Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-14 / 73. szám

1992. március 14., szombat üj Dunántúli napló 7 Utolsó akadály előtt a MÉV Bizakodnak, tehát termelnek Piacszűkében a téglagyárak Az állam kiszállt a tömeges lakásépítésekből, senki sem dúskál a földi javakban, így az évek óta lankadó építési kedv is szinte teljesen elapadt az elmúlt évben. A téglagyártás is mély­pontra került, a tényleges kapa­citásuk elenyésző részét kötötte csak le a tényleges piaci keres­let. A Baranya-Tolna Megyei Tégla és Cserépipari Vállalat a kényszerítő körülmények hatá­sára tavaly 340 dolgozójának volt kénytelen felmondani. Vajon milyenek az idei kilá­tások? Át tudják-e menteni az oly annyira várt fellendülésre szakembereiket és kapacitásu­kat a krónikus kereslet-hiánnyal küzdő téglagyárak? © Harag József, a Baranya- Tolna Megyei Tégla és Cserép­ipari Vállalat igazgatója el­mondja, hogy Bátaszéken és Mohácson elindult a termelés, a harmadik korszerű gyárukban. Alsómocsoládon egyelőre kénytelenek várni az indulással.-A többi gyárukkal leálltak végképp?- Még tavaly a felmondott 340 emberünk és a szakma ér­dekében is nyolc gyárunkat jel­képes összegért bérletbe adtuk a dolgozóinkból és külső vállal­kozókból megalakított korlátolt felelősségű társaságoknak. Van esélyük, hogy kisebb létszám­mal még a ténylegesen kapaci­tásuk alatt lévő megrendelések mellett is talpon maradhassa­nak, magukra vállalva a gyártás és az értékesítés kockázatát is.-A korábban végleg feladott görcsönyi és siklósi téglagyárra találtak már vevőt?- Mindkettőt felajánlottuk ér­tékesítésre az ÁVÜ-nek. Ilyen hosszú téli leállásra még nem volt példa a mohácsi téglagyárban. Till János gyárigazgató mondja: Novem­ber elején leálltunk a gyártással, mégis 6,4 millió kisméretű tég­laegységnek megfelelő falazó­anyagunk maradt eladatlan készletként a gyárudvarunkon. Ez a készlet a március eleji in­dulásunkra ugyan már egymil­lió alá csökkent, de még így is nagyon sok. Termelnünk kell, mert remélhetően lesz igény a HB-38-as és a B-30-as falazó­blokkra, a 10-es válaszfalra, míg az U 2-es födémbéléstestet csak konkrét megrendelésre gyártjuk. Kilencvenheten va­gyunk, embert nem küldtünk el, a termelésből nyugdíjazás miatt kiesőket pótolnunk kell.- Milyen érzés úgy gyárat ve­zetni, hogy nem tudja, a termé­keikre egyáltalán lesz-e vevő?- Mi mást tehetnék, remény- kedek! Ha idén nem is, de egy­Ne szólj szám... .., nem fáj fejem! - áll a mondás egy vállalati dolgozóra, aki méltán úgy érzi, pikkelnek rá. Részlet a vállalata igazgató­jának lavinát elindító utasításá­ból: ”... A számlázások, va­lamint a közös költségek kor­rekt elszámolása érdekében uta­sítom az egységvezetőt, hogy dolgozóik vállalt közös képvise­lői tevékenységét vizsgálják felül, illetve szüntessék meg. Közös képviseletet dolgozóink csak a lakcímük szerinti épület­ben vállalhatnak...” Ezt a dolgozó sérelmesnek ta­lálta, s el is mondta miért. Te­tézte a bajt, hogy közölte: nem hajlandó lemondani a közös képviseletről, épp az őt felkérő szer csak meglódul a kereslet! Ezt az évet túl kell élnünk, ha nagyon nehéz lesz is. Most tel­jes kapacitással indultunk, né­hány hónapig két műszakban termelünk, s ha azt a piac nem honorálja, akkor vagy vissza­fogjuk a termelésünket, vagy végképp leállunk. Mivel nálunk a termelés legdrágább tényezője az energia, így nem fizetődik ki a termeléscsökkentés. Vagy tel­jes gőzzel dolgozunk, vagy le kell állnunk.- Nincs olyan újdonságuk amivel elébe mehetnének a ke­resletnek?- Tavaly már gyártottunk égetett kerámiából néhány ezer kerítéselemet, a kisméretű tégla gyártására is felkészültünk, így lényegében már mindeféle fala­zóelemet kínálhatunk. Csak le­gyen kinek! A vállalat egyik kis, ám ter­mékei minőségéről méltán híres gyára a mázai, március elejétől már Máza Tégla Kereskedelmi Kft-ként tevékenykedik. Szabó Lajos (a volt gyárve­zető) ügyvezető igazgató:- Tavaly ötvennyolcán vol­tunk, most negyven az induló létszámunk. Nyolcán vagyunk a kft-ben, ötünkön kívül két pécsi értékesítő kft-ből hárman adták a törzstőke felét. Ők vállalták erre az évre 4,5 millió kismé­retű téglaegység értékesítését. Ez számunkra termelési bizton­ságot jelent. Reméljük, lesz vevő a kisméretű tömör téglá­inkra (ez teszi ki a termelésünk majd kétharmadát), a B-30-as és megválasztó, a tevékenysé­gével elégedett lakóközösség miatt sem. (Tény: a még közös, tehát állami és magántulajdonú ház lakói szerény javadalmazá­sért azért választották meg őt közös képviselőnek, mert meg­bíztak benne, hogy szakértel­mével elejét veszi mindenfajta téves avagy túlszámlázásból adódó megkárosításnak. Eddig nem is csalódtak benne.) Mivel kitartott elhatározása mellett, közölték vele, hogy: 1. visszahelyezik korábbi munka­körébe; 2. amennyiben lejár a türelmi idő, úgy az állami laká­sok után járó költségeket nem fizetik ki neki, mint közös kép­viselőnek. Ez utóbbi fenyegeté­süket már be is váltották, ezen­túl a lakóközösség előlegezheti meg az állami lakások után járó blokk és a 10/30-as válaszfal tégláinkra.- Mennyiben kell másként gondolkodnia most, hogy a sa­ját zsebük és állásuk a tét?- Először is takarékoskod­nunk kell a létszámmal. Keve­sebben vagyunk, belső átszer­vezésekkel összevonunk mun­kaköröket, ahol csak lehet, s igyekszünk az eddigieknél is jobban megfizetni az emberein­ket. A saját érdekünkben is ész­szerűen kell takarékoskodnunk a gázolajjal, a szénnel, a Nysa mikrobuszunk útjaival, min­dennel. Azt is figyelnünk kell, hogy a szomszéd gyárak meny­nyiért adják a termékeiket. Új­donsággal is ki kell rukkolnunk, ha vevőt akarunk fogni. Ter­vezzük a kettősméretű ikersejt tégla és a régifajta kisméretű nagytégla gyártását.- Önök bukhatnak is akár. És a vállalat mit kockáztat?- Jelképes összegért, négy- százezer forintért béreljük a gyárat a vállalattól. Mi elbuk- hatjuk a törzstőkénket és az ál­lásunkat, a dolgozóink a mun­kahelyüket, ha végképp minden kötél szakad. De erre nem is gondolunk. Az általunk fizetett bérleti díj talán még a gyártelep őrzési költségeire sem lenne elég,ha az végleg leállna. így viszont a cégünk tavaly elbocsá­tott dolgozóinak munkát bizto­sítunk, amíg van piacunk. Csak vevő legyen! (?) A siklósi Horváth Testvérek Bt. (Sándor, József és János) hosz- szú téglás múlttal a háta mögött költségeket, s pereskedhetnek a pénzükért. Most aztán „bekerítették”, hisz nemrég helyezték csak át új munkakörébe, épp az eddigi szakértelme miatt. Egyre elke­seredettebben hadakozik az iga­záért. S mit szólnak mindehhez a lakók? Nem értik, miért kell ha­talmi szóval leváltani azt, akit ők választottak maguknak kö­zös képviselőnek, épp azért, ne­hogy valaki is rászedhesse őket. Mint most a volt bérbeadó... Szponzorálás Régi barátommal futottam össze a minap, s elhalmoztam kérdésekkel a gyerekeivel és a, munkájával kapcsolatban, s rá­kérdeztem, edzősködik-e még? Válaszait hallva kárörvendve vettem tudomásul, hogy nem csak az én ebadtáim gyarapítják 1990 májusától bérli a helyi tsz-től a szajki téglagyárat. Az agyagdepónál segítőtársaikkal épp a szállítószalagot telepítik át. Elmondják, hogy amikor be­levágtak, még úgy nézett ki, hogy kell a kisméretű tégla. Egymilió forinttal indultak. So­kat költöttek a gépek átalakítá­sára, vásárlására, egyebekre. S most majdhogynem futhatnak a pénzük után.- A 90-es termelésünkre ala­pozott tavalyi 1,3 milliós bérleti díjat túlfizettük, legalábbis na­gyon nehéz volt kitermelni. Az idei díjról ezután fogunk egyez­kedni. Bízunk abban, hogy az idei évünk jobb lesz - mondják.-Az elmúlt évüket ezek sze­rint önök sem zárták valami fé­nyesen ?- Tavasztól a kora őszi kény­szerű leállásunkig 1,2 millió kisméretű téglát gyártottunk, az utolsó darab most februárban fogyott el. A hasznunk szinte csak annyi, hogy van munkahe­lyünk. Mondja meg, ki építke­zik, kinek kell a tégla? Azért nem vesztették el telje­sen a kedvüket, ezt igazolják terveik: rendbehoznak mindent, április elején begyújtják a ke­mencét, s a tőlük már megszo­kott kisméretű tégla mellett új­donságként B-30-as blokktéglát is gyártani kezdenek. Ez utóbbit roppant büszkén mondják, hisz Szajkón - állításuk szerint - még sose készítettek ilyet. Az­tán, amelyik termékük kelendő lesz, azzal foglalkoznak. A monyoródi téglagyárban ke­ősz hajszálaimat, igaz, kárpótlá­sul sok-sok örömet is szerez­nek. A hobbijáról beszámolva mosolyogva kérdezte:- Nem akarod a magad, vagy a családod fényképét, netán a nevét a csapatom mezén látni? Mit mondjak, meggondo­landó reklámajánlat. Elképzel­tem, amint kifut a megyei má­sodosztályú csapata, mezükön a családom fotójával, vagy a ne­vemmel. Ez igen! Ez is egy út a halhatatlanságba!- Mennyibe kerülne ez az egész? - kérdeztem a lehetősé­gen ábrándozva.- Ha megveszed a szerelést, rányomathatod magad a me­zekre - mondta ki a végső szót, s még hozzátette :- Annyira le- gatyásodott a minket szponzo­ráló tsz., hogy már csak ilyen módon tudjuk megvenni játéko­saink felszerelését. Utánaszámoltam, egyhamar veredik a régmúlt a mával. A Valentina magyar-olasz kft. megrendeléseinek V köszönhe­tően még két évre biztos az olasz piacuk a kétezer éves technológiával készített, fala­zásra, mennyezet- és padlóbur­kolásra egyaránt alkalmas Et­ruszk téglákra. Emellett a ha­gyományos kisméretű téglákat is gyártják, igény szerint.- Bármit elvállalunk, amit kézi technológiával meg tudunk csinálni. Most kaptunk Szek- szárdról megrendelést műemlék épület díszítő tégláira - mondja a téglagyárat egy éve bérlő Lég- rádi Ferenc magánvállalkozó, aki elégedett is lehetne, hisz pi­aci gondjai nincsenek. Mégis gondok emésztik.- Nagyon magas a bérleti díj, félmillió forint. A finanszíro­zási bankkamatok is majdnem agyonvágnak: tavaly meg kel­lett építenem a fahulladékkal, venyigével üzemelő, környe­zetbarát etruszk kemencét, eh­hez félmilliós hitelt kellett fel­vennem, ugyanakkor a hosszú átfutási idő miatt a termékeim után csak 60-70 nap múltán lá­tok pénzt. A béreink is eléggé nyomottak,- majd derűsen teszi hozzá: - Az elmúlt évet sikerült nullára kifutnom.- Mit vár ettől az évtől?- A leggazdaságosabb lét­számkihasználással szeretném nyereségessé tenni a vállalko­zást, hogy a dolgozóim bérét is tisztességgel emelhessem. Az átalakulási törvénnyel talán si­kerül olyan kedvező működési formát találnunk a szederkényi termelőszövetkezettel, amivel egyikünk se jár rosszul. A kis­méretű téglát már keresik ná? lünk, de nincs készletünk. Az etruszk kemencénk folyamato­san üzemel, a hagyományos kemencénkben április végén, május elején megkezdjük az égetést. Reménykedem, hogy megló­dul a kereslet. A legutóbbi földgáz áremelés várhatóan a téglagyárakat is súj­tani fogja. S ha igen, az kivéd­hetetlen lesz. A Baranya-Tolna Megyei Tégla és Cserépipari Vállalat gazdasági társasága, a Tégla­center Kft. értékesítési vezetője Hegedűs István elmondta, hogy a február végéig tartó év eleji kedvezményes akciójukkal a gyári készletek szinte eltűntek, a most indult gyártási szezon­ban a tavalyi termelői áraknál olcsóbban kínálják a vállalat termékeit. Murányi László mégsem leszek híres ember. Pedig nem is kerülne olyan sokba ez a szponzorkodás! Prospektusok Vállalkozó barátom cége is szerepel valamilyen országos számítógépes nyilvántartásban, így aztán majd minden nap kap valamilyen szépkiállítású kata­lógust, prospektust, természete­sen ingyen. Ha van ideje, át­futja, aztán fájó szívvel dobja mindegyiket a szemétkosárba.- Nem értem az egészet, senki se figyeli, hogy mondjuk én még egyetlen egyre se vála­szoltam, hogy még sosem ren­deltem semmit a drága költsé­gen előállított, és nem épp ol­csón postázott prospektusok alapján? - fakad ki, majd lecsil­lapodva szinte magától kérdezi: - Hát ennyire sok egyesek pénze? Murányi László A bányászat canossa-járásá- nak, az állami nagyvállalatok kényszerű átalakulásának első szenvedő alanyai között ott ta­láljuk a Mecseki Ércbányászati Vállalatot is. Kezdetben kilátás­talan volt a helyzet, 1991 vé­gére mégis eljutott a cég az érc­kitermelő egység önálló kft.-ként való bejegyeztetéséig. Úgy tűnt, itt már nem lehet probléma. Az Állami Vagyo­nügynökség azonban a Me- csek-Urán Kft. létrejöttét három feltétel teljesítéséhez kötötte. A vállalatnak rendeznie kell az úgynevezett humán költségek kérdését (Ki fizeti a 3-4000 föl­dalatti műszak után járó 63 szá­zalékos keresetkiegészítéseket, a különböző kártérítéseket va­lamint a nyugdíjasok szénjáran­dóságát?), a környezetvédelem és rekultiváció problémakörét, valamint az Állami Fejlesztési Intézet (ÁFI) felé fennálló 710 millió forint államkölcsön visz- szafizetését. A pillanatnyi hely­zetről Varga Mihályt, a MÉV vezérigazgatóját kérdeztük:- Az Ipari Minisztériumban március 2-án olyan döntés szü­letett, hogy a humán kérédések megoldását 1993-tól komplex módon rendezik (nemcsak a MÉV-nek vannak ugyanis az országban ilyen gondjai). Ugyanezen a megbeszélésen Szabó Iván ipari miniszter úgy nyilatkozott, hogy az ez évi ilyen irányú kifizetésekkel kap­csolatban is intézkedni fog. A környezetvédelmi és rekultivá­ciós kiadások pénzügyi gazdája ezentúl pedig a Környezetvé­delmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium lesz, de azt is el kell mondanom, hogy a vállalat mű­ködési körzetében 1992 első félévében az országban egyedü­lálló bányászati környezetvé­delmi beruházás (470 millió fo­rint értékű) valósul meg, mely­hez a MÉV önköltsége terhére további 30 millió forinttal járul hozzá. A legnagyobb dilemmát azonban a volt V-ös számú bá­nyaüzemi beruházás államköl- csönének rendezése okozza. A 710 millió forintos hitelre 1990- ig 825 millió forint kama­tot fizetett ki a vállalat, de az alapösszeg törlesztésére mind­máig nem került sor. A nagybe­ruházás kormány által történő leállítása a MÉV számára azt je­lentette, hogy megkutatott urá­nérc területeinek 40-50 százalé­kát elvesztette. Minderről a ve­zérigazgató így vélekedik:- Mi a teljes összeg kifizeté­sének elengedését kértük, de az ÁFI, a Pénzügyminisztérium­mal és az Ipari Minisztérium­mal egyetértésben ehhez nem járult hozzá. Március 5-én újabb egyeztető tárgyalásra ke­rült sor, ahol kompromisszumos megoldás született: az összeg­ből lesz ami leírásra kerül, egy részét mobilizálható üzletré­szekkel (kft.-kben birtokolt tu­lajdonhányadokkal) kell fedez­nünk, s a maradékot készpénz­ben kell törlesztenünk 1993-tól. A vállalat tavaly 228 millió forintot fizetett ki „humán” költségekre, 116 milliót pedig az ÁFI-nak számlázott, így 68-70 dollárba került fémkilog­rammonként az uránérc kiter­melése — a tervezett 60 dolláros maximum helyett. Ha azonban az „örökölt” kiadásoktól elte­kintünk, akkor azt mutatják a számok, hogy az éveken át csak állami dotációval működő Me­cseki Ércbányászati Vállalatnál 1991- ben 40-50 millió forint tiszta nyereség keletkezett. Nem csoda hát, hogy az ír Glencar cég már ugrásra készen várja, hogy hivatalosan is meg­szülessen a Mecsek-Urán Kft., s tőkeemeléssel résztulajdonossá váljon. Mészáros Endre Március elején megindult a termelés a Mohácsi Téglagyárban. Képünkön egyedi megrendelésre, kis tételben készül a nagyméretű tömör tégla. Fotó: Proksza László Szálkák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents