Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-13 / 103. szám
8 aj Dunántúlt napiö 1992. április 13., hétfő Madárkalendárium Kis termetű, karcsú testű gémféle. Tollazata vakítóan fehér, amelyet a tarkójáról kiinduló 2-3 hosszú fehér toll díszít. Hazánkban a folyók menti ligeterdőkben, valamint nagyobb mocsarakban fészkel. Mocsári fészkelőhelyei elsősorban a Dunántúlon, ártéri fészkelőhelyei a Tisza mentén találhatók. 1982-ben mintegy 430 pár költött az országban 12 telepen. A telet a Földközi-tenger afrikai partvidékén, valamint Afrika középső részén tölti. Magyar gyűrűs példány előkerült a Niger mellől is. Fészkét rendszerint fűzfára vagy bokrokra rakja. 4-5 tojásból álló fészekalja május második felében teljes. Védett! Szikeseink címermadara is lehetne. Tollazata fekete-fehér mintázatú. Hosszú, karcsú csőre felfelé hajló. Lábai szintén hosszúak, színezetük szürkéskék. Hazánkban elsősorban a Duna-Tisza közén fészkel. ÍAz utóbbi években a Tiszántúlon és a Mezőföldön is észlelték költését. Hazai állománya mintegy 200 párra tehető. A telet a gyűrűzések tanúsága szerint Kelet-Afrikában tölti. Fészkét a vakszikes talaj kis mélyedéseiben száraz fűszálakból építi. Fészekalja leggyakrabban 4 tojásból áll, amely április második felében teljes. Védett! Ezen a napon érkezik még a törpesas és a kakuk. Rigó nagyságú madár, de hosszú szárnya és farka nagyobbnak mutatja. A fehér alapszínű madár sapkája fekete, háta és szárnya halvány kékesszürke. Farka villás. Hazánkban a síkvidéki mocsarak, tavak, esetleg folyók szigetein, zátonyain építi fészkét. Telepesen fészkel, gyakran sirályokkal és szerkőkkel. Fészkét hol egyszerű talajmélyedés, hol növényi anyagokkal is béleli, de a minél gyérebb növényzetű helyeket részesíti előnyben. Vonulása során eljuthat Dél-Afrikáig is. 2-3 tojásból álló fészekalja május végén teljes. Védett! Ezen a napon érkezik még a nádi tücsökmadár. Április 18. Örvös légykapó A verébnél valamivel kisebb termetű madár. A hím fekete-fehér színezetű, a nyakán fehér örv látható. A tojó barnás színű. Táplálékát speciális módon szerzi be. Valami kimagasló pontról figyeli környezetét. Ha észrevesz egy rovart, utánarepül, és a levegőben kapja el. Elsősorban zárt tölgyesek és bükkösök fészkelő madara, de olykor elegyes erdőkben és öreg parkokban is költ. A telet Közép-Afrikában tölti. Természetes vagy mesterséges fészekoduban költ. A Leőwey Gimnázium vegyeskara Angliában Emlékezetes koncertek A nagy távolság miatt ritkábban jutnak el művészeti együtteseink brit földre, ezért különleges ajándéknak tűnt a leőweys .énekesek angliai koncertútja. Az 50 fős diák-vegyeskar a napokban érkezett haza, így még nagyon is frissek az élmények. Kedves emlék marad az oda-•felé vezető autóbuszút egy-egy szép állomása: a rövid würzburgi séta, éneklés a kölni dómban, az esti Aachen a német-belga-holland határon, a flamand építészet remekei a genti reggelen. Aztán a komphajón a francia Dunkerque-től az angol Ramsgate-ig, ahol már várják a kórust a barátaink, hogy elvezessenek bennünket az ország második legnagyobb városába, az ötmillió lakosú Birminghambe. Vendégszerető családok, példásan eltervezett és megszervezett program - mindez meghívónk, az Ifjúsági Fúvós és Gitár Együttes érdeme. Hálás hallgatóság a kitűnő akusztikájú székesegyházban, nagy a sikere a spanyol dalunknak, az angol nyelvű zsoltároknak és a magyar kompozícióknak. Telt ház és forró légkör a második koncerten is: népzenénk és Toch „Földrajzi fúgá”-ja mindenkinek tetszik. Az egyetemi központ közönsége a harmadik ráadás után még mindig lelkesen ünnepel. Az utolsó nagy szereplésünk a körzeti zeneiskola nagytermében - a muzsikát kedvelők népes tábora feláll a helyéről, úgy köszöni meg az éneklésünket. Megható látvány és felemelő érzés: egy távoli kis ország zenekultúrája kapja itt az elismerést ... • Öt felejthetetlen nap az állandó csúcsforgalomban élő Birminghamben, ahol az emeletes buszok mellett üdítően hatnak a szépen gondozott parkok, a feltűnően élénk színekben pompázó virágok. Ismerkedés énekkarral, zenekarral, szólistákkal; ottlétünk alatt szinte látjuk a nagyváros teljes zenei életét. Öröm együtt hangversenyezni az itteni fiatalokkal. Alton Towers (egyórás autóbuszút Birminghamből) igazi angol park - hatalmas terület pázsittal, várral, tornyokkal, elvarázsolt kastéllyal, a föld feletti és a mélyben közlekedő vonatokkal, a megannyi szórakozási lehetőséget kínáló játékaival. Stratford is ajándék. Egy fél nap Shakespeare városában ... A nyolcszögletű múzeum-terem falaiban megvilágított képek, jelenetek hűségesen vallanak az angol reneszánsz koráról, s a nagy drámaíró szülőházában is mintha minden a régi lenne . . . A híres Színház pedig 6-7 Shakespeare-darabot játszik az új évadban. Búcsúzunk. Alain Davis és Bryan Lester karnagyoktól, a családoktól, a közönségtől, a gyönyörű angol tájaktól. Hazafelé még látjuk az éjszakai Párizst és hajnalban a reimsi Notre Dame katadrálist... Dr.Szabó Szabolcs tanár, karnagy Csillagászok az asztrológiáról Az utóbbi években számos más tévtan között az asztrológia (csillagjóslás) is széles körben terjed hazánkban. Ennek elmélete abból az ókori világképből ered, amely az égitesteket a világ közepének hitt Földtől teljesen különböző, más törvényeknek engedelmeskedő, lélekkel bíró lényeknek, isteneknek képzelte és járásukból kiolvashatónak vélte a jövőt. Tanítása mintegy 2000 év óta mit sem fejlődött, rengeteg anyagi és szellemi kárt okozott, s csak annyiban szolgálta az emberiség javát, amennyiben a jövendöléshez készült és följegyzett megfigyelések a mai tudomány számára értékes adatokat is tartalmaznak. Módozatai, eljárásai azonban igen távol állnak attól, hogy tudományosnak lehessen őket tekinteni. Az égitesteknek - jelentős mértékben csak a Napnak, még kimutathatóan a Holdnak, elméletileg a Naprendszer bolygóinak - természetesen vannak fizikai hatásai Földünkre és a rajta található testekre. Ilyen például az évszakok váltakozása. De e hatások semmiféle irányítást vagy információt nem tartalmaznak tárgyak, személyek vagy társdalmak sorsára vonatkozólag. A csillagjóslásnak tehát nincs tudományos alapja. Az asztrológia nem tudomány és nem játék, hanem babona. A természettudomány művelői azt javasolják: aki nem akarja, hogy becsapják, az ne higgyen az asztrológusoknak, ne kérje tanácsukat, ne olvasson horoszkópokat, hanem saját józan értelmére (szükség esetén pedig szakemberre,pl. ovosra) hallgatva maga vezesse életét. A Magyar Csillagászati Egyesület Az augsbúrgi Sváb Iparkamara ügyvezető igazgatója, Siegfried Kalkbrenner a Pécsi Ipartestület igazgatójával, Borsós Istvánnal áttekintette a német támogatással és a JPTE Közgazdaságtudományi Kara közreműködésével rövidesen induló jnultiplikátor tanfolyam indítása előtti teendőket. A tanfolyam tizenöt helyére huszonötén jelentkeztek a régióból (Baranya, Somogy, Tolna megye). A multiplikátor tanfolyam céljáról Siegfried Kalkbrenner tájékoztatja olvasóinkat:- Az öthetes tanfolyam májustól decem-Add át a szaktudást! bérig tart, a résztvevők kétszer egy hetet Pécsett és háromszor egy hetet Augsburgban töltenek a multiplikátor képzésen. A célunk az, hogy a magyar kisiparosok, kisvállalkozók tudásszintjét és szakmai igényességét emeljük, s cserébe ezt a tudásanyagot nekik itthon tovább kell adniuk. Azt viszont ellenőrizzük, hogy a frissiben megszerzett tudást valóban átadják- e a kollégáiknak. Ez az első közös tanfolyam tehát az augsburgiak támogatásával, s remélik, nem az utolsó. Mindenesetre június-júliusra tervezi az egzisztenciateremtő tanfolyamot az augsburgi Sváb Iparkamara az Oberpfalzi Alsóbajorországi Iparkamarával (ez a szekszárdiak testvérszervezete) együttműködve a már önálló baranyai és tolnai iparosoknak és kisvállalkozóknak, illetve azoknak, akik ezután szeretnének azzá válni. Murányi László Fák, virágok, fény Esdeklően izgatott női hang telefonál. Rég elhunyt barátom nővéreként mutatkozik be. Kér, tenném szóvá panaszát. A Lengyel Gyula utcában lakik - mondja - s itt, a helybéli óvodában a napokban kivágtak több hársfát és fenyőt. A környék fel van háborodna. Pillanatokig nem is tudok mit szólni. Majd nyugtatni kezdem. Lehet, hogy elöregedtek már a fák, lehet, hogy terjeszkedni fog az óvoda, esetleg, hogy más fákkal kívánják a kivágottakat helyettesíteni. Aztán elmondom, az sem biztos, hogy soraim megjelennek, s hogy ha olvasható is lenne a számára és környezete számára oly nagy bánatot okozó *eset, változna is bármi. Nem azért mondom mindezt, mert nem hiszek azoknak az embereknek a készségében, tehetségében, szakmai értelmességében, akik a kérdésre elfogadható választ adhatnának. Nem is azért, mert ilyen jelenséggel nap mint nap találkozhatunk. Inkább, mert - és itt a szó színében, értelmében és képletében igaz - elfásulunk. Gondjaink közül elkoptak a szépet, a nemeset, a szükségeset istápolók. Helyüket a mindennnapok harcában eltorzult eszközeink birtokolják. A hölgy egy hegyháti faluban élt évtizedekig. Édesapja ott volt igazgató néptanító. Büszkén viselte ezt a címet, amelyet ma inkább tanár úrral, legjobb esetben tanár bácsival helyettesítenek. Ő néptanító volt. Akinek tevékenysége, szorgalma, példamutatása és ismeretei meghatározták a kicsiny falu életét, jövőjét. Az akkor is meglévő mindennnapos gondok mellett azonban felvértezte tanítványait a természet és csodáinak szeretetével, megbecsülésével. Aztán az életsorsokat megrázta a történelem. Aki eddig évszázados tölgyfák, illatos virágú hársfák, életet lehelő fenyők, kacéran ringó búzatáblák, kaskaszámra gyümölcsöt adó haszonfák, akácok, diók, krisztustövises szurdokok társaságában élte életét, a panelekbe szorult. Neki, nekik az ablakon beköszönő csenevész fácska, a kora reggeli rigófütty életük, emlékeik egy darabkáját jelentik. ők nem a biológia megmásíthatatlan törvényei miatt szerették, ápolták, s ha tehették, ültették a fákat. Csak mert úgy szokták, úgy tanították nékik. És ha végig kell nézniök egy-egy kivégzést, amelynek okát nem, csupán eredményét ismerik, és azt elviselhetetlennek tartják, meg kell őket értenünk. Magam is elcsodálkozom, ha Harkány vagy Lőrinc felől érkezem a városba. A hegy, amely azelőtt haragoszölden rejtette titkait, most kopasznak, ridegnek tűnik. A hegyoldali házikók, mint parti fecskefészkek lepik el a Mecsek egykor vadregényes részeit. Népszerűtlen és sokak számára érthetetlen volna most arról szólni, hogyan tettük tönkre környezetünket. Meggyőzni bárkit is arról, hogy a természet vigyázott ránk, óvott bennünket, adta nékünk a friss levegőt, a forrásokat, a madárdalt, az árnyas lombok alatt végigbandukolt sétákat, élményt, emléket, életszeretetet. Most mindez mintha megfogyatkozott volna. Mintha a magunk fabrikálta világban sokkal kevesebbel is beérnénk. A telefon felébresztett sürgető segélykiáltásával. Azoknak kéne meghallaniok, akik elkövetik a bűnöket, amelyek helyrehozatalához néha emberöltők szükségesek. És megmagyarázni mindazoknak, akik nem tudhatják, miért is történnek számunkra elszomorító dolgok. Ámbár, aki a Hegyháton élte gyermekkorát, akinek a mátyásmadár okvetetlenkedő cserregése és a méltóságteljesen suhanó gólyák voltak a barátai, az aligha értené meg a hirtelen született okfejtéseket. Bokrétás András Április 14. Kis kócsag Április 16. Gulipán Április 17. Küszvágó csér
