Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-09 / 68. szám
1992. március 9., hétfő aj Dunántúli napló 7 Tőkeemelés a CARBON-nál Mire számíthatunk ? A befektető sérelmei: az extra kamatterhek és a magyar munkamorál A vállalat cipőüzeme főleg szovjet exportra termelt tok azonos fazonból legfeljebb ötezer példányban készülnek, akkor viszont több színben. Ezért a régiek mellett megcéloztunk új piacokat is, így például belföldön és Nyugat-Éurópá- ban.- Milyen eredménnyel járt ez a próbálkozás?- Kezdjük a régi kapcsolatokkal. Keleten továbbra sincs pénz, nem támogatják a barter- szerződéseket, túlzottan központosított a gazdaság. A fejlődő országokban nincs fizetőképes kereslet, s mivel a munkabérek igen alacsonyak, a tőkés nagyipar itt már beépült, helyi termeléssel elégítik ki a minimális igényt, nincs szükség behozatalra. Nyugatra viszont, vagy nagyon olcsó árakkal, vagy extra minőséggel lehet. Ebben a szellemben tértünk át zömmel egyféle termék - gyerekcipő - előállítására, s ma már szezononként össztermelésünk egyhatódát Ausztriában, Svájcban, Németországban értékesítjük. a gondoknak az enyhítésére hajtottuk végre. Azt is el kell azonban mondani, hogy minden magyar vállalat 30-40 százalékkal elmarad a hasonló nyugati gyárak termelékenységétől. A helyi szakember gárda képzett, de elidősödött, s erélytelen, nem akar senki senkinek ártani. Hoztunk például egy gyakorlott osztrák termelésirányítót Komlóra, de mindennaposak vele az összetűzések, mert tőle várják az alkalmazkodást.- A létszámban terveznek-e még változásokat?- Ha minden piaci ajánlatot elfogadnánk, akkor a mostani 1300 fő helyett akár 2000 embert is foglalkoztathatnánk. A célunk azonban nem termelés- növelés, hanem a minőség javítása. Terveink szerint az optimális létszám 1000 fő, akiknek új beruházásokkal, megfelelő gépesítéssel állandó munkát, normális béreket és munkakörülményeket akarunk biztosítani. Amiről nem beszélt Walter A konfekció üzem varrodája A komlói CARBON Köny- nyűipari Vállalat - termékei: cipők, konfekcióruhák, bútorok - több, mint másfél éve alakult részvénytársasággá. Eközben sok minden megváltozott a cég házatáján, de az bizonyos, hogy ami eddig történt, az kivételes példája egy reményvesztett, kilátástalan helyzetű könnyűipari cég - sújtva az ágazat összes problémájával - talpraállásá- nak. Ez oly mértékben sikerült, hogy a vegyesvállalat létrehozásában döntő érdemeket szerző SOCIEDADE S.P.A. luxemburgi bejegyzésű befektetési társaság a kezdeti 51 százalékos részesedését a napokban harmadszor növelte, így már háromnegyed részben ők a vállalat tulajdonosai. A S.S.P.A. egyébként eddig 500 millió dollárt invesztált különböző európai részvénytársaságokba, de Magyarországon a legnagyobb érdekeltsége ebben a vállalkozásban van. A kezdeti, örökölt nehézségekre Walter Väthjunker német textil szakember, az S.S.P.A. igazgatósági tagja így emlékszik visz- sza:- A komlói könnyűipari vállalat korábban termékeinek (cipőgyártás) közel háromnegyed részét keletre exportálta, maradék kapacitásában pedig 6 nyugati országnak végzett bérmunkát. A kritikus helyzetben - 1990-re a rubelexport harmadára esett vissza - a nyugati munkamegrendelők többszöri megkeresésre sem mutattak semmiféle érdeklődést vegyesvállalat alapítására.- Önök ennek ellenére tőke- befektetőkként jelentkeztek. Miért Magyarországon, s mért éppen ennél a vállalatnál?- A magyarországi befektetést azért választottuk, mert itt tradicionálisan jó kapcsolataink vannak. Sokan elmondták már azt is, hogy itt van Közép-Ke- let-Európa központja, de egy üzletember számára ez a tény sosem válik közhellyé. Számunkra az is döntő érv volt, hogy a magyarok alkalmazkodó képessségét tartjuk a legjobbnak a figyelembe vehető országok közül. A CARBON-ra pedig azért esett a választás, mert egy pesti üzleti tárgyaláson (véletlenül) megismertük egymást. Mi akkor befektetési lehetőséget kerestünk, ők külföldi partnert. Profiljuk pedig nem volt idegen a számunkra, láttunk fantáziát a közös vállalatban.- Milyen üzleti stratégiával láttak munkához?- Elsősorban a cipőiparról beszélnék, mivel bútorokat csak belföldre gyártunk, azt is egyre kevesebbet, míg konfekcióruhákat (munkaruha, farmertermékek, síruhák) azóta is elsősorban csak bérmunkában készít a cég. Korábban a vállalat évi 7-800 ezer pár lábbelit exportált a volt Szovjetunióba, s egy-egy terméksorozat a 80-100ezres szériát is elérte. Ma már nincsenek ilyen mam- mutüzletek, de a mammutválla- latoknak is befellegzett a köny- nyűiparban. Most az Rt. maximális kapacitása négyszázezer pár cipő, s a legnagyobb darabszámú soroza- Hogy ítéli meg az Rt. múlt évi teljesítményét?-Kis nyereséggel, 11,5 millió forinttal zártuk 1991-et (a forgalom 820 millió forint volt). Elképzeléseink szerint ennek a nyolcszorosa lenne az elvárható reális haszon. Több összetevője van annak, hogy ez így alakult. Az „örökölt” gépek, technológiák elavultak, indokolatlanul magasak a hitelek kamatterhei, melyek az utóbbi években ráadásul megsokszorozódtak. Az eddigi háromszori tőkeemelést - a mostanit is - éppen ezeknek Väthjunker, de idekívánkozik: A másfél év alatt az átalakult CARBON eljutott odáig, hogy termékszerkezetével rugalmasabban tud alkalmazkodni a piaci változásokhoz, így például a férfi cipő- és csizmagyártás helyett egyre inkább a gyermekcipő-készítés lesz a fő profil. Terveik között szerepel az is, hogy idén már termékeik negyedét Nyugat-Európában szeretnék értékesíteni, de a hazai piacon is jobb pozícióra törekednek. Mészáros Endre Örüljünk: immár a portugál miniszterelnök is bizakodik abban, hogy Magyarország az ezredforduló előtt teljes jogú tagja lehet a Közös Piacnak. Örüljünk? A Gazdasági Kamara megállapította, hogy csupán a vállalatok 1 százaléka eléggé tájékozott az Európai Közösség működéséről. Megjelent ugyan magyarul az EG jogszabályainak gyűjteménye, de az érdekeltek egy részét - legalábbis az első jelzések szerint — a könyv nem érdekli. Tulajdonképpen mire számíthatunk? Talán csak nem azért érzik feltűnően sokan feleslegesnek az „eurojog” megismerését, mert a közös piaci tagság ügyében is él a sültgalambvárás nagymúltú magyar hagyománya? S mit kell tennünk? Alois Mock, az ugyancsak az EK felé törekvő Ausztria külügyminisztere éppen Budapesten hívta fel a figyelmünket arra, hogy Magyarország európaisága nem a kívánságokon múlik, hanem „előbb át kell szervezni a magyar gazdaságot, fel kell készíteni az óriási kihívásra”, mert „ha most csatlakoznának, a verseny tönkretenné a vállalatokat, s a polgárok joggal úgy éreznék, hogy a Nyugat gyarmatosítja az országot.” Ez röviden annyit jelent: alaposan készüljünk fel Európára, hogy ne legyünk mi se ilyen, se olyan gyarmat. Új történelmi lecke, magyaroknak? Hisszük, nem hisszük, az. Kocsis Tamás Hol mennyi ? Az iparilag legfejlettebb ho- szonnégy ország gazdasági együttműködésének szervezete, az OECD most nyilvánosságra került adatai szerint Svájcban részesül a legnagyobb támogatásban a mezőgazdaság: az agrárágazat bevételeinak hetvennyolc százaléka védőintéz- kedéskeből és dotációkból származik. Nem sokkal kevesebb a mezőgazdasági termékek védettsége Japánban sem ahol a bevételek 68 százaléka valamilyan, állami forrásokra épülő támogatás. Svédországban ez az arány 59, az egységesen szabályozott 12 közös piaci országban 48, a szomszédságunkban lévő Ausztriában 46, Kanadában 41, az Egyesült Államokban 30 százalékos az agrártermékeknek nyújtott, az ágazaton kívülről származó dotáció. A mérleg másik oldalán Új-Zéland áll, ahol mindössze a parasztgazdaságok bevételének 5 százaléka valamilyen állami támogatás, Ausztráliában pedig az arány 11 százalék. A mezőgazdaság támogatásának mértéke és módja a nemzetközi vámunió, a GATT 1986-os Uruguay-i konferenciája óta állandó viták tárgya. Az állami dotáció kérdése a Közös Piac társult tagjaként immár közvetlenül ériniti a magyar mezőgazdaságot, amely mind kisebb támogatásban részesül. (FEB) Privatizáció Az idén január végéig 10,3 milliárd forint volt az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) privatizációs bevétele - derül ki az ÁVÜ most elkészült, a privatizáció eddigi tényeit ismertető tájékoztatójából. Tavaly az ösz- szes bevétel 40,12 milliárd forintot tett ki. Az Állami Vagyonügynökség összegzése szerint eddig összesen 242 az elfogadott átalakulások száma, vagyis ennyi állami vállalat alakult át gazdasági társasággá a privatizációval összefüggésben. E cégek könyvszerinti állami saját vagyona 350,9 milliárd forint. Ennél magasabb a tranzakciók során elismert érték, vagyis az az összeg, amelyért a cégek elkeltek. A 350,9 milliárd forinttal szemben e cégek értéke 473,15 milliárd forint. Az átalakult cégek közül 34 úgynevezett egyszerűsített privatizációval értékesült. Itt a megmozdult vagyoni érték 2,93 milliárd forint. A legnagyobb részt a vállalati és a befektetői kezdeményezésű privatizáció érintette: 288,06 milliárd forint állami vagyon került magántulajdonba. Az előprivatizációs program keretében eddig összesen 3787 üzletet hirdettek meg, ezek közül 3416 vett részt árverésen. A privatizált üzletek száma pedig 2354. A tájékoztató megállapítja, hogy ezidáig a privatizációs tranzakciók során összesen 58,71 milliárd forint értékű külföldi tőke jelent meg. A vegyes vállalatokban a külföldi részesedés aránya átlagosan 40 százalék feletti. (MTI) Svédországi tapasztalatok Tömegközlekedési tarifaközösség? Tömegközlekedési tarifaközösség? Igen, ilyen is létezik, néghozzá Svédországban. A >elga PRODATA Elektronics ég jóvoltából több hazai köz- ekedési szakembernek, köztük ír. Kiss Elemérnek, a Pannon Volán Vállalat igazgatójának és Albert Ferenc igazgató-helyettesnek módja volt a közelmúltban tanulmányozni ezt a modellt, amit talán követni is lehet majd hazánkban. (A PRODATA-ról a világ egyik legjelentősebb jegykezelési és érvényesítési rendszerét gyártó cége, amelynek eszközeit és szisztémáját számos országban, így Svédországban is alkalmazzák.) A magyar szakemberek Göteborgban és környékén nézték meg, hogyan működik a tarifa- közösség, milyen műszereket, berendezéseket használnak. Mint a pécsi volánosok elmondták, a tarifaközösség lényege, hogy egy adott területen regionális részvénytársaság - ennek tagja többek között a régió valamennyi önkormányzata - jön létre, amely egységes díjszabási elvek alapján működteti a tömegközlekedést. A társaság rendszeresen pályázatot hirdet, s ez alapján dől el, hogy a pályázók közül kikkel kötnek üzemeltetési szerződést. Természetesen azok kapnak megbízást, akik a legkedvezőbb feltételekkel, a legkisebb költségekkel képesek dolgozni. Érdemes megemlíteni, hogy a különféle eszközöket, az infrastruktúrát az rt. adja. Dr.Kiss Elemér hozzátette, hogy Svédországban is - csakúgy, mint a világon mindenütt - veszteséges a tömegközlekedés, de a tarifaközösségnek - ezen a régió helyi- és távolsági közlekedése is értendő - köszönhetően a ráfizetés 20 százalékkal kevesebb, mint korábban volt. Az üzemeltetési költségek és a tarifa-bevétel közötti különbséget, tehát a ráfizetést az önkormányzatok saját költségvetési keretükből finanszírozzák. A tarifaközösséghez szervesen tartozik valamilyen számítógépes jegykiadási és érvényesítési rendszer: a Göteborg környékiek a PRODATA cég rendszerét alkalmazzák, amellyel nagyon elégedettek. Nem is csoda, hiszen minden az utasért történik; például arra is lehetőség van, hogy egy mágneskártyával - ha úgy tetszik ez a bérlet - a tarifaközösség valamennyi járművét használják addig, ameddig a kártya érvényes. Talán felesleges is hozzátenni, hogy jegy- mágneskártyaváltó automaták, érvényesítési és ellenőrzési berendezések részei a rendszernek. A költségek megtakarításán túl azonban nem lényegtelen szempont, hogy 180 féle jegyet képesek használni, így például a göteborgi nyugdíjasnak délelőtt lehetősége van olcsóbban utazni, amikor nincs nagy forgalom, azaz szelektáltan is támogatni tudják az utazói rétegeket. A legnagyobb előnye azonban, hogy teljes utasforgalmi adatot ad valamennyi útvonalra, tetszőlegesen kiválasztott időtartamra, s ez alapján készíthető a menetrend. Egyelőre még távolinak tűnik az ilyen rendszerek hazai megvalósítása, de a volánosok hangsúlyozták, valamilyen hasonló formájú tarifaközösség kialakítása három, négy éven belül nálunk is elkerülhetetlen lesz. Ehhez azonban a települési önkormányzatoknak is lépni kell, s persze létre kell jönnie egy koordináló szervezetnek. Roszprim Nándor
