Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-28 / 87. szám

8 üj Dunántúlt napló 1992. március 28., szombat Herczog István a Pécsi Balett élén Szép magyar vers Szép Ernő Én így szerettem volna élni Én úgy szerettem volna élni Minden halandóval beszélni Mindenkinek nevét kérdezni Mindenkinek szívét érezni A járdán osztani virágot Tegezni az egész világot Megsimogatni ami állat Érinteni minden fűszálat Imádni végtelen sereggel A Napot ha fellangall reggel És énekszóval összejönni Az esti csillagnak köszönni S testvéri csókkal hazatérni Én így szerettem volna élni Vonaton Munka, hihetetlen akarattal- Hogyan látja a balettársulat mostani helyzetét? Milyen problémákkal kell megküzde­niük?- Szeged és Győr mögött hát­térbe szorult az együttes. Ennek egyik lényeges oka szerintem a hosszú évekre bezárt nagyszín­ház volt, a közönség elszokott a balettól. Szeretném őket meg­kező évadra már konkrét tervei vannak. A nagyszínház színpa­dán már be lehet mutatni egész estés, cselekményes darabokat, így jövőre Coppéliát szeretné megcsinálni a társulattal. Más közönséget is behozhat a szín­házba az a balettest, amelyet Pink Floyd-zenére terveztünk. Vendégkoreográfusok munkáin át is, akkor nem kapnék igazi támogatást. Az eddigi tapaszta­lataim során úgy vettem észre, hogy igazgatói allűröket föl­venni nem érdemes! A szakmai eredményeim alapján respektál­janak. Egymás tisztelete, és ki kell mondanom, a szeretete is alap­vető dolog... Jelenet Az élet állomásai című balett próbájáról. Fotó: Tér István A nagy háború előtt történt, akkoron készűt el a vasút, amel- lik körbefutta az egész Hargi­tát. Két férfi: a góbé Ábris, meg a móc Stefán öszvetanálkoztak a zötyögő vonaton. Egykoron katonatársak vótak valahol Stá­jer országban és sok gamatságot követtek el együtt. Alapost megcsapkották egymás lapická- ját, mielőtt leűtek az egyik ab- lakho egymásval szemben, hogy jól kibeszélhessenek. Még hajnalos vót az üdő.- Hogy élsz, egykomám? - kezdte Abris.- Megházasottam, pajtás - felelte Stefán. Hallgatás, a vonat hosszasan füttyentett és elindút.- Az igazán jó, egykomám: Nagyon hosszú hallgatás, miközben a vonat csörömpölve megállott, majd újra elindút. Az asztán nem jó, a krucseá- ját! Pajtás! Mikoron a vonat újból megál­lón: Aztán miért, egykomám? Nagyon hosszú hallgatás, a vonat kétszer es megállón köz­ben.- Mert kárrá tett a szégyente­len asszony pajtás. Hallgatás, mikor a vonat füttyentett és elindút:- Az nagy baj! Nagyon nagy baj! Egykomám. Zakatoltak a kerekek, majd a vonat nagyokat rántva megál­lón.- Baj, de nem nagyon nagy baj, mert elmene egy pájászval messzire. Remélem, sose gyün vijsza, pajtás. Hosszú hallgatás, közben a vonat kétszer es megállón. Az jó, mert akkor megszaba- dúltál tüle, egykomám.- Az nem jó, pajtás, mert üres az ágyam. Majd csak tanálsz belé vala­kit, egykomám. A vonat nagyot zökkent, majd egymásra estek. Segélhetnél, pajtás új asz- szonyt keresni. A vonat fütyűt, tolatott, majd egyenesen zakatolt.-Én aztán nem, egykomám! Elébb magamnakvalót keresek. De ha a nékömvaló már aka- dott, szívesen segélek néköd es, egykomám. Ekkorra má bújni készűt a nap odakünn. Megérkeztek a városho, leszállónak.-Isten véled, egykomám! Alapost elbeszélgettünk - bú­csúzott Abris- Az már igaz! No, a reve­dére! -, pajtás. Az egyik jobbra mene, akár a hajszabéli ökör, a másik meg balra, csá felé. 1990. Csernavölgyi Antal Új igazgatója van a Pécsi Ba­lettnak. A néhány hete kineve­zett Herczog István elfoglalt ember, hol Németországban, hol magyarországi vendégjá­ték-kőrúton jár. A pécsiek már ismerik, az ő munkája volt ta­valy Az élet állomásai-nak egyik darabja, az idei évadban pedig a Rómeó és Júlia. Csak néhány napja, hogy zajos sikert arattak ezzel az előadással a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, ahol a Vígszínházban nemcsak a nézők, hanem a szakmai kö­zönség is elismerően nyilatko­zott a produkcióról. Herczog István mostani há­roméves megbízása már nem vendégszereplés.-Ez olyan felelősség, hogy miatta ide kell költöznöm- mondta - bár a szálakat nem akarom megszakítani. Elmeséli, hogy akkor kezdő­dött minden, amikor az őszi há­rom hónapos munka során rendkívül jó kapcsolat alakult ki az együttes és közte. Megígérte, hogy figyelni fogja a működé­süket. Tóth Sándor lemondása után a színházban már érdeklőd­tek afelől, elvállalná-e a balett vezetését. Akkor azt felelte, ez nem megoldható. A következő hónapok alatt érlelődött meg lassan a szándék, s végül - amint arról annak idején már hírt adtunk - több pályázó kö­zül az ő jelentkezését ítélte el­fogadhatónak a szakmai bíráló- bizottság. Pályázati anyagnak eddigi életművét tekintették. Kilenc évesen kezdte a Ba­lettintézetben. Ezután négy év Operaház következett, majd 1966-ban Nyugat-Németország. Játszott a müncheni operában, a stuttgarti társulatnál, szólótán­cos volt Düsseldorfban, majd ugyanott koreográfus. 1987-ben felkérték a dortmundi balette­gyüttes vezetésére is.-Azután, hogy gyakorlatilag illegálisan elhagytam az orszá­got, megtaláltam azt, amire itt­hon, fiatal táncosként szüksé­gem volt, de nem kaptam meg: a szakmai jövőt. Kint elég hamar szólótáncos, első táncos lettem, főszerepeket kaptam. Most, hosszú évek után újra viaskod­tam önmagámmal. Úgy érez­tem, ha az a kérés, hogy segít­sem ki az együttest egy válságos szituációból, akkor ennek a hí­vásnak kutyakötelességem meg­felelni. A kinti tapasztalatokkal erősödve vállalnom kellett ezt a felelősséget. nyerni, olyan produkciókkal, melyek nem fognak csalódást okozni. A társulattal már nagy­jából összeszoktunk, megismer­tem az együttes hiányosságait, erényeit, a táncosok hihetetlen akaratát arra, hogy előbbre lép­jenek, lelkesedésüket az ügy ér­dekében, mely mellé odaállnak és dolgoznak érte. Szakmai szempontból a legfontosabbnak a táncos nívó emelését tekintem. Sokan érzik, hogy tehetségesek, de még nincsenek készen. Sze­retném, ha a következő egy-két évben elsősorban klasszikus tréningen keresztül jutnának el arra a fokra, ahol a modern mozgás is nívósabbá válik. Hi­szek abban, hogy a modem ba­lettre szükség van, de az alap a klasszikus tudás kell, hogy le­gyen. , Herczog Istvánnak a követ­túl a kamaraszínházi műhelyben bemutatkozhatnának az itteni fiatal koreográfusok is. Emberekkel dolgozni nehéz. Egy alkotóműhelyben pedig minden más munkahelynél gyakrabban teremtődik olyan helyzet, amikor csak a legna­gyobb óvatossággal, körültekin­téssel lehet az érzékeny egyen­súlyt visszaállítani, létrehozni a közös munkához elengedhetet­len nyugalmat. Kíváncsi voltam, milyen személyes tulajdonságok kelle­nek ehhez a balettársulat új ve­zetője szerint.- Soha nem hittem, hogy másnak kellene lennem akkor, ha vezető vagyok. Szerintem az őszinteség a legfontosabb, az minden kapcsolat alapja. Hi­szen, ha becsapnám a táncoso­kat, akárcsak az egyéniségeiden Néhány magántermészetű kérdés után - melyekre Herc­zog István szűkszavúan vála­szol, s melyekből kiderül, hogy felesége és 21 éves lánya Né­metországban él és, hogy most csak a hatéves kedvenc, Cudar kutya van vele, de az még jó is, mert sétálni viszi a gazdáját, és egy kis természet jó kikapcso­lódást jelent - még egy álomról is beszélünk. Talán azok közül való lesz, mely megvalósul: -Szeretném, ha megindulna egy körforgalom Szeged, Győr és Pécs között. Hiányzik az egészséges ver­seny, persze, egymás ismerete és tisztelete mellett. Nagy lenne, ha ezek a teljesen különböző művészi műhelyek bemutatkoz­hatnának egymás és a közönség előtt! Hodnik Ildikó Doktor Kívülről Doktor Kívülről ismert és szerteágazó famíliából szár­mazik, rokonságban áll pél­dául, Karinthy Frigyes kereszt- fiával, doktor Utólag-gal. Rajta is hamar kiütköztek a családi vonások: az erős, de kissé kellemetlen csengésű hang és a jobb szem gyenge­sége, mely azzal a sajnálatos következménnyel jár, hogy az illető gyakorlatilag csak balfelé lát. Ezek az adottságok kezdet­től fogva meghatározták doktor Kívülről helyét a társadalom­ban, közepesnél valamivel ma­gasabb állásokat töltött be a KISz-nél, a Pártban végül a Hadseregben. Az Elektromos Műveknél vagy a pesterzsébeti kórházban nem dolgozott. 1956 októberében párthű­sége illetve a vezetés által el­követett bűnök fölötti jogos el­keseredettség egyaránt hatott rá, ezért doktor Kívülről azok közé tartozott, akik egyszerre harcoltak a barikádnak mind­két oldalán, számos önmaga ál­tal indított támadást vert vissza sajátkezüleg. Ebben az eszmei vetésforgóban is vigyázott rá. hogy a végső katasztrófa napja a felkelők táborában találja, így váltotta meg belépőjegyét a nyugati világba. Kint is közepesnél valamivel magasabb állásokat sikerült el­nyernie: a Badmout Egyete­men fenomenológiát tanított - általában egy leckével járt előbbre a tanítványainál, majd a londoni tőzsdepalota egyik melléktermében forgatott nem túl sok pénzt, végül egy francia könyvtárban kötött ki, a nyil­vántartásban hozzá tartozik a W és az Y betű. Egzisztenciáját megte­remtve doktor Kívülről hama­rosan megnősült, egy francia lányt, Mademoiselle Átla- gou-ot vette el, egy ötemeletes bérház középső harmadik eme­leti lakásában rendezték be csa­ládi fészküket. Doktor Kívülről lelkében fokozatosan ébredt fel az ér­deklődés az óhaza, Magyaror­szág dolgai iránt, kapcsolato­kat keresett a franciaországi magyar egyesületekhez. A kommunista befolyás alatt álló csoportokat eleve lenézte, vi­szont a régi bajtársi körök, mint a Magyar Csendőrök Humanista Világtestvérisége vagy a Fajgyökér és Rögvaló­ság Front nem fogadták be sáncaik közé. Doktor Kívül- rőlnek már a nevét is gyanús­nak találták, szinte kínálkozott, hogy le- illetve visszafordítsák németre Aussemek, illetve egy kis tájszólással Oszernek. A zsidó vagy legalábbis sváb származás kétes glóriája lebe­gett fölötte. Mikor mindenütt elutasították, doktor Kívülről bejelentette, hogy sehová sem kíván csatlakozni, egyedül lát cselekvéshez. A könyvtárban átolvasgatta a Magyarországgal foglalkozó sajtóközleményeket, és hat cikkből csinált egy hetediket. Első vállalkozásként röpirat- ban tudatta a világgal, hogy Kádár János nevezetes krump­listésztájához, melyet a pártve­zér oly szívesen fogyasztott, bizonyíthatólag holland Desi- rée fajtájú burgonyát használ­tak fel. Éz a tény jól jellemzi a szovjetbarát vezető kétkul­csos elvtelenségét.- Miért nem orosz „kar- toská”-t eszik?! - tette fel a kérdést doktor Kívülről a világ­lapok hasábjain. Ő kezdeményezte a „léleg­zési sztrájk”-ot is. A rendszer kömyezetpusztító politikája el­leni tiltakozásul azt ajánlotta, hogy az állampolgárok egy ne­gyedóráig ne szívják be a fer­tőzött levegőt.-Ne lélegezzetek nekik! - így szólt a kampány jelmon­data. Aztán, ahogy enyhültek az idők, doktor Kívülről felvette a kapcsolatot az itthoni történé­szekkel, filozófusokkal, írók­kal. Mindenhez hozzászólt, mint mondani szokás: nála nélkül nem volt klimax a Li­pótvárosban. Egyszer nekem is küldött egy levelet azzal a ta­nulmányommal kapcsolatban, mely Lábassy Vilmossal, a külföldre távozott egykori ma­gyar miniszterelnökkel foglal­kozott. A boríték belsejébe - feltehetőleg a jóindulat meg­nyerése céljából - egy lapos csokoládépasztilla volt bera­gasztva, maga a levél viszont annál keserűbb volt.- „Ön tanulmányában azt ál­lítja, hogy Lábassy úr szokásos reggeli sétája során mindig jobbról-balra haladt a köralakú promenádon. Ez a dolgok nyil­vánvaló és szándékos elferdí­tése, nem kevesebbet akar su­galmazni az olvasónak, mint hoy ennek az eredendően jobboldali politikusnak az útja lényegileg balra vezetett. Ezzel a történelemhamisítással Ön csak a kommunisták malom­szekerére hajtja a vizet...” Aztán leáldozott a csillag, az a bizonyos vörös és ötágú, fel­kelt doktor Kívülről napja. Ki­tüntetéseket kapott, forradalmi és ellenállási érdemeiért ezre­dessé léptették elő. Egyre gyakrabban jelentkezett a saj­tóban és a rádióban, alapállása nem változott: jobbra figyelt és balra ütött. Doktor Kívülről ledönt min­den szobrot, melyet tudatlan­ságunkban emeltünk. Például megkapta tőle a magáét Ligeti Endre, annak a féltucat ember­nek az egyike, akikben volt ci­vil kurázsi fegyverrel szembe­szállni a fasiszta csendőmyo- mozókkal és a tűzharcban lelte halálát. Doktor Kívülrőlnek sem a gyenge jobb, sem az erős bal szemét nem zavarja meg ez a legenda, most is a kártyák mögé lát: Ligeti puszta nyegle­ségből cselekedett így! Mert, Istenem, mi történt volna, ha egy kicsit elfogják és a dutyiba viszik? Big doal! - ahogy dok­tor Kívülről köreiben mondják-, nagy dolog! Még jól is járt volna! Doktor Kívülről ismeri a korabeli börtönök menüjét is: reggelire haboskávé, a kor­mányzó úr nevenapján két deci bor és rövidszivar. Még a Lige­tinél is finomabb emberek sem találhattak volna benne kivet­nivalót. Doktor Kívülről azt is tudja, hogy mi lett volna ebből a Ligetiből, ha Isten nem dög- leszti meg idejekorán. Szer­kesztő bizony, feltehetőleg va­lamelyik hazafiatlan ellenzéki lapnál, jobb is, hogy így tör­tént. Azt kérdezed, hogy miről ju­tott most eszembe doktor Kí­vülről? Megtörte a hosszú mo­solyszünetet és a múlt héten újra küldött nekem egy szoká­sos, csokoládé pasztillával bé­lelt levelet. Hetven éves lesz - jelezte -, országos tisztelgő rendezvé­nyek várhatók és szeretné, ha én is megemlékeznék erről a jeles évfordulóról. Mint lát­ható, doktor Kívülről semmit sem bíz a véletlenre. Én azt válaszoltam, hogy ezen a hetven éven nincs mit ünnepelni, mert csak azt bizo­nyítja, hogy az ágyúgolyónak nincs szeme. Se jobb, se bal. Moldova György

Next

/
Thumbnails
Contents