Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-08 / 98. szám
8 uj Dunántúli napiO 1992. április 8., szerda A költségvetésnél csak az iskola törékenyebb Régi ellenségünk: a pedagógus Szombaton is jóllakni A szénbánya rendezvényeinek gyakran adott otthont a meszesi Művelődési Ház nagyterme Fotó: Läufer László Mi lesz a József Attila művelődési ház sorsa? Hosszú haldoklás Beszélgetésünket megelőzően Pécs város oktatási bizottságának elnöke, dr. Matavovszky Iván segítségével a megye középiskoláinak korántsem rózsás helyzetét tekintettük át. Dr. Matavovszky joggal hivatkozott az alacsony, átlagban bruttó 19-22 ezer forint közt ingázó bérekre, és arra, hogy Baranya ezen belül is a legalacsonyabb átlagokkal „büszkélkedhet” a megyék sorában. Ez a körülmény döntő módon meghatározhatja azt, hogy egyáltalán kik hajlandók a fáradságos pedagóguspályát választani, azt, hogy általában is milyen az oktatás színvonala. Az igen szerény bérkeret a leggyakoribb oka annak is, hogy egy-egy középiskola nem tud megfelelő felkészültségű idegennyelv-szakos tanárt megnyerni magának. Szó esett arról is, hogy Pécs város 35 középfokú intézményéből számos regionális, sőt országos szerepkörű, azonban ezeknek az iskoláknak a fenntartása a helyi adófizető polgárok pénzéből történik, anélkül, hogy ebben a megyei önkormányzat a város segítségére sietne. Dr. Nádor Rudolfnál, a Baranya Megyei Önkormányzat oktatási, kulturális és sportbizottságának elnökét, Hosszúhetény polgármesterét kértem, hogy a fentiekkel is összefüggésben beszéljen a megye helyzetéről.- Tavaly valamivel több mint bruttó 16 ezer forint volt a havi átlagbér az általános iskolákban - a középiskolákénál is jóval alacsonyabb. Néhány iskolában szívesen alkalmaztak kevéssé képzett vagy képesítés nélküli tanárokat, „bértakarékossági" megfontolásból.- Köztudott, amiről sokat beszélünk, az előbb-utóbb visszatetszést szül: a tények ismerete nélkül az emberek nem értik, hogy ez miért téma még mindig - mondja Nádor Rudolfné. - Ráadásul sokkal kevesebbet beszélünk a műszakiak és más értelmiségiek fizetéséről, pedig ők sincsenek sokkal jobb helyzetben. Valóban előfordulnak ezek a „takarékoskodások”, de a legfájóbb ennek a messzeható, a távlati hatása. Csak egy megfelelő bérrendszer, államilag garantált anyagi biztonság indíthatna el egy valódi szelekciót az iskolákban, hogy a pályára legalkalmasabb emberek viszszakerüljenek a katedrára és az elnőiesedés legalább mérséklődjön. Jó jel viszont, hogy több helyen - ahogy nálunk Hosszúhetényben is - nem az előírt 10, hanem 20 százalékos bérfejlesztést szavazott mneg a közgyűlés. Nálunk az egészségügyiek és közművelődésben dolgozók számára is - és ez nem is abszolút értékében, de a pedagógusok morális megerősítésében lehet rendkívül fontos gesztus.-Mekkora a baj magán a pedagógusszakmán belül?- Hiányolom a pedagógusoktól a tartást. Azt hogy nem tudnak belépni úgy az iskolájukba, hogy ők oda most visznek valamit, hogy az az ő felségterületük! Ha megalapozott is a nyavalygásuk, épp szakmájuk révén a felülemelkedést is meg kellene tanulniuk. Örökségünk - a közvélemény értelmiségellenes beállítódása is a pedagógusokat sújtja elsőként. Sok ága-boga van annak, hogy miért. Ezek közé tartozik, hogy például egy osztály húsz-harminc családhoz viszi haza a tanáráról alkotott véleményét - így minden helytelen tanári magatartás és alkalmatlanság fölötti ítélet megsokszorozódik.-Néhány éve még elég sok képesítés nélküli pedagógus tanított Baranyában. Változott-e azóta a helyzet?- Az adatok szerint 1987/88-ban 77 képesítés nélküli „törzstag” pedagógus tanított Baranyában, az 1991/92-es esztendőben már csak 25. Számuk a hozzávetőleg 30 helyettesítő tanárral együtt is csak ötvenre tehető, azaz javult az arány. Arról már nehezebb lenne statisztikát készíteni, hogy ebből a szempontból milyen változások következnek be, ha valaki szülési szabadságra megy, és egyáltalán kérdés, hogy mindenki a saját szakját tanítja-e vagy valami olyat, amihez alig-alig ért.-Az iskolák béralku-pozíciója, teherviselőképessége az önkormányzatok anyagi kondíciójától függ. Jogosnak látszik tehát a követelés, hogy a regionális szerepkörű pécsi középiskolák fenntartásához a megye járuljon hozzá.- Ez a megközelítés semmiképpen nincs összhangban az önkormányzati törvénnyel. Abból kell kiikndulni, hogy az önkormányzat - így a pécsi is - a törvény szerint az alapfokú feladatok ellátására köteles. Míg ha a középfokút nem tudja eltartani, akkor azt „átadhatja” a megyének, és akkor a működtetése-fenntartása a megyei önkormányzat kötelessége lesz. — Ha a város ilyen gondokkal küszködik, miért nem teszi ezt?-Ehhez a lépéshez nagyon sok mindent végig kell gondolnia: ha egy megyei jogú városnak térségi szerepű oktatási intézményei vannak, ez egészen természetes. A város számára ez szerepkör pénzt is hoz, nem szólva a presztízs-szempontokról. Matavovszky Iván kérése ellentmond az önkormányzatok hatásköri törvényének is, és belátható, hogy itt a szegény csak a még szegényebbtől kérhet. Ezen az alapon a sásdi vagy a magyarszéki önkormányzatnak is ugyanúgy támogatnia kellene azt a pécsi iskolát, ahová a „gyereke” bejár. De pécsi gyerekek ugyanígy ki is járhatnak például Szigetvárra, Szentlőrincre. Ez a forma zűrzavart szülne, amiben Pécs megyei jogú státusza is elsikkad.- A piaci logika pedig ezt diktálná.- Igen, mert szegénységünkben a pénzen vitatkozunk, amikor már rég a gyerekekről kellene beszélnünk! De ehelyett a fejkvóta érdekében fejvadászat folyik. Ugyanakkor csoportokat vonnak össze, hogy státuszokat takaríthassanak meg, hogy pedagógusokat küldhessenek el, holott a manapság már gyakorta neurotikus gyerek számára a bensőséges kisebb csoportok, közösségek jelentenék a gyógyító-nevelő közeget. A gyerek a költségvetési harcok áldozata lesz - ott a magyarmecskei példa - ahogy kivették a pénzüket a „közösből” a gilvánfaiak, azonnal összeomlott a napközis étkeztetési rend. Tudunk olyan esetekről, hogy azért „szerveznek” a gyerekek számára foglakozást szombaton egy-egy iskolában, hogy legalább akkor meg tudják őket aznap etetni....- Önnek, mint Hosszúhetény polgármesterének és szakfelügyelőnek, mi a véleménye a tervbe vett területi oktatási központoktól, amely sokak szerint csak a hatalom kinyújtott karja lesz?- Először szolgáltasson és akkor joga lehet ellenőrizni is! Ha képes segítséget nyújtani, elszállhat a félelem, és a segítségnyújtás arányában joga lehet követelni is. Kérdés, hogy egyáltalán emberközelbe, valóságközeibe tud-e kerülni. De nem akarom prejudikálni sem a sikerét, sem a sikertelenségét.- Megjósolható-e a pedagógiai intézetek sorsa?- Ebben sem szabad szélsőségesen fogalmazni, mint ahogyan azt ma többen és olyan szívesen megteszik. Szélesebb társadalmi konszenzus nélkül sem intézeteket megszüntetni vagy TOK-ot, s más intézményt létrehozni nem volna szabad! A pedagógiai intézetek szolgáltatásaival az igazán igényes iskolák mindig is éltek - ösztökélés nélkül. Viszont ha ezt is piacosítják, ettől is a legrászorultabbak, a falusi iskolák gyerekei esnek majd el. Itt is a demokratikus elveknek kellene érvényesülniük. Előrelépés, hogy az idén már nem voltak heves viharok az igazgatóválasztások körül - bár azok a tantestületek, amelyek szeretnek „dagonyázni”, „puha” igazgatót jelöltek az idén is és fordítva: ebben is az önkormányzat-iskola-helyi társadalom konszenzusa, a helyi demokrácia, a szimbiotikus együttműködés teremthet őszinte, átlátható helyzetet. Bóka Róbert Csak úgy egy éve, hogy alaposabban körülnéztünk a József Attila művelődési házban. Nem egy egyszerű bemutatásról volt szó akkor, hanem arról: milyen jövő elé nézhettek, hiszen a Mecseki Szénbányák szakszervezeti intézménye a vállalattal együtt a romlásba tartott. Szorongató, elkeserítő helyzet volt. Az igazgatóval Csatlós Ferenccel való beszélgetés, az ott folyó munkával való megismerkedés után is csak abban maradhattunk: „előbb-utóbb rájönnek az emberek arra, hogy a kultúrára szükség van.” A vészharang most akkor kondult meg, amikor néhány napja a házba telefon érkezett: nem kapnak tovább vállalati támogatást, küldjék állásidőre a dolgozókat. Az első elkeseredésen már túl voltak az ottaniak, amikor ismét felkerestem őket. Az igazgató éppen akkor ért vissza a a felszámolási biztossal folytatott tárgyalásáról. ígéretet kaptak, hogy gyorssegély-szerűen átutalnak nekik félmillió forintot. Ebből az olajat és a társadalombiztosítást talán fedezni lehet. Állítólag elhangzott: ameddig Szénbányák Vállalat lesz, addig József Attila művelődési ház is lesz. No hát épp ez az... Semmi biztosítékát nem látni, hogy korlátlan ideig meghoszszabbítható ez az egyik hónaptól a másikig való létezés.- Saját erőnkből sikerült az elmúlt évet kihúzni - mondja Csatlós Ferenc - és a vállalat hozzáállása most kellemes meglepetést szerzett. A bizonytalanságon azonban ez nem változtat sokat. Valami esélyt jelent, ha a szakszervezet a vállalatból kivonulva hozzánk települ át. Gondolkodtunk azon is, milyen lehetőségekkel szállhatnánk be az 1991-ben alakult Bányász kultúráért alapítványba, onnan működtetve a házat. Ez az utóbbi azonban csak utópia. De mindenképpen művelődési intézmény akarunk maradni. Minimálisra csökkent a létszám, legutóbb három dolgozónak mondtak föl. Jelenleg a két népművelő mellett egy technikus és két takarító van státuszban. Az ötfős stábból nemsokára egyikük nyugdíjba vonul. Amikor ott jártam, mindkét klubszoba foglalt volt, egyikben a környékbeliekhez igazítva olcsó kilós ruhák vására folyt, a másikban a nyugdíjas szakszervezet tagjai gyülekeztek. Más napokon sem kihaltak a termek, próbál a zenekar, a néptánccsoport, helyet kapnak a horgászok, a szakkörök, a Külváros egyesület. A könyvtárat sem akarják fölszámolni, de ez az SZMT-könyvtár sorsától is függ-Amire tavaly számíthattak, az az 1 200 000 forintos állami és a 200 000 forintos önkormányzati támogatás volt, a vállalattól érkező pénz mellett. Ez az összeg idén is kellene. Saját maguk másfél milliót tudnak produkálni. Az azonban nem javulást jelent, hanem inkább romlást, ha csak szinten tartják magukat. Az igazgató egy példával jól rávilágít erre:- Itt van a zenekarunk esete. Eddig tudtunk valamit segíteni, most meg már nem merjük őket egy fesztiválra benevezni, mert nem tudjuk, lesz-e pénz például az utazásra. Elkeserítő, hogy pusztulnak az értékek. Zárásul én is csak azt tudom leírni: már nincs a Kodály Zoltán férfikar, szétesett a Ságvárival közösen létrehozott rajz-grafikai műhely, már senki nem beszél az ott készült híres tűzzománcokról. A környéken harmincezer embert érint a ház jövője. Más peremterületeken is tízezrekről van szó. Luxus azért lemondani róluk. H. I. Gy. A lényeg, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában Fotó: Läufer L. „Egyik szemem sír, a másik meg nevet ” Fejlesztések és gondok a JPTE-n Jelentős fejlesztések, beruházások az egyik oldalon, szűkös költségvetés a másikon. A Janus Pannonius Tudományegyetem helyzetét jellemzi ez a megállapítás. A minisztériumtól kapott támogatásokból megvásárolták az elmúlt évben például a Szántó Kovács János utcai volt munkásszállót és 360 hallgató elhelyezésére alkalmas kollégiumot alakítottak ki. Hasonló módon vették meg a kollégium mellett lévő kulturközpontot; folytatni tudják a volt Tanárképző Kar rekonstrukcióját, átalakították a korábbi B-kollégiumot oktatási épületté, megerősítik a Balokány-ligeti kollégiumuk IMS-szerkezetét. Ugyanakkor az éves fenntartási, üzemeltetési költségvetés igen nagy mértéktartást követel, és a megnövekedett hallgatói létszám következtében továbbra is vannak elhelyezési gondjaik. Dr. Szilovics Márk, az egyetem gazdasági főigazgatója úgy fogalmaz, hogy az egyetem általános ellátási színvonala romlik, és mivel ez a tendencia 1988 óta tapasztalható, mielőbb lépni kellene javításának irányába:- Gondolkodunk azon, miként tudjuk növelni a saját bevételeinket. Szélesíteni szeretnénk a Továbbképző Központunk tevékenységét, továbbra is bérbe adjuk a termeinket, és fejlesztjük a vállalkozásainkat. Valószínűleg kialakítunk valamilyen fejlesztési vagy vállalkozói irodát, amelyben a Pécsi Universitas többi intézménye is részt venne.- Az elmúlt években sok szemrehányás érte a külső megbízásra készülő, úgynevezett KK-munkákat, mondván, hogy energiát, időt vonnak el az oktatástól, a kutatástól. Mi a különbség az akkori és a mostani külön munkák között?- A mi egyetemünkön ezek a külső megbízások nem voltak olyan nagy mérvűek, mint egy műszaki egyetem esetében, de mindenesetre azok a munkák mindig a megrendelő igényeit kellett, hogy kielégítsék, míg a mostani külső feladatainkat főként pályázatok útján nyerjük el, és megegyeznek az egyetem alaptevékenységével.-A pályázatok között találhatók olyanok is, mint például a TEMPUS, az OTKA vagy a legújabb, a Világbanki Hitel pályázata, amely jelentős összegek elnyerését teszik lehetővé. A JPTE elég sikeres ezen a téren.-Az elnyert pályázatok jelentős mértékben segítik az egyetemi karok műszerezettségét, állóeszköz-és géppark fejlesztését, de ezek sem a napi üzemeltetés, fenntartás forrásait gyarapítják. Az 5%-os dologi automatizmus szinte semmire sem elegendő. Nagy arányú spórolást vezettünk be, és az energiaszámláink a bekövetkezett változások ellenére sem növekedtek túlzottan. De mindez nem elegendő. A további spóroláshoz is beruházásra lenne szükség, gondolok például korszerű hőközpontokra. Mindenesetre ezen a területen is megpróbálkozunk egy pályázattal.- A Tanárképző Karból két új kar lett, a Bölcsészettudományi és a Természettudományi Kar. Hogyan oldják meg a költségvetésüket?- Egyelőre a régi tanárképző költségvetését osztjuk szét. Hogy milyen mértékben, az a két kar dékánjainak a megállapodásától függ. Nyilvánvaló azonban, hogy a régi költségvetésbe nem fér bele ez a két új egység. Az oktatás és a kutatás minimális infrastruktúrájának a kialakításához az egyetem is hozzájárul. Az ezévi költségvetésünk pontos számait egyébként még nem kaptuk meg a minisztériumtól, és ezért keretszámokkal tervezünk, de ezek még változhatnak. A legutóbbi szenátusi ülésünkön megfogalmazódott, hozzunk létre egy ad hoc bizottságot, amely figyelemmel kíséri a költségvetés változásait, s ha kell, módosításokat vezet be, illetve segít a többletforrások felkutatásában. Én, a nehéz helyzet ellenére is, azért bizakodó vagyok, s remélem, hogy a jelenlegi anyagi megszorítások nem tartanak olyan soká, ami már veszélyeztetné az egyetem létét, minőségi munkáját. B. A.
