Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-26 / 56. szám

1992. február 26., szerda

aj Dunántúli napló

9

Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma

Szabad szerint sürgős, Kónya szerint ráér

A parlamenti Luca-széke

— Az ismert hasonlattal élve: ha a puding próbája, hogy megeszik, akkor a parlament „házszabály-pudingja ” nem a legjobban sikerült. Szinte minden ülésszakon adódnak olyan eljárási, a törvényhozói munka formai és tartalmi kérdéseivel összefüggő kérdések, amelyekre a házszabályban nincs válasz, vagy ha van, nem egyértelmű. Mindez nem róható fel megalkotóinak, hiszen konkrét, gyakorlati tapasztalatok híján nem lehetett előre látni, milyen helyzetek, váratlan szituációk adódnak, s azok milyen szabályozást igényelnek. A parlamenti ciklus azonban lassan félidejéhez érkezik, s a pártok között régóta teljes az egyetértés abban, hogy a házszabályokon módosítani kellene. A tervezet már három variációban is elkészült, de a témát az Országgyűlésa máig sem tűzte napirendre. Mi ennek az oka? - kérdeztük dr. Áder Jánost, a FIDESZ képviselőjét, a kérdéskör egyik legavatottabb ismerőjét.-Az a bizonyos harmadik variáns, szakmai munkaanyag formájában már nyolc hónapja készen van, s már régen el kellett volna kezdeni a parlamenti egyeztető tárgyalásokat - mondja a képviselő. - Már amikor az első változat közkézen forgott, volt két - igaz, eredménytelen - egyeztetési kísérlet. A magunk részéről amellett vagyunk: vizsgáljuk meg a tervezetet, nézzük meg, milyen koncepciót képvisel, milyen kérdéseket tárgyal, miilyeneket nem, mi az, amiben máris egyetértünk, s miben kell egyezségre jutnunk. Egyértelmű, hogy a mostaninál precízebb szövegre van szükség, de csodákat persze az új házszabálytól sem várhatunk. Ha a nyugat-európai parlamentek hasonló dokumentumait megnézzük, azokban is csak a kérdések egy részére találunk szabályozást - más részét a politikai szokások rögzítik csupán.- Taktikai meggondolások, politikai okok játszanak közre a késedelmeskedésben ?

Nem, azt hiszem, nincs semmiféle politikai hátsó gondolat a dolog mögött, a szándék egyik politikai párt részéről sem hiányzik. Talán az egyik probléma az, hogy Kónya Imre frakcióvezetői és bizottsági teendői mellett nem tud külön gondot fordítani az ügyrendi bizottság, illetve a házszabály ügyeire. Személyes véleményem egyébként, hogy a Ház elnöke és az MDF frakcióvezetője között is van ellentét: az elnök nagyon szeretné az új házszabály bevezetését, a frakcióvezető pedig - úgy tűnik - nem tartja olyan fontosnak...- A másik késleltető ok, hogy - ha nehezen, ha kissé ódzkodva is - igen sok módosító törekvést már elfogadtak a pártok. Gondolok itt a kétharmados szabálynak, a kivételes eljárásoknak, vagy még korábban a szavazásnál bizonyos új szabályozásnak a bevezetésére. Az apránként a gyakorlatba beépített szabályok valamelyest könnyítik, racionalizálják a munkát, de nem változtatnak a tényen, hogy átfogó újragondolásra van szükség.

A kormány? E tekintetben kívülálló; többször fölvetette, hogy jó volna már új házszabály, de arra nincs befolyása, hogy a minka milyen ütemben halad.- Ön szerint hol szükséges generális változtatás?- Semmiképp sem úgy, hogy valami új bizottságot hívunk életre. Ahogy utaltam rá: a pártoknak kellene összeülniük és mielőbb megegyezésre jutniuk. Enélkül nem hozható tető alá a dolog. Hozzáteszem, hogy jómagam sem lennék híve a pártközi megegyezést helyettesítő valamiféle látványos országgyűlési vitának, az a mostani stádiumban nem segítené az új házszabály mielőbbi megszületését.

Koós Tamás

Adalék a FIDESZ által előterjesztett vízdíjcsökkentés elvetéséhez

Még igazságos lehet!

Az Új DN február 19-i számában megjelent a FI- DESZ-frakció vezetői által írt cikk stílusát és módszerét nem kívánom minősíteni.

A tények megismeréséhez azonban joga van az olvasónak. A tájékoztatáshoz nem a megfelelő módszer a közgyűlésen készített magnófelvétel fésületlen szövegéből negyedmondatos töredéket idézgetni, majd értelmezni.

A figyelmes újságolvasó már az Új DN tudósítójának tollából kaphatott korrekt, de a terjedelmi korlátok miatt kissé rövidre szabott információkat az ügyről, most mégis szükségesnek látom, a hiteles közgyűlési jegyzőkönyvre alapozott részletes és alaposabb tájékoztatást.

1. A FIDESZ vízdíjcsökkentései, illetve a Vízmű ártámogatásával kapcsolatos előterjesztését több képviselő - pártfrakcióhoz való tartozásától függetlenül - szakmailag nem tartotta elég körültekintőnek, döntésre érettnek. A FIDESZ frakció előterjesztése feltehetően presztízsokokból úgy került a közgyűlés elé, hogy sem a szakapparátus, sem a bizottságok nem vehettek részt annak előkészítésében.

2. Az MDF most is, mint a Távfűtő Vállalatnak átutalt 50 millió esetében, azt az álláspontot képviselte, hogy olyan megoldást kell keresni, amely garantálja, hogy oda megy a pénz, ahol valóban szükség van rá, és a fogyasztót is, a vállalatot is takarékpsságra ösztönzi. Dr. Mikes Éva a közgyűlésen kifejtette abbeli álláspontját, hogy „semmilyen módon nincs jó megoldás a közüzemi vállalatok támogatására". Ezzel egyetértünk, de ebből logikusan az következik, hogy a jelen helyzetben nem a közüzemi vállalatot kell dotálni, hanem a szociális támogatásnak egy olyan módszerét kell kidolgozni - ehhez hiányzott a hivatali és bizottsági szakszerű előkészítő munka -, amely mentesítheti az állampolgárt a megalázónak érzett segélyezési procedúrától, de

mégis ahhoz a fogyasztói réteghez juttatja el az önkormányzat pénzét, amelyik a leginkább rászorult. Ez a támogatás pedig nem lehet függvénye annak, hogy ki milyen vezetékes hálózatba van bekapcsolva. Ma már a jövedelmekben óriási különbségek vannak, tehát a támogatásnak sem célszerű visszatérni az egyenlősdihez. Egyedül a rászorultság mértéke lehet a döntő, még akkor is, ha ennek tapintatos felderítése és megoldása többletmunkával jár!

3. A FIDESZ frakcióvezetőinek cikkét olvasva az a benyomásom, hogy az alpolgármester asszony nem a lényegre koncentrált; sem a közgyűlésen, sem az arról fevett magnófelvételek tanulmányozása közben, így kerülhette el figyelmét az a tény, hogy a közgyűlés 33 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül fogadta el az SZDSZ által beterjesztett és az MDF, valamint a Kisgazdapárt képviselői által támogatott módosító indítványt: „A közgűlés megbízza a szociális és foglalkoztatási bizottságot, hogy dolgozza ki a 25 M/forintos keretfelhasználási elveit azok támogatására, akik a szolgáltatási terheket szociális helyzetüknél fogva nem tudják vállalni.” (Idézet a közgyűlési határozatból.)

A fentiek arra engednek következtem, hogy nem a konkrét ügyben felmerült, a markáns és kisebbségben maradt véleménykülönbség volt a FIDESZ frakcióvezetőinek indítéka, amikor cikküket megjelentették ...

Azt gondolom, a képviselők vitáinak természetes szintere nem a sajtó, hanem a közgyűlési terem. Remélem a jövőben lesz arra mód, hogy ott, vagy a frakcióvezetők egyeztetésein tisztázzuk elvi álláspontunkat.

Bízom abban, hogy az első demokratikusan választott ön- kormányzat valamennyi képviselője között - pártfrakcióhoz való tartozást, elveket nem feladva - olyan korrekt, emberi kapcsolatokat és toleráns vitastílust lehet még kialakítani, amelyben energiánkat, tudásunkat valóban a város lakóinak - választóinknak - valós képviseletére tudjuk fordítani. A magam részéről továbbra is erre törekszem.

Dr. Révész Mária MDF-frakcióvezető

Nemzetközi

tanácskozás

Hitélet a közszolgálati médiákban címmel rendezett nemzetközi tanácskozást a Magyar Újságírók Országos Szövetsége.

Németországban az egyházaknak privilegizált jogaik vannak a közszolgálati médiáknál. A televízióban, valamint a rádióban a pártoknak és az állami vezetőknek sincs annyi lehetősége a megszólalásra, mint a vallási felekezeteknek - jelentette ki beszédében Helmut Drück, a berlini RIAS rádió intendánsa.

Az egyházi témájú műsoroknak két fajtája létezik a német televízióban: az istentiszteletek közvetítése és a világi eseményeket vallásos szemmel kommentáló műsorok - mondta Helmut Drück. Az egyházak műsoraiért a vallási felekezetek felelősek, az intendánsok azonban bizonyos esetekben - például más felekezetek megsértésekor - közbeléphetnek.

A közösség ügyeit mi a szabadság jegyében intézzük

Periklész a demokráciáról

Nem múlik el napom, hogy beszélgetéseim, vitáim során ne kerülne szóba a demokrácia. Igen sokszor helytelenül, legtöbbször pedig leszűkítve. „Az a demokrácia, ahol mindenki azt mondhatja, amit akar.”

A demokrácia azonban ennél sokkal több. Lényegét Periklész foglalta össze az I. pe- loponnészoszi háború első évében elesett férfiak temetésén mondott beszédében:

„Mi olyan alkotmány szerint élünk, amely nem szomszédaink törvényeit veszi mintául, s inkább mi szolgálunk példaképül másoknak, mint hogy mi utánoznánk más népeket. A neve pedig, mivel az uralom nem néhány ember, hanem a többség kezében van.

demokrácia. A magánügyekben a törvény mindenkinek egyenlő jogot biztosít, ami pedig a tekintélyt és azt illeti, hogy egyesek miért örvendenek jó hímek, a megbecsülés nem a közéletben elfoglalt helyzetüktől, hanem az érdemeiktől függ, s ha valaki képes rá, hogy városának valamilyen szolgálatot tegyen, ezt akkor is megteheti, ha szegénysége miatt társadalmi rangja jelentéktelen. A közösség ügyeit mi a szabadság jegyében intézzük, de a mindennapi életben sem figyeljük gyanakodva egymást, s nem érzünk haragot szomszédunkkal szemben sem, ha olykor saját tetszése szerint cselekszik, s nem nézünk rá szemrehányó tekintettel, ami, ha nem

okoz is neki kárt, sértő a számára. De ha az egymás közti érintkezésben még olyan türelmesek vagyunk is, az állami életben, elsősorban erkölcsi aggályból tartózkodunk a törvénytelenségek elkövetésétől, s mindig engedelmeskedünk hivatalban lévő polgártársainknak s a törvényeknek, főképpen azoknak, amelyek az igazságtalanságok áldozatait oltalmazzák, s azoknak amelyeknek megsértését, még ha nincsenek is írásba foglalva, mindenki szégyennek tekintené.”

A periklészi megfogalmazás óta 2449 esztendő telt el...

Buzássy Lajos az Agrárszövetség Baranya megyei irodavezetője

Hogyan jött létre az adóssághegy?

Adjanak ki Fehérkönyvet!

Idézet az MSZMP szórócédulájából, amely az 1992. január 18-i önkormányzati választásokkal kapcsolatban jelent meg:

Szavazzon a Munkáspártra, mondjon nemet az inflációra, az áremelésekre, a munkanélküliségre, a lakbérek emelésére!

40 évig csak ők szólalhattak meg. Nehéz nekik elfogadni, hogy most már „visszaszólhatunk”. Ezt teszem most is.

*

A nemzet még ma sem tudja, milyen gigantikus méretű anyagi, szellemi és erkölcsi károkat okozott a magyarság életében a 45 éves kommunista uralom. Ezért ezer sebből vérzik és ezer gonddal küszködik ez az ország. A példátlan méretű gondok közül csak kettőt érintek: a külföldi adósságterhek kezelését és a sajtó ügyét.

Egyiket sem szabad a közéletünkben így tovább vinni.

A nép tudni akarja, hogy jött össze ez az adóssághegy. Az átlagember szinte nem is érzékeli, hogy mit jelent a 22 milliárd valutáris külföldi és a harmadannyi belső államadósság.

Néhány összehasonlító példát említek csak:

1. Magyarország összes falvak meg lehetne vásárolni, vagy fel lehetne építeni belőle.

2. Minden személyre

200 000 Ft. államadósság jut.

3. A kamatait sem tudjuk évek óta a saját erőnkből fizetni. Mindig újabb kölcsönfelvételekre van szükség. Tetézi a bajokat, hogy ezeknek a kölcsönöknek a 80 százalékát a nyugati bankok és a japánok adták, és csak 20 százalékát az egyes kormányok. A lengyeleknél fordítva áll ez az helyzet. A mi esetünkben a kormányok

nem utasíthatják a magánban- konkat a kölcsönök elengedésére, vagy mérséklésére.

így ez az adósságteher társadalmi életünk legsúlyosabb problémája. A magyar társadalomból ezt az adósságot már nem lehet kipréselni.

De ki hagyta ránk ezt a magyar gazdság történetében példátlan szennyáradatot? A válasz egyértelmű: a hazugságra, a fél- igazságrokra és a félreinformá- ciókra épített kommunista diktatúra.

A szabadon választott parlamentáris demokráciánknak tragédiája az, hogy az MSZMP-nek és alvállalatainak lassú, de annál szívósabb propagandával sikerült ennek az adósságterhernek minden ódiumát az Antall-kormány nyakába varrni. Akik tehát kihordják a szemetet, felszámolják a trágyadombot, elvégzik a

szennyes nagymosását, azok a hibásak?

Arról már szó sem esik, hogy a Kádár-kormány felelőtlenül vette fel a kölcsönöket és szakszerűtlenül használta fel azokat, amikor nem termelési szférába fektette, hanem fogyasztási hitelekként kezelte őket. De a nyugati bankok sem térhetnek ki a felelősség alól.

A nemzet fizetőképességének (bonításának, a jogfolytonosságának, ami 1947-től 1991-ig nem volt meg) teljes figyelembevétele nélkül számo- latlanul adták kölcsön a szocialista országoknak 12-14%-os kamatra az arabok 4%-os bankbetétéit. Mi már a tőkét és az uzsorakamatot többszörösen visszafizettük. Most pedig ezek a bankok kegyetlen fizetési feltételeket diktálnak.

A legsürgősebben adjon ki tehát a magyar kormány egy ú.n. Fehérkönyvet az adósságállományunkról, annak keletkezéséről, a törlesztések módozatairól és főleg arról, hogy hány százalékos kamatra kaptuk ezeket a kölcsönöket.

A kommunista kormány még arra sem méltatta a magyar népet, hogy közölje vele, mikor és mekkora összeget vettek fel, a hitelek rövid-, közép-, vagy hosszúlejáratúak-e. Mire költötték a felvett kölcsönöket? Nyilvánvaló, hogy a tömegek már akkor felhördültek volna.

A Németh-kormány már közölt részadatokat. Egy ízben azt mondta a miniszterelnök „Már csak évi kétmilliárd forintot adunk Castrónak!” De sűrűn jött a nicaraguai Ortéga, Észak-Vietnam, Angola, Etiópia és még fél tucatnyian. A felvett hitelek jelentős részével (hatmilliárd dollárral) keneget- tük a volt szocialista országok szekereinek nyikorgó kerekeit. Kádár az „El nem égetett dokumentumok” c. könyvben (Szabad tér kiadó, 1990) szemére veti Darvas József írónak: „Hogyan jutottunk idáig” c. parlamenti hozzászólását. „Beszéded meggondolatlan és felelőtlen volt. Én jól tudtam aludni. Nekem nem volt lelkiismeret- furdalásom sem 1951-ben, sem 1956-ban - és most vigyázz 1965-ben sem.” Itt hagyta a nagy halom szennyest. A Németh kormány ugyan beáztatta, de a nagymosást a mai koalíciós kormánynak kell elvégeznie. Hozzátéve a Bős-Nagymaros vízlépcső feneketlen kútját, a magyar történelem legszren- csétlenebb szerződését. 80 milliárd forintot emésztett fel eddig, és ma sem látja senki a végét!

De ne szóljon az a nemzet gondjairól, aki nem javasol - a hite szerint-jobb megoldást.

A bajok nem olyan méretűek, mint ahogyan azt az ellenzék felnagyítja. De azért szakítópróbához érkeztünk! Állampolgári jogon csak a nyugdíjakat kellene adni. A szociális juttatásokat pedig az önkormányzatok helyi ismereteire és elbírálására bízni.

Feltétlenül tárgyalásokat kell kezdeni a 80 hitelező bankkal az adósság mérsékléséről és a fizetési határidők meghosszabbításáról. Ez enyhíthetne a jogos panaszokon.

Dr. Horváth Imre ny. főisk. nyelvtanár