Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-03 / 62. szám

1992. március 3., kedd aj Dunántúli napló 9 Mohács Dél-dunántúli zongoraverseny Három dél-dunántúli megye, Baranya, Somogy és Tolna ifjú zongoristái találkoztak a kö­zelmúltban a mohácsi Zeneisko­lában, ahol a VI. Országos Ze­neiskolai Zongoraverseny válo­gatóját tartották. Az előző versenyekre a selej­tezőt a zeneművészeti szakkö­zépiskolák rendezték, de a ko­rábbi kereteket a rendezvény kinőtte. A fejlődés ütemére jel­lemző, hogy míg az első ver­seny válogatójára annak idején nyolc növendék jelentkezett, a mohácsi rendezvényen már öt- venen mérték össze tudásukat. Ezért is vált szükségessé, hogy regionális versenyt is rendezze­nek, amelyen szerepelni növen­déknek és iskolának egyaránt önmagában véve is rangot je­lent. A régió iskoláinak több mint a fele, 14 zeneiskola neve­zett versenyzőt. A bíráló bizottság tagjai, Bánky József zongoraművész, a Pécsi Zeneművészeti Főiskola tanára, Polgár Mariann zongo­raművész, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára, vala­mint Győrffy Sándomé zongo­raművész, budapesti szaktaná­csadó a versenyt igen színvona­lasnak minősítette és hét nö­vendéket küldtek az országos döntőbe. Az I. korcsoportból Faludi Bea mohácsi /tanára Ko­vács Győzőn é/, Tóth János paksi /tanára Hartmann Jó­zsefnél a második korcsoport­ból Csoba András Marcaliból /tanára Lengyel Ágnes/ és Mán­iái Petra Pécsről /tanára dr. Fo­dor Emőnő/, a harmadik kor­csoportból pedig Fodor Éva ka­posvári /tanára dr. Gallai Ist­vánná/ és Zeller Judit pécsi / ta­nára Heil Franciska, míg a ne­gyedik korcsoportból Hajnal Mariann mohácsi / tanára Ko­vács Győzőné/ növendékek ju­tottak tovább az országos ver­senyre. Ä területi verseny nyertesei­nek produkcióján kívül további 11 tanuló bemutatóját minősí­tette kiemelkedőnek a zsűri, há­rom mohácsi, kettő-kettő pécsi és kaposvári, valamint egy-egy komlói, szekszárdi, bonyhádi és paksi előadót. Az újszerű versenyzési forma remélhetőleg hozzájárult ahhoz, hogy valamennyi növendék ün­nepélyesen megrendezett, ran­gos bemutatón bizonyíthatta te­hetségét és tudását. K. Gy. Felmondás, támogatás 100 ezer forint a további működésre Az Új Barázda Termelő- szövetkezet a focicsapat után a nemzetiségi tánccso­portjának is „felmondott”. A Filákovity István vezette több mint 100 fős együttes - az óvodás korosztálytól kezdve a felnőttekig lega­lább ennyi mohácsinak volt kedves elfoglaltsága a rend­szeres próba és a számos, mindenkor fergeteges sikert hozó szereplés úgy itthon, mint határainkon kívül - szerencsére nem marad minden támogatás nélkül Mohácson. A képviselőtes­tület 100 000 forintot sza­vazott meg a működésük biztosítására. Ugyanakkor gondoltak az Új mohácson táncoló fia­talokra is, nekik költségve­tési póthitelből csoportosí­tanak át pénzt. Röviden Mohács külföldi kapcsolatai Mohács elsőnek a jugoszlá­viai Pélmonostorral létesített partnervárosi kapcsolatot. En­nek már jónéhány éve. A két vá­ros közötti együttműködési megállapodást, benne a felada­tokat itt is - ott is Írásba fog­lalva, díszes mappába zárva őrizték. Meghatározott menet­rend szerint, amikor eljött az ideje, beszámoltak a tervezet­ben foglaltak teljesítéséről és újra körvonalazták az elképze­léseket. Évente egyszer talál­koztak a város vezetői Mohá­cson. majd Pélmonostoron és elbeszélgettek. Hosszú ideig annyi eredménye volt érzékel­hető az ismeretségnek, hogy az általános iskolák élő kapcsola­tot tartottak fenn egymással, s a városi könyvtár a határ mindkét oldalán kamatoztatta az együttműködésben rejlő lehető­ségeket. A Bárban megrende­zett olvasótáborokra gondol­junk, aztán a tengerparti nyara­lására a magyar gyerekeknek. Vagy a kiadványok, könyvek cseréjére. Jöttek-mentek a kul­turális csoportok is, s néha a sportolók keltek útra némi ven­dégszereplésre. Tavaly augusz­tusától a barátság egy másik formája is ismerté vált: amikor jöttek éjjel-nappal a szomszé­dos országból az elüldözöttek. - Igaz, akkor senki sem kérdezte, „testvérvárosi küldött-e” a me­nedéket kérő . . . Bensheim Mohács második­nak regisztrált partnervárosa. Német településsel akkortájt szinte elsőnek Írták alá Ma­gyarországon az együttműkö­dési megállapodást. Az előnyeit nálunk, mármint a mi részünk­ről hosszasan lehetne sorolni: rendszeresen kapott műszereket a kórház, gyógyszert hoztak, németül beszélő nővéreknek korszerű munkakörülményeket és kiemelt fizetést biztosító munkaalkalmat adtak a kinti kórházban, orvosok mehettek tapasztalatcserére. Igen nagy jelentőséggel bír e kapcsolatnál a mindkét fél ré­széről létrehozott baráti kör. Az emberek igazi baráti kapcsola­tai alakulhattak ki a segítségé­vel, rendszeresen látogatják egymást, leveleznek. A kapcso­latra itt is főleg a kultúrális cso­portok cseréje a jellemző, szinte nem múlik el év anélkül, hogy vendégszereplésre ne jönnének-mennének táncosok, énekesek, zenészek. Viszont a gazdasági egymásratalálás csak nem akar összejönni. Ajánljuk mi az iparterületet, jelezzük az aránylag olcsón foglalkoztat­ható munkaerőt, a hajlandósá­gon kívül semmi jelentősebb üzlet nincs kilátásban. Az oktatás területén viszont más a helyzet. A gimnázium és a Park utcai iskolások minden évben néhány hetet töltenek kinn, s míg élvezik a vendég­szeretetet, tanulják a nyelvet. Aztán a német gyerekek amikor hozzánk jönnek nyaralni, is­merkednek a városunkkal, a megyével, valamicskét látnak az országból is és megint csak a mieink járnak jól, mert kényte­lenek velük németül beszélni. Nem tudom, ők a barátságos vendéglátásainkon kívül mi­lyen hasznát látják az együtt­működésnek? Mindenesetre gazdasági alapokra, anyagi ér­dekre nem összpontosíthatunk. Tudomásul kell vennünk, a mi érdekeinket nem fogja egyetlen külföldi vállalkozó sem előtt tartva, mindenáron nekünk hasznot hozva befektetni... * Aranyosgyéres, a szépnevű erdélyi város 1990-ben került bejegyzésre Mohácson, mint partnerváros. Delegáció náluk mindössze egyszer járt, s a vi- szontlátogatásuk is egyetlen útra korlátozódott. Tulajdon­képpen több mint két éve a le­velekre sem válaszolnak. Nem tudni, hogyan alakult az ott élő emberek sorsa, milyen válto­zást hozott számukra a közel­múltban tartott választás. Min­denesetre Mohács polgármes­tere a közeljövőben ismét meg­próbálja felelevíteni az egyszer már létrejött ismeretséget.. . Újabb két várossal, a franciaor­szági Watreloos-szal és a dániai Slagelse-vel előkészítés stádi­umába jutott az együttműködés. Tavaly az év utolján Franciaor­szágban járt delegáció, - a vi- szontlátogatást éppen e napok­ban teszik meg Mohácson - s két héttel ezelőtt jöttek meg Dániából. A kulturális kapcso­latok szinte biztos, hogy létre­jöhetnek - de a gazdaságiakra túl nagy reményekkel ezúttal sem lehetünk. Ajánlatot tettek, csak az még nagyon messze van a megvalósulástól. A legutóbbi, dániai utazással kapcsolatban néhány megjegy­zés is elhangzott a városban. Akadtak, akik kiforgásolták a delegáció összetételét: a pol­gármester, a jegyző, továbbá Forrai Ferenc és Wintemitz Fe­renc töltöttek egy hetet az északi országban. Velük tartott dr. Kernya István gyógyszerész is, csakhogy ő saját költségén utazott, tehát senki nem teheti szóvá. Forrai Ferenc viszont ol­csón beszerezhető nyomda­gép-nézőben járt, mint nyomda­tulajdonos és képviselő össze­kötötte a munkát. Úgy hírlik nem csinált boltot. Winternitz Ferenc 3,5 órás videófelvételt készített a városról, a látniva­lókról - ingyen. B. M. — Ellenállók köszöntése. Mohácson a képviselőtestület legutóbbi ülésére meghívót küldtek 18 idős embernek, mindazoknak, akiket 1956-ban a forradalom ideje alatt tanúsí­tott nézeteik miatt hátrányos helyzetbe kényszerítettek, munkájuktól, vagy szabadsá­guktól is megfosztották őket. Az önkormányzat határozatba foglalta, hogy az igazságtalan­ságot szenvedett ezen polgártár­sait megköveti. A megjelent 13 fő számára az erkölcsi elégtételt Kuti István polgármester tolmá­csolta, s egyúttal bejelentette, hogy az ülésen részt venni nem tudókat, továbbá a már elhuny­tak családtagjait levélben felke­resve tájékoztatja a testület ha­tározatáról. * — Nem lesz vendégház. Feladatul kapta a polgármesteri hivatal városfejlesztési osztá­lya, vizsgálja meg, vendégház kialakítására alkalmasabb-e a Városgazdálkodási Vállalat ál­tal kínált Eötvös utcai luxusla­kás, vagy a szintén ebben az ut­cában lévő Geodéziai Vállalat irodaházát célszerűbb a város­nak ilyen célra megvennie. Az osztály ez utóbbi ingatlant vélte hasznosíthatónak - de a képvi­selő testület többségi szavazat­tal elvetette a tervet. Vélemé­nyük alapján sem a testvérvá­rosi, sem a gazdasági kapcsola­tok nem indokolják Mohácson ilyen feladatokra épületet fenn­tartani. — Kié a szociális otthon? Még januárban kimondta Mo­hács önkormányzata, hogy a szederkényi szociális otthont átadja a megyei közgyűlésnek. A hivatalos ügyintézés meneté­nek megfelelően benyújtották emiatt a kérelmet a Vagyoná­tadó Bizottsághoz — és rövid­del később vissza is vonták. Ki­derült ugyanis, a szederkényi önkormányzat igényt tart az épület tulajdonjogára. Jelenleg tehát tárgyalásokat folytatnak. * — A lakások még nem el­adók. A közelmúltban felmérést végzett a polgármesteri hivatal arról, hányán szándékoznák megvásárolni a lakásukat. Az önkormányzat 998 bérlakásából a Felszabadulási lakótelepen 310 összkomfortos ingatlan van, s a benne élők közül 152 bérlő, míg a belvárosi, ugyan­csak összkomfortos 73 lakás 52 bérlője nyilatkozott úgy, hogy tulajdonosa kívánna lenni az otthonának. Újvárosban 190 komfortos lakásból 79-et, a vá­ros más területén a 291-ből 212-őt fizetnének ki. A 10 fél- komfortos lakás egyetlen lakója sem élne a felkínált lehetőség­gel, viszont a 124 komfort nél­küli házból 19-re jelentkezne vevő. Összességében tehát 514 lakást, a teljes bérlakás állo­mány 51,5%-át tudnák eladni. De erről Mohácson egyelőre nincs szó, a lakástörvény meg­jelenése előtt az elidegenítésről nem kíván rendelkezni az ön- kormányzat. * — Új térítési díjak. Mohács képviselőtestülete ' rendeletben szabályozta a szociális otthona­iban fizetendő térítési díjakat. Ennek értelmében az összeg felső határát a saját jogú özve­gyi nyugdíj mindenkori legki­sebb összegében állapították meg, amely jelenleg 5200 fo­rint, de mint ismeretes, idén két alkalommal központilag emelik a nyugellátásokat.Tehát az év végéig újabb módosítás vár­ható. A rendelet szerinti ápolási díjakat 1992. május 1-től kell fizetni az otthonokban. * — Jöhet a német vendégta­nár. Évek óta kéri a Kisfaludy Károly Gimnázium, valamint a Park utcai Általános Iskola a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztériumtól a hozzájárulását és költségkeretet német vendég­tanár foglalkoztatásához. Az igényüket eddig minden alka­lommal elutasították. A német nyelv tanításának hatékonyabbá tétele, s egyúttal a városban e nyelvet oktató pedagógusok to­vábbképzésének biztosítása ér­dekében a két intézmény úgy döntött, heti 10-10 órai elfog­laltsággal, közösen fedezve a bérét augusztus 25-től egy éves időtartamra meghívnak Német­országból egy tanárt. Az ön- kormányzattól lakás biztosítását kérték a számára, s erre előzete­sen ígéretet is kaptak. * — Nevetséges összeg. Leg­utóbb a Tejipari Vállalat kereste meg levelével a polgármesteri hivatalt, melyben tudatják, hogy a privatizációjuk folyamatban van, s az ingatlanforgalmi sza­kértő értékelése alapján a Sár­hát, Tulbános u. 7. sz. alatti 865 négyzetméter alapterületű, vál­lalati kezelésű ingatlan telekré­szét négyzetméterenként 8,67 fillérben /!/ állapította meg. Azaz a hasznos értéke kereken 7500 forint! A leendő részvény- társaságba ekkora összeggel nevezhet be az önkormányzat. Újjávarázsolt presszó Kevesen ismerik igazi nevén Mohácson a Gyöngyvirág presszót. „Pizsama”, így már bizonyára mindenki jobban be­tájolja a helyet. Valamikor egy felújítás alkalmával csíkos tapé­tába burkolták a falait, úgy mondják innen a beceneve. Azt végképp csak az időseb­bek tudják, hogy évtizedekkel ezelőtt Matics bácsi cukorka és déligyümölcs árudáját látogat­ták e helyen a fiatalok. Az ötve­nes évek után rövid ideig mé­teráru kereskedés is volt, de többnyire a vendéglátás adta a profilját. Szűcs János és családja nem szakított e hagyománnyal, ami­kor tíz évre megváltotta a bér­leti jogát. De mielőtt a vendé­geket fogadta volna, alaposan átalakította a szó szerint kocs­mává lezüllött helyiséget. Egy­ben terjeszkedett is, két asztal­kával erkélyt és galériát alakí­tott ki. A földszinten a boxok meghittebbé teszik a vendégek beszélgetését. * A küllem persze még nem minden. A legszebb környezet­ből is lehet rövid időn belül ta­szító helyet csinálni. A vállal­kozók szerint ez ellen, ha tet­szik, ha nem, igyekeznek tenni, a vendégeik meg válogatásával. Persze, a változás mellett szól az is, hogy ezentúl a belváros­ban itt hasonló salátákat, hide- konyhai készítményeket lehet majd kapni, mint Pécsett pél­dául a Konzum büféjében, vagy a finom falatok boltjában. Mint ígérik, árban sem lesznek drá­gábbak. S egy ilyen vendéglátó egység már igazán nagyon kel­lett Mohácsra.

Next

/
Thumbnails
Contents