Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-01 / 31. szám
8 uj Dunántúli napló 1992. február 1., szombat József A ttila: Bibliai A te hajad köv érfürtű feketében lecsordul, mint a jóillatú kátrány, mikor kéthektós kondérból gőzölögve kifordul. Lebeg is, mint három csapat erős testű, fodor fekete holló a te melled, szerelmesem, szőke kenyerekkel teli kosarakhoz hasonló. Rokona vagy a nagy meleg teheneknek, melyek tejszagú csordában füves parton egymás mellé heverednek. - Fürödjünk meg a folyóban, szív a szívben, hiszen mi is tiszták vagyunk, hátha mi is elfolyunk a tiszta vízben. Tiszta vagyok, azért vagyok, mert szeretlek, látom én az istent, amint szivét adja a szivednek. Hogy tebenned jött most elém, azt is látom - Ő az én örök szerelmem s a halálom. Szerelmesem, mi már egymást úgy kívánjuk, úgy szeretjük, hogy ruhánkat, szemérmünket, alig vettük, már levetjük. Akkor is, amikor énrám sok szörnyű és nagy kő esnék és te könnyű fellegeken heverésznél, mint az esték. Most akár a történelem Európa két zugába szétzavarhat, megszerethetsz másik fiút, aki téged így akarhat. Szerelmesen, mint én veled, evezhettek föl a víznek - Csak az istent, szerelmesem, az én szép nagy istenemet megőrizzed. Magyarországi bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Görkorcsolyapálya Arató Károly: Házasfelek Egy-fedél alatt két kapitány külön-külön tengerjáró szobában: kivilágítva szembejönnek, dohogva távolodnak mindketten más irányban. így évek óta az úszó szobák: az érkező és távozó hajók bőgő kürttel köszöntik egymást, a felségjelet: más színű lobogót. Három évig játszották a Brodway-n sikerrel a The Rink c. musicalt, s ím, nyolc évvel később már Pécsett is e produkción kacag és könnyez a nagyérdemű. A dalszövegeket és a zenét szerzőpáros írta - Fred Ebb és John Kander -, akik a Kabaréval és a Zorbával alapozták meg a hírnevüket. S bár a darabíró - Terrence NcNally - nem Csehov rokona, de mindenképpen a darab- és poéngyártás nagymestere, a Brod- way-dramaturgia jelese. Nagyon el kellene rontani tehát a produkciót ahhoz, hogy ne tet- szen a közönségnek. De szerencsére szó sincs elrontásról. Szegvári Menyhért rendezése jó tempót diktál, a mű szentimentális elemeit és humorát domborítja ki elsősorban, a vaskosságát, az alpáribb népszórakoztató elemeket épp, hogy el nem nyeli. így az utóbbiak természetes része lesznek a színpadon beszélt nyelvnek. A nagyzenekarral készített hangfelvétel pótolja a muzsikusok állandó jelenlétét. A kitűnően sikerült felvételt Papp Zol- tán,a produkció betanító karmestere veszényelte, s ő ve- szényli a közönség által láthatatlanul az előadásokat is. A színészek az első járásokba rejtett monitorokon látják a dirigenst. A mindennapi siker egyik láthatatlan kovácsa a karmester, aki nélkül a gépi és élőhang harmóniája nehezen lenne elképzelhető. Szellemesek, természetesek a táncok s a kavalkádok (A koreográfus Uh- rik Dóra.) Dicsérhetném a tetszetős diszletet, az ötletes jelmezeket is, dehát ezt a fajta színházat a színészek viszik sikerre vagy buktatják meg. A színpadon mindenki Amerikába szakadt olasz. Mindenki őriz vagy épp elveszít valamit. Anya és lánya vitája tulajdonképpen a darab, mert e vitában mint emlékfoszlányok megjelennek életük fontos, közös epizódjai. Az epizódok szerepeit a helyszín lebontására érkezett munkások játszák. Ez nagy bravúr és briliáns alakításokat tesz lehetővé. Vári Éva ismét szenzációs mint Anna. Nem él külsőséges eszközökkel, nem veszi „di- góra” a figurát. Mindvégig nagyon emberi. A bemutatón úgy tűnt, hogy egyik legjobb musical színésznőnk hangjának fénye mintha kissé megkopott volna. Füsti Molnár Eva Angel szerepében bágyadtabb volt a szokottnál. Szerencsére láttam a január 28-i előadást is. Igen sok fiatal ült a nézőtéren. Angel figurája felerősödött ebben a környezetben. Füsti Molnár Éva élvezetes volt, mint régen. Amikor gyermekkori önmagát játszotta, akkor volt a legszeretetreméltóbb. Csupán a hangjával elérte, hogy Vári Éva és Füsti Molnár Éva tudjuk: most a kislánykori Angel kiabál be a színre, nem a felnőtt. A munkások között a legfontosabb Lino, aki az apát is játsza többek között. A bemutatón Spindler Béla alakításában élveztük az összetett szerepet. Spindler sármos volt, finom gúnnyal mutatta fel a figurák sajátos karakterét. Más mozgást talált ki, más testtartást mind a néay fisurához. A keddi előA férfikar: mindenki több szerepet játszott. Simara László felvételei adáson Dóczy Péter játszotta Lino-t, egész feledhetően. Igyekezett nagyon férfias lenni, és ebben ki is merült alakításának lényege. Valószínűleg igazságtalan vagyok Dóczy Péterrel, dehát ebben az előadásban csupa nagyszerű színész volt körülötte. Talán nem vele kellett volna lekettőzni Spindlert. Besenczi Árpád, Vincze Gábor Péter, Nádházy Péter, Matoricz Józsefés Stenczer Béla élvezetesen komédiáztak. Különösen a női szerepekben felejthetetlenek. Külön ki kell emelnem Stenczer Bélát, aki ismét bebizonyította, nem csak alkati humora van, hanem drámai atmoszférája is, csöndteremtő képessége is. Illetlenség, ha a kritikus po- cngyilkos. De meg kell említenem még valamit. A bemutató előadáson Anna és Angel vitája végén bejött a színre egy hatéves forma bájos kislány, hogy megoldja a konfliktust. A nézők alig találták meg a zsebkendő- jüket.A január 28-i előadáson ugyanitt bejött egy bájos tizen- négyéves forma nagylány, és azt számolgattuk, hogy szülhette ezt a harmincéves Angel, aki középiskolásként még az anyai házban élt. Hm. Pedig a nagykislány is nagyon szép. Bükkösdi László M ások tülekedtek, ő azonban türelmesen várt, így lökdösődés nélkül léphetett föl a trolibuszra. Majdnem utolsóként, persze, iskolaköpenyes csitrik, kefehajú srácok előzték meg rajban, ám ez egy csöppet sem zavarta. Az ülőhelyeket is a rohamozó tizenévesek foglalták el, ezt meg -régen természetesnek tartja.Csak annyi hely maradjon a hátsó traktusban, amennyire a lábát leteheti, s valami rés a karok erdejében, amelyen át a fényes kapaszkodó rudat elérheti. A csengő már berregett, amikor a kis cukrászdából kiugrott, s az összezáró ajtók között a járműre préselődött a taréjosra nyírt kamasz. Kezében magasra púpozott, duplatölcséres fagylalt, vállán henger alakú sportszatyor; ennek végét oda is csippentette a szusszantva csukódó ajtó, a kölyök azonban egyetlen vállrándítással kiszabadította. A táska így derekához igazodott, annak támaszkodva, s az ajtóhoz nyomulva mindenkinél kényelmesebben utazhatott a fagylaltozó kamasz. Újabb erőlködő sziszegések- kel megmozdult azonban' a két- szárnyú ajtó, s noha a fickó a táskát könyékkel is szorította, végül mégis csak kinyílt. A Annus József: A FAGYLALT hangszórókból ugyanekkor előrecsegett a türelmetlen női hang:- Kérem, a fagylatos fiatalember azonnal szálljon le! Csend. A villanymotor is megszeppenve' zümmög, éppen hogy le nem áll.- Ismétlem: a kékpólós fiatalember azonnal szálljon le!-Melyik? - kérdezte valaki távolabb, röhögve is mindjárt saját tréfáján.- Igaza van! - sipított itt hátul a szemüveges, ősz hölgy. - Szálljon csak le, ha fagylaltozni akar! Néhányan odanéztek, de szót sem szóltak. A fiú eközben mohón nyalta a fagylaltot, fejét is ingatta hozzá, mintha dúdulná: hű, de finom!- Addig nem indítom a kocsit, amíg le nem száll - mondta a géphang a dobozból.- Most mit szívózik ez? - kiáltott valaki középen.- Miről van szó? - nézett föl az újságjából a hájfejű pasas, aki közvetlen az ajtó mögött ült. Nyitott táskájából időnként karcsú sós rudacskákat húzott elő, s azt ropogtatta.-Cirkuszolnak itt - rántott egyet a fején a mellette kucorgó nő, alighanem a kövér újságolvasó felesége. A fölötte kapaszkodó platina- szőke szépség a száját húzogatta, szemét forgatta, mint aki méltatlannak érzi már azt is, hogy ezzel a közönséges bandával kell utaznia, s ehhez jön még az alantos torzsalkodás. Szólni akart talán, mert mély lélegzetet vett, ám hangtalan fújta ki a levegőt mégis. Nem így a sipító néni:- Ennek aztán mondhatja, lelkem, ezek ilyenek. Ezeket senki nem neveli . .- Szálljon le maga, mutter, ha olyan jólnevelt - kiáltott hátra a másik sorból egy hosszú hajú, pelyhedző baj szú kamasz. Körötte a csitrik szaggatott vihogásba kezdtek, mintha csiklandoznák őket.A lármában is érzékelni lehetett: leállt a duruzsoló villanymotor. Hallatszott elől az ajtó csattanása, majd a korábbi géphang immár élőben süvített a hátsó ajtónál:- Nem érti maga, amit mondok, fiatalember? Azt mondtam, szálljon le! És maguk is miféle emberek: ahelyett, hogy lelöknék a taknyost, csak bámulják, hogy itt zabái...- Hülye kis hisztérika - rikácsolt most egy hang távolról, de jól hallhatóan.- Ezt kinek mondja? - lábujjhegyezett föl az alsó lépcsőre a vezetőnő. Nyakát nyújtogatta, hátha kiválaszthatná a tömegből a sértegetőt. Erre azonban semmi esélye, minden dühével a kamasznak esik újra:- Szállj le, fiam, mert most már úgy leváglak innen ...- Azt próbálja meg ...- Na jó, majd leszed a rendőr, ne félj...- Miért szedne, mi? - emeli a karját a levegőbe a srác, majd ugyanazzal a mozdulattal föntről a magasból leejti a fagylaltot. Az puhán pottyan a járda- szegélyre, néhány centire ^az ágáló nő cipőjétől.- Na, most már indulhatunk - fújtat a kövér. - A casus belli megsemmisült. ..- Ne gúnyolódjon, kérem - fordul most feléje a nő. Szeplői szinte lángolnak az arcán. Idegesen tagolja: - Addig nem indulunk, amíg ez a szemét kölyök le nem száll! Megmondtam.-Igaza van! Szálljon le! - jön a sipítás az ősz hölgy felől refrénszerűen.- Nincs igaza! - tör ki most a platinaszőke. - Nincs már fagylalt, fölösleges a további cirkusz.- Én csinálom a cirkuszt?- Ki más, ha nem maga? Maga ..., maga liba!- Ezt nekem mondja? Nekem? Hallotta? Maga hallotta? Hajlandó tanúskodni? Mert én följelentem ezt a kidekorált ri- bit, de föl én ...- Micsoda? Ezt kinek mondja..., te repedtsarkú, te ...-Hölgyeim! Na de, hölgyeim, ha lehetne emberi módon ... - tartja föl a kezét békebíróként a hájfejű.- Ne avatkozz bele - markolja meg a könyökét az asz- szony.- Azonnal menjen vissza a helyére és induljon! - nyoma- kodott most hátra a barna zakós, szöghajú férfi. - A dolgát végezze, azért fizetik. Nem népnevelő maga - mondta olyan határozottan, mintha övé lenne a trolibusz, a közlekedési vállalat, talán az egész város.- Főnöke maga a hölgynek?- kérdezte a sipító idős hölgy.- Mindannyian a főnökei vagyunk. Mi fizetünk .. .-Juj, kedves uram, ilyen lapos demagógiával azért mégsem kellene...- Demagóg a maga öreganyja. De ha itt kíván ücsörögni estig, csak tessék. Védje csak ezt a... hölgyet! - mutatott megvetően a járdán remegő nőre.- Szállj már le, öcsi, az istenedet, haladjunk már ... - jött hátra egy borgőzös hang valahonnan középtájról.- Miért szállna le? - rikácsolta a platinaszőke. - Lassan elolvad a fagylalt, már nyoma se marad, csak ez a kerge tyúk szívóskodik itt. . .- Fogja be most már a száját! Elengedte a kapaszkodót, órájára pillantott. Bizony, közel tíz perce időznek már itt.- Szabad? - tolta félre a mellette álló kislányt, majd a fagy- laltos fiút. - Szabad? - ismételte meg a vezetőnőnek, aki szó nélkül engedett utat neki.Lelépett a járdára, óvatosan, hogy a fagylalt szétterült tócsáját elkerülje.Csak a következő sarokról nézett vissza. A trolibusz még mindig a megállóban vesztegelt, sőt: a vezetőnő egy kampós póznával éppen most húzta le a himbálózó drótokról a kétágú áramszedőt.
