Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-25 / 55. szám

1992. február 25., kedd uj Dunántúli napio 7 Kié a halászati jog? Csökkent a horgászok száma Milliók - saját zsebből - a vízbe Próbaüzem Szent-gotthárdon Március 13-án legördül az első, hazánkban összeszerelt Opel személygépkocsi a szent­gotthárdi gyár szerelőszalagjá­ról. Az 1990 közepén létre­hozott, és 1991. január 1-jével bejegyzett GM Opel-Hungary magyar-amerikai vegyesvállalat üzemét egy és negyed év alatt építették fel Szentgotthárdon, a Rába egykori gyárában. A mintegy 400 millió német már­kás beruházással létrehozott első kelet-európai Opel-mű- vekben évente 15 ezer Opel Astra típusú személygépkocsit szerelnek össze, júliustól már motorokat is gyártanak, a terv szerint évente 200 ezret. Az 54 ezer négyzetméteres üzemcsarnokban befejeződött a technológiai sorok telepítése, s megkezdődött a kipróbálásuk. A dolgozókat és a középvezető­ket részben az Opel külföldi gyáraiban, részben hazai okta­tóhelyeken képezték ki. így a műszakiak mellett most már a személyi feltételei is megvan­nak annak, hogy a sorozatgyár­tás megindulása után 7,5 per­cenként legördüljön egy-egy Opel Astra a technológiai so­rokról. A gyár tervezését, technoló­giájának, berendezéseinek szál­lítását és szerelését a General Motors európai központjának vezető szakemberei irányítot­ták. A már elkészült részlegek külsőleg is impozánsak: a pado­zatot fényes, jégpályaszerű mű­anyagburkolat borítja, ami pormentessé teszi a hatalmas csarnokot. Már üzemel a leg­szigorúbb környezetvédelmi szabványoknak megfelelő fes­tőüzem is, ahol a teljes levegő- tisztaság és túlnyomás mellett úgynevezett vízbázisú festéket égetnek rá több rétegben az elektrolízissel kezelt karosszé­riára. Az összeszerelő üzem dolgo­zói végső soron a személygép­kocsit a Németországból ládák­ban érkező alkatrészekből állít­ják össze. A gépkocsik a festést és a különböző minőségi teszte­ket követően kerülnek a hazai és a nemzetközi értékesítési láncba. Bevétel Az elmúlt évben 1002,3 dol­lár volt az ország idegenfor­galmi bevétele. Ez 22 százalék­kal több, mint 1990-ben. A kia­dások 442,8 millió dollárt tettek ki, ami 7 százalékos csökkenés a megelőző évhez képest. így az idegenforgalom 559,5 millió dollár aktívumot hozott, szem­ben az 1990 évi 345 millió dol­lárral. Az 1990. évi aktívum re­kordnak számít. Van abban valami sötét ár­nyék, hogy a pénz szabja meg: mennyien mehetnek a vizek partjára. Még borongósabb a kép, ha hozzátesszük: a Magyar Horgászok Országos Szövet­sége megyei intéző bizottságá­nak adatai szerint Baranyában elsősorban a gyermekhorgászok száma csökkent. Magyarázat persze van: egy hatéves kis kö- lyöknek is 300forintos illetéket kell fizetnie, ha nyáron a pecáját a vízbe akarja lógatni... Mindezt dr. Kovács Zoltán IB-titkár ekként summázza:- Az eddig aránylag olcsó hobbi drága szórakozássá vált! Sajnos, tehetjük hozzá. Éspe­dig akkor, amikor éppen zajla­nak a megye egyesületeinek közgyűlései, az elmúlt év mér­legének megfogalmazása, az ez évi tervek meghatározása. Ba­ranyában nem lehet félkézzel bánni a mozgalommal: nem csak azért, mert 14 000 tagja van, hanem azért sem, mert az országos tapasztalattal szemben itt igen nagy az érdeklődés a közgyűlések iránt: mindegyik határozatképes volt. Nyílván ennek oka az is, hogy még a horgászmozgalomban sem könnyű tisztán látni 1992. vé­gét. Említsük meg csak a halá­szati jogot: vájjon kié? Az ál­lamé? Az önkormányzatoké? A horgászegyesületeké? Az ön- kormányzati törvény sajnos nem fogalmaz egyértelműen. A Földművelésügyi Minisztérium ellenben értelmezte a jogsza­bályt: adott terület tulajdonának megszerzése nem jelenti egy­szersmind a halászati jog meg­szerzését is. Tudniillik több he­lyen tapasztalták, hogy az ön- kormányzat „rá akart tenye­reim” a tóra. Van ennek ellen­kezője is, például Kémes: ott az önkormányzat pénzzel segíti a helyi horgászegyesület működé­sét. De nem lehet azért sem fél­kézről venni a baranyai horgá­szokat, mert igen komoly pénzt költenek egy-egy évben vizeik halasítására. A múlt évben pél­dául csaknem 21 millió forintot - ami természetesen a saját zse­bükből befizetett pénzek összes­sége. A halasításra egyébként nagy figyelmet fordít a megyei IB is: 1991-ben több mint 4 mil­lió forintért vásároltak telepí­tendő halféléket. Ennek köszönhető, hogy a me­gye horgászainak átlagfogása jónak mondható: közel 26 ki­logramm. Ám idén is biztosítani ezt a mennyiséget - már több pénzbe kerül. A Dráva: külön fejezet. Rész­ben szépsége, részben különle­ges helyzete, részben védtelen- sége miatt. Nagyon sok lett ezekben a zavaros időkben a rabsic, az orvhorgász, elterje­dőben egy kegyetlen módszer, a gereblyézés, amelynek során a sűrűn felkötött horgok rengeteg halat sértenek meg, s ezek mind elpusztulnak. Mostantól rend­szeressé, alaposabbá teszik az ellenőrzést, a legszigorúbb bün­tetéseket alkalmazzák majd a halászati törvény megsértőivel szemben. A későbbiekben a ha­tárrendészeti szerveknek a Dráva orvhorgászattól való mentesítése is a feladatai közé tartozik majd, s ezért a horgá­szok csak hálásak lehetnek a ha­tárőrségnek. Sajátos helyzetben van a jövőjét illetően is a Dráva: amennyiben valóban nemzet­közi nemzeti park lesz a folyó­mente, természetesen változnia kell a horgászati előírásoknak, lehetőségeknek is. Mint említettük: apadóban az utánpótlás, csökken a gyermek­horgászok száma. Azoké, akik a vizek partján időben kezdhetnék meg tanulni a természet tisztele­tét, szeretetét, hogy felnőtt ko­rukra azt értő emberré váljanak. De kevesebb lett a nyugdíjas horgász is. Az előző évhez ké­pest 1991-ben összesen csak­nem 12 százalékkal csökkent a létszám. Ha ehhez hozzátesz- szük, hogy a most zajló közgyű­léseken a baranyai horgászok felszólalásainak témája általá­ban a környezet védelme, a ta­vak partján ennek érdekében végzett munka - és csak ezt kö­vetően a hal -, akkor talán töb­ben elgondolkodnak azon: mennyi szép része maradhat gazdátlanul a megyének, ha egyre kevesebb lesz a horgász. Elgondolkodhatnak például a Pénzügyminisztériumban: ide a MOHÓSZ képviselői azt köve­tően mentek, hogy az FM-ben és az Igazságügy-minisztéri­umban is egyetértettek velük abban: nem szabad kérni a gyermekektől a már említett 300 forintot. A PM-ben szóba sem álltak velük ... Mészáros Attila A Kisebbségi Kerekasztal nyilatkozata A törvényjavaslat elfogadhatatlan A kormány által ez év február 6-án megtárgyalt és elfogadott, a nemzeti és etnikai kisebbsé­gek jogairól szóló törvényjavas­lat a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek számára el­fogadhatatlan - állapította meg a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kerékasz­tala február 19-én szerdán tar­tott ülésén. A javaslat alapjaiban sérti a kormány képviselői és a kisebb­ségek között korábban létrejött konszenzust. A legfontoabb el­térések a következők: 1. Hátrányos megkülönböz­tető szabályokat alkalmaz egyes kisebbségekkel szemben, és ez­zel sérti a jogegyenlőség elvét. 2. A törvényjavaslatnak a konszenzustól eltérő, a kisebb­ségi önkormányzatokra vonat­kozó új rendelkezései kizárják a kisebbségi lakosság többségét az önkormányzathoz való al­kotmányos jog gyakorlásából, sőt egyes kisebbségeket teljesen megfosztanak ettől. 3. Nem oldja meg a kisebb­ségek parlamenti képviseletét. 4. Nem tartalmaz valódi anyagi garanciákat. 5. A konszenzushoz képest lényegesen szűkíti a kulturális autonómiát. 6. A törvényjavaslat egyes rendelkezései magukban hor­dozzák egyfelől a kisebbségi lakosság és a helyi önkormány­zatok, másfelől a kisebbségek és a többségi lakosság érdekel­lentéteinek kiéleződését. A nemzetközi fórumonon - így az Európa Tanács előtt Strassbourg-ban is - ismertetett és nagy megelégedéssel foga­dott törvénytervezet nem egye­zik meg a jelenlegi javaslattal. Egy mindenki számára, így a leginkább érdekeltek számára is elfogadható megoldás érde­kében a Kisebbségi Kerekasztal a közvéleményhez, a Parlat- menthez és a politikai pártok­hoz fordul. ' Szakszervezeti ügyekben: leszavazott ügyészi válasz „Az ügyészség megtette és végzi a dolgát... ugyanakkor ez ügyben tehetetlenségemet úgy kívánom kifejezni, hogy a választ nem fogadom el” - summázta véleményét az MDF-es Katona Kálmán dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész interpellációs válaszá­ról. A Ház osztotta a budapesti képviselő véleményét: 62 igen, 79 nem szavazattal, 63 tartóz­kodás mellett az ügyészi refle­xiót nem találta kielégítőnek. Az interpelláló egyebek kö­zött arra kért választ, mit. tett az ügyészség az MSZOSZ és a Froburg Union között három szakszervezeti székház eladásá­ról létrejött megállapodás ér­vénytelenítése ügyében. Hiányolta a fellépést az MSZOSZ által elfogadott alap­szabály ellen, amely döntési jo­gokat biztosít a szakszervezeti szövetségnek a Népszava kia­dásával, s főszerkesztője kine­vezésével kapcsolatban, noha azok a VIKSZ-et illetik meg. Dr. Györgyi Kálmán tájékoz­tatójából - amelyben egyébként az alapszabály inkriminált pasz- szusait ,jogi képtelenségnek” nevezte - kitűnt, hogy az ügyészség valamennyi szóvá tett ügyben megtette a szüksé­ges lépéseket. A Fővárosi Bíróság már ja­nuár végén megkezdte, s már­cius elején folytatja a Fro- burg-MSZOSZ megállapodás semmisségének megállapítására irányuló kereset tárgyalását. Az ügyészi válasz nemleges fogadtatása azt jelenti, hogy a Katona Kálmán által szóvá tett témák végére nem került pont: a Ház elnöke további vizsgáló­dásra a parlament alkotmány- ügyi bizottságának adta át az in­terpellációt. (Zs) Hamisításbiztos bélyegek Elzöldülnek a bélyeghamisi- tók a méregtől, ha meglátják mint zöldül el II. Erzsébet ki­rálynő arcmása a mostantól kia­dandó hamisítványbiztos bé­lyegeken. A gyűjtők számára érdekes újdonságnak ígérkező új, nagyobb címletű sorozato­kon a királynő arcképét holog­ramszerű módszerrel nyomtat­ják, hasonlóan a hitelkártyák­hoz. A brit királyi postánál úgy vélik, ezzel az újítással egy lé­péssel megelőzték a hamisító­kat. Öröm Az esetből, melynek szem- és fültanúja voltam, dúsfantáziájú zsurnaliszták, társadalom-lélek- tan-kutatók messzemenő kö­vetkeztetéseket vonnak le. Az olvasóra bízom, igazuk van-e. Helyszín: városunk egyik fiók-postahivatala. időpont: kora délelőtt. Az egyetlen szol­gálatot teljesítő postáskisasz- szony ablaka előtt hosszú sor kígyózik. Ilyenkor csak a ké- sőnkelők és a korai ügyintézők zaklatják a postai hivatalnoko­kat. Csendesen várunk so­runkra. Az ügyintézés lassúsága közömbössé teszi a sorbaálló- kat. A néma tétlenséget a hirtelen kitáruló ajtón berontó, zaklatott arcú középkorú hölgy szakítja meg, aki látván a sort, az abla­kok mögött csendőrködő korel- nök-főnökasszonyhoz intézi szavait. „Kérem, szíveskedjék egy mágneskártyát adni a hiva­tal előtti telefonhoz!” így a ké­rés. Udvarias, de kiérezhetően sürgető és segélykérő. A korel­nök kivörösödik és imigyen ok­tatja a felajzott vendéget: „Mágneskártyát nem tartunk!” „Kérem, édesanyámat most vitte el a mentő, a férjemet sze­retném értesíteni, az egész kör­nyéken rosszak az utcai telefo­nok, mit tegyek?” „Menjen a közeli ABC-be” - szól az utasí­tás. A sorállók csendes felmor- dulása megfontoltabbá teszi a korelnököt. Hangot vált. „Mondja meg a telefonszámot, felhívom és átadom az üzene­tet.” A dolog ezzel elrendeződik. Csak a sorbanállók néma szem- villanásai tanúskodnak arról, hogy forr a düh bennük. A las­súság és a jelenet miatt egy­aránt. Egy vendég következik az ablaknál. „Kérek tíz darab öt- venforintos okmánybélyeget!” „Csak egy darab százforinto­som van” - így a felelet. A kö­vetkező vendég száz darab há­romforintos bélyeget vásárolna. Kiderül, elfogyott. A bélyegte- len postáskisasszony segély­kérő szemekkel néz a főnök­nőre, mert érzi, a hangulat el­lene dolgozik. A még mindig hosszan kígyózó sor már hangot ad elégedetlenségének. Én sem érzem magam nagyszerűen. A sor fel-felmorajlóan osztja a bennem is megszületett érzése­ket. Csak amikor az ablakhoz érek, döbbenek meg újra. Az ablakban ugyanis egy doboz Sopianae cigaretta kínálja ma­gát, öles betúkkel hirdetve ma­gáról, hogy itt csak 41 Ft-ba ke­rül. Mágneskártya nincs, ok­mánybélyeg sincs, a háromfo­rintos kifogyott, legalább ciga­retta kapható. Más. A Pénzügyminisztérium ál­lamtitkára nyilatkozik: „Tizenöt országot figyelünk, nyomon követjük a benzinár-mozgáso­kat s magunk is hasonlóképpen mozgatjuk árainkat.” És el­mondja, hol mennyivel drágább a benzin, mint kis hazánkban. A fizetésekről, bérekről, kereseti lehtőségekről nem beszél. Megszólal az MNB elnöke is. A kérdésre: nem találja-e ke­vésnek a konvertibilitásra tö­rekvő magyar forint helyzeté­ben, hogy állampolgáraink évente csak 50 USD-t kaphat­nak. „Ez valóban kevés - mondja -, de ha valaki négyé­venként veszi igénybe a lehető­séget, akkor már 200 USD-t ve­het fel, s az ugy-e azért már nem semmi.” A PÉTÁV igazgatója elfo­gadható és rendeletekkel is alá­támasztott indoklást ad a laká­sok fűtésének bevezetésére váró szabályozásáról. A tv adás ké­pernyőjén megjelenik az idézett és hivatkozott rendelet cikke­lye, gyors olvasással látom, megértem, az igazgatónak igaza van. De én mikor tudom az igazgató orra alá dugni azt az építésügyi szabványt, amely a panellakások szigetelését volt és van hivatva megfelő módon megépíttetni? Amihez igazítot­ták (persze tervezőasztalon) a fűtési szabványt is. Miért ne­kem kell megvásárolnom a szi­getelőanyagot, amely a rosszul megépített és illesztett réseket kísérli meg eltömeszelni? Tartozom a hivatalnak, az ál­lamnak. Elveri rajtam a port. Mégcsak jogszabályt sem lo­bogtat a kezében, végrehajtó szervei, hatalmasságai azért vannak, hogy behajtsák rajtam az adósságot. Tartozik nekem az állam, a hivatal. Felsorakoztatja nehéz­ségeit, amelyeket - ő mondja - én okoztam neki. Körülbás­tyázza magát jogszabályokkal és minden fórumon ő nyer. Hogy örüljek hát az optimista jóslatoknak, nyilatkozatoknak? Miért örüljek annak, hogy Ká­dár Béla minisztert és csapatát Davosban szentté avatták nagy­szerű külgazdasági politikájá­ért, munkájáért, miért Kupa Mihály pénzügyi politikánkat naponta tömjénező megnyilvá­nulásainak, ha nem kapok a postán bélyeget, mágneskártyát, ha a szerény hő kiillan a panel­réseken? És miért kell elfogad­nom állampolgárságom folytán élvezhető jogaim másodlagos- ságát? Ámbár öröm is jut osztályré­szemül. Nem kell messzire mennem, ha cigarettát akarok vásárolni. Csak ide, a szom­szédba, a postahivatalba. Bokrétás András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents