Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-24 / 83. szám
6 uj Dunántúli napló 1992. március 24., kedd Szűrőállomások Nyugat-Európa határán Mikor első osztályú a gyümölcs? Fejlesztés 250 milliárdért Autópályák és mellékutak Tíz éves közúti fejlesztési programot dolgozott ki és terjesztett a parlament elé a közlekedési tárca. Ideje volt. Aki ma Magyarországon gyalogosan vagy autón közlekedik, akár időutazónak is képzelheti magát. Időutazónak, aki a múltba tesz kiruccanást, 25 évvel ezelőttre. Úthálózataink fejlettségi szintje ugyanis az akkori forgalmi igényeknek felel meg. Elterelő szakaszok hiányában lakótelepünkön keresztül dübörögnek el a kamionok, a hidakon gyakori a torlódás, az útkereszteződésekben a karambol. A halálos közúti balesetek számát tekintve az európai országok sorában a legrosszabbak között helyezkedünk el. Útjainkon háromszor annyian halnak meg, mint például Ausztriában. A közlekedési tárca kidolgozott egy nagyszabású, tíz év alatt megvalósítandó fejlesztési programot, melyet~az- Országgyűlés elé teijesztett. Egy 250 milliárd forintos költségigényű tervezetről van szó, melynek hozzávetőleg a fele az autópálya-építésnek, másik fele pedig az egyéb fejlesztések megvalósításához szükséges. Az autópálya-építési program nagyságára jellemző, hogy míg 1960 és 1990 között 350 km autópálya, autóút épült, ez a program további, több mint 600 km gyorsforgalmi út létrehozását irányozza elő. A program főbb célkitűzései a következők:- a főváros-centrikus, sugaras szerkezetű úthálózat gyűrű irányú kapcsolatokkal való kiegészítése; az Ml, M15, M3, M5 és M7 autópályák kiépítése az országhatárig,- elkerülő utak biztosítása,- a megyeszékhelyek legalább 50%-ánál közvetlen autópálya-kapcsolatok megteremtése,-az egy irányból megközelíthető települések egy részénél újabb bekötések megvalósítása,- hidak építése,- kerékpárutak létrehozása. Bár a koncepció 10 évre szól, nyilvánvaló, hogy a világkiállítás kapcsán az Ml és M5 autópályák építése 1996-ig prioritást élvez majd. A nemzetközi gyakorlat szerint egy adott ország közúthálózatának (hazai viszonylatban ez mintegy 30 000 km) fenntartása és fejlesztése általában az állam feladata. Külső források bevonására akkor kerül sor, ha az ütés járműhasználatból származó adóbevételek nem elegendőek a társadalmi, gazdasági fejlődés iramától megkövetelt fejlesztések finanszírozásához. Hazánkban a közúthálózatra fordítható állami pénzforrások igen korlátozottak. Ezért szabad utat kellene adni a vállalkozási alapon megvalósítható építkezéseknek (döntően a külföldi tőke bevonásával), a jelentősebb településeknél alkalmazható hitelkonstrukciós megoldásoknak. Feltéve, hogy a fejlesztési program sikeresen megvalósul az ezredfordulóra, a 25 évi lemaradásból tizenötöt máris behoztunk! Kenéz Lilla Négy héten át - egyhetes turnusokban - ismerkedtek meg az érdekeltek az Európai Gazdasági Közösség friss zöldségre és gyümölcsre vonatkozó előírásaival, szabványaival. A rendeleteket és elvárásokat Walter Wolber, Németország Szövetségi Élelmezésügyi és Erdőgazdasági Hivatalának minőségellenőrzéssel megbízott osztály- vezetője ismertette. Elmondta, hogy a magyar zöldség és gyümölcs minősége a világ termelésének élvonalába tartozik ugyan, de a nem megfelelő csomagolás és a felületes válogatás miatt a nyugati piacon egyre kevésbé eladható. 1989-ben az átvizsgált magyar szállítmányok 16,3%-ában találtak- hibát, ugyanakkor ez az arány hollandok esetében 0,5% volt. Fel kell készülni arra, hogy 1993. január 1. után az EGK keleti „szűrőállomásán” - a német határon - minden magyar árura vonatkozni fognak az EGK szabványai és irányelvei. Ez a „szűrő” az EGK nyugati kapuinál is működik. A német megrendelésre érkező árut a holland kikötőkben a holland minőségellenőrök ellenőrzik.- Milyen zöldségfélékre létezik EGK-szabvány? - kérdeztük.- Csaknem valamennyire - válaszolta Walter Wolker. - Karfiol, fejeskáposzta, spenót, bimbóskel, fejes saláta, endivia, cikória, hüvelyes zöldborsó, zöldbab, sárgarépa, hagyma, fokhagyma, spárga, articsóka, paradicsom, uborka, halványító zeller, édes zöldpaprika, póré- riagyma, cukkini és padlizsán azok a zöldségfajok, melyekre létezik szabvány. Brokkolira csak ez év július 1-jétől lesz előírás. Gumós zellerre, fejtett babra, champignongombára, tormára, retekre és céklára csak ajánlati előírások vannak. Ezek betartása azonban csak abban az esetben kötelező, ha az áru .jelzett”. Ez azt jelenti, ha a csomagoláson feltüntetik, hogy „magyar áru”, és „Jégcsap” fajtájú retek van benne.- Mit tapasztalt a magyar zöldségfélék piacán?-Ha 1993. január 1. után is értékesíteni kívánnak nyugati országokba, fontos, hogy a jó minőség mellett a megfelelően gondos válogatás és csomagolás is megjelenjen a magyar árukon. Nem szabad, hogy egyes termények „túléljenek”. Legyen erre példa a cukkini, mely iránt óriási érdeklődés mutatkozik Németországban. Első osztályú az egy csomagolási egységen belül lévő áru, mely egészséges, benyomódástól mentes, alakja a fajtára jellemző, szár nélküli és nagyságuk egy-egy rekeszben 7-14, 14-21 és 21-30 cm között van. Ha az áru nem osztályozott, csak II. o. lehet, és a 30 cm-nél hosszabb termés emberi fogyasztásra már nem kerülhet. Meglepett egyébként, hogy Magyarországon miért kínálnak holland retket és paprikát, valamint a Kanári-szigetekről és Marokkóból származó paradicsomot. Véleményem szerint ezek megtermelésére alkalmasak lennének a magyar körülmények és szakemberek egyaránt.- És a magyar gyümölcs?- A magyar gyümölcs igen finom, de itt is ügyelni kell a minőségre és a válogatásra egyaránt. Extra minőségű csak az az alma, mely - egyéb előírások mellett a fajtajelleg valamennyi vonását magán viseli, min. 65 mm gyümölcsátmérőjű, és fontos, hogy a kocsány is sértetlen legyen: csakis az ízesülésnél törhet le. Az egységcsomagba csak azonos, fajtára jellemző színesedésű gyümölcs kerülhet. Szigorú szabvány írja elő szinte valamennyi gyümölcsfajta minőségét: vonatkozik a citrusfélékre, a kiwire, az almára a körtére, a kajszira, az őszibarackra, a cseresznyére és a meggyre, valamint a szilvára és a szamócára egyaránt. Mandulára, dióra, mogyoróra és dinnyére az előírások később lépnek életbe. A ribizlire, áfonyára és málnára csak a zöldségnél elmondott ajánlások vannak.- Mi a véleménye a magyar szőlőről?- Csak a csemegeszőlőről beszélek, mert feldolgozásra kerülő szőlőt az EGK országaiba bevinni szigorúan tilos. Kedvencem a magyar Chasse- las, és el kell mondanom, hogy éppen e fajta miatt módosították a vonatkozó EGK-szabványt: ennél bekerülhet egy piros színű sor is az egyöntetű zöldessárga fürtök közé a rekeszbe. Extra minőségű az a szőlő, melynek fürtsúlya nagyszemű fajták esetében 200 gramm, kisszemű fajták esetében pedig 150 gramm. Ez az alsó súlyhatár. Hiába felel meg ennél kisebb fürt a többi előírásnak, súlyuktól függően csak első, illetve másodosztá- lyúak lehetnek. A legkisebb fürtsúly kisszemű fajták esetében 75 gramm, de ez csak II. o. minősítést kaphat. Kivételt képeznek az 1 és 2 kg-os csomagok, ahol a súlykiegészítés miatt ettől eltérhetnek - egyetlen fürt erejéig.- Az EGK-ba tartó szőlőfürtöket szabad-e „cizellálni”?-Lehet, sőt a felrepedt szemeket kocsányukkal együtt el kell távolítani. Természetes azonban, hogy a „túlcizellált” fürt legfeljebb csak II. o. minősítést kaphat.- Mit ajánl a magyar termelőknek?- Hitet a jövőbe. Jó fajtákat, lelkiismeretes munkát és folytonos szakmai továbbképzést. Tapasztalatainkat szívesen megosztjuk, és elvárásainkat pontosan közöljük Önökkel, ha igényt tartanak rá. Környei Béla, FM. Hivatal Könyv az önvédelmi fegyverekről Az önvédelem - amit az önvédelmi, őrző- és' kísérőfegyverekről tudni kell című könyv a napokban jelent meg. A kötet azért is időszerű, mert a kormány rendelete szerint március végéig kell bejelenteni a lakosság tulajdonában lévő fegyvereket - tájékoztatta az MTI-t a könyvet megjelentető Zrínyi Kiadó illetékese. A könyv ismerteti az önvédelmi, a gáz- és légfegyverek vásárlási és tartási jogának módosulását, közli a fegyvertartást szabályozó rendeletekkel, a fegyvertartási engedély igénylésének rendjét, a különböző fegyverek tárolásának előírásait, a tulajdonosok kötelességeit, illetve a büntetőjogi felelősséggel kapcsolatos tudnivalókat. A kézikönyv alapvető ismereteket ad a fegyverek kezeléséről és karbantartásáról, elősegíti a fegyver- és lőszervásárlást. A hazai infláció életrajza (2.) a Átváltozások A most kibontakozó infláció még mindig nem a kereslet és a kínálat összhangjának felborulásából, nem túlkeresletből, és nem pénzbőségből adódik, bár újabban az úgynevezett túlke- resleti infláció jelei is mutatkoznak. A külkereskedelmi aktívum önmagában is, de növekedése különösen inflációgerjesztő, hiszen az exportra való termelés belföldön csak vásárlóerőt növel, de lakossági árualapot nem teremt. Az inflációs hatáson valamit enyhít a külfölddel szemben fennálló kamatterhek csökkenése, s ebből következően az export-kényszer enyhülése. A túlkeresleti infláció veszélyét hordozza az ellenőrizhetetlen és adózatlan kisvállalkozói jövedelmek volumenének és részarányának növekedése. Nem fogja érezhetően gyorsítani az árszínvonalemelkedést a teljes bérliberalizáció, mert az már eddig is meglehetősen szabad volt, de tágítani fogja a kínálati áremelkedés lehetőségét a kereslet oldalán. Az igazi „bérinfláció” veszélye akkor lesz majd súlyos, ha egyes ágazatok, vállalkozási formák, vállalatok - kihasználva pillanatnyi lehetőségeiket - 30-40 százalék béremelést hajtanak végre, míg mások csak 10-15 százalékot. Ez olyan kereseti aránytalanságokra vezet - már vezetett is amelyeket előbb-utóbb a gazdaság korrigál. Erősítheti a folyamatot a szakszervezetek un. „szolidáris bérpolitikája”, vagyis annak az elvnek a keresztülhajszolása, hogy a gyengébb érdekérvényesítő helyzetben levő dolgozórétegek is előbb-utóbb kapják meg azt, amit az erősek már kiharcoltak maguknak- Gyengíti a folyamatot a munkaerő nyomasztó túlkínálata. A nominális vásárlóerő gyors növekedése tovább gyengíti az infláció klasszikus helyreállító funkcióját és mechanizmusát, nevezetesen azt, hogy a pénz értékcsökkenése révén csökken a kereslet, és a belső egensúlyta- lanság ellenére a piacon felszíni egyensúly - vagy ahhoz közeli helyzet - keletkezik. Az infláció továbbra is az állam egyensúly politikájának eszköze marad, de nemcsak abban az értelemben, hogy általa a belföldi vásárlóerőt megcsapolja, hanem abban az értelemben is, hogy igyekszik megnövekedett kiadásainak fedezetét a gazdaságtól és a lakosságtól beszedni. A kiadásoknak az infláció mértékét meghaladó emelkedése főleg abból adódik, hogy körmükre égett egy sor elmaradás - lakásfelújításban, közoktatásban, egészségügyben, út- és vasúthálózatban, hadfelszerelésben, a nyugdíjak reálértékének megőrzésében. A legégetőbb foltozgatások elől immár a kormányzat nem képes kitérni, így újabb és újabb pénzforrások után kell néznie, saját deficitjét az egész gazdaságra, az egész lakosságra kell ráterhelnie. Még mindig nem a költségvetési deficit geijeszti az inflációt, hanem az ezt kordában tartani kívánó elvonási politika. Az állam egyelőre nem találja a közkiadásoknál a racionális megtakarítási módokat, kénytelen tehát bevételeit növelni. Jelentős kiadásnövekedés várható a munkanélküliség, a menekültügy, a fizetésképtelen külföldi megrendelők, a hitelre történő exportszállításokra vonatkozó állami garanciák, valamint a hirtelen megszaporodott államkötvények és az éves kamatterhek növekedése miatt. A recessziós infláció ebben az évben kis mértékben enyhül, mivel - főleg a kisvállalkozások erősödése és a külföldi tőke hatására - a gazdaság egyes területein megindul a növekedés. A liberalizációs infláció azonban ebben az évben fogja kitombolni magát: aki tud, és aki előtt nincs kemény piaci korlát, az valószínűleg szertelenül árat fog emelni. A legnagyobb veszélyt a lakbérek várható emelkedése jelenti, ezzel szemben az adósságszolgálat infláló ereje viszonylag gyenge marad. Bizonyos jelei mutatkoznak a tiszta jövedelem-inflációnak is, főleg annak hatására, hogy az állam növelte a jövedéki cikkek (gépkocsi, benzin, szeszesitalok) fogyasztási adóját, és tovább csökkentette az adókedvezményeket. A költséginfláció kissé felerősödik az egyes költségtényezők drágulása miatt, valamint bizonyos foglalkoztatáspolitikai és iparvédelmi lépések hatására (pl. a szénbányászat, az energiatermelés védelme). Úgy tűnik, a magyar infláció jellege közeledik a szakiroda- lomban is szereplő „klasszikus ” inflációhoz, amely a túlkeresleti, a bér- és a tiszta jövedeleminfláció együttese, kezelésének, fékezésének eszközei is változni fognak. Még az is lehet, hogy a mesterségek eszközökre a picai mechanizmus rásegít: a kereslet és a kínálat egyensúlya felé visz. Az igazi megoldást persze a gazdasági növekedés megindulása, termékeink versenyképességének növekedése hozná, nem pedig a közvetlen infláció- ellenes lépések (a bérek, az árak, a nyugdíjak visszafogása, a pénznek a gazdaságból való kiszívása). Erre is van már remény 1992-ben. Dr. Pirityi Ottó
