Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-13 / 103. szám
1992. április 13., hétfő új Dunántúli napló 7 Pécsi orgonák Kassától Szegedig Az Angster gyár életéből Sörcsavar Veszély jobbról? Új Hitler fenyeget? A német Bild Zeitung címoldalának sokkoló kérdőjelére a válasz ugyanott az, hogy a két legutóbbi NSZK-beli választás eredménye „a legsúlyosabb választási katasztrófa a náci idők óta”. Miért ez a drámai tálalás? Mivel az egyébként konzervatív irányzatú lap szerint, ha most általános választásokat tartanának Németországban, a barnák a harmadik legjelentősebb politikai erőt jelentenék az országban. Mit jelent ez a számok nyelvén? Azt, hogy 1928-ban a Hitler-párt mindössze a szavazatok 2,6 százalékát szerezte meg, viszont 1930-ban - három évvel a hatalomváltás előtt - 18,3 százalékot, tehát nagyságrendileg annyit, mint most a radikális jobboldaliak. Annak idején „6 millió munkanélküli volt Németországban, most 3 millió van, de a szám növekedhet” - így a Bild, amely megállapítja: „A nagy többségnek jól megy, mindenkinek megvan a maga autója, de létezik egy szegény kisebbség is. És veszélyes fejleményekkel kell szembenézni”. Tetszik, nem tetszik, tény, hogy „ha a nem szavazókat, a jobboldali radikálisokat és az örök ellenzéki zöldeket leírjuk, alig a választók fele kötődik a néppártokhoz. S ami nagyobb baj: a radikális jobboldal randalírozói terrorizálják a városokat, lázítják az embereket”. Németországban! Kocsis Tamás Japán segítség A japán kormány műszaki segélynyújtási programja keretében ajánlotta fel Magyarországnak, hogy Japán az ország egy légszennyezettségi szempontból kritikus térségére komplex levegőtisztaság-védelmi tervet készíttet. Szakembereket, mérőműszereket és berendezéseket biztosít a tanulmány elkészítéséhez és a szükséges mérések elvégzéséhez. Azért esett a választás a Sajó-völgyére, mivel levegőtisztaság-védelmi szempontból egyik legsúlyosabban veszélyeztetett térség. Az 1993. év közepére elkészülő terv megvalósíthatósági tanulmányként is fog szolgálni a japán kormány által felajánlott környezetvédelmi hitel igénybevételére. Egyik legtökéletesebb és leghathatósabb hangszerünk az orgona. Eredete az ókorba nyúlik vissza, és ősének a pánsípot tartják. A legrégibb ismert orgona a víziorgona, amit Alexandriában készítettek Kr. e. a II. században és sok évszázados útnak kellett levezetnie a mai értelemben vett orgonáig. Pécs városa az évszázadok során mindig vezető szerepet töltött be a magyar orgonaépítésben. A középkorban a történelmi Magyarország városai közül is kiemelkedett orgonaépítő tevékenységével. A domonkos rendházban fejlett orgonakultúra alakult ki, különösen a XV -XVI. századforduló idejében. Nagy hírű orgonaépítő egyénisége is van a városnak ebben az időben: Steck János. A közel másfél évszázados török hódoltság alatt Pécs legtöbb orgonája teljesen elpusztult. A XIX. század elején ismét jelentős egyéniség telepedett le Pécsett Focht Ferenc személyében, akinek néhány orgonája még ma is megtalálható környékünkön. 1867-ben Angster József alapítja meg önálló orgonaépítő műhelyét Pécsett, szinte egyidőben a Littke pezsgőgyárral, a Hamerli kesztyűgyárral, a Zsolnay kerámiagyárral és ezekhez hasonlóan a kis műhely néhány évtized alatt gyárrá fejlődik, egyúttal európai hírnévre is emelkedik. Az Angster orgonagyár a maga nemében Magyarországon a legnagyobb és legismertebb. A gyáralapító Angster József a dél-baranyai - ma jugoszláv területre eső - Kácsfalu szülötte (1834). A parasztfiúból asztalossegéd, majd 10 éves nyugat-európai vándorútja során orgonaépítő lett. Hosszú időt töltött Bécsben, Németországban, és végül 3 évet Párizsban a világhírű Cavaille-Coll orgonaépítő mesternél. 1866-ban a legnagyobb szinten képzett orgonaépítőként tér haza és egy év múlva Pécsre költözik, megalkotja mesterművét a zsinagóga részére. Ennek nagy sikere nyomán szaporodnak a megrendelések. .Az ismeretlenségből kiemelkedett mester nemzetközi hírére utal, hogy 1887. január 4-én egy bécsi világlap címoldalán jelenik portréja 100. műve, a pécsi székesegyház orgonája munkáinak megkezdése során. A lap hosszú cikkben méltatja munkásságát, melyben szakirodalmi tevékenység is helyet kapott. A századfordulón alig van már megyéje a történelmi Magyarországnak, ahol ne volna fellelhető Angsterék hangszere. A nagyobb alkotások közül kiemelkedik a pécsi zsinagóga orgonája, a kalocsai, kassai, pécsi székesegyház és a pesti Szent István bazilika orgonája, majd Angster József két fia, Emil és Oszkár idejéből ugyancsak a pesti Zeneművészeti főiskola, az egri székesegyház és a szegedi Fogadalmi templom európai hírű orgonája 5 manuálos játszóasztalával, 136 változatával. Az államosítás előtti utolsó évtizedben az alapító unokái vették át a gyár vezetését. Közel négy évtizeden át nem említették Angster József nevét, az orgonagyár tevékenységét sem a sajtóban, sem rádióban. A megszüntetett gyár „klerikális hangszereket” készített. Csak az utóbbi néhány évben kezdtek megjelenni cikkek, elhangzottak rádióbeszélgetések és készült tv-film is, de Pécs történetéből hiányzik máig egy idevágó, szakmai szempontokat is felölelő monográfia kiadása. A történet pedig példaértékű, sajátosan fordulatos, színes. Az orgonagyár emlékét - levéltárban és múzeumban őrzött dokumentumok mellett - a Városszépítő és Városvédő Egyesület részéről elhelyezett emléktábla őrzi a Mária (Déryné) utca 35. számú ház falán. Április 16-án csütörtökön 17 órai kezdettel a Művészetek Háza (Széchenyi tér 7/8.) I. emeleti nagytermében Angster József az orgonagyár egyik volt vezetőjének vetítettképes előadására kerül sor „Képek az Angster orgonagyár életéből” címmel^ amin az orgonagyártás és az Angster orgonagyár iránt érdeklődők megjelenését szívesen veszi az előadást szervező Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület. Dr. Marton István Gondoltak egyet a pécsi Pannónia Sörgyárban. Nevezetesen: meg akarták határozni a kereskedőknek, vendéglátósoknak, mennyi Szalon sört és mennyi minőségit rendeljenek tőlük. Ezt az enyhén szólva is furcsa üzleti magatartást az érintettek csodálkozással fogadták, s jogosnak gondolt panaszukkal megkeresték a megyei érdekképviseleti szervezetüket, a kereskedők egyesületét, majd immáron közösen, a pécsi sörgyárat. Tiltakozásuk nem bizonyult eredménytelennek . . .- Az önök intézkedése az elosztásos rendszerre emlékeztetett. Miért volt szükség ilyen lépésre?- Nézze, az alapvető célunk, hogy minél több minőségi sört adjunk el - válaszolt Freund Ferencné, a Pannónia Sörgyár értékesítési osztályvezetője -, hiszen az érdekeink is ezt kívánják.- Nyílván gazdaságiak?- Természetesen. A minőségi söreink - Gilde, Zengő, Misina, Márciusi, Barna - drágábbak a Szalonnál, így ezek nyereségtartalma is nagyobb. Az azonban félreértésből adódott, hogy bármilyen kvótát meghatározunk, egyszerűen arról volt szó, hogy az eddiginél jobban próbáljuk meg kiajánlani minőségi termékeinket a A forgószél évszázadokon keresztül, de főleg az utolsó században szétszórta a népet a világ minden tájára. Sajnos, családomat sem kímélte, az enyémek Ausztráliába kerültek. Az ünnepek, mint mindenütt, ajándékváltással járnak. Az esetem még karácsonyi, de most a húsvét következik. Nem hiszem, hogy változást remélhetek, mert az szinte hihetetlen. Nos a karácsonyi tortúra hogy is történt? Feladhatok én akár húsz csomagot is, de az az 500 grammot (50 dkg) nem haladhatja meg. Nos, az egyik kis csomag 509 gramm volt, a 9 gramm miatt haza kellett hoznom és csökkenteni a súlyt, a másik kis csomagot ugyan nem találták súlyosnak, hanem 2 doboz cigaretta miatt kellett hazahoznom. Nos eztán jön a java. Mindkét kisunokámnak egy-egy mesekönyv, ami külön-külön volt csomagolva ugyan, de mindkettő többet nyomott az engedélyezett 500 grammnál. Látták ugyan, hogy könyv, de megkértek, vegyek ki belőle, csak akkor veszik fel. Hát igen, ilyenkor az ember kereskedelem, a vendéglátás felé. Lehet, hogy ez erőszakosságnak tűnt, nem ez volt a szándékunk, a kialakult helyzet nekünk is nagyon kellemetlen.- Hozzátenném, már csak azért is, mert tudtommal bármelyik magyar sörgyártól rendelhetnek a kereskedők, vendéglátósok, aztán itt vannak az import sörök . . .-Ez pontosan így van. Tudomásul kell vennünk, hogy a Szalon nagyon kedvelt, mint ahogy azt is, hogy a sörfogyasztási szokást nem nekünk kell megváltoztatni, hanem alkalmazkodnunk szükséges. Egyébként gyárunk kapacitásának 90 százalékában Szalont állítunk elő, ami mintegy egy 900 000 hektolitert jelent.- Ezek szerint nem fog diktálni a sörgyár?- Eddig sem szerettünk volna, s ezután sem tesszük. Azonban igyekezni fogunk, hogy kulturált kereskedelmi módszerekkel minél több minőségi sört adjunk el a kereskedelmen, vendéglátáson keresztül. A sörgyár, valamint a kereskedelem és a vendéglátás képviselői a közeljövőben ismét leülnek tárgyalni, s- tisztázzák a fenálló félreértéseket. Vagy ha úgy tetszik, kiegyenesítik a sörcsavart. Roszprim N. nem csoda, ha a fejét veszti. Nem mondtam csúnyát igaz, de talán kissé keményebben kérdeztem, hogy a könyv melyik részéből vegyem ki a felesleges betűket. Most így utólag kérem annak a szőke hölgynek az elnézését, hisz ő csak az utasítást hajtotta végre. Végül a könyveket felvették. Most nem oly rég az unokáim a csokoládémikulást darálva kapták meg. Karácsonyra 1 kg szaloncukrot két csomagban kell feladni, mert egybe úgy gyári csomagolásban nem adhatom fel. Hadd jegyezzem meg, én egybe csomagolva kapom az Ausztráliából feladott csomagot légipostán, még ha 5 kg-os is. Ebben az országban miért nem adhatom fel egy csomagban? Bécsben már fel lehet adni. Jön a húsvét, újra ajándékozás a messze élő hozzátartozóknak, ígérem az 500 grammot betartom. A mesekönyvet gyártókhoz az a kérésem, csináljanak olyan diétás mesekönyveket is, amelyik nem hízik az 500 gramm fölé. Farkas Pál w <m Ötszáz gramm Szálkák Mankók Két pár mankó árválkodik a lakásomban. Már nincs rájuk szükség - szerencsénkre-, így aztán csak porfogók. Kidobni mégsincs szívem, hátha ... Bár azt az ellenségemnek se kívánom, hogy használnia kelljen. Ahogy beszélgetek, vállalkozó ismerőseimmel a gazdasági helyzet(ük)ről, gondolatban mindinkább felértékelődik bennem a két pár, jóideje haszontalanná vált mankó. A gazdaságnak most aztán tényleg mankóra lenne szüksége, vagy legalábbis segítő kezekre, hogy ismét önállóan járni tudjon! Kevesebb adó és egyéb elvonás, alacsonyabb kamatú hitellehetőség és egy sor más kedvezmény, hogy ezekkel a mankókkal legalább az legyen járóképes, akinek még nem hiányzik egyik lába sem. Ez a csőd-lavina - félő - nincs tekintettel senkire, s azt is mozgás(fizetésjképtelenné teszi, aki önállóan is tudna járni a maga útján, mégha mankóval is tanulna ismét előre haladni! A nemfizetési körjátékkal egyik cég rúgja ki a másik lába alól a talajt, s így aztán szinte mindannyian a földre esnek. Kétüteműek Hajdanán magam is de büszkén feszítettem első Trabantomban. Azóta két kis Polski FIAT után negyedik éve nyüstölöm álmaim autóját, a Skodámat. Jó. tudom, ez is messze van a csúcstechnikától, de van! És egyelőre még -legalábbis remélem - fenn tudom tartani. De ne kanyarodjak el a kétüteműektől. Minap írtam arról, hogy egy pécsi alapítvány „hadat üzent” a kétütemű járműveknek. Ez a „hadüzenet” valójában nem a csatabárd kiásását jelenti, hanem segítséget, hogy a jó öreg Trabantok ne szennyezzék annyira a levegőt. Ezt olvasván egy trabantos barátom nekem szegezte a kérdést: „Miért csak minket okolnak mindig a levegőszennyezésért?!”. És elmesélte egy jellemző esetét.íme:- Csúcsforgalom Pécsett, a megállóból kiindulni szándékozó buszt udvariasan magam elé engedem. De bárcsak ne tettem volna! Hogy az mennyi füstöt okádott a képembe! Néha alig láttam, s tisztességgel megköhögtetett a koromfekete füstfelhő. Lemaradtam egy kissé, hogy ne kelljen mindent mellre szívnom és lássak is végre, erre a mögöttem haladók olyan dudakoncerttel és villogtatással válaszoltak, hogy azt hittem, itt a világ vége. Szerencsémre az első kereszteződésnél le tudtam kanyarodni a busz mögül... Hát így szidjanak csakis minket, kétütemű járgányosokat! Megállapodás Cégvezető barátom egy Megállapodást tesz elém, hogy fussam át, milyen feltételeket szab(na) neki az egyik alvállalkozó-jelölt. Olvasás közben egyre az az érzésem, mintha nem is a cégtulajdonos, hanem az alvállalkozó diktálná a feltételeket: a rizikó és az összes, munkavégzéssel kapcsolatos rezsi a cégtulajdonost terheli, akkor is, ha az alvállalkozó képtelen ezért-azért eredményt produkálni, ha viszont valamit is hoz a konyhára, az önnönmagának megállapított tisztes havi javadalmazásán felül vastagon megilleti jutalék is. Emellett másirányú elfoglaltságaira is használhatja a cég telefonját, faxát, miegyebet és kocsipénzt az ilyen „maszek” munkáihoz is elszámolhat.- Aláírtad? - kérdem, bár ismerem, nem balek ennyire.- Meszet ettem? - kérdi csodálkozva. - Ha ilyen hülye lennék, már rég nem lenne meg, sőt, sose lett volna cégem! Az egészben az dühít, hogy az illető államnak képzeli magát, hogy neki mindent szabad, engem meg fejőstehénnek néz. Hiába, na, az állami monopóliumot senki élő emberfia ne akarja kisajátítani! Mert amit szabad ... Belépő' Ritkán látott ismerősöm meséli az esetét:- Átalakult a cégem kft.-vé, s hogy biztonságban érezhessük magunkat, hogy nem válunk munkanélkülivé, ki-ki annyi készpénzzel szállt be, amennyit csak elő tudott kaparni. Az én munkakörömre is kiszámították, hogy havonta mennyit kell termelnem a közösbe, de menet közben derült csak ki, hogy ha meggebedek se tudok annyi pénzt a munkámmal meghozni. Már csak azért sem, mert szinte megfizethetetlenül magasra szabták a tarifáimat. Amikor láttam, hogy fuccs az egésznek, úgy meg végképp nem lehet dolgozni, hogy ráfizessek, elköszöntem a cégemtől és kértem vissza a beugrómat. Azóta is hiába várom, hogy visszakapjam a több tízezer forintomat... Most aztán se munkája, se pénze. De legalább kibeszélhette magából. Ennél többre egyelőre nem is számíthat. Murányi László
