Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-03 / 62. szám
1992. március 3., kedd aj Dunántúli napló 7 Vállalkozó műveló'dési központ Újságtól a lóversenyig Gyakorló óra az Őz utcai iskolában Fotó: Szundi György A gyakorlat vízválasztó lehet Tanárjelöltek pályaközeiben Folyik az egyre meddőbbnek látszó vita a sokadik közoktatási törvénykoncepcióról, de ki tudja milyen érzésekkel készülnek a pályára a tanárjelöltek? A végzős negyedéves főiskolások és az ötödéves egyetemisták vizsgatanításon vannak ezekben a hetekben, s úgy tapasztalom, inkább békésen becsukják maguk mögött a tantermek ajtaját, teszik a kötelességüket, semhogy a hivatásról folytassanak fennkölt eszmecserét.-Az 1981-83 között megkértem hatvan nálunk gyakorló tanáijelöltet - mondja Papp Éva, a pécsi Őz utcai Gyakorló Általános Iskola igazgatója - , harmad- és negyedéveseket, majd levélben azokat, akik egy évet tanítottak már -, mondják el véleményüket a tanárképzésről, szakmai gondjaikról. A harmadévesek döntő többsége, ha még nem állt katedra előtt, úgy érezte, hogy a szaktárgyi és a módszertani felkészülése zökkenőmentes. A gyakorló hetek után azonban véleményük megváltozott: kevesellték a módszertani ismereteket, a gyakorlatot. Úgy tapasztaltam, a gyakorlati munka megkezdése, majd a vizsgatanítás vízválasztó lehet abban, hogy valaki a pályán marad-e vagy sem. Vannak, akik ekkor döbbennek rá, hogy alkalmatlanok a pedagógus-szerepre. A fentiek igazolására különös módon két szélsőséges esettel hozott össze a véletlen. A szőke, törékeny lány, Kránitz Rita, mintha a hivatásra vonatkozó kételyeimet nem is értette volna. Alacsony fizetések? Illú- zió-e pálya presztízsének visz- szaszerzése?- Német szakos vagyok, nagy előny, hogy már is óraadó lehetek ebben az iskolában és azt hiszem, hogy minden elképzelésemet meg tudom valósítani. Mód van a csoportbontásra, és így tovább. Nagy előny, hogy a többieknél hamarabb ismerkedhettem meg a tanítással.- Nem, a tanítás nem családi tradíció - ingatja a fejét a bonyhádi lány -... és a pénznek semmi köze ahhoz, hogy ezt a pályát választottam. Nyugodt és magabiztos. Szabadkozik és már rohan is az órájára.- Azt hiszem, bennem nem talál jó alanyt - mondja csendesen az ötödéves történész-fiatalember, akinek a társaságában maradok, miután a szebbik nem képviselői füzeteiket a hónuk alá nyomva óráikra siettek.- Aki egyetemen tanul, nem biztos, hogy pedagógusnak készül.- Két évet tanítottam képesítés nélkül, de tulajdonképpen szívesebben végeznék kutatómunkát. Ám ha a helyzet úgy hozza, természetesen tanítani fogok - , de ha lehet, akkor középiskolában. Abban bizonyos vagyok, hogy a kisebbekkel nehezebben találom meg az összhangot.-A kutatási területe?- A dualizmus kora. ... de visszatérve a hivatáshoz, a cso- portársaim, főként a lányok valóban tanítani akarnak.- A történészhallgatóknak mi a véleményük a történelemtankönyvekről?.- Nézze meg például a hetedikesek tankönyvét, amelyből- most tanítok ... Még mindig tele van marxista frazeológiával, a történelmet főként a munkásmozgalom történeteként taglalja! A tanszéken egyértelműen érzékelhető a szemlélet- váltás, erre több nagyon jól felkészült oktató is garanciát jelent.- Minden hallgató számára jó lenne, ha előbb kiderülne, alkalmas-e ennek a hivatásnak a gyakorlására - mondja a gyakorló iskola igazgatónője. - A gyakorlati képzésre mindenképpen több időt kellene fordítani. A pedagógusnak meg kell tanulnia átadni a fejében lévő tudást, meg kell tanulnia a konfliktusok kezelését, hogy egy váratlan, gyors döntést követelő helyzetben is megfelelően reagáljon. Természetesen nincs a földön olyan kolléga, aki mindig és mindenkor helyesen tudna dönteni, azonmód tudná, hogyan kell cselekedni...- A pedagógus nem lehet sérült személyiség, a pedagógusnak, mint említette, nem elég tudnia a szakmáját, a tudást meg is kell tanulnia átadni. . . Ez annyira alapvető, hogy nem is értem, miért ne próbálhatná ki a tanárjelölt már az első évben - legalább alkalmilag - hogy mire képes?- Valóban, például egy túlságosan merev ember nem boldogulhat tanárként... És sorolhatnánk. Csak a saját véleményemet mondom: az újabb tanárgenerációk mintha nem tudnának olyan választékosán beszélni, mint a régiek, másfelől ma is tanítanak sajnos olyanok, akik nem erre a pályára valók. Egyébként olyan tervről, ami a gyakorlati tanítás idejét hozná előbbre, nem tudok. Arról igen, hogy a képzés egységesen öt éves lenne, kezdve egy mindenkire kötelező hároméves szakmai alapképzéssel. Ezzel, azt hiszem, egyet lehet érteni. Ezután válnának el az utak a pedagógia illetve a tudományos kutatómunka felé. A metódus még a régi - a szerencsés és a logikus az lenne, ha pedagógus minél több korosztályt és iskolatípust megismerne, mielőtt diplomát kap. Bóka Róbert kisebb irántuk a kereslet, s a művészek már horribilis összegeket kérnek el. Nagyon büszkék vagyunk az ötödik évét kezdő újságunkra. Itt szedjük, mi adjuk ki, a Siklósi Nyomda csinálja. Nem titok, hogy a Siklós és Siklósvidék nem nyereséges, de kell a városnak. Másként pótoljuk a hiányt. Az újság egy egykori műsorfüzetből nőtte ki magát, a kezdeti programajánlóból később Kukkantó címmel egy bővebb és izgalmasabb kiadvány lett, majd 1988-tól Siklós címen beindult a lap, gyakorlatilag már a mostani formájában. Időszaki melléklete a Harkány című néhány oldalas összeállítás. Az embereknek kell, ezt mutatja a tapasztalat. A vállalkozó szellemű intézmény nem adta alább, 1988-ban felvállalta azt is, hogy kiépíti a nagyközösségi tévé-antennarendszert. Az eredmény: idén májusra elkészül a város teljes bekötése.- Ez is lakosági igényként merült fel - bővíti a történetet továnn Pávics János. - Annak idején nem volt más vállalkozó Különös érzés fog el a siklósi művelődési ház láttán. Ide tartunk, hogy a művelődési központokat bemutató sorozatban egy újabbal ismertessük meg az olvasókat. Azért a nosztalgia, mert valaha magam is itt gyötörtem a zongorát az évvégi vizsgákon, évekkel később pedig egy csöppnyi szobába szorulva itt adtuk néhányan a képzőművészeti szakkör törzshadát, vagy töltöttünk el órákat a könyvtárat bújva. Azóta sok idő telt el, és persze én is úgy érzem, mintha összement volna a ház, valahogy hosszabb, söté- tebb folyosókra emlékeztem, magasabb mennyezetekre, nagyobb lépcsőfokokra... Az igazgatóval, Pávics Jánossal azonban már nem a múltról, hanem a jelenről beszélgetünk, a tervekről, a lehetőségekről. Hamar kiderül, a legfontosabb itt is a meglévő értékeket megtartani, ha kell, menteni, és természetesen a követelményeknek megfelelően kezdeményezni, fejlődni, nyomban ugrani a lehetőségekre. A legjobb pillanatban érkezem ahhoz, hogy izgalmas hírrel fogadjanak: éjjel betörtek a házba, nemrégen ment el a rendőrség. Az igazgató elmondja, hogy évente átlag egyszer van betörés, a rablók visznek, amit érnek, tavaly például pótolhatatlan videofelvételek tűntek el. Az ilyenfajta izgalmaktól szívesen megszabadulnának az itteniek, éppen elég nekik az is, amit a munka hoz. Erről azt mondja az igazgató:- A ház az intézmény minden tevékenységét megmutatja. Mi gondozzuk a Simon Béla képtárat, a Várgalériát, működtetjük a siklósi ifjúsági tábort, emellett természetesen végezzük valamennyi hagyományos közművelődési tevékenységünket. Amiből kevesebb van mostanában az. a hakni-jellegű produkció, Itt szerkesztik a helyi újságot is Fotó: Szundi György Mumkanélküliek részére átképző tanfolyamot szerveztek. rá, mi azonban bíztunk abban, hogy létre tudunk hozni majd egy helyi kábelstúdiót is. Most, hogy már megvan a város önálló csatornája, kísérleti jelleggel képújságot adunk. Változatos tevékenységi formák jellemzik a házat, működik itt énekkar, fúvószenekar, néptáncklub, fotókör, honismereti, bélyeggyűtő szakkör, nyugdíjas klub, Fradi klub, lóbarát kör. Részt vesznek egy lovaspálya építésében is, mely még nincsen készen, de az álom az, hogy talán egyszer neves lovasversenyek színhelye lesz. Nem mindennapi az sem, hogy NB Il-es kézilabdacsapat alakult itt. A ház 15 alkalmazottja, technikaiak, népművelők, szakemberek egyébként pedig úgy tartják: ha a szolgáltatásra van igény, akkor szolgáltatni kell, az emberek önszerveződő közösségeit fölvállalni. Ahhoz természetesen, hogy ezek a civil társadalomban létrejött csoportok fenntartsák magukat, nem mindig elég csak gy művelődési intézmény segítsége, mélyreható társadalmi változások is kellenek. Az átalakulás geijesztője lehet - mondja az igazgató - a meglévő kulturális intézményrendszer, mely olyan animátori szerepkörrel kell bírjon, hogy lehetővé tehesse a különböző érdekcsoportok színvonalas, a lehető legjobb értelemben vett kiszolgálását. Büszkék az eredményeikre, arra, hogy a klubokba több, mint 250-en járnak, és hogy többezren látogatják a ház rendezvényeit. Az sem mellékes, hogy mindent megtesznek a bevétel növeléséért, tavaly például a költségvetésnek csak egyhar- mada származott állami pénzből. Az idei évre ottjártamkor még nem volt költségvetés, de az igazgató úgy látta, ha a minimális igényeiket kielégítik, már tovább tudnak lépni. . . H. I. Gy. Egy nyitott hely Perem Galéria Atomtechnika Az atomtechnika kereskedelmének új ellenőrző központjául bécsi nagykövetségét ajánlotta föl Japán. Vatanabe Mi- csio külügyminiszter elmondta: országa a több aspiráns közül hivatalos formában elsőként ajánlja föl, hogy kiépíti az új exportellenőrzési központot. Ugyanolyan formában lenne a bécsi követség az összekötő, mint ahogyan az Egyesült Államok párizsi követsége fogja össze a COCOM exportellenőrzésével kapcsolatos ügyeket. Bár a COCOM, a NATO exportellenőrzési szervezete a hidegháború befejeztével veszített jelentőségéből, e szervezet még mindig mintegy százezer féle, Japán által is exportált termék, technológia kivitelét ellenőrzi. Amikor nemrég néhány fiatalember felkeresett azzal, hogy elmondják, egyetemi-kulturális centrumot akarnak létrehozni, eszembe jutott az az egykori terv, amellyel még boldogult ifjúkorunkban mi szerettünk volna egyetemi klubot abból a pincelabirintusból, mely a Rákóczi út és a Felsőmalom utca sarkán van. Ha jól emlékszem, egypáran örökös tagjai is vagyunk annak a nemlétező klubnak. Különben meg klubügyben már akkor is csak régi harcosok nyomába léptünk, de mi is csak a sarat tudtuk dagasztani... Ilymódon annak a kezdeményezésnek, melyről hírt kaptunk, szívemből örülök. Az Alapítvány a kultúra perifériáinak jelenlétéért, vagy rövidebben a Perem Alapítvány tagjai azt szeretnék, ha a Szántó Kovács János utcai kollégiumi épület alatt, egy több, mint száz négyzetméteres alagsorban márciusban már megnyílhatna az egyetemi-kulturális centrum. Lent egy nagyobb, két közepes és több kisebb helység vár arra, hogy egy alapos meszelés után berendezzék, s meginduljon odalent az élet.- Minden napra tervezünk programot - mondja Bernáth Gábor, harmadéves esztéta, az alapítvány kuratóriumának tagja. - Hétfőnként kiállításmegnyitó lenne, kis beszélgetéssel, kamarakoncerttel. Minden hónapban bemutatkozna egy pécsi képzőművész is. Kedden kiskonferenciákat rendeznék a legkülönbözőbb témakörökben, egyetemi és külső előadókkal. Szerda lenne a mozié, elsősorban videovetítésre gondolunk. Csütörtökön koncert, a péntek pedig egyelőre még szabad, úgy is terveztük, hogy legyen ez egy igazán nyitott nap. Az alapító okirat második oldalán tételes felsorolás a célokról, kortárs zenei klub létrehozásáról, filmtörténeti és művészeti videotár megteremtéséről, de más is szerepel a tervben: dokumentumtár létrehozása, segédanyagok társadalmi és etnikai kisebbségek, szervezetek szociográfiai vizsgálatához, nemzeti művészeti fesztiválok rendezése, esetleg folyóirat, periodika megjelentetése. Ahogyan az alapítvány képviselőjétől, Müller Zsolttól megtudtam, nagyon lényegesnek tartják, hogy a leendő klub nyitott hely legyen, s ez nem csak azt jelenti, hogy jogász, orvos, bölcsész, közgazdász találkozhatna itt. A központ minden érdeklődő előtt nyitva állna, integrációs szerepet töltene be Pécs kulturális, szellemi életében, kíséreletet téve arra is, hogy közelebb hozza egymáshoz a várost és az egyetemet. A kezdeményezés történetéről is beszélünk. Eredetileg az egyetemisták Szalay klubjának hasznosítására írtak ki pályázatot, erre jelentkezett ez az ösz- szeszokott csapat, akik az Egyesült Európa Kör tagjaiként már hírt is és tapasztalatot is szereztek maguknak. Ez a csoportosulás régóta szervez fesztiválokat, az övék volt többek között a Lovagkor vége című rendezvénysorozat is, mely a hetvenes évekről szólt. Nem mellékes, hogy akkor olyan cégek, mint az Anasco, a Landauer pékség, a Mecsek Fü- szért, a Panalco, a Pannónia Sörgyár és a Zöldért is úgy ítélték meg, érdemes volt az eseményt támogatni. Szponzorok amúgy most is elkelnének, még akkor is, ha csupán egy-egy rendezvényhez nyújtanának segítséget. Á pályázatuk elfogadása után az egyetem felajánlotta a Szántó Kovács János úti pincét. A legérzékenyebb pont valószínűleg a működés feltétéinek megteremtése lesz, még akkor is, ha az egyetem segítséget nyújt, és ha a fiúk maguk is próbálnak majd támogatókat szerezni. H. I. Gy.
