Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-21 / 80. szám
1992. március 21., szombat uj Dunántúli napló 7 Dr. Polányi Imre Személyes élmények fűznek dr. Polányi Imréhez, aki nemrég Apáczai Csere János díjat kapott pedagógiai és tudományos tevékenységéért. A Janus Pannonius Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docense, a történelemtudomány kandidátusa tanított a mi évfolyamunkon is. Azóta már nem dohányzik, de akkor legendás volt a félbevágott cigarettáiról, a zsebben hordott, összecsukható hamutartóról. De nem ez volt a leglényegesebb. Ha jól emlékszem, ő volt az egyetlen, akit akkor is megvártunk, ha néhány percet késett az előadásról, s nem „menekültünk el” a teremből lábujjhegyen . . . Azt mondja, rossz riportalany, nem szívesen beszél magáról. Pedig az élete valódi regény. 1925-ben született Zemplén megyében, Kassán volt gimnazista, de megszakadtak a tanulmányai, amikor 1944 decemberében egy Donyec-me- dencei gulágba került. Két évet élt ott túl. — Eszembe sem jutott, hogy ott meg is lehet halni- mondja erről az időszakról. - Talán az mentett meg, hogy nagyon gyorsan beteg lettem. A kórháznak nevezett hely után -, ahol egyetlen gyógyszerünk a hiper- mangán-oldat volt belsőleg alkalmazva -, mivel jól beszéltem németül, és értettem ukránul, ottfogtak tolmácsnak. Amikor 46-ban hazajöttem, kerestem a volt tanáraimat mindenfelé az országban, le akartam érettségizni. Végül aztán 47-ben Budapestre kerültem, ahol jelentkeztem az akkori Pázmány, a későbbi Eötvös egyetemre. Tör- ténelem-füozófia-szociológia szakon kezdtem, de menet közben a szociológia megszűnt. A filozófiát én hagytam abba, mert rájöttem, hogy nekem nincs ahhoz való agyközpontom . . . Nem volt könnyű a megélhetés. Már az egyetemi évek alatt dolgozott, hogy valahogy fönntartsa magát. Akkoriban kötötte első házasságát, melyből két gyermek született. Lakás kellett, Szegeden ajánlottak. 52-től ott tanított, de az egyetemről 57-ben a tanítóképzőre került. 56-ról is beszélünk, holott nem kedveli a témát. Pedig tett egyet s mást emberekért, akikre később üldöztetés várt volna. De nem szeret erre hivatkozni. Ahogyan gyűlöli a gátlástalan törtetést is és az elvtelen, érdekből való behódolást. Munkatársnak is olyat szeret, aki a szakmájáért és a hallgatókért él. Szeged után Nyíregyháza, majd 1972-ben Pécs következett. 83-tól lett itt tanszékvezető, s az egyetemi képzés beindításában, az átalakulásban vállalt jelentős szerepet. Elismerést kapott a tudományos diákkörök érdekében végzett munkájáért, és a TIT-beli tevékenységéért. Jelenleg a modern kori történeti tanszék vezetője. Hat gyermekéből ma négy él, három lány, és egy fiú. Hat unokája van. Sokezer hallgató ismerte meg az elmúlt évtiedek alatt. Hogy hatott-e rájuk, formálta-e gondolkodásmódjukat? Saját példámból tudom, igen.- Én ezt sohasem tudatosan csináltam, szerintem megtervezett hatás nincs is. A tudás, az emberi tartás adottság. Egyszerűen csak szerettem a történelmet, a hallgatókat, szerettem tanítani és kutatni. Ennek aztán ez lett az eredménye. Hodnik Ildikó Kromek Sándor „A Kromek” - ezt fogalmat ismerik még azok is, akik sose kerültek a keze alá. Mikor kérdezem tőle, az Apáczai-díj friss kitüntetettjétől, Kromek Sándor, kémia-fizika szakos tanártól, hogy’ is van ez, szinte eltussolja a választ; ám szerencsére van mit mondania:- 1962-ben, harminc éve kerültem a Nagy Lajos Gimnáziumba, ahol szerencsésen kezdtem a pályám, bizalmat kaptam a tagozatos oktatásban, ami akkoriban indult, s voltaképp egy megadott keret-tantervet nekem kellett kitöltenem; ha ment, nekem volt köszönhető, ha valami nem sikerült, az is. ’65-ben itt kezdtük el tanítani a hullám-mechanikát, kvantum-mechanikát, ugyanis annyira új volt még, hogy akkora lett középiskolában is tanítható. Ezt az ösvényt is nekünk kellett kitaposni, hogy milyen mértékben lehet a tanulónak adni. Mindig az volt az ideám, hogy nem passzív ismereteket kell nyújtani, hanem problémamegoldásra nevelni. Ez aztán úgy 15 évvel később az általános tantervben is megjelent; jó felhívni a figyelmet, hogy e tekintetben Magyarország mindig előrébb járt, mint az USA vagy Japán.- Önt nem csak kiváló szakembernek, de emlékezetes tanárnak is tartják. Vajon miért?-Aki emberekkel dolgozik,, annak nagy empátikészséggel kell bírnia, különben hamar megszakad a kontaktus, s azt is tudni kell, hogyan lehet magasabb színtű ismereteket középszintre transzformálni, úgy, hogy ne legyen belőle gyógypedagógiai tanmese. Mindig egy önmagába visszatérő gondolatsort szerettem volna adni, egy zárt ismeretrendszert, s úgy, hogy azt aztán a felsőbb iskolákban se kelljen revidiálni. Örömömre szolgált, hogy zömében jófejű gyerekekkel sikerült valamit elérnem, s most, ha ma már 20, 25 éves éJettségi banketteken találkozunk, látom, hogy lett belőlük valaki, akik később sem adták alább.-Harminc év elteltével egy ilyen díj milyen új inspirációkat adhat?-Bíztat a további feladatok megoldására. Szeretném behozni as középiskolába a műszeres anilízis alapjait. Valaha ezt a maximalizmusnak bélyegezték, csak közben világossá vált, hogy ez a mai kémia. De én világ életemben újjal próbálkoztam, s hiába, hogy sokan egy szalmaszálat nem tennének keresztbe egy jó célért, én csak nem adom fel! M. K. Szentgyörgyi Albert-díj Dr. Flerkó Béla Iskolateremtő és nemzetközileg elismert kutatómunkának szól ez a díj. Flerkó Béla professzor széttárja a karját, s csak annyit jegyez meg, az iskolateremtéshez kell a mester, de ugyanolyan fontosak a jó tanítványok is. Ő nem panaszkodhat a tanítványaira, jelenleg három kollegája az orvostudományok doktora, és a többiek is sorban szerzik a tudományos minősítéseket. Azonkívül, mondja, szerencsés helyzetben volt 28 évvel ezelőtt, amikor átvette a Pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének a vezetését, mert kiváló ember nyomdokaiba léphetett, hiszen Szen- tágothai János volt előtte az intézet igazgatója. Szentágothai professzor megkövetelte az önálló, minőségi munkát, a nyelvtudást, és az idegen nyelven való publikálást. Flerkó Béla is fő feladatának tekintette mindezeket, s azt, hogy kollegái tudományos útját egyengesse. Intézetének munkatársai, a legfiatalabbak kivételével mindnyájan több évet töltöttek az Egyesült Államokban, s sokan közülük a Nobel-díjas Schally professzor New Orleans-i laboratóriumában dolgoztak. Dr. Flerkó Béla egyetemi íróasztala mellett a falon fényképgyűjtemény az általa tisztelt tudósokról, akikkel együtt dolgozott, akikkel kapcsolatot tart.-A tudományos továbbképzés igen fontos, és miután itthon is igyekeztem a kutatás feltételeit előteremteni, munkatársaim többsége vissza is tért. Talán a feltételek biztosítása volt az egyik legnehezebb feladat. A műszereket, vegyszereket deviza nélkül nem lehetett beszerezni. S ha az ember megcélzott több évre szóló, tekintélyes dolláros amerikai kutatási támogatását, az Egészségügyi Minisztériumtól engedélyt kellett szerezni a pályázat elküldéséhez. Még 1970-ben is két évbe telt mire hozzájárultak, hogy pályázhassak. A sikeres pályázat azután kilenc évre megoldotta legfőbb gondjainkat - emlékezik vissza Flerkó professzor. Saját tudományos kutatásai- ról^szerényen hallgat, de eredményei magukért beszélnek. Világviszonylatban elsőként bizonyította, hogy a nemi hormonok részben az idegerendszeren keresztül fejtik ki hatásukat, hogy az agyban ösztrogén- illetve androgén-érzékeny neu- ronok vannak, és a szexuális hormonok gonadotroph hormon szekréciót szabályozó visszahatása részben ezen neuronokon keresztül érvényesül. Elsőként lokalizálta például a hypotha- lamusban a tüszőérlelő hormon szekréciót szabályozó idegi mechanizmust. Szaporodásbiológiai kutatásaiért itthon 1978-ban Állami Díjat kapott. Több amerikai intézetbe hívták meg, és a világ majdnem minden táján tartott előadásokat. Elnöke a Nemzetközi Neuroen- dokrinológiai Társaságnak, és számos nemzetközi tudományos társaság vezetőségi tagja. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Pécsi Akadémiai Bizottság elnöke. Hat évig volt az egyetem rektora. A tanításról sem feledkezett meg, s ezernyi teendője mellett sem mondott le a magyar és angol nyelvű oktatásról.- Az oktatás hozzátartozik az életemhez, és igen büszke vagyok arra, hogy a diákok alapította az „ifjúság köszöneté” elnevezésű díjat elsőként nekem szavazták meg a hallgatók. Igaz, akkor nem vehettem át, mert felsőbb körök úgy vélték, ez nem is nekem, hanem rektor- ságomnak szól. A következő évben a hallgatók ismét engem jelöltek, s nem is voltak hajlandók ettől elállni. A professzor úr 68 éves, de letagadhatna jónéhányat. Mosolyog. A munka konzervál. Szabadideje általában csak vasárnap van, amit feleségével tölt. A komolyzenére, az olvasásra késő este marad ideje. Régebben az Opera minden előadásra elutazott a feleségével. Ma azért már szívesebben hallgatja a rádiót, a lemezeit. Barlahidai A. Dr. Rajczi Péter A pedagógus nem lesz, hanem annak születik - jelenti ki dr. Rajczi Péter, és mosolyogva teszi hozzá, ő minden kétséget kizáróan közéjük tartozik, s ezt nem csak most, az Apáczai Csere János-díj átvétele után gondolja így. Igaz, 1941-ben jogi diplomát vett át a pécsi egyetemen, de megszerezte a népoktatói és az ELTE magyartörténelem szakos gimnáziumi tanári képesítését, s mintegy ráadásként az ügyvédi végzettséget. Ám pályája korántsem volt zökkenőmentes, számos munkahelytől kellett elbúcsúznia, legutóbb 1977-ben távolították el a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumból politikai okok miatt. Jó- néhány jelzőt elkoptattak rajta, volt nacionalista, soviniszta, s egy 1947-es jellemzés alapján a „reakciós pedagógus-front egyik pillérének” nyilvánították. Azt mondja, most dolgozik az emlékiratain, s valószínűleg az lesz a címe, „Akit háromszor rúgtak fenékbe”. „Homo politicusnak” vallja magát, s listás képviselő, de egy pártba sem lépett be a hajdani SZDP-tagság óta. Álma egyfajta keresztényszocializmus. 1977-ben átment a Baranya Megyei Levéltárba, s ma is ott tevékenykedik tudományos kutatóként. A helytörténetírás mindig vonzotta, természetesen elsősorban az iskolatörténet, mert míg egy-egy intézmény dokumentumait forgatta, kicsit úgy érezte, újra ott ül a diákok között.- A tanítványaim minden nehézséget feledtettek velem. Nem tagadom, a fiúkat néha eldöngettem kicsit, de, higgye el, csak szeretetből. És ezt ők jól tudták, mert soha senki nem bántódott meg, nem vonták meg tőlem a bizalmukat. Én igyekeztem mindig a gyerekek érdekeit nézni. Nem lexikális tudást követeltem meg, hanem gondolkodásra neveltem őket. Nem vergődtem a számok bűvöletében, ha egy gyerek az elégtelenje után jelesre tudott felelni, megkaphatta az ötöst a bizonyítványába, hiszen a jó feleletében benne rejlettek az előző ismeretei is. Azt is borzalmas dolognak tartottam, ha egy tanár az osztályában megölte a nevetést, mert anélkül sivár szürkességé fakul az amúgy csodálatos iskolai lét. Az a véleményem, hogy a diákok mindent megmondhatnak tanáraiknak. Én is kaptam bíráló észrevételeket. Nem örültem nagyon, de igazuk volt. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a pimaszság nem egyenlő az őszinteséggel, s a modortalanság nem azonos a forradalmisággal. Elgondolkozik. A legnagyobb ajándékot tanári pályáján egy idős sváb asszonytól kapta, aki az egyik érettségin belépett az osztályába, s megkérdezte, ő-e a Rajczi Péter. Az igenlő válaszra megcirógatta az arcát, és csak annyit mondott: Az Isten áldja meg!- A pedagógusnak tisztában kell lennie azzal a felelősséggel, hogy ő már régen nem lesz, amikor a diákjainak még mindig abból kell élniük, amit a tanáruktól kaptak - szólal meg nagy sokára Rajczi Péter. - Ezért nem értek egyet a semleges oktatás felvetésével. Ilyen a világon nincsen, s az a tanár, aki nem adja át gondolatait, nem való a pályára. Arra neveltem a gyerekeket, hogy higgyenek valamiben, s azt ne adják fel, akkor se, ha a hivatalos megítélés az ő hitüket nem kívánatosnak minősíti. Én, bár történelmet tanítottam, ma is benézhetek a tükörbe, s nem kell szembeköpnöm magam. B. A. Dr. Tóth István Dr. Tóth Istvánt, aki március 15-e alkalmából kapott Apáczai Csere János díjat, jól ismerik lapunk olvasói, hiszen több mint harminc éve jelentkezik rendszeresen „Toliseprű” című rovatával, és újabban „Pécsi utcák, híres emberek” című írásaival. Dr. Tóth István 1913-ban született, iskoláit a pécsi Pius Gimnáziumban, majd az Erzsébet Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán végezte; később Kolozsvárott és Szegeden bölcsészdiplomát, a budapesti ELTE-n pedig történelemből és magyar nyelv és irodalomból tanári oklevelet kapott. A 40-es évek közepétől tanárként működött, mígnem Ilku Pál kifejezett kérésére mint reakciós tanárt egy kis iskolába osztották be, ahol kémiát és matematikát kellett okítson. Később a pécsi Széchenyi Gimnáziumban, illetve a Tanárképző Főiskola Irodalom Tanszékén működött. Tanári munkája mellet irodalomtörténészi, helytörténészi, nyelvművelői munkássága is kiterjedt. 1957-től kezdett el foglalkozni Janus Pannonius-szal, főképp a nagy költő kevéssé ismert jogászi és történetírói munkáinak elemzésével; ekkor történt, hogy római levéltárakkal levelezvén meggyanúsították, hogy ő lenne Pécs titkos püspöke. A régi magyar irodalomban tett barangolásai során foglalkozott Balassival, az Ómagyar Mária-siralommal, Rakovszky Mártonnal, Szente- leky Kornéllal. Pécs és vidéke szerelmeseként számtalan helytörténeti írást, tanulmányt készített, többek között a Jakabhegyről, Ürögről, a Daindolokról, s ma is élő sorozata a pécsi híres emberek utcái. Nyelvművelőként az 50-es évek második felében a Pécsi Rádióban „Ó, szép magyar nyelv” címmel tartott előadásokat, majd napjainkig közel 900-szor jelent meg a Dunántúli Naplóban a „Toliseprű”. Mikes Kelemen utcai házában (milyen jól illik hozzá ez az író!), kissé betegeskedve, mégis frissen és tervekkel, feladatokkal él az ősz tanár úr. Szinte félve mondja, hogy nem esne távol tőle egy, a tanulmányaiból összeállítandó könyv terve sem. Tehát nem lankad, de barátai, ismerősök, ismeretlenek nem is engednék:- Ma is rengeteg levelet, táviratot kapok, ötletekkel, panaszokkal, mit írjak meg, mire figyeljek oda - mondja Dr. Tóth István. - És előadásokat is tartok, kedvei patacsi közönségem havonta egyszer összegyűlik, hogy meghallgasson engem irodalomról, történelemről. És ez jó. Én nagyon szeretem az embereket, és érzem, hogy ők is viszont szeretnek engem. Persze* ez a legfőbb kitüntetés. M. K.
