvárra. Amit ténylegesen otthon lehetünk a három napból, az csak 36 óra, mert a többi idő elmegy az utazásra. Szombathelyen megoldották ezt a problémát, ott időben elengedtek mindenkit, illetve ott lényegesen közelebb voltunk az otthonainkhoz, mint itt.- A másik probléma az utazásokkal kapcsolatban, hogy egy hazamenetel közel 800 forintba kerül, az illetményünk pedig havi 1300 forint. Ebből nem futja az utazásra is, viszont hiába van ingyenes hazautazási nyomtatvány, nem kapunk belőle, mert arra hivatkoznak Szombathelyen, hogy elfogyott. Amikor közelebb voltunk a lakóhelyünkhöz - 30-50 kilométerre -, akkor kaptunk ilyen szelvényeket, most hogy 300-400 kilométerre vagyunk az otthoniaktól, nem kapunk?- Két hetet voltunk szolgálatban egyhuzamban és nem kaptuk ki a pihenőt, pedig járt volna 2-3 nap. Itt voltak az elöljáróink, magasabb parancsnokok, azonban a közvetlen parancsnokaink nem vetették fel ezt a problémát nekik. Megértjük, hogy az első időszakosok - akik most vonultak be - nem adhatnak még szolgálatot a kiképzés miatt, ezért ránk, másod időszakosokra hárul a több feladat. Ezt becsülettel meg is csináljuk, de nem látjuk a megfelelő ösztönzést, a hazamenetelt, illletve az ellátási és elhelyezési színvonal javulását. Volt rá példa, hogy 40-50 napot töltöttünk egyfolytában a laktanyában. Lehetetlen, hogy mindig egyéni kerülő utakat kell keresni, ha azt akarjuk, hogy hazaengedjenek. Fürdés lámpaburából-Most újítják fel azokat a szinteket, ahol mi vagyunk. Zuhanyozni szinte lehetetlen, mert szétverték a régi csöveket, újakat tesznek a helyükre, de közben kiderült, hogy egy hónapot száradni kell a falaknak. Lámpaburába engedtünk vizet a csapnál, azzal locsoltuk egymást, így fürödtünk. Vagy átlógtunk a mínusz 10 fokos hidegben egy szál törölközőben a dandár fürdőbe. Már majdnem parancsba is lejött, hogy nem szabad lámpaburával fürdeni.- Elvileg hetente lenne tisztacsere, de egyszer 2 hónapig volt rajtunk ugyanaz a ruha, mert nem cserélték. A végén azzal vádoltak bennünket, hogy nem tisztálkodunk, mert olyan piszkosak voltak az ingek galléljai, hogy szinte már rohadtak. Ha nincs időben tisztacsere, fürdeni sem tudunk, mosni sem tudjuk, ne csodálkozzanak rajta, ne minket okuljanak ezért. Két hetente járna mosószer is, egyszer láttunk talán a 8 hónap alatt. A szolgálatok miatt megemelt norma szerinti étkezés is járna, de ezt sem kapjuk mindig meg.-A tisztek elvárják, hogy mindent megcsináljunk, de ők nem így viszonyulnak a mi kéréseinkhez. Állandó idegfeszültségben vagyunk, hogy mikor sikerül kibulizni a hazautazást, illetve úgy beosztani a szolgálatokat, hogy ne üsse egymást a kettő. Még a pihenőidő alatt sem tudják elnézni, ha olvasunk vagy alszunk, egyből küldenek takarítani. A parancsnok másképp látja Simon Zoltán alezredesnek a zászlóalj parancsnokának részben ismerősek ezek a panaszok, problémák.-A Magyar Honvédség laktanyái közül a szombathelyi az egyik legjobban felszerelt, legjobban ellátott, itt megszokták a katonák a jó elhelyezési és egyéb körülményeket. A pécsi laktanya elmarad ettől a színvonaltól, természetes dolog, hogy hiányolják a katonák a megszokott kényelmet. Az átvezényelt hivatásos katonák is ugyanazon a szinten vannak elhelyezve, ahol a sorállomány, az ő helyzetük is hasonlóan nehéz, talán ebből fakad, hogy egy kicsit másképp végzik a feladataikat, saját problémáikkal vannak elfoglalva, nem jut annyi figyelem a sorállományra.- Áttérve a bizalmiak megválasztására, a bevonulások után, a kötelékek megalakulásával most van itt az ideje, hogy minden század, kisebb egység bizalmiakat válasszon, akik később a sorkatonák érdekeit képviselik. Egy jól működő parancsnoki rendszerben nem lenne szükség külön az érdekvédelemre, mert minden parancsnoknak érdeke, hogy a katonáinak a legjobbat biztosítsa, mert akkor többet is várhat el tőlük. Ez a kialalkult érdekvédelmi rendszer a parancsnoki tevékenység kritikája is, mert ha nem kellett volna létrehozni, az azt jelentené, hogy mindenhol egyformán szem előtt tartják a katonák érdekeit. De tömegesen előfordultak olyan problémák, amelyeket csak egy érdekvédelmi szervezeti rendszer felállításával lehet kideríteni, illetve orvosolni. Ez néhol egyirányú csatorna, mert hiába mondják el a bizalmiak a problémákat, ennek ellenére nem orvosolják azokat. Természetesen vannak objektív határai is ennek a dolognak, mert egy bizonyos ponton túl nem lehet javítani például az ellátást, a hazautazást, egyebeket. A problémák orvosolhatók- A problémák 90 százaléka orvosolható. Évtizedek óta két központi kérdéssel foglalkoznak a katonák a legtöbbet, az egyik az ellátás, a másik a hazautazás. Korábban voltak a bánásmóddal kapcsolatos visszajelzések is, de ezek mára megszűntek. Nem jellemző, hogy kimaradjanak a tisztacserék, ez némi szervezési hiba és nehézség miatt fordult elő.- Felújítják a fürdőket, kicserélik a vezetékeket, meg kell szokniuk a katonáknak, hogy nem akkor mennek fürdeni amikor akarnak, hanem amikor ez biztosítva van nekik a dandár fürdőjében. Most van kialakulóban az ütemes katonai rend, ezért adódik a sok probléma, de objektiven nem különbözik az ide vezényelt katonák helyezete a tüzér dandárnál szolgálatot teljesítőkétől.- A hazautazásnál arra törekszünk, hogy a vonatok indulásához igazítsuk a katonák kiengedését a laktanyából. Az ingyenes hazautazási nyomtatványok elfogytak, lehetőség szerint pótoljuk a szelvényeket. A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítania a parancsnokoknak a pihenőidő betartására. Hajdú Zsolt Már szerelik az új mosdókat a katonák Öngól Si tacuisses, philosophus mansisses -(ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna) - így mondták a latinok. Ha nem írtam volna meg február 18-án, az Új Dunántúli Naplóban megjelent Nyelvcsapások című gloszszámat, akkor nem kellene most bevallanom, hogy szép kis öngólt lőttem. Legbölcsebb barátom figyelmeztetett: a millennium két n-nel iratik. Igaza volt, mert miile (ezer) és az annus (év) rejtőzik benne. Ez a tény számomra igen arcpirító, hiszen gimnázista koromban komolyan kellett vennem a latin nyelv tanulását, mert orvosnak készültem. Az orvosok akkor még a kórházakban a betegágy mellett egymással latinul diskuráltak, hogy (a rossz nyelvek szerint) a beteg is szokja meg a holt nyelvet. Engedjék meg, hogy az annus szó ürügyén kissé elmerengjek a holtnak hitt nyelv furcsaságain. Az annus - mint idéztem már - évet jelent. Ha takarékoskodunk az n-betűvel, mindjárt más lesz az értelme két változatban is. Az anus (hímnemű szó) gyűrűt jelent. Az anus (nőnemben) idős asszonyt. A betűkkel a magyarban is baj van, ha nem kellő a számuk. Áz anyósok tudják igazán megmondani, mi a különbség a meny és a menny'között. A hölgyek újságjában a Kalendárium rovatban bájos csacskaságokat olvastam: az „anno”, illetve „annulus” gyűrűt, övét jelent, utalva a Zodiákusra. Az „anno” tényleg év, de olaszul, az „annulus” viszont nincs a latin szótáramban, ez évecskét jelentene, de semmiesetre sem övét, vagy gyűrűt. A téma végkép belém gyűrűzött, mert kedvenc napilapomban is olvastam említésre méltót. Megfelelő tisztelettel idézem, mert tanártól tanultam: „ezért befejezésül (ring) azaz (bokszkesztyű) és rivaldafény helyett az okos szó és tapasztalás eltérő nézőpontokat is közelíteni képes meggyőző erejét ajánlom.” - Eddig úgy tudtam, hogy a ring németül és angolul egyaránt gyűrűt, a sportban szorítót jelent. Sapienti sat! Február 29-én reggel 8 órakor kellemes női hang értesít a Petőfi rádióból arról, hogy ma van a szökőnap. Gyorsan megnéztem a naptáromat, ott huszonnegyediké volt a szökőnap. Hírmondani csak pontosan, szépen ... Á kalendáriumot, úgy tűnik, egyesek nem forgatják eléggé alaposan. Az egyik pécsi reklámújságban pontos felhomályosítást kaptam Gyertyaszentelő ünnepéről, (febr. 2.), amit a cikkíró praktikus tömörséggel összevont a Balázs napi (febr. 3.) - áldással, ami szintén gyertyával történik. A kérdést megvilágítja Babits Mihály két versének gyertyája. Rekonvaleszcencia Szekszárd, 1925, Gyertyaszentelő Szép téli napsugár! A föld most lombtalan, de arany: mint munkálatlan aranymű. Mária ünnepére ballag az anyóka a templomba. Vén tüdeje issza a harangszót . .. Balázsolás Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs! Gyerekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike ... Babits nemcsak költő és író, hanem latintanár is volt. Nem tekintem tanítványának azt az újságírót, aki az egyik pécsi reklámújságban a következő sorokat alkotta: Bodor Pál író a MÚOSZ elnöke, aki írásait Diumusz néven is jegyzi, köztiszteletben áll az újságírók és olvasók nagy csoportja körében. - Ez lehet, de nevét (Diurnus) nem tudják leírni két hiba nélkül. Hogy a latin nyelv ismerete mennyire fontos, idézni szeretnék dr. Jánosdeák Egon: A latinra alapozni lehet című cikkéből, amely a Magyar Nemzet (1992. március 12.,) hasábjain jelent meg. „Az angol nem helyettesítheti a latint, általánosságban, így a középiskolai oktatásban sem. Elég azon felsőfokú végzettségűek siralmas nyelvismeretére utalnom, akik, mivel latint nem tanultak, de angolt igen, akár a saját szakterületükön előforduló idegen szavak egy részét is az angolból kiindulva próbálják értelmezni, nem megnyugtató sikerrel. Sőt angol eredetűeknek vélnek olyan szavakat, amelyek nem azok. Bátor vagyok kijelenteni továbbá azt is, hogy a latin nyelvtan kristálytiszta logikai rendszere, a nyelv tömörsége, kifejezésmódjának pontossága, a fiatalok számára olyan értelmi pallérozást biztosít, amilyet más nyelv aligha. Ha figyelembe vesszük, hogy többé-kevésbé a latin volt az alapja számos nyugati nyelv fejlődésének, akkor állíthatjuk, hogy a modern nyugati nyelvek elsajátításának szilárd alapja csakis a latin lehet.” Ilyen szépen én nem tudok fogalmazni, de az anglomániához nekem is lenne majd néhány keresetlen szavam, ha szócsépléseimmel beleférek még az újságba. Dr. Marth Sándor
