Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-21 / 110. szám
1992. április 21., kedd aj Dunántúli napló 5 Jegyzet Lepkeröptető Nem kell Makovecznek prókátor, mindennemű kihívásra megvalósított álmaival ad csattanós választ. Miként Sevillában is megtette azt. Kiváló építészünk Magyarországról vitt egy kis nemzeti színt a világkiállításra, hozzáértő, - szorgos mesteremberekre hagyatkozva csak. A vasárnap esti televíziós műsor bárkit meggyőzhetett; nemcsak a korábban ránk erőltetett mű-árvalányhajjal és délibábos pusztával jellemezhetjük önmagunk, lehet történelmünkhöz értő módon is fordulni. S kimondani a sokszor kimondhatatlant: a nemzetben, magyarságban való gondolkodás nem holmi megmosolyognivaló, naftalinszagú avitt dolog. Van jogunk újraéleszteni, hozzáértőn, másokat nem sértőn formába önteni. így áll Spanyolföldön ünnepeink külsejével, harangzúgásával egy cseppnyi, e vidékről való múlt és jelen a díjazott, ám az asztalfiában maradt lepke-röptető helyén. Amit korábban ritkán tapasztalhattunk, felülkerekedett a szebb, a jobb, az értékesebb. A mögöttes építész vita - esztétikába burkolt politikai csatározás - csitulni látszik. (Átmenetileg.) Éppen soknemzetiségű Baranyánkból, horvátok, szerbek, németaikúak megszórta vidékünkről illik ezt szóvá tenni, ahol negyvenöt után a kényszerű ki- és betelepítések sodrában tradíciót teremtőn fogalmazódott meg az együttélés békéje. Ahol megannyi ízt plántáltak egymásba idegyökereztetett népek, sajátos kultúrájukkal, vállalt hitükkel, mentalitásukkal. Felvidékről, Székelyföldről hozva, Délről átmenekítve, vagy éppen a lepke-zártság feloldását követően a hatvanas évek utazásai okán Nyugatról. E szűkebb régiónkban kötelesség az egymás iránti tisztelet és megbecsülés, itt senkit sem sérthet, ha valaki más nyelven beszél, másképpen keltezi ünnepi szokásait akár a húsvétolás feltámadásában. Időnként a nagyvilágban járva tapasztaltam: büszkék népük, eleik felhalmozott teljesítményére. Sehol sem szégyellik identitásukat, sőt külsőségekben is fölvállalják a nemzeti kötődést. Csak minket zavar, ha valaki elfeledett, elfeledni kényszerített tradíciókért kiált. Ha nemzeti értékeket próbál holttából éleszteni. Nem lesz könnyű, de újra kell határozni helyünk, szerepünk a tágabb-szűkebb nagyvilágban. Rátalálva kultúránk örökérvényű kincseire, melyekből feltehetően, mint minden nemzetnek, bőven akad. A velünk élő etnikumoknak, nemzetiségeknek tartozunk evvel, hiszen más ízű nyelvükben és a más színű kultúrájukban, az azt megőrző törekvéseikben csak így lehetünk igaz, s nem kétszínű partnerek. így tudunk csak hihető válaszokat adni sokasodó kérdéseikre, kéréseikre. Ez ad jogot szándékaik maradéktalan elfogadására, mi több, értük cselekvésre. Baranyában is, másutt is. Kozma Ferenc A Martyn Ferenc Alapítvány díjainak odaítéléséről Az alapítvány Martyn Ferenc Kossuth díjas festőművésznek a magyar államra hagyott pénzösszegéből 1990 március 9-én jött létre. Az alaptőke kamatait díj illetve ösztöndíj formájában kétévenként ítéli oda az alapítvány erre felkért bizottsága, melynek tagjai: Csuhái Istx’án, Vári Éva, Várnagy Péter, Vidákovics Antal Az 1991 július 19-én díjra és ösztöndíjakra együttesen meghirdetett pályázat eredményéről már tájékoztattuk az érdeklődőket, a Martyn Ferenc díj 15o ezer forinttal járó elismerésének odaítélését a bizottság későbbi időpontra halasztotta a következő indokok miatt: a díjra benyújtott pályázatok alapján a bizottság szándéka, mely szerint a díjat az Alapító Okiratban meghatározott művészeti kör teljességének figyelembe vételével ítélje oda, nem érvényesíthető. Ézért felkéri mindazokat az intézményeket és magánszemély, amelyek ill. akik a Martyn Ferenc díj odaítélésére javaslatot kívánnak tenni, azt írásos indoklásukkal 1992 május 9-ig juttassák el Pécs M. J. Város Polgármesteri Hivatala Intézményirányító Irodájához. (Pécs, Széchenyi tér 1. III. emelet 110. szoba). Javasolni lehet azok közül az alkotók közül, akik művészi tevékenységüket Pécsett vagy Baranyában folytatják a képzőművészet, iparművészet, művészrestaurálás, fotóművészet, nTűvészettörténet, zenetörténet, zeneművészet, színház- és táncművészet, építőművészet és irodalom területén. A bizottság a várható javaslatok és a korábbi pályázatok együttes értékelésével kíván dönteni a Díj kiadásáról, legkésőbb 1992 május 25-ig. A nem nyert pályázatok átvehetők a városháza 110-es szobájában. Az alapítvány nyitott, a bizottság örömmel és köszönettel fogadja, ha a művészetek barátai - intézmények és magánszemélyek - lehetőségeikhez mérten hozzájárulnak az alaptőke növeléséhez s így az értékes alkotói munka nagyobb arányú támogatásához. Az alapítvány bankszámlája: az OTP Baranya Megyei Igazgatóságánál vezetett 581-011709-6 sz. számla, a befizetett összeg az adóalapból levonható. Dr. Hárs Éva kuratóriumi elnök Foki Józsefné titkár Jól érzi magát a harmadik újszíves Jól érzi magát Pintér Miklós 52 éves, kesztölci nyugdíjas, akinek a mellkasába csütörtökön este új szívet ültettek be a SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinikáján. A harmadik újszíves - miként dr. Bíró Gábor, a klinika orvosi ügyeletének vezetője vasárnap elmondta - a szívátültetés utáni harmadik napon már felkelt az ágyból, és néhány lépést tett. Jó étvággyal evett, rádiót hallgat, beszélget, fogadja családját. Pintér Miklós előreláthatólag néhány hétig még a steril szoba lakója lesz. Bosnyák húsvét Szigetváron Csendes hétvége az ügyeleteken A mentők úgy kezdték, hogy „hála istennek nem történi semmi különös”. És ha a rendőrök is csak kisebb közlekedési balesetekről és nem túlzottan jelentős értékek eltulajdonításával járó betörésekről, a tűzoltóság pedig mindössze egy apró avartűzről számolt be, akkor valóban csendes ünnepünk volt. Az orvosoktól is hasonló információkat kaptunk: mindenütt csekély volt a betegforgalom. Előfordult ugyan túlevés miatti epegörcs, hasmenés, ezenkívül egy-egy ujj- és csuklótörés, bokarándulás, de öszszességében a megszokottnál kevesebben jelentkeztek az ügyeleteken. A tavaszi időszakra jellemző, sajnos mind gyakoribb kutyaharapásokról, macskakaparásokról kaptunk tájékoztatást, a 400 ágyas klinika ügyeleti szolgálatának orvosától, de berúgott, berúgatott gyermekkel ezen a húsvéthétfőn nem volt dolguk. A vendéglátóhelyek közül jónéhány ki sem nyitott, talán azért, mert üzemeltetőik, vagy tulajdonosaik előre megsejtették a forgalom hiányát. Mától rendes kerékvágásba zökken vissza az élet. Elmúltak az ünnepek. Csendesen. Emberközelben, szeretetben. Ahogy illik. Mint megtudtuk, még az esetleg agyondögönyözött, vagy éppen - mert előfordult már - nyúlfigurás csokoládéval, csokipapírral etetett apró húsvéti tapsifülesek is gyógyíthatók, reggel 7 órától Pécsett, a Megyeri úti állatkórházban. Ruzsinszkv Hazaérkeztek az ápolónők Az utazás fáradalmaitól eltekintve egészségesen érkeztek meg vasárnap késő este Rómából Ferihegyre azok a magyar ápolónők, akik napokkal korábban úgy döntöttek: hazatérnek az ENSZ Biztonsági Tanácsa által embargó alá helyezett Líbiából. A tizenöt tagú csoport szombaton a líbiai-tunéziai határon kelt át, majd repülőgéppel Tuniszba folytatta útját. Vasárnap érkeztek Rómába, s az olasz fővárosban működő magyar nagykövetség közreműködésével kaptak helyet a MALÉV 401-es járatán, így már itthon tölthették Húsvét hétfőjét. (A korábbi híradások hétfőre jelezték érkezésüket.) Utaztatásukról mindkét arab országban és Olaszországban is a magyar nagykövetségek, illetve konzuli részlegeik gondoskodtak, költségeik fedezésére konzuli segélyben részesültek.- Száz évvel ezelőtt Szigetvár lakóinak fele bosnyák volt, csupán a századfordulót követő években kezdődött az asszimiláció - mondta a bosnyák húsvét tegnapi rendezvénysorozatának megnyitóján Darázsi Mátyás, a város polgármestere. Az akkoriban 6000 lakost számláló Szigetváron 3000 volt a bosnyák, akiknek ősei a kutatások szerint a törökökkel érkeztek és telepedtek le magyarhonban. Manapság egyre kevesebben vannak, ezért érdekes, amit Pálffy Cézár felvállalt: fotókon megörökíteni a bosnyákok leszármazottak, többségükben idős embereket - a portré-kiállítás tegnap a nyílt meg a Helytörténeti Múzeumban. A múzeum udvara volt a színhelye a bosnyák népi játékoknak: az I. számú általános iskola néptánccsoportja elevenítette fel a manapság csak könyvekből ismert mondókákat, csúfolódásokat. S persze a valódi bosnyák tojásütést, ami nem más, mint hogy bizonyos távolságból fémpénzt kell dobni a tojásba. Persze volt énekszó, amelyre piros masnis leánykák és kalapos legénykék ropták a táncot, a szépszámú közönség legnagyobb örömére. A házigazdák - a Tinódi Művelődési Központ és a Bosnyák Hagyományőrző Klub - ételről, italról is gondoskodtak, akinek kedve volt, megízlelhette az igazi bosnyák ételeket, így például a százrétűt, a sztaramicát, a töltött répát, fehér és vörös borokat. Az esti órákban táncházat tartottak, este pedig muszola bál volt az Oroszlán étteremben. R. N. Hősin ak húsvéti hagyományokat elevenítettek fel a gyerekek Fotó: Kóródi Gábor Hegedűszó mellett mulattak a vendégek Sasváriék pincéjénél Fotó: Läufer László Jó hírek, szép szavak Hiába viszik az utolsó kenetét az asszonyok - Jézus sírja üres. Nemcsak az angyal szolgál a jó hírrel, de maga Jézus - Jerusaleem felől Emmaus felé haladván - a tanítványokkal is elbeszélget. Mire felocsúdnak, kivel váltottak szót, Jézus el is tűnik. A jó hír, a remény ünnepe össze is gyűjt barátokat-rokonokat Bolyban, ki tudja mióta. Zöld a fű, vidáman és pimaszul fütyürészget a szél Sasvári Attiláéknak, a Bolygó Kft. boltosának pincéje előtt, ahol oly népes vendégseregnek kell töltögetni a lopóból, hogy hátrálni kell a fotómasinával - legalább az asztal körül nyüzsgők beleférjenek a képbe. Külügyminisztériumi főeladó, paksi mérnök, szépasszony egyaránt. Agnes, a feleség pedig ki tudja hányféle süteményből és a savanykás Juhfarkból kínál kostolót, hogy a göteborgi Fábián József, a mohácsi Sipos Ferencék. vagy a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát könyvelője, Békési János ételben-italban ne szenvedjenek hiányt az adomák félidejéhez érve. Volt idő, hogy az éppilyen savanykás, ám csak ecetes víz is jó volt szomjoltónak, amit a valahai uraság kínált. Hanem Csaba Andor, a prímás sem tágít az asztaltól, olyan szívhez szóló borongóst, majd vidámat húz, mintha a vonó húrjait akarná kirojtolni.- Édesanyám hetven éves, mondja Békési -, de jól emlékszik, már fiatalon a testvéreivel mosogattak, nagy igyekezettel készültek „Emmauszra.” A tanyítványok, tudvalévő, bort és kenyeret adtak a jövevénynek, nem is sejtvén, hogy Jézus a vándor...- Jellemző ez az egész környékre - mondja a háziasszony - Töttösre, Szederkényre is.-... Azt is énekelték - mondja Békési János már lenn a pincében, a dongára könyökölve, - hogy „Valamikor fehér rózsa volt a boldogságom ...”- Na és a férfiak idelenn feledkeztek és hajnalig verték a blattot! Ezen itt ni! - replikázik az asszony a frissen megszívott lopóval a vállán. A pincelejáratnál sürgölődő kislány, Sasvári Kati - kezében kólásüveget szorongatva -, maga is bólogat. És persze mosolyog, mint a bólyi házakat simogató napfény. Fényes itt ma Bolyban valamennyi présház, akár a kislány vendégeken elrévedő mosolya. B. R. Pax Romana kongresszus Lillafüreden Seregély Istvánnak, a Magyar Püspöki Kar elnökének igehirdetésével kezdődött meg a lillafüredi Palota Szállóban húsvét hétfőn, „Keresztények és szabadság” címmel a Katolikus-Magyar Értelmiségi Mozgalom 34. Pax" Romana kongresszüsa. A nemzetközi Pax Romana Mozgalom - amely a világ országainak katolikus értelmiségi szervezeteit foglalja magába - 1921-ben alakult. A magyar Pax Romana ennek alapító tagja volt. A szervezet legfőbb célja, hogy képviselje a magyar katolikus laikus értelmiséget Európában és az egész világon, valamint elősegítse a keresztények ökumenikus egységét és szolgálja az egyetemes magyarság ügyét. A magyar Pax Romana Mozgalom feladatának tekinti azt is, hogy munkálkodjon a magyar katolikus értelmiség hitműveltségi képzésén, a modern világkép és a keresztény hit összhangjának kialakításán. Az április 26-ig, azaz fehér vasárnapig tartó tanácskozásra meghívást kaptak a környező országokban és a Nyugaton élő magyarság képviselői is. Bolyban bolyongva, emmauszi tanítványként
