Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-08 / 98. szám
1992. április 8., szerda uj Dunántúli napló 7 (le)Építőipar? Szövetkezet és tőkefelhalmozás Változik a kurzus? A nagyüzemi mezőgazdaság szétverésére az 1991. év első felében indított roham kifulladt. Felelős kormányzati tényezők megfontolt kijelentései a szövetkezés, a nagyüzem szükségességéről megnyugtatóan hangzanak, ám időközben végbement az egész ágazat anyagi-pénzügyi ellehetetlenülése. A 20 milliárd forint megígért kormánytámogatás csupán a pillanatnyi lélegzetvételhez elég. Ugyanakkor tovább tart a bizonytalanság. A szövetkezeti törvény ugyan elkészült, és lehetővé tenné a korszerű, nyugati típusú tulajdonviszonyok és szövetkezeti formák kialakítását, ám az átmeneti törvény és a kárpótlási törvény továbbra is bizonytalansági tényező. Nincs még mindig agrárrendtartás. 1056 közös gazdaságból 510 veszteséges. A mezőgazdasági nagyüzemek összesített vesztesége hatmilliárd forint volt 1991-ben, ezzel szemben áll a nyereséges üzemek kétmilliárd forintnyi nyeresége. A kollektív tőkeformák kora Miközben ma mindenki magántulajdonról beszél nálunk, az egész fejlett nyugati világban a kollektív tőkeformák váltak uralkodóvá, mint például a részvénytársaság. A személytelen tőkék egyesülése a múlt században a vasútépítkezésekkel kezdődött, ugyanis a feladat meghaladta az egyes családok kezén felhalmozódott tőkék lehetőségeit. Még korábban az angol és holland gyarmatosítás zajlott le a kormányok által „gebinbe” kiadva, részvénytársaságok útján. Bár még él a self made man mítosza, a magányos vállalkozóé, az igazság az, hogy még a kis- és középvállalkozások is többnyire részvénytársasági alapon szerveződnek. E társaságokban a tényleges hatalom a Kenneth Galbrait által technostruktúrának nevezett menedzser-réteg kezébe ment át a tulajdonosok kezéből, egyszerűen azért, mert az információ vált a legfőbb hatalommá a világban. Ha a részvénytársaság a személytelen tőkék szövetsége, akkor a szövetkezet viszont a szuverén magánszemélyek egyesülése, amely annyiban különbözik a részvénytársaságtól, hogy a tulajdonjogot nem lehet adni-venni, illetve hogy benne nem csupán pénztőkével, hanem eszközökkel és saját munkaerővel is részt vesznek a tagok. S mint ilyen, ugyanúgy valamilyen relatív tőkehiány áthidalására szolgál, mint a részvényforma. A családi farm A nagy részvénytársaságok kialakulását sokan tőkekoncentrációként és centralizációként fogták föl, pedig sokkal inkább dekoncentrációról és decentralizációról, a tőke egyfajta „szétkenődéséről” van szó. Egyre többek kezébe került ugyanis a termelőeszközök tulajdona, vagyis megfordult a Marx által megfigyelt tendencia. A mezőgazdaságban viszont sajátos állapot alakult ki a XX. században. Megszilárdult és meghatározó maradt a családi farm a termelés szférájában. Ennek oka konkrétan az, hogy megfelelő mennyiségű tőkék tudtak felhalmozódni a családok kezén ahhoz, hogy működtetni lehessen egy családot eltartani képes farmot. Ez a felhalmozódás persze másfél-két évszázad alatt ment végbe, amiről nálunk sokan elfeledkeznek. Viszont megfigyelhető, hogy a forgalom szférájában nem tudtak elegendő családi tőkék fölhalmozódni, és ezért a farmerek nagyon korán, már a múlt század közepén keresni kezdték a szövetkezés útját. A beszerző és értékesítő szövetkezetek időközben egyre inkább fölvállalták az érdekérvényesítés, érdekképviselet funkcióit is. A monopólium megtörésének eszköze Nemcsak az ún. „marxista” közgazdasági szakirodalom, de még a nyugati polgári közgazdászok is temették hosszú távon a családi farmot, úgy 20-30 évvel ezelőtt. Az volt a vélemény, hogy a farmerek fokozatosan a nagy élelmiszeripari feldolgozó monopolcégek ellenőrzése alá kerülnek, elvesztik függetlenségüket, és végeredményben bedolgozó bérmunkásokká válnak. Autonómiájuk elvesztésének másik vonulata az eladósodás, hiszen lassan már minden farmer hitelre vásárolt eszközökkel termel. Ezek a sötét jóslatok nem váltak be, ami döntően a farmerek szövetkezéseinek köszönhető. A nagy ágazati forgalmazó szövetkezetek felvették a harcot az élelmiszeripari óriásokkal, megakadályozták azok monopolhelyzetbe kerülését. Vannak egészen speciális szövetkezetek, mint például a tejtermelők, vagy a sertéstenyésztők szövetsége, stb., vannak általánosabak, mint egy-egy ország, vagy tartomány, megye farmerszövetsége, stb. Nagy hatalommal rendelkező szervezetek ezek, és a kormányok is nagyon komoly tárgyalópartnereknek tartják őket. Egy farmer akár 10-12 ilyen szövetségnek is a tagja. Farmerromantika és valóság Persze bármennyire is sikerült a farmereknek megőrizni önállóságukat a nagy élelmiszeripari óriásoktól, más téren a „szabadság”, az autonómia már a múlté. A játékszabályok igen szigorúak; mennyiségi kvóták, minőségi előírások, a határidők pontos tartása, stb., amelyek megkötik a farmer kezét. Az állam a támogatási politikán keresztül szabályozza a termelést, és a szövetségek is csak a leszerződött mennyiséget veszik át, egy grammal sem többet. Elő van írva, hogy a gazda mennyi tehenet, sertést, stb. tarthat maximum. A szövetségesek, vagy szövetkezetek szigorúan őrködnek a piac tisztasága fölött, kiszűrik a közvetítő, árfelhajtó lánckereskedelmet, rendkívül keményen szankcionálják a piac zavarását, manipulálását. Ehhez megvannak a törvényes eszközeik, és élnek is vele, ha kell. Nem alakulhatnak ki olyan zöldség-gyümölcs maffiák, mint nálunk, és olyan elképesztő árrések sem a termelői és a fogyasztói árak között, mint hazánkban. A különböző szövetkezetek, szövetségek komoly tőkéket is koncentrálnak, feldolgozó üzemeket, értékesítő hálózatokat üzemeltetnek, és a haszonból visszaosztanak a tagoknak. Tőkehiány a termelésben ,is Hazánkban az elmúlt évszázadban nem tudtak megfelelő tőkék felhalmozódni a mezőgazdaságban, a családok kezében. Ezért nálunk még sokáig létjogosultsága lesz a termelésre is kiterjedő szövetkezésnek. Itt csupán végre kell hajtani a sztálini kolhozforma maradványaitól való megszabadulást, nevesíteni kell a vagyont, le kell építeni a felduzzadt adminisztratív vízfejet, bár ez utóbbit sem lehet összehasonlítani a 20-30 hektáros nyugati farmok adminiszrációs igényével. Nálunk objektív kényszer marad a termelés területére is kiteijedő szövetkezés, kooperáció, vagyis a termelőszövetkezeti forma fennmaradása. Persze szét lehet verni a nagyüzemet, de akkor a lengyel, a jugoszláv, a portugál, a török, stb. családi vegetálás és nyomor fog belőle következni, valamint az élelmiszerimport. Megjegyzendő, hogy nyugaton sem örülnek a mai 20-30 hektáros farmnagyságnak, azt életképtelennek tartják hosszú távon, és szeretnék elérni a 80-100 hektáros átlagot. Az sem elképzelhetetlen, hogy a jövőben a termelés területén is meg fog jelenni a szövetkezeti forma, mint ahogy Franciaország szőlő- és bortermelésében ez már kialakult. Dr. Gazdag László Egy ország gazdaságának legtöbbet eláruló tükre az építőipar. Ha baj van, leül, ha felszálló ágban van, nekilendül a beruházási kedv. Jelenleg ott tartunk, hogy nincs, aki lakás(oka)t építsen, az állam nem krőzus, de új üzemek, gyárak, bányák, iskolák, bölcsődék, utak, vasutak, közintézmények sem nőnek ki a földből belátható időn belül. Nincs pénz. A minap a Baranya Megyei Építőipari Egyesülés igazgatótanácsi ülésén Koncz István írásos anyaga az „Építőipari helyzetkép - némi történelmi háttérrel” ugyancsak sokkolta a szakmában megőszült, sokat megért szakembereket. Pedig ők megélték a rég- és a közelmúltat, s csak reménykedhetnek, hogy talán a mát és a holnapot is átvészelik. Valahogy. A szakmájukban. Hol van már a tavalyi hó!? Hol van az országépítés, a tömeges lakásépítés? Amikor építeni kellett. Építeni mindent újjá, vagy újat. Tömegméretekben. Akkor a minőségi követelményeket elnyomta a menynyiség. Sok kellett. Mindenből. S erre alakították sorra a mammut-szervezeteket a magas- és mélyépítésre, a szakiparra, egyebekre. S ahogy fogyott az ország építésekre is befektethető pénze, Úgy került mindinkább előtérbe a minőségi követelmény, mely kibékíthetetlen ellentétben állt a mennyiséggel. Már csak azért is, mert elfogyott, elfolyt a pénz. Ki ne emlékeznék a tégla-, az azt felváltó panel-, a sokféle könnyűszerkezetes- és a legutóbbi IMS építési technológiákra? A mennyiség bűvöletében éltek országló nagyjaink. S mit sem törődtek azzal, hogy milyen alulképzett, betanított, a minőségi munkára egyéni tudás és gépesítettség hiányában képtelen emberekkel hajtják végre a valamilyen normatívák bűvö-Rangos szakmai esemény színhelye lesz június 1-6. között Budapest. Magyarországon rendezik a világ legjobb tejelő szarvasmarha-fajtáját tenyésztő országok találkozóját, a 8. Holstein-Friz Világkonferenciát. A nemzetközi előkészítő bizottság a közelmúltban Budapesten összegezte az eddigi jelentkezéseket. Ezek szerint rendkívül nagy a nemzetközi érdeklődés, több mint negyven országból mintegy 300 szakemletében megszületett terveket. Kellett ez és az, és kész! Mennie kellett a dolgoknak. Bármi áron! Mentek is, úgy-ahogy, s most ránk szakadt a múlt valamennyi bűne, hibája, hiányossága. Sorra jelentkeznek a panelbetegségek (orvoslásukra még mindig nincs használható gyógymód), egymás után derül ki az IMS épületekről, hogy szerkezetüket utólag meg kell erősíteni. A nagy cégek csődbe jutottak, a kisebbek is megroggyantak, osztódással szaporodnak a volt mammutok, hogy legalább a mát átvészelhessék, de az eleve kicsiként létrehozottak is kajtatnak munka után, hogy életben maradhassanak. A versenytárgyalásokon eleve a legkisebb pénzért vállalónak van némi esélye, s azt már senki se firtatja utólag, hogy a végelszámolásnál netán az bizonyul a legdrágább ajánlatnak. Keveredik a múlt és jelen valamennyi hibája, hiányossága, s mindet feloldozza a muszáj. A pénztelenség. Mely végképp leépíti a hazai építőipart. Mert nincs bőkezű magánszféra, nincs beruházásigényes vállalkozó, önkormányzat, állam. Mind több volt építőipari segéd-, betanított- és szakmunkás válik munkanélkülivé, ebek harmincadjára jut gazdag vevő hiányában a sokféle gép, berendezés, telep és koncentrált szaktudás. Kótyavetye országgá váltunk. Félő, ha mégis megtörténik a csoda, és ránkszakad rengeteg pénz a gazdaság fellendítésére, modernizálására, nem lesz, kivel végrehajtani a beruházásokat. Mert addigra a ma még halódó építőiparunk menthetetlenül leépül önmagától, a körülmények szorongatásától. S a hajdan szebb napokat látott építőiparunk végképp leépülné válik. Megrokkan. És csak részben önhibájából. Murányi László bér érkezik június elején. Továbbra is várják a magyar tenyésztők jelentkezését, természetesen függetlenül attól, hogy mekkora tehénlétszámmal rendelkeznek. (Jelentkezni lehet: 2100 Gödöllő, Pf.: 57. Tel.: (28) 20-387, fax: (28) 30-184, Tx.: 22 6481.) Kiemelkedő eseménye lesz a rendezvénynek, hogy ez alkalommal alakul meg a Holstein-Friz-tenyésztők világszövetsége. Szövetkezeteknek, és egyéni gazdálkodóknak is szállítanak a bólyi Vetőmagüzem termékeiből Fotó: Läufer László Várják a jelentkezőket! Tejtermelők világtalálkozója Magyarországon Törvény a köztisztviselők jogállásáról Pártpolitika-semleges és korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező köztisztviselői kar létrehozása az alapvető célja a köztisztviselők jogállásáról, az Országgyűlés által elfogadott törvénynek. A törvény hatálya a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek, a helyi önkormányzati hivatalok, a kötjegyzőségek, az Országgyűlés Hivatala, és átmenetileg az Alkotmánybíróság, valamint az Állami Számvevőszék hivatala köztisztviselőinek közszolgálati jogviszonyára terjed ki. Nem rendelkezik viszont az egyes fegyveres testületek tagjainak az önkormányzati képviselőknek, és választott tisztségviselőknek a munkaviszonyáról. A munkáltatói jogokat a köztisztviselővel szemben a közigazgatási szerv hivatalának vezetője gyakorolja. A köztisztviselők munkája szakmai színvonalának emelését szolgálja az az előírás, amely legalább középfokú iskolai végzettséghez köti a közszolgálati jogviszony létesítését. A köztisztviselő munkaviszonya pályázat útján, kinevezéssel és határozatlan időre létesül. A közszolgálati jogviszony a felek közös megegyezésével vagy lemondással illetőleg felmentéssel szüntethető meg. A felmentést a munkáltató köteles megindokolni, és bizonyítania kell az indok valós és okszerű mivoltát is. Felmentési ok lehet az Országgyűlés, a kormány, illetve az önkormányzati képviselőtestület döntése alapján végrehajtott létszámcsökkentés, a közigazgatási szerv adott tevékenységi körének megszűnése, az átszervezés, valamint a köztisztviselő alkalmatlansága. A köztisztviselők felmentési ideje hat hónap, s ez időtartam felére mentesíteni kell őket a munkavégzés alól. Felmentése esetén a köztisztviselőt végkielégítés illeti meg. A köztisztviselők pártpolitikai semlegességét szolgálja az az öszszeférhetetlenségi előírás, amely szerint pártban tisztséget nem viselhetnek, és párt nevében vagy érdekében közszereplést nem vállalhatnak. A köztisztviselőket iskolai végzettségüknek és közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejüknek megfelelően kell besorolni. Az első besorolási fokozat elnyeréséhez közigazgatási alapvizsgát, illetve szakvizsgát kell tenni. A törvény lehetővé teszi hogy a kiemelkedő munkát végző felsőfokú végzettségű köztisztviselők címzetes tanácsosi, illetve főtanácsosi címet kapjanak. Előmeneteli pályáján a köztisztviselőt legalább minden magasabb fokozatba sorolása előtt minősítenie kell a munkáltatói jogkör gyakorlójának. A munkavégzés során a köztisztviselő köteles felettese utasítását végrehajtani, de amennyiben nem ért egyet azzal, akkor jogosult különvéleményét írásba foglalni, és emiatt hátrány nem érheti. A közszolgálatban állókat 25 munkanap alapszabadság illeti meg, s ezenfelül besorolástól függően pótszabadság is jár. A köztisztviselők díjazását a besorolási osztály, s ezen belül fizetési fokozatok szabályozzák. A középfokú végzettségű és első .fizetési fokozatú tisztviselő illetményalapját első alkalommal e törvény, ezt követően pedig évente a költségvetési törvény állapítja meg, úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap. Az önkormányzati köztisztviselők esetében a képviselőtestület rendeletalkotás útján eltérhet az e törvény szerinti illetményrendszertől. A törvény meghatározza a miniszterelnök, a miniszterek, államtitkárok és helyettes államtitkárok, valamint a főosztályvezetők és helyetteseik, és az osztályvezetők illetményalapját és illetménypótlékaik mértékét. A köztisztviselők minden évben külön juttatásként legalább egy havi illetményre jogosultak. A képviselők e törvény keretében döntöttek arról is, hogy képviselői alapdíjuk a vezetői pótlék nélkül számított miniszteri illetmény 50 százaléka legyen. A köztisztviselők fegyelmi ügyében a lefolytatott vizsgálat alapján a munkáltatói jogkör gyakorlói által vezetett fegyelmi tanács dönt. A fegyelmi tárgyaláson a közszolgálati dolgozó jogi képviselőt vehet igénybe vagy kérheti a munkavállalói érdekképviselet részvételét. A fegyelmi határozat ellen a köztisztviselő munkaügyi bírósághoz fordulhat. A törvény előírja, hogy a közigazgatást és a köztisztviselőket érintő kormányzati döntések megalapítására a kormány mellett - tanácsadó, véleményező, javaslattételi és koordinációs joggal - Közigazgatási és Közszolgálati Tanácsot kell létrehozni. A honatyák úgy döntöttek, hogy a köztisztviselői törvény 1992. július 1-jével lép hatályba. Az illetményrendszer szerinti illetményeket viszont a törvény előírása szerint 1995. január 1-jéig kell elérni.
