Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-03 / 62. szám
8 üj Dunántúli napló 1992. március 3., kedd Garázsban az igazság Pécsi kesergő A Ferences Kolostor Dr. Szász János Mélypont című, 1992. január 22-én megjelent cikkével kapcsolatban kívánom észrevételemet elmondani. A cikk utal Hársfai István „Pécsi kesergőjére”. Ő maga a Pannónia Szálló mögött szégyenkező hajdani Ferences kolostor lepusztult külsejét úgy jellemezte, hogy egy paraszt- gazda ilyen külsejű istállót se tűrne. Az épületegyüttes földhivatali adatai sajnos nagyon szegényesek. A Ferences szerzetes- rend tulajdona, még a török megszállás alatt is. A templom mai formáját többszöri átépítéssel, bővítéssel nyeri el. Itt működtek azok a műhelyek, ahol az Európa-hírű barokk oltárok, szószékek készültek. A szerzeteseket az ÁVH 1950-ben kitelepítette és internálta. A kolostort, mely a templom oldalhajója alá is nyúlik az oratóriummal, az egyház sokáig nem használhatta. A használók 1950-58-ig okmányokkal nem igazolhatók. 1958-tól a posta a kezelője, míg meg nem épült a Diósi úti telepük. Az elhanyagolt, lelakott telepet a Városi Tanács tervosztálya és Idegen- forgalmi Hivatala kapta meg 1972-ben, mint kezelő. A melléképületek lebontása után minimális felújítással turista szállóként üzemelt. 1976-ban a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat kapta meg az állami tulajdont kezelésre és felépítette a Pannónia Szállót. A kolostort irodahelyiségnek, kisigényű szállodának, Minaret étteremnek hasznosította. 1979-ben a MEMI pasa fürdő helyreállításánál megújult a Ferenciek utcai homlokzat, az idegenforgalmat márvánnyal burkolt előcsarnok és kávézó szolgálja. A kolostor celláit jelenleg a Szálloda Vállalattól bérli a Ferences Szerzetesrend. Funkciója: főiskolai Collegium Szerafikum és szerzetes klau- zura. A tulajdoni, a kezelői és bérlői jogokat tisztázni kellene, mert a bérlő a funkciónak megfelelő felújításokat nagy erőfeszítéssel adományokból elkészíti, de 40 év elhanyagoltságát csak tulajdonosként - állami támogatásokkal - vállalhatja. Reméljük, hogy az egyházi ingatlanok rendezése során megnyugtató pontot tehetünk az épület kálváriájának végére. Felcser László egyh. építész K özhely, de talán a Tisztelt Olvasó bocsánatos bűnnek számítja be: az igazságnak sok ruca van, s nézőpont kérdése, hogy éppen melyiket látjuk. Boldogult joghallgató koromból ehhez a közhelyhez járul még emlékként az a bölcsen cinikus intelem, amivel egyik professzorunk próbálta kijózanító útravalóval ellátni tanítványait: „Maguk most azt hiszik, hogy pályájuk során igazságot szolgáltatnak majd; pedig jobb esetben is csak a hatályos jogot alkalmazzák. ” De nemcsak az igazság, hanem a jog is bonyolult, hiszen többnyire kusza életviszonyok rendezését kísérli meg. A rendszerváltás átmeneti időszakában még fokozottabban kompliká- lódhatnak a jogviszonyok, már- csak azért is, mert sok régi szabály hatályban maradt még. Az általuk, alapjukon létrejött jogviszonyokat pedig ritkán lehet egy tollvonással meg nem történté tenni újabb igazságtalanságok előidézése nélkül. E z a bevezető tulajdonképpen akár a végére illő következtetése is lehetne a pécsi garázsügy taglalásának. Ennek általánosabb előzménye az a ma már furcsának tetsző lehetőség, hogy a 60-as évek elejétől állami tulajdonú telkeken az állampolgárok garázsokat építhettek, amelyek ugyan nem kerültek a tulajdonukba, de műszaki értéküket jogszabályban megszabott hányadig az állami tulajdon kezelője beszámította a bérleti díjba. Vagyis a bérlő beruházásának összege nagyrészt lelakható volt. Később ehhez olyan újabb rendelkezések is társultak, mint az igénybevételi díj, illetve ennek visszténtése. A még hatályban lévő, 1970-ből keltezett miniszteri rendelet szerint a garázs kiutalása ellenében igénybevételi díjat kell fizetni. E fizetési kötelezettség teljesítésével egy tekintet alá esik a garázs bérlőjéül előzetesen kijelölt személy esetében az általa viselt építési hozzájárulás, illetve költség. Azóta nagyot fordult a világ kereke nálunk is. Egyebek közt a korábban mindenható állami tulajdon primátusa megszűnt, illetve erősen fogyóban van, s még nyilvánvalóbbá válnak a korábbi tulajdoni konstrukcióknak az ellentmondásai, igazságtalanságai. Az állami tulajdonú telekeken magánerőből felépített garázsok esetében is, amelyeknek a privatizációja Pécsett is megkezdődött. Visszásságai miatt ezt a folyamatot megállította az önkormányzat közgyűlésének a döntése, amely újabb erre vonatkozó helyi rendelet megalkotásáig felfüggesztette a nem lakás célú önkormányzati tulajdonú ingatlanok elidegenítését. Ez a felfüggesztés jelenleg is érvényben van. Több száz pécsi garázsbérlő a közelmúltban azzal a kérelemmel, illetve igénnyel fordult az önkormányzathoz, hogy az annak idején saját erőből létesített garázsokat adja térítésmentesen a bérlők tulajdonába. A polgármesteri hivatal jogi szakértői a hajdani garázsépítési, garázsbérleti ügyletek keletkezésükkor! jogszerűségére, illetve még hatályban lévő jogszabályra való hivatkozással azt javasolták a közgyűlésnek, hogy a kérelmet ne teljesítse. Az illetékes szakbizottság elfogadta ezt a javaslatot, a közgyűlés viszont képviselői indítványra homlokegyenest más döntést hozott. A jogi szakértők ellenérveinek kifejtésére nem adtak lehetőséget. Az a határozat született, hogy a közgyűlés az állami telken saját erőből megépített garázsok fel- építményi részét térítés nélkül az építtetőknek tulajdonba adja. A felépítményhez tartozó földrészletet pedig a jelenlegi forgalmi értékén lehet megvásárolni. A határozat előzetes indoklása igen tetszetős volt: hiába minősíthető jogszerűnek a korábbi eljárás a garázsok ügyében, tartalmában mégis erkölcstelenül igazságtalan. A z indoklás annyira frappáns és annyira igaz - különösen a mából évtizedekkel korábbra visszautalva -, hogy nem is érdemes kikezdhetőségének próbájába belemenni. Ám attól még számos jogi problémát vet fel, mint amire szerényen utaltunk is a Pécsi Közgyűlés január 30-i üléséről tudósítva. A garázsok ügyében akkor elfogadott határozat ugyanis nemcsak az igazságosságra, a nagyvonalú méltányosságra jó példa, de arra is, hogy jogi problémákat nem lehet testületi ülésen előkészítetlenül, kapásból megoldani. A közgyűlés következő, február 13-i ülésén újabb képviselői indítványra már az a módosító határozat született - ugyancsak elsöprő többséggel - hogy a január 30-i határozat már idézett pontjának fenntartása mellett a testület megbízza a jegyzőt, hogy tárja fel a határozat végrehajtása során várhatóan felvetődő ellentmondásokat, jogi problémákat; tegyen javaslatot azok megoldására, s javaslatait március 31-ig terjessze a közgyűlés elé. E javaslatok alapján hozandó határozat hatálybalépéséig a január 30-i határozat végrehajtását a közgyűlés felfüggeszti. T ehát most a jegyző és a jogi szakértők törhetik a fejüket, hogy milyen problémák is merülhetnek fel a határozat végrehajtásánál, s azokra milyen megoldás lehetséges. Nem könnyű feladat, mert hát miről is van szó, milyen árnyalatai is vannak az igazságnak? Amit annak idején igazoltan a garázsépítésre fordítottak a kijelölt bérlők, azt elismerte az állami tulajdon kezelője, s addig nem kellett bérleti díjat fizetni, amig a beruházás összege el nem fogyott. Ebben az az igazságtalan - bár messze nem jogi kérdés! - hogy a felépített garázsnak elkészültekor már jóval nagyobb volt a forgalmi értéke, mint amennyibe belekerült, de csak a műszaki érték volt a beszámítás alapja. Végül is a garázs felépítője a bérleti díj 10-12 éves nem fizetésével apránként visszakapta nagyjából a befektetésének összegét. Annál is inkább, mert akkoriban megközelítőleg sem volt olyan magas a beruházási infláció, mint ma. A közgyűlés a javaslat elfogadásakor nem vizsgálta, hogy a tényleges műszaki költség és az akkori forgalmi érték között mekkora volt a különbség, hanem úgy döntött: a bérleti díj nem fizetésének időtartamától függetlenül az építtetők tulajdonába adja a garázsokat. E zt a döntést meg lehet indokolni, el lehet fogadni, egyet is lehet vele érteni, hiszen ha a beruházás kezdetétől lett volna valaki a garázs tulajdonosa, akkor sem fizetett volna bérleti díjat. A határozat végrehajtása viszonylag egyszerű is lesz azoknál, akik ma is bérlői annak a garázsnak, amelyet hajdan felépítettek. Ám akkor még mindig nem vettük figyelembe a telekhasználatot: vajon azonosnak tekinthető-e a telekhasználat díjával, ha valaki 10 évig nem fizetett a garázsért bérleti díjat, aztán a következő 10 évben pedig fizetett? Nagyvonalúan kimondható erre a kérdésre akár az „igen” is. Csakhogy azóta sok idő telt el, s az ilyenek ma már nagyon csekély hányadot képviselnek: egyes becslések szerint a garázsoknak alig 10 százaléka maradt meg mára egykori felépítőik bérleményében. A nagy többség esetében számos változat lehetséges. Példaként néhány. Valaki felépítette a garázst, aztán valami miatt visszadta, amit másnak adtak bérbe. Vagy kapott igénybevételi díj visszatérítést, vagy nem kapott, ha még az erre vonatkozó jogszabály nem terjedt ki az esetére. Ám a visszatérítés mértéke is változott az idők során, tehát voltak, akik kisebb, voltak, akik nagyobb összeget kaptak vissza. Vizsgálni lehet, hogy a leadott garázsért kapott-e cserébe másikat, vagy sem. Ha kapott, tudott-e rajta tulajdont szerezni, vagy az is csak bérgarázs. De az is lehet, hogy aki felépítette a garázst, azóta már meg is vásárolhatta. Olyan esetek is lehetségesek, hogy valaki felépítette a garázst, lelakta a beruházási költséget, utána visszadta a garázst, amelyet ma már a harmadik, negyedik, ötödik bérlő használ. H a jól belegondolunk - mi több: beleérzőnk mások helyzetébe - , az sem biztos, hogy igazságos, ha a felépítő kapja tulajdonba a garázst, amelynek már más a jóhiszemű bérlője. Ez utóbbi arra döbbenhet, hogy egy magánszemély lett a bérleményének tulajdonosa, aki vagy nyerészkedésből, vagy mert nincs garázsa, addig emeli a bérleti díjat, hogy végül a bérlő kénytelen kiköltözni. A társasházak udvarán épített garázsok esetében még cifrább a dolog, amennyiben azokat kívülállók bérlik. Az eredeti határozat ezekre egyébként sem vonatkozott: külön, később rendezendő problémának jelölte meg ezt a kört. Amennyiben a lakóháza udvarán garázst építőkre és azokat bérlőkre is kiterjedne az eredeti döntés, azt jelentené, hogy a társasház tulajdonosai erősen korlátozva lennének tulajdonukban, hiszen az udvar is a tárasház része. Amennyiben az utóbbi tulajdoni elv dominálna, akkor a társasház tulajdonosaitól bérelhetnék a garázsokat azok felépítői. S következhetne a már említett díjemelési hercehurca. E gy nyakatekert, erőltetett megoldás kínálkozna azzal, hogy a társasház külön tulajdonosai lesznek a garázs erejéig a mostani garázsbérlők, s a lakás- tulajdonosokkal együtt közös tulajdonosai az ingatlan közös helyiségeinek, tereinek, mint a pince, a padlás, a lépcsőház, az udvar. Vajon melyik változat az igazságosabb, az elfogadhatóbb és ráadásul a jogszerű? Borban az igazság - szokták mondani. Remélhetőleg érzékelhető, hogy a garázsban, pontosabban a garázsügyben a nagy betűs Igazság jóval nehezebben lelhető fel, mint a borban. Az ügy ugyan legfeljebb csak néhány száz pécsi embert érint, de tanulságai messzebre mutatnak: a jogalkotás és jogalkalmazás felelősségére és bonyolultságára. Dunai Imre „ Féltem a fiút, de hiszek benne...” Vendégségben id. Kupa Mihálynál Nyolcvanhatodik évében jár. Jogi doktor, amihez a kereskedelmi akadémián szerzett kiegészítő képesítést. 1938-ban a Pesti Első Hazai Takarékpénztárnál lett bank- tisztviselő. Hivatása és szenvedélye (az egyik legismertebb hazai numizmatikus) egyaránt a pénzhez köti. Hatvan százalékos hadirokkant. Három gyermek - két fiú, egy lány - apja. Nyugdíja 7 000 forint - 50 szolgálati év után. A kopott budai bérház nincs messze a Déli pályudvartól, az I. emeleti lakásba azonban alig-alig szűrődik be a külvilág zaja. A házigazda: idősb Kupa Mihály jó pár esztendőt lete- gadhatna korából: ruganyos léptű, szikár, magas ember, friss testi-szellemi kondícióban.- Misi azon az éjszakán született, amikor Teleki Pál miniszterelnök öngyilkos lett.( 1941. április 3. - A szerk.) Az elemiben nem tartozott éppen a legjobb tanulók közé, de aztán a gimnáziumban megemberelte magát. Azután jött '56 ... de erről ne beszéljünk. Hallgat, arcát tenyerébe támasztva tűnődve néz - talán vissza, 36 év távolába. Az újságíró nem faggatózik, olvasta a miniszter-fiú nyilatkozatát: rendszer elleni izgatás miatt kibólintották a gimnáziumból... börtöntársai közül többet kivégeztek ... szabadulása után segédmunkás lett a Chinoin- ban . . .- Azt hiszem, a gyárban töltött évek alapozták meg a munkabírását. De a kitartás, a következetesség, az alaposság családi örökség is. Misi különben külsőleg inkább az édesanyjára és az én édesapámra hasonlít. Persze, gondolom, tőlem is kapott valamit. A három műszak mellett esti tagozaton fejezte be a gimnáziumot és végezte el a közgazdasági egyetemet. Kupa Mihály junior nevét a személyi jövedelemadó bevezetésekor ismerte meg az ország. A rendszerváltás után egy ideig csend volt körülötte. Közvetlenül a választások után Antall Jószef felajánlotta, hogy legyen a pénzügyminisztérium államtitkára. Akkor nemet mondott. Rabár Ferenc lemondása, 1991. decembere óta viszont a pénzügyi tárca első számú embere.- Ha engem kérdez, most is azt mondtam volna, hogy ne vállald a miniszterséget, még nem jött el a te időd ... Mert szerintem, igenis még várnia kellett volna. Féltem, de ettől függetlenül hiszek benne. Rengeteget tanult, míg ide eljutott. Tud németül, angolul, beszél franciául. Felkészült, nem igen lehet zavarba hozni.- Szerintem egyetlen igazán kemény, nagy ellenfele van: az idő - s ebbe beleértem a közvélemény türelmetlenségét is. Kevés ... kevés... kevés az is, ami a családnak, a gyerekeinek és nekünk, a szüleinek jut. Ha nagyritkán együtt vagyunk, a feleségem a kedvenc ételét főzi, töltött káposztát - nem nagyon zsírosán. Misi persze ismeri hobbimat, gyüjtőszenvedélye- met. Ha járja a világot, mindig hoz ilyen-olyan külföldi bankjegyet a kollekcióba. Hetvenhat éve, 10 éves kora ót rabja a numizmatikának. Az első világháború idején vöröskeresztes kislegényként, katonáktól kapott fémpénzekkel alapozta meg gyűjteményt. Ma övé az ország magántulajdonban levő legnagyobb numizmatikai szakkönyvtára. Hosszú ideig a Magyar Numizmatikai Társaság egyik vezetője volt.- A pénz nemcsak fizetési eszköz, sokminden más is. Lehet az értékmegőrzés eszköze, meg hobbi, szenvedély is. Önmagában is művészi érték. Ha nem tudná, a numizmatika a történelemtudomány legtöbbet mondó segédtudománya. De azt biztos tudja, hogy a világ legnagyobb inflációja a magyar pénzhez, a pengőhöz fűződik. Pedig a pengő még „igazi” bankjegy volt, volt aranyfedezete. Még elődjének, a koronának is, amely 1914-ben épp annyit ért, mint a svájci frank. S talán hallotta hírét a nevezetes Kossuth-bankónak ... annák idején 60 millió pengőforintnyit adtak ki belőle. A szabadság- harc leverése után Haynauék akár halállal is büntethették azt, aki nem szolgáltatta be. Mégsem gyűlt be még a fele sem a kancelláriára. Féltett kincsként dugdosta a nép - már csak azért is, mert ott állt rajta az egykori pénzügyminiszter Kossuth Lajos aláírása... Az újságíró önkéntelenül is felsóhajt: ugyan mikor lesz híre, neve, átválthatósága a forintnak, mondjuk Kupa Mihály aláírásával. A szenior Kupa elmo- sodolyik.-Nálunk már régen nem a pénzügyminiszter írja alá a bankjegyeket. De remélem, még a fiam idejében konvertibilis lesz a forint... Szabó Margit Falusi bankhálózat Jó remény van arra, hogy a Világbank még az idén százmillió dolláros hitelkeretet hagy jóvá falusi-kisvárosi bankhálózat felállítására Magyarországon - egyebek között erről is tárgyalt Washingtonban Raskó György, a földművelésügyi minisztérium államtitkára. Az új világbanki hitelkeret azt célozza, hogy falvakban, kisvárosokban megteremthessék azt a bankhálózatot, amelyre az alakuló farmergazdaságoknak szükségük van: a mezőgazda- sági vállalkozók, kisiparosok, szolgáltatók helyben jutnának a szükséges forrásokhoz, megfelelő feltételekkel. A világbanki szakértők már Magyarországon is tanulmányozták a kérdést, támogatják a bankhálózat decentralizálására vonatkozó terveket, s a hitelkeret alapján várhatóan már 1993-ban megkezdődhet az új hálózat szervezése.
