Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-05 / 64. szám

uj Dunántúli napló 7 1992. március 5., csütörtök Húsz kérdés a szakértőhöz Adó-tanácsadó A bevétel, ami nem számít annak - Jövedelem-pótló pótlékok - A húsz százalék már negyven - Kiskapuk és nagykapuk Ötödik esztendeje, hogy együtt élünk a személyi jövedelema­dóval, próbáltuk megszokni, ha nem is tudjuk szívünkből sze­retni. Mire úgy-ahogy megtanuljuk a jogszabályokat, a ked­vezmények és kötelezettségek körét, elröppen az év, s a pénz­ügyi kormányzat máris módosítja az adótörvényt. Szabályok jönnek, szabályok mennek. A lakosság közel fele a legérzékenyebb pontján, a pénztárcá­ján keresztül érzi, ha valahol szorítottak a présen, ha szigorúb­bak lettek az elvonások, ha lejebb vagy feljebb kúsztak a száza­lékban kifejezett adókulcsok. Ilyenkor év elején sokan még a múltévi kérdőívvel bajlód­nak, számolnak, nyugtákat keresnek, megpróbálják sorra venni, kitől, hol, mekkora jövedelemre tettek szert, levonták-e tőlük a kellő előleget, vagy majd most, tavasszal kell kinyitni a bukszát és keservesen előteremteni a törlesztésre valót. Az idén gyökeresen megváltoztak az adószabályok, s ha a most esedé­kes kérdőívekkel a tavalyi tapasztalatok alapján még meg is tudunk birkózni, nem árt, ha már most kicsit a holnapra is gondolunk. Bizonyára sokkal többen választják az idén a téte­les költségelszámolás lehetőségét, mint ahányan tették koráb­ban, s akik ezt az utat választják, jó, ha már most elkezdik gyűjteni a számlákat, a kimutatásokat, időben számolgatnak, mert egy év múlva - ilyenkor - könnyen kellemetlen meglepe­tésben lehet részük. Húsz kérdést tettünk fel személyi jövedelemadó ügyben a legilletékesebbnek - Vámosi Nagy Szabolcsnak, az APEH fő­osztályvezetőjének. Ha kibúvót, kiskaput nem is kínálunk - okos tanácsokkal szolgálhatunk. íme. 1. Köztudott, a magánszemélyt az összes jövedelme után ter­heli az adókötelezettség. A jövedelem pedig az adóévben meg­szerzett vagyoni érték. Ebből határozzák meg végülis magát az adót. De hogyan, milyen módon teszik ezt? A jövedelem megállapítá­sának három módja ismert, így:- egyes esetekben a meg­szerzett bevétel egésze (ilyen például a munkabér, munkadíj, az értékpapír kamata, árfo­lyamnyereség);- más esetekben a megszer­zett bevételnek a költségekkel csökkentett része (például tipi­kusan ilyen az egyszeri vállal­kozói bevételnek a tevékenység folytatása érdekében felmerült, igazolt, elszámolható anyag, áru, karbantartás, fűtés, világí­tás stb. költséggel csökkentett része);- megint más esetekben a bevételnek a törvényben meg­határozott hányada (például az önálló tevékenységet folytatók választásuk szerint a bevételük 90 %-át tekinthetik jövedelem­nek, ha költségeikkel nem kí­vánnak tételesen elszámolni. A jövedelmet a bevételből kell levezetni. A törvény bevé­telnek tekinti mindazt a kész­pénzt, vagy természetben meg­szerzett vagyoni értéket, ame­lyet a magánszemély az adóév­ben megszerzett. 2. Mi az a bevétel, ami mégsem számít bevételnek? Nem minden bevétel eseté­ben beszélhetünk azonban adó­fizetési kötelezettségről. Bizo­nyos megszerzett vagyoni érté­kek rendelkezésre állhatnak ugyan, a magánszemélynek mégsem kell utána adóznia, ezeket a jogszabály a „nem be­vétel” kategóriaként kezeli. Nyilvánvaló, hogy a felvett köl­csön nem adóköteles a magán- személynél (következésképpen viszont a visszafizetése nem ki­adás). Nem lehet megadóztatni a visszatérített személyi jövede­lemadó előleget sem. A már adózott pénzből történő befekte­tés sem adóköteles, ha azt a vál­lalkozásból kivonják. (Ezek íseteit a törvény nevesítetten fel is sorolja.) A bűncselekmény révén megszerzett vagyoni ér­ék sem bevétel, ha azt jogerős lírái ítélettel elvonják. Nem bevétel az un. ingyenes érték­papír megszerzése sem és mindaddig nem kell adózni utána, amíg azt a magánsze­mély el nem idegeníti, illetőleg a kibocsátó jogutód nélkül meg nem szűnik. A nem bevétel ka­tegóriába tartozik az is, ha kifi­zető az általa foglalkoztatott magánszemélynek a munka­végzéssel összefüggő költségeit utólag megtéríti. Ilyenkor a ma­gánszemély bizonylattal köteles elszámolni. Ide nem értve azo­kat a kiadásokat, amelyekről mégis van a magánszemélynek adójogi elszámolási kötelezett­sége (pl. gépkocsi átalány). Bi­zonyos esetekben az ingatlan ér­tékesítéséből származó jövede­lem sem bevétel. Nem bevétel a külföldi fizető eszköznek jog­szerű átváltásából származó jö­vedelem sem. 3. Az adótörvényben hangsúlyozottan szerepel ez a szó: adó- nentesség. Kiket, milyen jövedelmeket érint? Köztudott az is, íogy korábban adómentes jövedelmeink egy része mostantól igyanúgy adózik, mint minden más bevételünk. Vagy meg kell smerkednünk a részben adómentes fogalommal is? Az ún. nem bevétel kategória itán érdemes szólni az adómen- ességről is. Az adómentes jö­vedelmet az adóalap megái lapí- ása során figyelmen kívül kell lágy ni, s főszabályként be sem :ell vallani. Az adómentessé- ;ek köre ezévtől csökkent, de nég mindig jelentős számú számát többféle) jövedelemre erjed ki. A tételes felsorolás he- yett azt érdemes számba venni, íogy a korábbiakhoz képest mi­yen jövedelemtípusok adómen- essége maradt meg, illetőleg zünt meg. Az állami szociálpolitika vagy a társadalombiztosítás ke­retében nyújtott különböző se­gélyek (anyasági, temetési) vál­tozatlanul adómentesek. A nyugdíjak három típusára biztosít az új törvény adómen­tességet. Ezek: az árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj, a bal­eseti állandó nyugdíj és a kül­földről kapott nyugdíj. A családi pótlék adómentes. A gyermekgondozási segély, továbbá a szakmunkástanuló, valamint a közép- és felsőfokú oktatási intézmény nappali ta­gozatos hallgatójának ösztön­díja eddig adómentes volt. E jö­vedelemtípusok adómentessége 1992. január 1-től megszűnt. Ezek a jövedelmek a nyugdíjjal azonos adókedvezményt élvez­nek a (108 ezer forintos ked­vezmény nélkül). Ez azt jelenti, hogy a jövedelem megállapítása során figyelembe kell őket venni, de a rájuk eső adót nem kell megfizetni. Az üdültetési hozzájárulás - akár pénzben, akár természet­ben nyújtják azt - adóköteles. Az üdülés ára alatt vagy a beu­taló megvásárlási költségét (amikor pl. a munkáltató, az ér­dekképviselet mástól vásárolja meg a beutalót) kell tekinteni, vagy - a saját üdülőben történő üdültetés esetén - a számviteli szabályok szerint megállapított önköltség az az összeg, amely a magánszemély jövedelme. A beföldi gyógyüdültetés (orvosi beutalással) mentes az adó alól, valamint az az érték is, amelyet az Üdülési és Szanatóriumi Fő- igazgatóság juttat. A szociális segélyek közül csak azok mentesülnek az adó alól, amelyeket az állami szoci­ális rendszer keretében nyújta­nak, vagy az önkormányzat jut­tat. A lakás vásárláshoz, építés­hez, felújításhoz, a lakásbérleti jog megszerzéséhez nyújtott vissza nem térítendő munkálta­tói, helyi önkormányzati támo­gatás és szociálpolitikai ked­vezmény adómentes maradt. Adómentes a lakásvásárlási hi­tel jogszabály alapján elenge­dett része, valamint a külön jog­szabályban ilyenként meghatá­rozott hiteltörlesztési támoga­tás. (A kormányrendeleten ala­puló OTP tartozások elengedése tavaly is, ezévben is adómentes. A társaság vagy a munkáltató által elengedett olyan hitelek összege után, amelyek nem jog­szabályon alapulnak a magán- személynek a hitel elengedésé­nek évében adót kell fizetnie. Megmaradt a lakásbérleti jog lemondásáért kapott térítés adómentessége. Megszűnt 1992. évtől a mun­káltató által viselt (átvállalt) al­bérleti és szállásdíj havi 4000 Ft-ig terjedő adómentesség. (Kivéve fegyveres erőket, testü­leteket, rendőrséget és a rendé­szeti szerveket a hivatalos állo­mányú tagok esetében). Adómentes a munkáltató ál­tal természetben biztosított ét­keztetés. Az étkeztetés pénz- beni megváltása teljes egészé­ben adóköteles. A havi 800 Ft-os adómentesség tehát meg­szűnt. (Természetben nyújtott étkeztetésnek kell tekinteni, amikor a munkáltató olyan bont, utalványt, jegyet ad a dol­gozónak, amely vendéglátóipari egységben kizárólag étkezte­tésre váltható be.) A munkáltató által termé­szetben nyújtott munkaruha, formaruha és védőeszköz adó­mentes. Ezek pénzbeli megvál­tása viszont teljes egészében adóköteles. Amennyiben a munkaruhát a cég pénzéből el­számolási kötelezettség mellett vásárolja meg az alkalmazott, azaz a cég nevére szóló számlát a cég számolja el saját költségei között, úgy az ilyen összeg a magánszemélynél nem bevétel, nem adóköteles. Az egyenruha pénzbeni megtérítésének adó- mentessége megmaradt. A tartósan külföldön foglal­koztatott részére fizetett deviza- ellátmány, valamint az ehhez kapcsolódó kiegészítő juttatás adómentessége változatlan. A vagyonszerzési illetékköte­lezettséggel járó érték megszer­zése általában adómentes. Ki­véve a gépjármű és a »pótkocsi formájában, valamint az ingat­lanok és a vagyoni értékű jogok cseréjéből szerzett vagyoni ér­tékeket. A társadalmi szervezettől, továbbá a vetélkedők és a ver­senyek díjaként kapott tárgyju­talom értékéből az alkalman­kénti 5000 Ft-ot meg nem ha­ladó összeg adómentes. (Nem tekinthető tárgyjutalomnak az értékpapír, a biztosítási köt­vény, a takarékbetét, a vásárlási utalvány /kivéve a könyvvásár­lási utalványt/, a nemesfém­tárgy és az ékszer.) Az ingó vagyontárgyak nem üzletszerű értékesítéséből származó jövedelemnél az évi 100 ezer forintos adómentesség megmaradt. Megszűnt viszont a találmány ellenértékének első százezer forintja utáni adómen­tesség. 4. És mi számít valóban adómentesnek? A KST-betét, az iskolai taka­rékbélyeg, az átutalási betét­számla, a látraszóló takarékbe­tét, a látraszóló csekkszámlabe­tét (ide nem értve az egyéni vál­lalkozó vállalkozási bankszám­láját), a devizaszámla kamata (!), valamint az ifjúsági taka­rékbetét és az egyéb lakáscélú takarékbetét kamata, ha a betét összegét lakás vásárlására, épí­tésére, bővítésére használják fel. Az 1988.1. 1-jét megelőzően kibocsátott kötvény és vagyon­jegy kamata, illetőleg oszta­léka továbbra is adómentes maradt. 1992. évtől adómentes a Kossuth-díjhoz, a Széche- nyi-díjhoz, az Életmentő Emlé­kéremhez kapcsolódó pénzjuta­lom, a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter és a nemzetbiztonsági szolgálatot felügyelő miniszter által ado­mányozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű) értékéből a Kossuth-díj- jal járó pénzjutalom 1/10 részét meg nem haladó összeg. A jogszabályban, vagy az 1987. január 1. napjától megál­lapított természetbeni juttatás - ide értve annak pénzbeli meg­váltását is - 1989. VII. 1. napja előtt természetben megállapított mértéke mentesül az adó alól, a háztáji és illetményföld juttatás­sal együtt. Változatlan a falusi turizmus­sal kapcsolatos évi 300 ezer Ft árbevételig terjedő adómen­tesség. Az ingatlan, illetőleg vagyoni értékű jog átruházásából szár­mazó jövedelem tíz éves adómentessége csak azokban az esetekben érvényesül, ahol az értékesített ingatlan, vagy va­gyoni értékű jog megszerzése 1982. január 1. előtt történt. 5. A törvény különbséget tesz önálló és nem önálló, valamint egyéb tevékenységből származó jövedelem között. Mit jelent ez a három kategória? Nem önálló tevékenységből származó jövedelem a munka- viszonyból, az országgyűlési képviselő tiszteletdíjából, a tár­sas vállalkozás tagjának tagsági viszonyából származó jövede­lem. A nem önálló tevékenység bevételének egésze jövedelem, ami nem jelenti azt, hogy ha ilyen jövedelmet az összjöve­delmet csökkentő tételekkel (pl. az ún. havi gyermekkedvez­ménnyel) nem lehetne mérsé­kelni. Nem része egyébként az ilyen bevételnek a tevékeny­séggel összefüggésben kapott költségtérítés. Az olyan típusú jövedelem- szerző tevékenység, amely a nem önálló tevékenység körén kívül esik, a személyi jövede­lemadó szempontjából önálló tevékenységnek tekintendő. (Nem sorolhatók ide a tőkejö­vedelmek, hiszen ezeknél nem a tevékenység a meghatározó, hanem a tőkehozadék.) Az önálló tevékenységből - pl. szellemi tevékenységből, in­gatlan hasznosításból, egyéni vállalkozásból - származó be­vételnek a tevékenység gyakor­lásával kapcsolatban felmerült, igazolt és elszámolható költsé­gek levonása után fennmaradó rész a jövedelem. Az önálló te­vékenységből származó bevétel megállapítására tehát fősza­bályként az ún. tételes költsé­gelszámolás elve érvényesül. Kivétel e főszabály alól:- Annak, aki nem kíván a té­teles költségelszámolással élni bevétele, amelynek része a költ­ségtérítés is, 90 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. Az, aki a jövedelem megállapításának ezt a módját választja, valame­lyik, önálló tevékenységből eredő jövedelme meghatározá­sára, annak valamennyi önálló tevékenységéből származó jö­vedelmét így kell kiszámítani. Amennyiben tehát az ingatlan bérbeadás jövedelmét egy ma­gánszemély a 90 százalékos jö­vedelemhányad alapján veszi figyelembe, úgy annak az egyéni vállalkozására, vagy a mezőgazdasági kistermelői te­vékenységére is ezt a módszert kell alkalmazni.- A mezőgazdasági kister­melő (ilyennek minősül, aki a saját gazdaságában gyakorolja a törvényben felsorolt tevékeny­ségek valamelyikét és árbevé­tele nem haladja meg a 2 millió forintot) a jövedelme meghatá­rozására továbbra is alkalmaz­hatja az ún. diktált jövedelem tartamot. Eszerint az élőállatok tenyésztése és állati termékek előállítása esetén a bevétel 10 százaléka, minden egyéb eset­ben 30 százaléka tekintendő jö­vedelemnek. Költség legfeljebb a bevétel erejéig számolható el, kivéve az egyéni vállalkozást. Az egyéni vállalkozó az adóköteles jöve­delmének megállapításakor a vállalkozási tevékenységével kapcsolatban a bevételt megha­ladóan felmerült költségeket, azaz a veszteséget a következő öt év egyéni vállalkozói bevéte­lével szemben számolhatja el. Az egyéb bevételek egésze jövedelem. Ilyen különösen' a munkanélküli járadék és segély, a gyed, a nyugdíj vagy pl. a szakszervezet által adott pénz­beli juttatás, a tőkejövedelmek. Az egyes jövedelem-típusokra más és más szabályok érvé­nyesek. Melyek ezek például a mezőgazdasági kistermelők ese­tében? A mezőgazdasági kistermelő - és nem a család, mint a ko­rábbi években - kistermelésből származó évi 750 ezer forintot meg nem haladó bevétele adó­mentes, ha a bevételből a jöve­delmet a törvényben meghatá­rozott ún. diktált jövedelemhá­nyad (10, 30%) alapján hatá­rozza meg. A mezőgazdasági kistermelő választhatja a jövedelme megál­lapítására a tételes költségel­számolást. Ebben az esetben az e tevékenységéből származó jö­vedelmét 150 ezer forinttal mérsékelheti. Nem illeti meg ez a kedvezmény azt a kistermelőt, aki a jövedelmét a törvény által diktált hányadban (10 és 30 %) határozza meg. Abban az esetben, ha a bevé­tel részben állattenyésztésből, részben növénytermesztésből származik, a 750 ezer forintos részt arányosan kell figyelembe venni az állattenyésztés és a nö­vénytermesztés között. Mezőgazdasági kistermelés­nek a jövőben is azt a tevékeny­séget tekintjük, amelyet mun­kaviszony keretén kívül végez a magánszemély. A törvény a Mezőgazdasági Termékek Jegyzéke (METJ) és az Ipari Termékek Jegyzéke (ITJ) beso­rolási számaival jelöli azokat a konkrét tevékenységeket, ame­lyek adózási szempontból a me­zőgazdasági kistermelés kate­góriába sorolhatók. A kistermelőnek saját (bérelt) gazdaságában kell végeznie a tevékenységét. További feltétel, hogy az árbevétel az évi két mil­lió forintot ne haladja meg. (Ebben az esetben már az egyéni vállalkozói kategóriába kerül a magánszemély.) A mezőgazdasági kistermelő és az általa fizetett földadót a mezőgazdasági kistermelésre eső adóból levonhatja. A kis­termelésre eső adót lineáris ösz- szefüggésben kell megállapí­tani, ami annyit jelent, hogy a kistermelésre eső adó az összes személyi jövedelemadónak az a hányada, amennyi az összjöve­delemből a mezőgazdasági kis­termelés jövedelme. A földadó­val kapcsolatos kedvezmény egyébként a mezőgazdasági te­vékenységből származó jövede­a a *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents