Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-04 / 34. szám
8 üj Dunántúli napló 1992. február 4., kedd Baranyai barangolások Új családi házakból sincs hiány a község főutcáján. Läufer László felvételei Amiről a képviselők (is) vitatkoznak Útalap- Ne mondja már, hogy nem, magát biztosan a polgármester küldte, mert nagy család vagyunk - mondja csipkelődő hangon Farkasné, miközben édesanyja felteszi a gázra a levesnek valót. Bizonygatom, senki nem küldött, Egerágról, az itt élőkről szeretnék írni, de próbálkozásom a fazékba, a fedő alá szorul. Azonban igaz, ami igaz, tényleg sokan lakhatnak ebben a takaros Szabadság utcai házban, hisz most délelőtt is hatan szagoljuk a piruló hagymát a konyhában.- Öt generáció él együtt, ösz- szesen kilencen vagyunk, a legidősebb Ida néni 83 éves, a legfiatalabb Klaudia, most lesz kettő - sorolja Anita, a 22 éves fiatalasszony.- Hogyan jönnek ki egymással? A válaszra kicsit várni kell, mert a szőke hajú leánykának nem akaródzik a grízpapievés, ezért nógatni kell.-Mindig így éltünk. Egy titok van, alkalmazkodni kell mindenkinek; hol az egyik, hol a másik enged - mondja Farkasné édesanyja. - Tudja, ez csak manapság furcsa, régebben sok helyütt volt együtt öreg, fiatal, még fiatalabb. Ha hiszi, ha nem, nagy viták, veszekedések nincsenek nálunk! Bár a férfiak most távol vannak az otthontól, érezni, az asz- szonyok jól kijönnek egymással, olyan igazából családias a légkör, ahol senki nem érzi magát feleslegesnek. Lehet, hogy Anitát, aki bár most gyeden van, de egyébként Pécsett, a Zsolnay Porcelángyárban dolgozik, ez tartotta Egerágon.- Biztos, meg aztán nem nagyon tudnék városban megszokni. Meg azután az is, hogy itt vannak a barátok, ismerősök. S Egerág jó falu, ha körülnézett láthatta, minden van itt, boltok, fodrász, presszó, posta, gyógyszertár, iskola, orvosi rendelő, takarékszövetkezet...- Na, oda aztán nem viszünk pénzt - teszi hozzá Farkasné -. gondolhatja, ha kinyitjuk az asztalt, s körbeüljük! Igaz, nálunk hús nélkül nincs főzelék. Boldogulunk, de szinte mindent részletre veszünk, pedig mindannyian sokat dolgozunk, állatokat tartunk, megtermeljük a zöldségféléket a kertben. Persze sok a nyugdíjas a családban, s a nyugdíj bizony kevés. Farkasné kikisér, menetközben mondja, most már kábeltévéje is van a falunak, nézik is a német műsorokat. Lehet is, a lakásban négy televízió van. * * * Egerág, ez a Pécstől karnyújtásnyira lévő ezer fős település nem átlagos. Hozzátehetnénk, sajnos, ugyanis szinte városias a jellege, ami nem jellemző a baranyai falvakra. Van is oka dicsekvésre Németh János polgármesternek.- Jó község volt mindig, szorgalmas, rendszerető emberekkel, ahol a faluvezetésnek könnyebb helyzete volt, mint másutt. Takarékos gazdálkodással, de az intézményeink - iskola, napközi, orvosi rendelő, művelődési ház - zavartalanul működnek, járdák, utak épültek, csapadékvíz-elvezető árok készült, üzemel a kábeltelevíziós rendszer, rövidesen helyi műsort is indítunk. Idén mintegy 27 millió forint lesz a költségvetésünk, szeretnénk felújítani néhány intézményünket, bővíteni a közvilágítást, javítani a telefonhelyzeten, 40 lakótelket kialakítani, vállalkozó bevonásával benzinkutat, autószervizt, alkatrészboltot létesíteni... Az elmondottakból úgy tűnhet. paradicsomi állapotok vannak Egerágon. Pedig hát! A polgármester elárulta, miután megválasztották, meg kellett vívnia a maga harcát egy klikkel, amely a kezdeti hónapokban a lemondását is követelte, de a falu kiállt mellette. S azt is hozzátette, a pénztelenség, a mutatós eredmények mellett náluk is érezteti hatását, s a munkanélküliség is jelen van.-Most az a legfőbb feladatunk, hogy ipart hozzunk a községbe. Megalakult egy magyar-olasz kft., amely tervezi, hogy sajtüzemet és vágóhidat épít Egerágon. Természetesen minden erőnkkel támogatjuk törekvéseiket, mert munkát adnak az embereknek, s nem utolsósorban adót is fizetnek. Aztán valamilyen formában hasznosítani szeretnénk a falu határában lévő melegvizet, erről is tárgyalunk.- Valakitől azt halottam, sok az idegen a faluban.- Pécs közelsége azt is jelenti, hogy többen csak ideiglenesen vannak bejelentkezve, s ez azért rossz, mert kevesebb a normatív támogatás. *** A„presszós-vendéglőben” nincs nagy forgalom, az egy-két vendég sört, kávét iszik.- A lányom viszi az üzletet, én csak besegítő vagyok - mondja Kontár Komélné, miközben kinyit egy Szalon sört. - Sokat nem tudok magának mondani, nálunk inkább az uram a politikus alkat, de az biztos, sokat fejlődött a falu az elmúlt években, s jó itt élni. De beszélgessen a Zsigával, ő jobban benne van a dolgokban. Peischer Zsigmond szabadságon van, egyébként Pécsett dolgozik.- Tizenhat éve költöztünk ide Kiskassáról, megszoktam, megszerettem Egerágot.-Nem vágyik vissza Kiskas- sára ?- Őszintén szólva - egyáltalán nem! A kettő ég és föld, itt azért minden megvan, ami a mindennapi élethez kell, sőt. Biztos látta, még videokölcsönző is működik. De hadd tegyem hozzá, Pécsett sem laknék szívesen, mert az már nagy lenne nekem. Miközben beszélgetünk a tiszta és szépen berendezett kocsmában, a színes tévé valamelyik égi csatorna műsorát adja. Kimegyünk az udvarba, ahol nyáron kerthelyíség működik, de most üres a betonplacc. Peischer Zsigmond megmutatja a kuglipályát, bár most hó fedi a gurítót, nem nehéz elképzelni, amikor nyáron, hűvös fröccsök mellett ékelődve kugliznak fiatalok és kevésbé fiatalok. A kocsmába visszatérve kérdezem, mi az, amire szükség lenne a faluban. Ez a harminc- egynéhány éves férfi némi töprengés után mondja.- Talán valamilyen sportcsarnok, hogy ilyenkor télen is tudjunk mozogni, sportolni. Roszprim Nándor Hazánk úthálózatának hossza 155 000 kilométer. Ebből állami közút 30 000 km, önkormányzati 75 000 km, magánút (mezőgazdasági, erdészeti üzemek, stb. kezelésében) 50 ezer km. A hálózat üzemeltetésének, fenntartásának és fejlesztésének feltételei az utóbbi időben sok tekintetben megváltoztak, ezért szükségessé vált az útalappal összefüggő kérdések felülvizsgálata és rendezése. Az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat, amelyet előreláthatóan a jövő heti ülésen vitatnak meg a- képviselők, kimondja: az útalap - elkülönített állami pénzalap, amelyből, meghatározott' feltételekkel, az önkormányzati közúthálózat fejlesztése is támogatható. (A támogatás formáját az 1993-tól félévenként meghirdetett pályázatok határozzák meg.) A cél az, hogy az állami és az önkormányzati közútak elvileg és gyakorlatilag is összefüggő hálózatot alkossanak. A kormány indítványa szerint az útalap két fő forrásból táplálkozik:- az üzemanyagok értékesíA kárpótlási jegyek nevesített, szabályozott felhasználási lehetőségeit bővíti a törvényjavaslat azok számára, akik a kárpótlási jegyért - életkoruk miatt- nem tudnak vagyont, vagyontárgyat (termőföldet, üzletrészt, stb.) szerezni, illetve kezelni. Az előterjesztés szerint életjáradék - az őt saját jogon megillető kárpótlási jegy ellenében- annak folyósítható, aki 1991. december 31-én betöltötte a 65. évét. így gyakorlatilag készpénzre váltható a kárpótlási jegy - ez a megoldás azonban arra a viszonylag szűkebb körre vonatkozik, amely erre szociálisan rászorult. (Az eddigi információk szerint a jogosultaknak elvileg 35-38 százaléka élhetne ezzel a lehetőséggel.) Fontos tudni, hogy sajátjogú kárpótlási jegyről van szó, más személy kárpótlási jegy megvásárlásával nem szerezhet jogosultságot életjáradék folyósítására. Az életjáradék havonta fizetendő, a jogosultat élete végéig megillető szolgáltatás. Havi összegét a jogosult neme, 1991. december 31-én betöltött életkora, továbbá - a Társadalom- biztosítási Főigazgatóságra átruházott - kárpótlási jegye tését és felhasználását terhelő befizetésekből- az új elvekre épülő egységes gépjármű-adóztatásból származó bevételek meghatározott hányadából. A számítások szerint az üzemanyagok értékesítéséből befolyó - a motorbenzin árába beépített 5.20 Ft/literes, illetve a gázolaj és tüzelőolaj forgalmazását terhelő 2.20 Ft/literes - útalap-bevétel 15 milliárd fo- rint.A gépjárművek adóztatásából befolyó 8.5 milliárd forinttal, valamint egyéb forrásokból származó 1.5 milliárd forinttal együttesen 25 milliárdos bevételi szintet jelent. Fontos garanciális rendelkezése a törvényjavaslatnak, hogy az útalap bevételei nem vonhatók el. Ez már csak azért is indokolt, mert a szakemberek véleménye szerint az elmúlt másfél évtizedben a közúthálózat fejlesztésében mintegy 250 milliárdos elmaradás halmozódott fel, s a meglevő hálózat jelenlegi műszaki színvonalának fenntartásához is körülbelül 100 milliárdos munka sürgős elvégzésére lenne szükség. (FEB) névértékének figyelembe vételével kell megállapítani. Például 100 000 forint névértékű kárpótlási jegy esetén 1992- ben az életjáradék havi összege 65 éves férfinak 667, nőnek 531 forint. Ha 70 éves személyekről van szó, a férfi 848, a nő 686 forintot kaphat. 75 éves kor esetén a férfi évjáradéka havi 1121, a női 923, 80 éveseknek pedig 1516, illetve 1284 forint. (A férfiak-nők közötti összegszerű különbözőséget az magyarázza, hogy a két nem várható életkora eltérő; a nők hosszabb ideig élnek, ezért számukra a kárpótlási jegy értékét hosszabb távon tervezi fel- használhatóvá tenni a törvény- javaslat.) Az infláció miatti értékcsökkenés veszélyére tekintettel a jogszabály-tervezet úgy rendelkezik, hogy a járadék összegét 1993- tól minden év március 1-től az előző évi átlagos nyugdíjemelés 30 százalékával megegyező mértékben kell emelni. Az igény bejelentésével, megszerzésével kapcsolatos eljárások illetékmentesek, a kárpótlási jegyért kapott életjáradék pedig mentes a magánszemélyek jövedelemadója alól. \ környék legszebb iskolája az egerági Életjáradék kárpótlási jegyért Magyarán szólva Pénteki vonat, tele diákokkal. Hozza, viszi őket a főváros és Pécs között. Leendő orvosok, jogászok, mérnökök, pedagógusok, közgazdászok ... a jövő „tanult” emberei, akik majd formálják a közízlést, diktálják a divatot, befolyást gyakorolnak a magatartási formára. Most éppen felteszik lábukat a szemben lévő ülésre, könyökölnek a mellettük lévő ülésre tett csomagjaikon, (van csomagtartó is) mig valamelyik nagyszülő korabeli alázatosan meg nem kérdezi tőlük, vajon akad-e még szabad hely. És társalognak fesztelenül. Nincs tilos szó, nincs tilos téma. Nem suttognak, nem szemérmeskednek, kimondják magyarul az emésztés minden folyamatának állomásait, sűrűn használva a legutolsót, megtárgyalják a szárnyas tampon előnyeit, szembeállítva a különböző nedvszívó konkurens gyártmányokkal. A velük utazó vadidegenek megtudhatják intim magánéletük problémáit, hisz levegőnek tekintik őket, mint régen a francia király udvarában a szolgákat, aki előtt mindent lehetett mondani, hisz nem teljes értékű emberek. Egy korosztállyal lejjebb, középiskolások között üldögélek, mint ügyeletes orvos. Hogy ezek az ifjú legénykék és leányok miket mondanak egymásnak, ellenfélnek, bírónak, edzőnek a már teljesen érzéketlen, magát süketnek tettető tanár vagy edző jelenlétében (tisztelet a kivételnek), azt a nagyközönség el sem tudja képzelni. Itt még valamennyire mentegetni lehetne őket azzal, hogy elszabadultak az indulatok. De ne ámítsuk magunkat. Teljesen indulatmentes öltözőbeli, vagy nézőtéri beszélgetésekben csak úgy röpködnek a trágárságok. Az úgynevezett „magyar kötőszót” (amelynek a biztatását, ha megfogadná ez a nép, akkor legalább harmincmillió ember élne hazánkban) mindenki használja, egyesek olyan gyakran, hogy lehetetlen kihámozni beszédjükből, tulajdonképpen mit is akarnak mondani. Ha tovább megyünk korosztályonként lefele, azt tapasztaljuk, hogy mindenütt ez a helyzet. Tiz-tizenkétéves angyalarcú szép kislányok szájából olyan kifejezéseket lehet hallani, amiről remélhetőleg fogalmuk sem lehet. Az óvodáskorúak társalgását hallgatva az ember azt sem tudja, sírjon-e vagy nevessen, amikor pöszén, selypítve nőgyógyászati szakkifejezéseket idéznek. Talán csak a csecsemők sírása mentes a trágárságtól. Hazánkfiai valamikor is „híres” káromkodók voltak. Állítólag Ferenc József császárnak egy őrmester bemutatta ebbéli tudományát és negyedóráig szórta a trágárságokat anélkül, hogy ismételt volna egy-egy szaftos kifejezést. No, nekünk már nincs szükségünk százéves történetekre, elhisszük az ilyesmit saját tapasztalatainkból. Kétségtelen, a magyar az egyetlen, aki akkor is csúnyán beszél, ha nem haragszik. A valamikori illetlen szavak olyany- nyira használatosak a közbeszédben, hogy alkalmazójuk nem érzi csúnyának, trágárnak, tilosnak. A fiatal korosztályoknál devalválódott bizonyos szavak trágárságnak minősülő értékrendje igy valójában számukra ilyen már nem is létezik. A csúnya szavakat nem szánják sértésnek, és akinek mondják, nem is sértődik meg. Furcsa problémája ennek a korosztálynak, vájjon mit mondanak akkor, ha mérgesek, ha meg akarnak sérteni valakit? Ha egymásközt vannak, nincs is probléma. Csakhogy nincsenek mindig egymásközt, hanem sok emberrel kénytelenek érintkezni, akiket zavar, bánt, sért közönséges beszédük, durva magatartásuk. Ugyanis e kettő együttjár. A jövő számos ok miatt nyugtalanító. A leendő intellektuális izlésformáló réteg a maga stílusában nevel, oktat. Kitől tudja meg a kétéves csemete, hogy amit hall, az nem szép, durva, trágár. „Tulva anád” pötyögte egy alig 3 éves bölcső- dés, aki kérdésemre megnevezte azt a dadust, akinek ez a szavajárásra. De ne verjük el a port egyetlen daduson, hisz százezrek hibásak. Lehangoltan figyelem hajdan általam is kedvelt híres humoristáinkat (akiknek egyike-má- sika már fényévnyi távolságra van attól a szellemességtől, amitől híressé vált), amint szellemes poénnak valami szaftos kifejezést szán a sok semmitérő szalmázás között. Kétségtelen „bejön” a hatás egy-két női vihogás formájában. Ez minden, viszont hallgatók és nézők előtt polgárjogot nyert a legcsunyább szó is. A mai filmek, színdarabok szókimondóak. Bizony ki is mondják a „szót”. Dicséretes missziót teljesítenek a rádió és TV egyes műsorainak szerkesztői, akik a szép magyar beszédre nevelik fiatalságunkat. Van hallgatóságuk, vannak követőik. Versengenek a diákok, osztályok, iskolák. Felolvassák neveiket, díjat nyernek magyar nyelvünk ápolásáért, műveléséért. „Magyarán szólva”, „Beszélni nehéz”, „Álljunk meg egy szóra” címszó alatt közismert, jószándékú nyelvművelők javítgatják a hangsúlyt, egyeztetik az időket, gyomlálják a magyartalanságot. S amig ők meditálnak, hogy a vesszőt hova tegyék, addig az ország tele szájjal trágárkodik. Rémlátomásaim között szerepel, hogy öt év múlva azon tanakodnak, vájjon a ,jó édesanyád” kifejezésnél melyik szóra essen a hangsúly. Nyelvében él a nemzet. Magyarán szólva: mi aztán abban élünk. Dr. Szalai István Egerág
