Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-24 / 83. szám
1992. március 24., kedd ü j Dunántúli napló 7 A Szigetvári Cipőgyár körül nem csitulnak a kedélyek. Már az elmúlt év nyarán is levelek érkeztek, névvel és név nélkül, amelyek írói arra hívták fel a figyelmünket, sok a szabálytalanság a gyárban. Keveset keresnek, annak ellenére, hogy sok a munka, a vezetők a saját zsebükre dolgoznak. Megkerestük a levélírókat, a gyár vezetőit, és a dolgozókat is. Akkor úgy tűnt, hogy a kialakult patthelyzetből megtalálták a kiutat. Új bérrendszert vezettek be, a dolgozók jobban kerestek. A vádak 1991. januárjában vállalati7 kezdeményezésre megkezdődik a gyár átalakulása. A vállalati tanács egyhangúan elfogadja a gyorsított privatizációra tett javaslatot. Április elejére a Szen- zor-Broker Értékpapír és Tanácsadó Kft. elkészíti az átalakulási programot, amit az ÁVÜ májusban jóváhagy. Az Egzisztencia-hitelt a kedvezőtlen adózási feltételek miatt nem veszik fel, ezért augusztusban ismét a vagyonügynökséghez fordulnak, mert az átalakulás egy más módját választják. Ez év januárjára elkészül a módosított változat, amit eljuttatnak az ÁVÜ-höz. Ezt követően a város országgyűlési képviselője, közérdekű bejelentés alapján az illetékes minisztériumhoz fordul és vizsgálatot kér a vállalat vezetői ellen. Szerkesztőségünkhöz is érkezik egy levél, amelynek írója arról tájékoztatja lapunkat, hogy a gyár privatizációja körül nincs minden rendben.- A vállalat vezetői már hosszú ideje visszaélnek a hatalmukkal, félelemben tartják a dolgozókat, sorra küldik el őket - mondja a levél írója Szabó Marianna, aki Szigetvári Cipőgyárban külkereskedelmi ügyintézőként és tolmácsként dolgozott. - Fekete, inkorrekt üzleteket kötnek. Gépeket adtak el, amelyeknek a lízingjét a mai napig fizeti a gyár. Megkárosítják a dolgozókat, nem fizetik ki a pénzüket. Visszaélnek a vámpapírokkal. Adócsalást követtek el, mert magánszemélyként vásárolnak a gyár részére rendszeresen gázolajat. A külföldi útjaikat devizában és forintban is elszámolják. Február 9-én az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium ellenőrzési főosztályvezetőjénél feljelentettem a gyár két vezetőjét, Horváth József igazgatót és dr. Maiján István gazdasági igazgatóhelyettest. Egy átfogó vizsgálatot kértem, ami Napokon belül részletes vizsgálat indul * Állami felügyelet alatt a Szigetvári Cipőgyár? pontot tehet a sötét üzletek végére. Komoly érdeklődők A vádak súlyosak, éppen ezért kíváncsiak voltunk a vizsgálat eredményére, és a vállalat vezetőinek véleményére is. A SZIGO-ban nemcsak Horváth József igazgatót, dr. Marján István gazdasági igazgató-helyettest kérdeztük meg, hanem a vállalati tanács elnökét, Papp Lászlót is.- Már két vizsgálat is volt a gyárban - tájékoztat Horváth József igazgató. - Az egyik januárban a város országgyűlési képviselőjének az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumba eljuttatott bejelentése alapján, majd februárban került sor a másodikra. A privatizációs folyamat is leállt, ugyanis az ÁVÜ a vizsgálat befejezéséig felfüggesztette a vállalat átalakulását. A gyárban dolgozó 550 ember ideges, tisztában vannak vele, a privatizáció az egyetlen lehetőségük, mert különben állás nélkül maradnak, csődbe megy a vállalat. A februári második vizsgálatot követően a gyár igazgatója a minisztériumhoz fordult, hogy csillapítsák le a szigetvári informátoraikat, mert veszélybe kerülhet a gyár működése. Közben a privatizációs főosztály átküldte az ÁVÜ-höz a SZIGO átalakulási terveit, ami engedélyt ad a nyilvános pályázat kiírására.- Hogy a jelentkezők szándéka biztosan komoly legyen, az öt évre szóló lízing-díjat devizában állapítottuk meg - mondja Horváth József. - A jelenlegi két állandó német partnerünk a Salamander és a Lady Star pályázatát fogadta el a vállalati tanács. A tervek szerint a vállalat 3 kft-re bomlik, ebből kettő cipőt gyárt. A Salamander és a Lady Star vállalja hogy öt évre lízingeli a cipőgyártáshoz szükséges eszközöket. Egy kft. pedig kezelné a vagyont, eladná a szükségtelenné vált eszközöket, épületeket. Ezeket a komoly lehetőségeket veszélyeztette a két vizsgálat. Szerencsére a partnereink megmaradnak. Ha a tervek szerint zajlott volna minden, akkor elkerülhettük volna a csődöt is.- A minisztériumhoz érkezett feljelentés minden pontjára tudtunk választ adni - folytatja dr. Marján István, gazdasági igazgató-helyettes. - A magászemé- lyeknek az olajvásárlást valóban én engedélyeztem, de ezt semmiféle jogszabály nem tiltja. Fűteni pedig kell, mert különben megfagynak az emberek. A Szigoma Kft. is elküldte a gyárnak a rá eső osztalékát, aminek egyikünk sem tagja, mint ahogy megvádoltak ezzel bennünket. Évente egyszer leltárt készítünk, a legutolsó APEH revízió, ezelőtt másfél éve volt. Szabó Mariannát én hoztam annak idején a vállalathoz. Eleinte sokat dolgozott, de egyre kevésbé voltam megelégedve a munkájával, ezért novemberben megkértem arra, hogy keressen magának más munkahelyet. Ezt követően lett beteg és a táppénzről, csak februárban jött viszsza. Ekkor kapta meg a felmondó levelet, mert már decemberben megszűnt a munkaköre is. A szolgálati lakást is el kell hagynia, vagy pedig a piaci viszonyoknak megfelelő lakbért fizeti érte. Sok fiatal szakembert hoztam a vállalathoz, többen már nem itt dolgoznak. Sokan nem tudtak megfelelni közülük a naprakészség, a pontosság és az önállóság hármas követelményének. A szeptembertől bevezetett új bérezési rendszerben jobban keresnek az emberek. Igaz az is, hogy egy műszakban dolgoznak, és az aljazóban az összes művezetőt leváltottuk, közülük hármat el is bocsájtot- tunk. Pontot az ügy végére Vállalati Tanács működik a SZIGO-ban, az engedélye nélkül a minisztérium nem is végezhetett volna vizsgálatot. Ennek ellenére az igazgató, hogy minél gyorsabban pontot tegyen az ügy végére, engedélyt adott a tájékozódásra, bemutatta a kért iratokat. Papp László a Vállalati Tanács elnöke és a gyár dolgozói levélben megkeresték az országgyűlési képviselőt, hogy választ kapjanak arra, milyen közérdekű bejelentés alapján indított a minisztérium vizsgálatot, de a mai napig nem tett eleget a kérésüknek, nem tájékoztatta őket személyesen az ügyről.- Nem szeretnénk a MEZŐGÉP és a Konzervgyár sorsára jutni, - mondja Papp László - akik itt vagyunk, szeretnénk itt is maradni. Tudomásunk szerint államigazgatási felügyelet alá akarják vonni a vállalatot, de ennek az lehet a következménye, hogy elveszítjük a piacainkat, a partnereinket. Személyesen fent voltam a minisztériumban, hogy tájékozódjam. Levelet írtam a miniszternek, a segítségét kértem, hogy engedélyezzék a privatizáció folytatását. A Lady Star, akár két év alatt kifizeti az öt helyett a lízinget. Az itt maradóknak ez biztos munkát és megélhetést jelent. A tűzödében minden gépnél ülnek. A nyár óta megváltozott minden. Látszik, hogy sok a munka, de már nem olyan feszült a hangulat. A v. t. feloszlik Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint a Szigetvári Cipőgyárat az Állami Vagyonügynökség államigazgatási felügyelet alá vonta a közérdekű bejelentésekben foglalt vádak alapján. Napokon belül részletes vizsgálat indul, és a vezetők ártatlansága, vagy vétkessége hamarosan bebizonyosodik. A SZIGO-ba a mai napig nem érkezett hivatalos levél arról, hogy az igazgatót felmentették állásából és államigazgatási felügyelet alá vonták a gyárat. A vállalati tanács miután a privatizációs pályázatra jelentkezők közül a két legalkalmas- sabbat kiválasztotta - a Salamander! és a Lady Start - március 31-ével feloszlik. Ezt követően megszűnik a munkáltatói joga az igazgató fölött, ezért őt is felmenti beosztása alól. Április elsejétől az illetékes minisztériumnak kell gondoskodnia a gyár irányításáról. Szalai Kornélia A kockázatos C! Kormányhatározat, parlamenti vita, minisztrelnöki levél, prágai tárgyalás, szigetközi fórumok és új, meg új nyilatkozatok ... Az egyik oldalon kijelentik: 95 százalékig minden készen áll a bősi erőmű üzembehelyezéséhez. A magyar országgyűlés gazdasági bizottsága úgy határoz: politikai okokból nem lenne helyes az 1977-es szerződés azonnali felbontása. Alaposan felgyorsultak a Dunaszaurusz körüli események. A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer magyarországi munkálatainak leállítását követő átmeneti (és látszólagos) csend időszaka után növekvő nyugtalanság érzékelhető a politika síkján, az érintett magyar területek lakóinak és a környezetvédőknek a körében. Az államközi kapcsolatokat is érintő kezdeményezésekre, illetve lépésekre az adott okot, hogy ködös és minimális esélyű elképzelésből nagyon is gyakorlati fenyegetéssé vált az úgynevezett C variáns megvalósításának lehetősége. Az eredeti tervek Magyarországra bizták az Alpokból érkező víztömeg feltartóztatásának, összegyűjtésének és továbbításának feladatát. Ennek megfelelően Dunakilitinél épült meg a Duna elrekesztésére szánt duzzasztómű. Itt alakították ki a bősi vizierőmű kiszolgálására hivatott, acél - vasbeton tározót, ami a Pozsonyig terjedő ártér felhasználásával, hatvan kilométeres - egytizednyi Balaton-felületű mesterséges tóként szerepelt a beruházás tervein. Végül - de nem utolsósorban - innen ágazott le az egész vállakózás talán leghir- hedtebb része, a szlovákiai tájat templomtornyok magasában beárnyékoló kolosszus, az úgynevezett üzem vízcsatorna, amit a hajózás lebonyolítására és a bősi erőmű turbináinak kiszolgálására emeltek. Azaz: nálunk kezelték volna azokat a monumentális „vízcsapokat” - zsilipeket amelyek lehetővé tették a tározóba érkező vízmennyiség felhasználási, elosztási módjának meghatározását. Ez - legalábbis elvben - esélyt adott a magyar félnek arra, hogy végső eszközként egyoldalú intézkedéseket tegyen a saját érdekeinek védelmében. Aszályos években se hagyja jelentéktelenné zsugorodni a Duna természetes ágát, kiszáradni a Mosoni-Dunát, a Szigetköz holtágait stb. A nagymarosi vízlépcső megépítésének, a bősi erőmű szakaszos (éjszakai) működtetésének elutasítása után pedig azt szavatolta, hogy a közösen elkezdett mű sorsáról csak közösen dönthessenek a felek. Tehát a mégoly szenvedélyes viták, bonyolult tárgyalások után is olyan eredménnyel záruljon a beruházás, ami megfelel az utóbbi években felismert ökológiai követelményeknek. A C variáns ennek esélyeit csökkenti a minimálisra. A megvalósítását szolgáló munkálatok megkezdésének és fel- gyorsításának híre azért nyitott új fejezetett a beruházás magyarországi kezelésében, mert a sok lehetséges rossz megoldás közül is a leghátrányosabb számunkra. Nemcsak azért, mert figyelmen kivül hagyja a környezeti kockázatokat és következményeket, mert egyoldalú önkényes lépéssel zárja le a vízlépcsőrendszer ügyét. A cseh és szlovák fél ott építi meg a Duna útját eltorlaszoló, a víz legnagyobb részét elterelő gátat, ahol a Pozsony utáni rövid szakaszon kizárólag saját felségterületén halad a folyó. Ezzel kikerüli a dunakiliti duzzasztót és tározót. Úgy teremti meg a szlovák oldalon kialakított mesterséges meder hajózhatóvá tételének, a bősi erőmű működtetésének feltételeit, hogy ahhoz nincs szükség a magyar partner közreműködésére, vagy hozzájárulására. Ezzel a lépéssel a Duna teljes felső szakaszán megváltoztatja a közös határfolyó jellegét. Az üzemvízcsatorna Bős utáni tor- kollatáig, azaz Szapig megszünteti a természetes meder hajózhatóságát és ökológiai katasztrófával fenyegeti a teljes Szigetközt. A C változat befejezése után ugyanis a szlovák duzzasztó kezelői döntik el, hogy mennyi vizet engednek tovább a valódi Dunában. (Szinte bizonyosra vehetjük, hogy a maradék elvet érvényesítik.) így a Dunakiliti fölötti teljes szakaszon is drasztikusan megcsappan a folyó vízhozama, mélysége és szélessége. Gyökeresen megváltozik a térség vízháztartása, a talajvíz áramlásának iránya, utánpótlása. Megeshet, hogy Ínséges idők köszöntenek hazánk legbővebben termő területeire. Ráadásul a mérleg másik serpenyője gyakorlatilag teljesen üres marad. Hazánkat megfosztják attól a jogától is, MR-program Munkavállalói Résztulajdonosi Program (röviden MRP) címmel a kormány az Országy- gyűlésnek olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely - 26 paragrafusba foglalva - új formát és lehetőséget kíván teremteni a munkavállalók tulajdonrészhez jutásához. A jogszabály ugyan még csupán a parlamenti megmérettetés első szakaszában van - általános vitáját kezdte meg a Ház -, de abban egybecsengenek a képviselői vélemények, hogy igen jelentős témáról van szó. Olyan törvényjavaslatról, amely a fölmerülő esetleges módosításokkal, kiegészítésekkel kedvező hatással lehet a privatizáció egész menetére és ütemére. Az előterjesztés szerint munkavállalói résztulajdon létrejöhet azoknál a bejegyzett részvénytársaságoknál, amelyeknél- a munkavállalók többsége (50 % + 1 fő) a program indítása mellett dönt,- a társaság közgyűlése, taggyűlése ehhez hozzájárul,-a részvény vagy üzletrész tulajdonosa annak eladását elhatározza. További feltétel, hogy valamelyik pénzintézet meghitelezze a vásárlást és a társaság jövedelmezősége fedezetet nyújtson a tulajdon vásárlásával összefüggő fizetési kötelezettségek teljesítéséhez. A törvényjavaslat kimondja, hogy a munkavállalói kollektívának a megalakulás jogi előkészítésére 3 tagú szervező bizottságot majd pedig jogi személyiséggel rendelkező szervezetet kell létrehoznia. Ennek az úgynevezett MRP szervezetnek az a célja, hogy részesedést szerezzen a munkavállalóknak az őket foglalkoztató társaságban. Hitelt vehet föl pénzintézettől, s tartozásaiért teljes vagyonával felel - míg a résztvevő munka- vállalók felelőssége csak a részvényszámlájukon levő vagyon erejéig teljed. Induláskor a részvények, üzletrészek tulajdonjoga az MRP-szervezetet illeti meg, amely fokozatosan, a hiteltörlesztés, a részletfizetés ütemében adja át e jogot a munkavállalóknak. A tulajdonszerzéshez befektetési kedvezmény és társasági adóalap kedvezmény vehető majd igénybe. Kimondja a törvényjavaslat azt is, hogy a dolgozók mindaddig nem rendelkeznek tulajdonjoggal, amíg az MRP keretében megvásárolt részvények, üzletrészek nincsenek teljes egészében letör- lesztve. A szervezet pedig megszűnik akkor, amikor az ilyen formában szerzett részvény és üzletrész egészen átkerült a munkavállalók tulajdonába. hogy társtulajdonosként részesedjen a Duna vízével megtermelt energiából, vagy a Duna-Majna-Rajna csatorna átadása után minden bizonnyal megnövekvő hajóforgalom előnyeiből. Ebben a helyzetben a szerződés egyoldalú felbontása önmagában nem vezet sehová. Sőt bizonyos szempontból a cseh és szlovák fél malmára (erőmüvére) hajtaná a vizet. Nem igér könnyű és gyors eredményt az esetleges szakítás utáni tiltakozás, vagy külső igazságkeresés sem. Napjaink súlyos konfliktusainak kezelése is azt bizonyítja, hogy a nemzetközi fórumok igyekeznek egyenlő távolságot tartani az egymással szembekerült országoktól. így ebben az esetben is csak az érlelhet megnyugtató megoldást, ha az érintett felek dűlőre jutnak egymással, és érzelmek helyett racionális tények, szakmai és tudományos ismeretek alapján záiják el a viszály forrását. Bencsik B. Imre
