Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-04 / 34. szám
1992. február 4., kedd aj Dunántúlt napló 9 V állalkozók Mohács Mi nem jut eszükbe? Vártam A szolgáltatás azért sem változik Hogy mi nem jut eszükbe a szolgáltatóknak? Január 30-án körbefuttatják díjbeszedőiket a felségterületükön, becsöngetnek, vagy dörömbölnek a házakhoz és pénzt kémek! Nem is akármennyit, 1180 forintot. Aztán ahol nem találnak otthon senkit, ott ajtóra tűznek egy fizetési meghagyás-, vagy felszólítás félét. Olyat, amelyről csak sejteni lehet, hogy ki és mit akar. Pontosabban a számítógép nyomtatta cetliről az egyértelmű, hogy a Városgazdálkodási Vállalat a szemétszállítási díjat várná, de az már nem, hogy a pénzt mennyi időre, hány hónapra visszamenően kellene fizetnem. Közlik továbbá azt is, hogy „ismételten itt járt” a díj összegéért - csak az marad számomra titokban, mikor jöttek először, netán másodszor. Eddig ugyanis semmi jelét, nyomát nem találtam követelésnek, pénzbeszedőnek. Tájékoztatnak ugyanakkor még egy lényeges dologról: a vállalat központjában munkanapokon mettől-meddig tehetek eleget a fizetési kötelezettségemnek. Azt szemérmesen eltitkolják, melyik hónap, hányadikáig. Egyébként vártam a díjbeszedőt. Na nem éppen 30-án, fizetés előtti napon, hanem hónapok óta. Arról volt ugyanis szó, hogy a borsosra nőtt áru szolgáltatás költségét, éppen azért, hogy ne legyen túlságosan megterhelő kifizetni, nem évente egy, esetleg két alkalommal fogják szedni, hanem gyakrabban. Remélem nem ezt az ígéretet akarják az ajtóra tett papíron szereplő „ismételten itt járt” meghatározással letudni. Mert itt 1991-ben szemétszállítási díjért senki nem járt! Berta M. Egy éve működik Mohácson a Csele Transit Kft. Négy alapító tagja ha egykor, az évek múlásával pályafutásának ösz- szegzésére készül, életének e szakaszára úgy emlékezhet, mint aki olcsó alsónadrágok árusításával alapozta meg a jövőjét és ettől kezdve fokozatosan, de annál gyorsabban „öltözködött”. Koltai Géza ügynökösködé- séből nőtt ki a vállalkozás. Vegyesiparcikkek forgalmazásával foglalkozott, s ehhez a Somogyi Béla utcában bérelt helyiségben boltot működtetett. Főleg a BARANATRADE Kft. cikkeit árulta. A továbblépést a három társ, Boda Gábor, Marosi Miklós és Szabó László bevonásával a kft. létrehozása jelentette. Az egy év főbb állomásait Koltai Géza vette számba.- A cégbejegyzéskor kereken egymillió forint állt rendelkezésünkre. A tőkerészből futotta egy mikrobuszra és a maradék 250 ezer forintot fektettük áruba. Alsónadrágokat vettünk, darabját 40 forintért és 48-ért árultuk. Óriási volt a kereslet. A bevételt újabb olcsón eladható termékekre költöttük, bővítettük a kínálatot női fehérneművel, harisnyanadrággal, vegyszerekkel. Egy hónapon belül hat forgalmazóval álltunk kapcsolatba. Nyár elején belevágtunk a palackos italok forgalmazásába is. Megvenni nem tudtuk a sört és az üdítőt, de rátaláltunk egy kft-re és tőlük bizományba megérkezett az első teherautóMohács városvédői merészet gondoltak: Támogatva a helyi önkormányzat elhatározását, miszerint a város 900 éves jubileumának tiszteletére, 1993-ban megközelítőleg eredeti helyére - a Korona Szálló előtti útkereszteződésbe - újra felállítják a Szentháromság szobrot, létrehozták a Szentháromság Szobor Alapítványt. Merészség kell bizony manapság egy ilyen vállalkozáshoz, hiszen ha már létezik az alapítvány, akkor számon is kérik tőlük, ugyan mennyit gyűjtöttek a pénzszűkös időben a nemes célra! A városatyák a tervkoncepciót tárgyalva hajlandóságot tanúsítottak két milliót adni 1992-ben a műalkotáshoz, sőt többségi szavazatukkal gyakorlatilag már meg is bízták Trisch- ler Ferenc szobrászművészt az emlékmű elkészítésével. De a kétmillió biztos nem lesz elég, tehát felmentő seregnek jöhetnek a városvédők. nyi szállítmány. Nagykereskedelmi áron kínáltuk, a jutalék maradt a hasznunk, mégis majdnem befürödtünk vele. Álltak a sörök, közelgett a szavatossági idejük vége és alig fogyott. Éppen mielőtt ránkrom- lott volna, mind megvették. Azóta sincs értékesítési gondunk. A beszerzési formán is változtathattunk, bankhitelből fizetünk. A Kőbányai Sörgyár termékeit adjuk nagyker áron, csak italból hatmilliós forgalmat bonyolítottunk, s jó fél év alatt a törzsvevőink száma eléri a 300-at. Márciustól telephelyünk a Szék- és Kárpitosipari Vállalat Felszabadulás utcai egykori kárpitosüzeme. A második félévben kötött szerződésünkkel albérlőkből főbérlővé léptünk elő és mi adunk ki helyiségeket. Eddig 15 személlyel, szervezettel van megállapodásunk. Közöttük akad egy előrelátó mester, üveges lerakatot, műhelyt alakít ki, ugrásra készen az országhatáron túl kínálkozó munkákra.. . A következő profilbővítésünkhöz éppen a telephely adta az ötletet. Vásári útvonalon vagyunk. Tavaly egy havi vásár szombatján szakadó esőben kitettünk néhány zászlót, sebtében fabrikált árukínáló táblát és remek forgalmat bonyolítottunk a raktárkészleten lévő árukból. Tudva, hogy a városban gombamód szaporodnak a kis boltok, többsége egyszemélyes, úgy véltük nem lenne haszontalan az árubeszerzésüket segíteni, hogy még Pécsig se kényúj abb merész ötlettel jótékonysági bált hirdettek február 15-én este nyolc órára és nem is' akárhová! A városháza dísztermébe! Az 1926-ban Arkay Bertalan műépítész tervei alapján készült patinás házban fennállása óta először két hét múlva bál lesz, melynek fővédnöke Kuti István, polgármester, díszvendége Theodor Zens, a Német Szövetségi Köztársaság Pécsi Főkonzulátusának konzulja. A bált szervezők a műsort Dunai Tamás színművészre bízták, a zenét az Asterix Együttesre, rendezőnek pedig a művelődési központot kérték föl. A részvételi díj személyenként 2000 forint, de túlfizetést köszönettel elfogadnak. Természetesen a teljes bevételt a Szentháromság szobor felállítására fordítják. Meghívókat igényelni, illetve belépőkártyákat vásárolni a művelődési központban, valamint Bártfai Istvánnál, az alapítvány kuratóriumának elnökénél lehet. B. M. Bál a városházán A mesterek dolgoznak szorgalmasan, de hiába, a tél nem igazán alkalmas az építkezésre. Decemberre tervezték az átadását az új autóbuszállomásnak Mohácson, január végéig szólt a kötbérmentesség, ám a munkák készültsége alapján reálisan március közepétől fogadhatják itt, illetve indíthatják innen az autóbuszokat. Lesching László felvétele szerüljenek utazgatni. Megkeressük a forgalmazókat, kiállításon ajánljuk a termékeiket, sőt, csak ügynöki dijat hozzászámítva áruljuk is. A kiállítás ideje alatt két alkalommal ingyenes ujságreklámot biztosítunk . . . Aki hajlandó a partnerünk lenni, szerődést kötünk vele, vagyis tőke nélkül jutunk áruhoz és a helyi kereskedőknek olcsón adjuk tovább. Kimondottan diszkontot nem szándékozunk nyitni, de a hozzánk betérő egyéni vásárlókat is kiszolgáljuk. A sajátos mohácsi Trans-Expo hirdetései, csakúgy mint a kft számos reklámja a hetenként 15 000 példányban készülő Ingyenes Mindenesben, a lapjukban jelenik meg. A városon kívül 25 községben, mintegy 16 000 lakásba juttatják el. Számoltak és úgy kalkuláltak, hogy nem fizetnek havi tízezreket reklámra, inkább újságot csinálnak Nemrég szert tettek egy szőnyegszövő üzemre is. Tulajdonképpen bekebelezték. A telephely bérleti díjával tartoztak a Csele Transit-nak, de fizetésképtelenné váltak, hát megvették a berendezéseiket. Szervezik az export termelést, egy osztrák vállalkozóval folytatnak tárgyalást és közben hirdetik, hogy szövőnőket vesznek föl. Működtetnek egy ABC-t a Vásáhelyi Pál utcában és bérelik a Kórház melletti élelmiszerboltot. Idén ötödik tagnak társult hozzájuk Kovács László, a fodrászcikkek szakértője. Ő a Schwarzkopf dél-dunántúli képviselője, termelői áron hozza a neves cég termékeit, s Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék ötszáz fodrásza olcsón jut áruhoz. A Csónakház büféjét is a kft. üzemelteti, itt még a minimális haszonról is lemondtak. Árrésüket a bérleti díjjal együtt a sportolóknak utalták át, amely tavaly 350 000 forint volt. Kilenc hónap alatt 60 milliós forgalmat hoztak össze, a nyereségük megközelíti a 6 milliót. Harminc embert foglalkoztatnak, az adminisztratív munkát hárman látják el. További terveik is vannak, de vérbeli üzletemberek lévén, erről előre nem beszélnek! B. M. Röviden Az OTP-től különvált Szerencsejáték Rt. teljes belső felújítás, berendezés csere után nyitotta meg ismét Mohács főutcáján a Totó-Lottó irodát. Fotó: Lesching László Segítők- Nem épül csatorna. Mohács északi városrészében felmérés készült a közelmúltban annak megállapítására, hogy a szennyvízhálózatba beköthető 290 ingatlan tulajdonosa közül hányán igényelnék a rácsatlakozást. Miután a közmű anyagi terheit mindössze 55 háznál vállalnák, nem rendelnek tanulmánytervet.- Névváltozások. A képviselőtestület elmúlt évi határozata alapján a városfejlesztési osztály 50 ezer forintos költséggel a Bonyhádi Zománcgyárban elkészíttette az új utcanévtáblákat. A kihelyezésük ezekben a napokban befejeződött. Ezzel párhuzamosan az eddig érvényben volt névtáblákat rövid időre levették, átlós vonal ráfestésé- vel jelzik, hogy már érvénytelenek, de eredeti helyükre, az új tábla alá visszateszik.- Busójárás lesz. Megindultak a találgatások, miután ki tudja honnan eredően többen tudni vélik, hogy idén Mohácson nem is rendeznek búsójá- rást. Erről persze szó sincs, hiszen a szükséges előkészületeket már megtették a városban a március elsejére eső hagyományos népünnepélyre.- Városi statisztika. Mohácson 1991-ben 564 kisgyermek született, 130-an kötöttek házasságot és 503 személy húnyt el. Az év végéig a mohácsi kórházban 19 jugoszláv állampolgárságú kisbaba jött a világra. Egyébként a házasságkötések és a születések száma meghaladta az egy évvel korábban rögzített adatokat.- Lejáró a Dunára. A szőlőhegyi üdülőtulajdonosok érdekében egy magántulajdonban lévő ingatlanból 90 ezer forintért vásárolt meg az önkormányzat akkora területet, ahol a Dunához lejárót lehet kialakítani. Az érintett közel 120 család vállalta, hogy saját költségükön készítik el a lépcsőrendszert, a csónak-csúzdát, pontont tesznek a vízre és még strandot is szeretnének létesíteni. A menekülteknek érkező szállítmányokról mindenkor igyekeztünk tájékoztatást adni. így egy hónappal ezelőtt megírtuk azt is, hogy egyszerre nem kevesebb, mint nyolc kamion állított be Mohácsra. A kocsioszlopot meglátva, maguk a címzettek, a Mohácsi Belvárosi Plébánia Caritas Alapítványának képviselői is elképedtek. Hova teszik a rengeteg holmit, szilveszter előtti napon, késő este hol álljanak le a kamionok? A vámáru nyilatkozat tanúsága szerint 100 ezer márka értékű meleg ruhát, ágyneműt, takarót, élelmiszert, tisztálkodási szereket, cipőt, édességet, gyógyszert tartalmazó segélyt a németországi Baden-Würten- berg tartomány településein élők, Markdorf, Salem, Überlingen, Bennatingen, Aldheim, Fickingen, Deggenhausentahl, Pfullendorf, Delmesingen Laup-heim és környéke polgárai küldték, Jakab Gábor, mark- dorfi lakos kezdeményezésére. A szállítmánnyal Németországból húsz kísérő érkezett, a kipakolásnál is aktív közreműködők voltak. Az ajándékuk egy részét személyesen adták át Mohácson a táborokban a menekülteknek, és vittek belőle a Gólya utcai, illetve a szederkényi szociális otthonokban élőknek. Méghozzá nem egyszerűen „leadták” az öregeknek járó részt, hanem órákat töltöttek a betegszobákban, beszélgettek a gondozottakkal és nagyon tapintatosan, de kérdezgették, mire lenne még szükségük? Ahogy az illik, a külföldi segítőket a helybéliek egész csoportja vette körül. Az ÉPFU a telephelyén ingyen parkolási lehetőséget biztosított a kocsiknak, a Kossuth Lajos utcai malomépület raktárába pakolhattak, a cipekedő embereket a francia pékségben friss süteménnyel kínálták és a húsz németországi kísérőt mohácsi családok fogadtak be három napra minden ellenszolgáltatás nélkül. A Caritas Alapítvány az adomány jelentős részét a környező községek polgármestereinek adta át, akik a náluk tartózkodó menekültek mellett a rászorulóknak osztották ki. Az élelmiszereket, valamint a tisztálkodási szereket a bevárosi plébánián a külföldiek kapták meg, míg a ruhaneműből a Mohácson tartózkodó horvát pap vitt nagyobb mennyiséget és ennek elosztását maga szervezte.
