Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-05 / 35. szám
1992. február 5., szerda üj Dunántúli napló 7 Segélyprogram Van árualap A Szigetvári Takarékszövetkezet pécsi fiókja Nagykorúsított takarékszövetkezetek Nemcsak a vidék bankjai Elegendő mezőgazdasági és élelmiszeripari termék áll rendelkezésre a FÁK segélyprogramjában való magyar részvételhez - tájékoztatta az MTI-t Rieger László, a Földművelésügyi Minisztérium nemzetközi kereskedelmi főosztályának vezetője. Mint elmondta, hazánk a számítások szerint több mint egymilliárd dollár értékű mező- gazdasági és élelmiszeripari termékekkel kapcsolódhat be a Független Államok Közösségének megsegítésére indíott nemzetközi segélyprogramba. Problémát okoz viszont az, hogy a részvételi feltételek tisztázatlanok. Nem eldöntött kérdés ugyanis, hogy az űgynevevezett „donorországok” milyen segélyezési konstrukciót választanak. A közép-kelet-európai országok számára a legkedvezőbb az volna, ha valamiféle kvóta- rendszerben szállíthatnának árut a volt Szovjetunió önállósult köztársaságai számára. Ez azt jelentené, hogy az egyes termékféléket az arra kijelölt országok szállíthatnák, mégpedig meghatározott világpiaci áron. így ugyanis kiküszöbölhetők az egymás közötti versengés negatív következményei. Jelenleg azonban még lehetséges az is, hogy versenytárgyaláson dől majd el, ki mit szállít, vagy maguknak az érdekelteknek lesz lehetőségük a szükségesnek ítélt áruk megvásárlására. Gondot jelenthet még az is, hogy a magyar áruk állami exporttámogatása viszonylag alacsony mértékű és ezért azok csak drágábban adhatók el. Példa értékű viszont az a tény, hogy a Közös Piac országai által a FÁK számára juttatandó mintegy 1,25 milliárd ECU-s segély 50 százalékát - ez 625 millió dollár - a közép- kelet-európai régióban történő vásárlásokra fordítják majd, gyakorlatilag ebből szerzik be a segély egy részét. Ez ösztönzést adhat más segélyező országoknak is, ilyen, vagy hasonló megoldásokra. A magyar vállalatok várhatóan mintegy 300- 350 millió dollár értékű megrendelésre számíthatnak. Ebből a főosztályvezető megítélése szerint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar több mint 100 millió dolláros „csomagot” kaphat. Annak érdekében, hogy a segélyre szánt árualapok megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésre, a szaktárca folyamatosan figyeli, melyik vállalat mennyi és milyen terméket tudna szállítani. A tagszövetkezetek eljuttatták az Országos Takarékszövetkezeti Szövetséghez múlt évi gazdálkodásuk előzetes eredményeit. Ezek szerint viszonylag jó évet zárnak ezek a speciális pénzintézetek, amelyek fő működési területüknek a vidék kistelepüléseit tekintik, de egyre aktívabban terjeszkednek a városokban is. Ezek szerint az 1990-es 57 milliárd forintról 65-70 milliárd forintra nőtt a takarékszövetkezetekben elhelyezett betétek értéke, míg a hitelállomány 38 milliárddal 40- 45 milliárd forintra emelkedett. Hasonló mértékű emelkedést regisztráltak a mérlegfőösszegnél is. A vidék bankjainak nyeresége 1991-ben 800-900 mill- lió forint között alakult. Vége a kitiltásnak Az 1992-es év előreláthatólag mérföldkő lesz a takarék- szövetkezetek életében. A takarékszövetkezetek. amelyek évtizedeken keresztül hátrányos helyzetben voltak az egyéb pénzintézetekkel szemben, többek között azért, mert hosszú ideig ki voltak tiltva a városokból, az 1991-ben elfogadott pénzintézeti törvény értelmében már egyenlő jogokat élveznek a más pénzintézeti tevékenységet folytató szervezetekkel. Gergely Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke szerint a takarékszövetkezetek most némi előnyhöz is jutnak, mivel ez olyan működő pénzintézeti forma, amely szinte 100 százalékig magántulajdonban van. A jelenleg működő 261 takarékszövetkezet 4,3 milliárd forintos vagyona szinte teljes egészében a szövetkezeti tagok tulajdonában van részjegyek és célrészjegyek formájában. Ám a pénzintézeti törvényből következően számos komoly feladat megoldása is vár a takarékszövetkezetekre, ezek közül talán a legfontosabb az. hogy öt éven belül a szövetkezetek alaptőkéjét 50 millió forintra kell felemelni, illetve 25 millióra abban az esetben, ha létrejön a betétvédelmi alap. Gergely Sándor szerint ez nem kis feladat a jelenleg átlagosan 15 millió forintos alaptőkével rendelkező takarékszövetkezetek számára. Ennek ellenére szerinte a szövetkezetek többsége önerőből is képes lesz az alaptőke felemelésére, hiszen a pénzügyi szolgáltatások területe az egyik leggyorsabban fejlődő ágazat ma a magyar gazdaságban és várhatóan az lesz a közeljövőben is. Ha belép a szövetkezeti törvény A másik törvény, amely befolyással lesz az idei évben a takarékszövetkezetek tevékenységére: a szövetkezeti törvény, és természetesen az ehhez kapcsolódó átmeneti jogszabály. Az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke szerint a két törvény alapvetően nem változtatja meg a takarékszövetkezetek működési rendjét. Az átmeneti törvény értelmében újjá kell választani a takarékszövetkezetek vezetőségét, akik ezután már polgárjogi felelősséget viselnek. A vagyonnevesítés kötelezettsége a takarékszövetkezeteknél nem okoz problémát, hiszen a részvények névre- szólóak, tehát a takarékszövetkezeti tagok tulajdona nevesítve van. Előreláthatólag a most működő 261 takarékszövetkezet mindegyike tovább folytatja majd tevékenységét, hiszen az 1800 fiókjuk közel fele olyan településeken működik, ahol más pénzintézet nincs jelen. Tehát az ott élők alapvető érdeke, hogy a takarékszövetkezet által nyújtott szolgáltatásokhoz hozzájuthassanak. (MTI- Press) P.P. Privatizáció itthon és külföldön . . . A privatizáció szerte a világon a gazdaságkutatók érdeklődésének középpontjában áll. Ezt bizonyítja, hogy az ENSZ egyik fontos szervezete foglalkozik a kérdéskörrel. A privatizációban érintett magyar szakemberek kétnapos műhelyvitát rendeztek Budapesten „A privatizációs folyamat az iparban ” címmel. A tanácskozás szervezője dr. Román Péter, az MTA ipar- gazdasági bizottságának vezetője volt.- Százan jöttek el - mondta a két napos tanácskozás végén. - Egyharmaduk vállalati vezető, egyharmaduk kutató, egyetemi oktató volt, a többiek minisztériumokból, bankokból, különféle intézményektől jöttek. Úgy érzem, a résztvevők összetétele igazán optimális volt.- Milyen tanulságokat szűrtek le a vitából?- Sikerült összehasonlítani a nemzetközi és a hazai privatizációs gyakorlatot, amiben rendkívül sokat segített Ramanad- ham professzor, az ENSZ szakértője. Nagyon nehéz volna néhány mondatba összesüríteni a lényeget, de megpróbálom. Szerte a világon a privatizáció alapvető célja az adott vállalat hatékonyságának növelése. Nálunk - a tömeges méretű eladások miatt - azonban tágabban kell értelmezni a kérdést, nemcsak egy-egy vállalatra, hanem az egész gazdaságra gyakorolt hatását is vizsgálni kell. Sajnos ez a vizsgálat nálunk elmarad. Csak az számít, hogy gyorsan menjen végbe a privatizáció, hogy minél több bevételt hozzon a költségvetésnek. Időnként megjelenik némi iparpolitikai elgondolás is, de csak nagyon „halványan”. Ezért a szakemberek úgy látják, hogy bár a privatizáció gyors, mégsem elég hatékony. A másik tanulság, hogy privatizálás előtt feltétlenül szükség van a politikai állásfoglalás törvényi megfogalmazására is. Pontosan meg kell határozni a célokat, a prioritásokat, s fel kell készülni a mellékhatásokra. Például a munkanélküliségre, amely elengedhetetlen velejárója az állami tulajdon tömeges eladásának. Sajnos nálunk elmaradt a privatizáció mellékhatásainak ez az átfogó felmérése. A kapcsolódó törvények, rendelkezések többnyire késve és nem megfelelően ösz- szehangolva születtek meg.- Voltak olyan kérdések, amelyekben nem találtak közös nevezőt?- Természetesen ilyen is akadt. Megoszlottak például a vélemények a munkavállalói részesedésről. Míg a 10-20 fős kisebb cégek esetében mindenki egyetértett a dolgozói részesedés kérdésében, addig a nagy- vállalatokat illetően már megoszlottak a vélemények. De különböztek a nézetek a privatizálásra szánt vállalatok szerkezeti átalakításának kérdésében is. Van akik szerint érdemes értékesítés előtt felújítani a vállalatokat, mert így magasabb áron lehet őket eladni, mások szerint minden fillér kidobott pénz, mert az új tulajdonos minden bizonnyal a maga szája íze szerint akarja átalakítani a vállalatát. Amiben viszotn mindenki egyetértett: ragaszkodni kell a szakszervezetek szerepének erősítéséhez és mindenképpen biztosítani kell a vállalatok működésének áttekinthetőségét a megváltozott tulajdonosi körülmények között is. (domi) Mit mutat az eurobarométer? (4) Magyarország és Nyugat-Európa Mennyire tájékozott ön az Európai Közösségről? Mit szerette tudni és honnan informálódik Ön európai ügyekben ? - A Modus Kft kutatási adatai szerint a magyar lakosság az európai közösségek és Magyarország közötti kapcsolatokról, valamint az 1992 utáni Egységes Európai Piacról szeretne többet tudni. Ezt követően érdekli még: az EK, valamint hazánk, Csehszlovákia és Lengyelország közötti társulási tárgyalások részletei, az új európai biztonsági rendszerre vonatkozó viták, alapvető információk az EK-ról, az Európa politikai egyesítése érdekében tett erőfeszítések problémái, a PHARE-program kérdései. A magyar lakosság az EK tevékenységével kapcsolatban az alábbi forrásokból tájékozódik: magyar televizió (86 %), magyar rádió (69 %), magyar napilapok (63 %), magyar folyóiratok, magazinok (29 %), nyugati rádió (5 %) nyugati folyóiratok, magazinok (3 %), nyugati napilapok (2 %), legvégül az EK kiadványai (1 %). Arra a kérdésre, hogy milyen hatással lesz Magyarország és Nyugat-Európa kapcsolatára az Egységes Európai Piac létrehozásának idei programja, a megkérdezettek „relatív többsége” (47 %) szerint e program előreláthatólag javítani fogja hazánk és a Nyugat kapcsolatait. Ehhez képest az esetleges hátrányoktól tartók a válaszadóknak csupán 3 %-át teszik ki, s az „ingadozók” aránya sem nagyobb a 10 %-nál. Ezzel szemben a „nem tudom”-mal válaszolók aránya most is igen magas (40 %). „ Vannak, akik úgy gondolják, hogy országunk egyes kereskedelmi partnerei tisztességtelen tevékenységükkel megnehezítik a magyar termékek exportját. Ismeretei, hallomása alapján mit gondol erről” — hangzott a következő, „kissé provokatív” kérdés. A megkérdezettek közel 40 %-a egyszerűen nem volt képes minősíteni ebből a szempontból országunk kereskedelmi partnereit. Az érdemben válaszolók legtisztességesebb kereskedelmi partnerünknek Japánt (62 %), az Egyesült Államokat (54 %) és a Közös Piac országait (51 %) tartják, míg a legkevésbé a Szovjetúnió (23 %) partneri tisztességéről vannak meggyőződve. Ez a minősítés a több milliárd dollárt kitevő magyar-szovjet kereskedelmi passzívum ismeretében egyáltalán nem tűnik meglepőnek. Ezzel kapcsolatban azt is megkérdezték: „Gondolt-e arra komolyan valaha, hogy egy nyugat-európai országba megy és ott dolgozik?” A válaszok szerint a magyar lakosság 71 %-a sohasem gondolt komolyan arra, hogy Nyugatra megy dolgozni. Ezzel szemben a megkérdezettek 29 %-a már „eljátszott valaha ezzel a gondolattal”. 64 %-uk valószínűnek, illetve biztosnak tartja, hogy nem megy Nyugat-Európába dolgozni. Ezzel szemben nem csekély azok aránya sem, akik biztosnak, illetőleg valószínűnek látják a nyugati munkavállalást (31 %). Ferenczy Európress Gondolt—e arra, hogy Nyugat-Európába megy dolgozni? Gondolt rá Nem gondolt rá Nem tudja Egy kenyér négy rubel Az alapvető élelmiszerek árának emelkedése ugyan nem állt meg Oroszországban, de valamelyest enyhült a krónikus áruhiány - derül ki az AP moszkvai üzletekben végzett felméréséből. A kenyér darabonkénti ára például a múlt héthez képest 20 kopejkával emelkedett, a két héttel ezelőttihez képest 1,32 rubellel, s jelenleg 3,95 rubelen áll. Az árfelszabadítás előtt a kenyér 60 kopejkába került. Javult némileg az ellátás tejből, vajból és cukorból, ám ennek ellenére növekednek a sorok is. A cukor kilónkénti ára a héten 7,70 rubelre ugrott, miközben a liberalizáció előtt csupán 2,40 rubel volt. A feketepiacon azonban egy-egy kiló cukorért 100 rubelt is elkérnek. A jelenlegi orosz átlagfizetés 960 rubel havonta, ez hivatalos árfolyamon átszámítva 9,6 dollárral egyenlő. *. tar * ap tw Ä- aíL •*£ A Bolyi Takarékszövetkezet pécsi kirendeltsége Fotók: Läufer László
