Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-08 / 98. szám
6 uj Dunántúli napló 1992. április 8., szerda Külpolitika Francois Mitterrand francia elnök - úgy hírlik - abban reménykedik, hogy most kinevezett új miniszterelnöke, a 67 éves Pierre Beregovoy szinte mindenben az ellentéte az elődjének. Edith Cresson - a távozó „első miniszter” - nő volt (ki hittevolna, hogy éppen a franciáknál nem húz ki egy évet sem egy szépasszony), utóda, visszatérve a hagyományokhoz, férfi. A Szocialista Párt gyenge választási eredményei miatt leköszönésre kényszerült előd jólszituált polgári család lányaként apácaiskolát végzett, doktori cím birtokában kormányzott; Beregovoy viszont szegény bevándorlók fiaként nevelkedett, s már 16 éves korában acélmaróként dolgozott, politikai karrierjét pedig magasabb iskolák elvégzése nélkül, autodidaktaként futotta be. Ma Franciaország egyik legismertebb közgazdasági szakpolitikusa. Madame Cresson-nal szemben a fő vád, hogy Orosz-ukrán maffia Prágában (MTl-Panoráma) - Prágába befészkelték magukat a volt Szovjetunióból érkezett gengszterbandák, s kegyetlen módszerekkel kísérlik meg a fővárosi alvilág fölötti ellenőrzés megszerzését - jelenti az AFP francia hírügynökség. Egy fiatal oroszt, aki a volt szovjet hadsereg jelvényeivel, sisakjaival és egyenruháival kereskedett, több pisztolylövéssel meggyilkoltak Prága turisták látogatta belvárosában, a Károly-híd mellett. Egy ukránt, aki hasonló mesterséget űzött, húsz késszúrással életveszélyesen megsebesítettek.- S ez csak a kezdet - mondotta Josef Kutek rendőrfőnök. - Az oroszok már átvették Prága két fontos helyszínén, az Óvárosban és Praha-Holesovice vásárcsarnok környékén a szervezett bűnözés irányítását. Ahhoz, hogy a cseh főváros utcáin szovjet eredetű katonai „emlékeket” vagy pezsgőt és kaviárt árusíthassanak, az orosz és az ukrán csempészeknek jelentkezniük kell honfitársaiknak Prágában berendezkedett szervezeteinél. A maffiavezetők állapítják meg az egységárakat is: 20 dollárt egy acélsisakért, 30-40 dollárt egy matrjoskáért (Gorbacsovot vagy Jelcint ábrázoló fababák), 100-150 dollárt a volt szovjet légierő kronométeréért. A 110 grammos kaviár 10-12 dollárba kerül. Egy prágai rendőrtiszt szerint a volt Szovjetunió különböző köztársaságaiból érkezett maffia több száz főből áll, s köztük az afganisztáni háború veteránjai is szerepelnek. - Hihetetlenül brutálisak, szemükben az emberélet fabatkát sem ér - mondta. Az orosz „keresztapák” nagy dollárösszegekkel rendelkeznek és bandáik jobban felszereltek a rendőrségnél. A prágai rendőrség létszáma egyébként is több százzal kisebb a kívánatosnál. A hét elején egy tucat fiatal oroszt, aki feltehetőleg vetélytársával történő leszámolás végett érkezett Csehországba, kihallgatott a rendőrség, miután leszálltak a moszkva-prágai vonatról. A kihallgatás után azonban szabadon kellett őket bocsátani.-Lehetetlen gyorsan megállapítani valódi személyazonosságukat. A Független Államok Közösségének hatóságai általában három hónap után válaszolnak a megkeresésekre - panaszkodott a rendőrtiszt. „Az erős frank atyja” Miről szavaznak holnap a britek? „tönkretette a frankot”, ingoványba vezette a francia gazdaságot, s ezzel bizonytalanná tette a hosszú évek óta kormányzó Mitterrand és a szocialsiták helyzetét. Beregovoy-tól pedig mindenekelőtt azt várják, hogy „az erős frank atyjaként” helyreállítja a pénz szilárdságát, s immár miniszterelnökként folytatja, amit 1988-tól gazdasági csúcsminiszterként végzett: minden lehetséges eszközzel biztosítja, hogy Franciaország negyedik helyét a világgazdaságban senki se veszélyeztethesse, a Közös Piac és a poziciói érdekében „harapóssá” vált Amerika együtt sem. Származása alapján „a franciák ukránjaként” szerepel köztudatban, amihez a párizsi sajtó most, kinevezése után, nem titkolt iróniával azt is hozzáteszi: Beregovoy kinevezése „Mitterrand nyitása Kelet felé”. A va-Alekszander Kutatelatsze orosz vállalkozó csodálatba akarja ejteni a világot: autópályát akar építeni Párizstól New York-ig. A 18 ezer kilométeres út Európán, Oroszországon, Ázsián át, a tengeren keresztül vezetne Alaszkába és így az észak-amerikai kontinensre. Ha rajta múlna, már 1994-ben lerakhatnák az alapkövét e gigantikus autópályának, amely a világ egyik leggazdagabb nyersanyag-lelőhelyén haladna át mind Ázsiában, mind pedig Amerikában.-Ez az út három milliárd embert kötne össze. Új lendületet adna a világnak a gazdaság és a túrizmus területén - mondja. A nyugati csomópont Hamburg lenne. A lengyel-némethatárig a meglévő autópályákat használnák, onnan azonban már újakat építenének. Ezek Varsóból Minszken át vezetnének és követnék Verne Gyula hőse, „A lóság, hogy az új miniszterelnök személyének megválasztása az államfő nyitása a francia közvélemény irányába, amelyet - ez minden korábbinál egyértelműbbé vált a helyi választásoknak a szocialisták számára katasztrofális eredményei ismeretében - nem lesz könnyű kormánypártibbá formálni a jövőre esedékes parlamenti választásokig. De ha valaki, úgy Beregovoy az, aki képes lehet a csodára. Ritka teljesítmény: több, mint fél évszázad alatt egyetlen posztját sem kellett feladnia saját hibájából. Sikeres szakszervezeti vezetőként kapott mind nagyobb szerepeket a Szocialista Pártban, s már Mitterrand személyes jóbarátjaként lett 1981-ben az Elysee-palota főtitkára, az államfő „szürke eminenciása”. 1984-ben kapott először gazdasági és pénzügymicár futárja” nyomát Moszkvától Irkutszkig. Jekatyerinburg közelében egyik elágazása India felé haladna. Ugyancsak Csitából menne Jakutszkon át az út Anadir felé, majd a Bering-szoroson át Alaszkába. A Bering-szoros legkeskenyebb részén, ahol mindössze 9,3 kilométer választja el egymástól a két kontinenst, egy híd építését tervezik az alaszkai Wales irányába. Onnan már csak ezer kilométer Fairbanksig, ahol a mostani kanadai-amerikai autópálya-hálózat végződik. A terv becsült költsége 20 milliárd dollár, aminek 40 százalékát Oroszországnak kellene vállalnia. Az orosz elnök még nem adta beleegyezését, de Kutatelatsze optimista: Jelcin 14 évig dolgozott útépítő mérnökként az Uraiban, ezért bizonyára fogékony lesz e tervet illetően. Az autópálya orosz szakaniszterként megbízást az infláció megfékezésére. Neki tulajdonítják, hogy Franciaországban az infláció mértéke - Cresson sorozatos balfogásai ellenére - ma alacsonyabb, mint a nagy vetélytársnál, Németországban. Most szavazatokat kell gyűjtenie a francia társadalom baloldaláról: ezért elsőszámú programpontja a munkanélküliség csökkentése. Takarékos gazdálkodást, gazdasági fellendülést, Franciaország belső és külső biztonságának megerősítését, a Közös Piac további építését és gondosabb környezetvédelmet is zászlajára tűzött. Magánéletét pedig - a biciklizést, a keringőzést és a mozibajárást -bizonytalan időre újból elhalasztja. Pierre Beregovoy kinevezését a francia tőzsde az árfolyam emelkedésével üdvözölte. Kocsis Tamás szának 47 százaléka az örök fagy birodalmán halad keresztül, ahol a talaj egy méter mélységig átfagyott. Keresztülvezet mindenen, amit a geológia csak kínálni tud: magashegység, mocsárvilág, sztyeppék. Nagy akadályt jelentenek a folyók is: közülük néhány 12 kilométer széles - mint például a Lena Jakutszknál. A teljes autópályának 200 méter szélesnek kell lennie. „Üzemanyagtöltő állomásokat, szállodákat és éttermeket tervezünk ide, mindezt vámmentesen!” - mondta a vállalkozó. Az út építését - hasonlóan a Franciaországot Angliával öszszekötő Eurotunellhez - egy részvénytársaság finanszírozná. Júniusban kerül sor Hamburgban az érdekeltek első összejövetelére. Kutatelatsze szerint „ha minden jól megy, 1994-ben megkezdhetjük az építkezést és 10 évvel később elkészülhetünk vele.” (FEB). (MTl-Panoráma) Április 9-én általános választásokat tartanak Nagy-Britanniában és a közvéleménykutatások kristálygömbjéből még mindig nem jósolható meg az eredmény. Egy bizonyos: a 13-ik éve - s 1990. november óta Margaret Thatcher nélkül - kormányzó konzervatívok még sohasem voltak ilyen közel a hatalom elvesztéséhez, az ellenzéki Munkáspárt pedig 13 éve nem állt ilyen közel a nyeréshez. Helyi kommentátorok leginkább „függő parlamentet”, azaz döntetlent jósolnak, s talán a kisebb pártok alkotják majd a mérleg nyelvét. Ha a brit választók csak a pártok programját olvasnák, első pillantásra nem lehetne nehéz számukra a döntés. A konzervatívok végeredményben „ugyanabból jobbat” ígérnek a következő öt évre, azaz thatcherizmust: további adócsökkentést, alacsony inflációt, deregulációt, vállalkozást, a tulajdonosi demokrácia szüntelen bővítését, a szakszervezetek kordában tartását - ám a szabadpiaci forradalmár volt kormányfő rideg szemléletéhez most hozzáteszik még a szolidaritás, az osztálynélküli társadalom, az esélyegyenlőség kisebb-nagyobb ígéreteit is. „Állampolgári chartával” vissza »akaiják szorítani a hivatalnak packázásait, és a közszolgálatok további fantáziadús reformját tervezik, amelytől az oktatás és az egészségügy elvileg hatékonyabban működnék, mintha egyszerűen csak több költségvetési pénzt zúdítanának bele. Ehhez képest a munkáspárti ígérethalmaz javarészt olyan programokat tartalmaz, amelyek független elemzők szerint külön-külön is alig megvalósíthatók, de együtt végképp valószínűtlenek. Egyszerre ígérnek alacsony kamatokat, alacsony inflációt és árfolyamstabilítást, fizetésemelést és a munkanélküliség csökkentését, újabb milliárdokat a közszolgálatokra, de minden reformot visszacsinálva. És főleg azt ígérik, amire a nyugati kapitalizmus történetében még nem volt példa, s amibe a kelet-európai szocializmus belebukott: állami beruházási és beruházás-támogatási programmal, szüntelen piacmenedzseléssel recessziomentés, tartós fellendülést. Mindezt pedig javarészt adóemelésből akarják finanszírozni. Csakhogy a brit választók nem csupán a programokat olvassák, hanem a tények alapján -is - ítélkeznek. Hiába alakította át a thatcheri forradalom Nagy-Britanniát Európa ipari múzeumából élenjáró ipari és szolgáltatói gazdasággá, hiába, hogy Európa 10 legnagyobb cége közül 8 brit, hiába, hogy ma több mint 3 millió cég működik - 97 százalékuk kisvállalkozás - az 1979-es 1,8 millió helyett, hiába, hogy egymillióval több a munkahely, mint 1979-ben, hiába négymillióval több a lakástulajdonos, hiába, hogy nincsenek sztrájkok, hiába, hogy ezért és a versenyképes munkaerőköltségek miatt Japán és Amerika kedvenc európai befektetési színtere Nagy-Britannia, hiába, hogy az ország ma négyszer többet költ egészségügyre, mint 1979-ben, és még az is hiába, hogy a kiskeresetűek jövedelemadója 33 százalékról 25 százalékra, a gazdagoké 83 százalékról 40 százalékra csökkent 13 év alatt. Mindez keveset számít most, amikor a pillanat üzenete ez: súlyos, a világháború óta leghoszszabb visszaesésében vergődik a brit gazdaság. A munkanélküliség több mint 2 milliós, tavaly 50 ezer cég ment tönkre, 75 ezer lakást foglaltak vissza a bankok, és Nyugat-Európa 50 millió szegénye közül 10 millió az 57 millió lakosú Nagy-Britanniában él. A nyolcvanas évek közepén is sok volt a csőd és nagyarányú a munkanélküliség, de az a szerkezetátalakítás közben az elavult iparágakat sújtotta Észak-Angliában és Skóciában, a hagyományos munkáspárti fellegvárakban. A mostani konjunkturális visszaesés viszont éppúgy, ha nem jobban, sújtja Anglia délkeleti részét, a thatcheri forradalom nyerteseit, a konzervatívok lehetséges szavazóit. A londoni tőzsde ítélete egyértelmű: a hónapok óta tartó árfolyamesés a munkáspárti győzelemtől való félelmét tükrözi. A lakosság azonban, meglehet, másként gondolja. Április 9-én eldől, ráuntak-e az utóbbi két év tragikus visszaesése miatt a britek az elhúzódó konzervatív uralomra, vagy talán mégsem, kitárják-e szívüket az általános elégedetlenséget kihasználó munkáspárti népboldogításnak, vagy talán mégsem. Érthető, hogy e különbségek nemigen foglalkoztatják a brit választókat, külföldről azonban ezekre is érdemes figyelni. Mészáros György Autópálya Párizstól New Yorkig Új világcsoda épülhet Amerika legjobb autói az idén is - japánok (MTl-Panoráma) - Az amerikai autóvásárlók tízmillióit a kiadványok, szaklapok tucatjai segítenek eligazodni, ám a nagyközönség bizalmatlan: az autós lapokról, az újságok mellékleteiről köztudott, hogy kiadóikat a hirdetések, munkatársaikat a laptesztelés címén rendezett luxus kirándulások révén többé-kevésbé szoros kapcsolatok fűzik az iparhoz és a kereskedelemhez. így nem meglepő, hogy az olvasó általában csupa lelkendező hangú beszámolóval találkozik: az inkább burkolt reklámnak tekinthető „tesztek” szerint vannak jó autók, s vannak még jobbak, egyiknek ezt, a másiknak azt a tulajdonságát dicsérik, legfeljebb apróságokat kifogásolva. Azt még egyetlen magazinban sem olvashatta senki, hogy ne vásárolja X. gyár Y. típusú kocsiját, mert pocsék: rossz a fékberendezése, zörög a karosszéria és zabálja a benzint, miközben alig húz ... Ilyesmit egyetlen újságban, a Fogyasztók Szövetségének lapjában nyomtatnak ki. A havi kiadványt az előfizetési díjakból és adományokból tartják fenn, hirdetéseket nem fogadnak el és maguk vásárolják a tesztelésre kiszemelt fogyasztási cikkeket, köztük az autókat, így évente kiadott autós-számuk lényegében az egyetlen független, tárgyilagos értékelést jelenti a világ legnagyobb autópiacán megjelent új kocsikról - amelyek üzleti sikerében vagy kudarcában azután e rendhagyó lap ítéletének nem csekély szerepe van. Nos, a Consumer Digest idei szemléje 1992 autóiról tulajdonképpen nem hozott igazi újdonságot, csak a hasábjain hosszú évek óta hangoztatott tárgyilagos véleményt erősítette meg: hogy ti. a japán ipar kocsijai műszaki fejlettségben, minőségben változatlanul megelőzik nemcsak valamennyi amerikai gyár kocsijait, hanem - ami az európai olvasónak talán meglepetés - olyan patinás márkákat is, mint a Mercedes, a BMW, a Volvo és a VW. A fogyasztók lapja szerint idén összesen két kocsi érdemelte ki a „kitűnő” minősítést: a Toyota Luxus 400 és a Nissan Infinity-45. Luxuskocsikról van szó, 40 000 dollár körüli árról. Csoportjukban az amerikai Lincoln Continental következik utánuk, majd a a Luxus 300, a BMW 535, a Mitsubishi Diamante és a Honda Vigor. Az Európában családi, amerikai viszonylatban kiskocsinak számító autók kategóriáját ugyancsak a japánok vezetik: a Honda Ácura Integra az első, a 323-as Mazda a második, a Toyota Corolla a harmadik. Évek óta először fordult elő, hogy az élcsoportba, negyedikként, amerikai autó is bekerült: ez a GM új, Satum elnevezésű, Európában még ismeretlen típusa. Némileg ironikus, hogy a világ legnagyobb autógyártója bevallottan azzal a céllal fejlesztette ki a kocsit, épített fel gyártására külön üzemet és kereskedő-hálózatot, hogy olyan olcsó és kitűnő minőségű kocsit gyártson- mint a japánok ... A szakértők szerint 10 000 dollártól kapható Satum valóban jó, takarékos, megbízható, de - legalábbis egyelőre nem annyira, mint ugyanennyibe kerülő japán modelljei. Egyébként igencsak vitatott - és joggal - mi tekinthető végül is amerikai japán, vagy éppen német autónak: a jelenleg az Egyesült Államokban legsikeresebb kocsi, a Honda Accord ugyanis évek óta amerikai gyárban készül, akárcsak a Toyota Camru. Az importált Toyota Corolla hasonmását GM márkanéven szerelik össze Kaliforniában, míg a Suzuki Swiftjei ugyancsak a GM hálózatában kaphatók. Á Ford Tracer csak nevében különbözik a Mazda 323-as limuzintól, akárcsak a Ford Probe sportkocsi a Chrysler Eagle-jétől. A GM Pontiac Le Mans az Opel Kadett Koreában készült változata volt, míg a VW Polo és a Golf a cég mexikói gyárából jut az amerikai piacra . . . Heltai András
