Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-25 / 55. szám
6 új Dunántúli napló 1992. február 25., kedd Késett a tsz-ek átalakulása Mi lesz az elmaradott térségekkel? Interjú Glattfelder Béla (FIDESZ) képviselővel Vita az átmenetről Pontatlanság Egy nyelvművelő töprengései I. Cseh- és Szlovákia Sokan és sokszor elmondták és leírták már, hogy a közéleti szereplés elvitathatatlan feltétele a megfelelő anyanyelvi műveltség és a beszédkultúra. A rádióban és a tévében gyakran szereplő közéleti emberek beszédmódja követendő és követett példa sok hallgató és néző számára. Voltaképpen ebből következik a nyilvános megszólalás felelőssége. Erre gondoltam, amikor a pénzügyminiszter űr nemzetközi kapcsolatainkról beszélve északi szomszédainkat így emlegette: Cseh- és Szlovákia. Ha egyszer hallom, hajlandó vagyok analógiás alapokon létrejött nyelvbotlásnak minősíteni, ámde rövid időn belül háromszor is elhangzott ez az országnév a miniszter űr szájából. Azt mindenki tudja, hogy az és hogyan került és miért a megszokott régi elnevezésbe. Politikusaink kényesen ügyelnek arra, hogy meg ne sértsék a hozzánk közelebb eső nép önérzetét. De az talán nem következik be, hogy fittyet hányva a betűrendre a Szlovák- és Csehország forma válik gyakorlattá, különös tekintettel hazánk „geopolitikai” helyzetére. Ugye, akkor semmi gond, ha azt mondjuk: Cseh és Szlovák Köztársaság. De ha az államforma megnevezése elmarad, bizony bicegővé válik a név. Erről Kosztolányinak a nyelvi takarékosságra mondott humoros példája jut eszembe. Egy kórház bejáratánál ez a tájékoztató olvasható: Látogatás minden csiitör- és vasárnap. II. Bálint vagy Valentin? Ha tehetem, minden pénteken megnézem az ABLAK nevű tévéműsort. Elsősorban Bálint gazda tanácsaira .figyelek, mint egykori szenvedélyes kertészkedő. A köztiszteletnek örvendő szakember február 7-én meglepetést szerzett azzal, hogy a virágok kedvelőinek a figyelmét felhívta a közeledő Valentin-napra. Anélkül, hogy főként Európa nyugati felében nagyon népszerű szent kultuszáról szólnék, szeretném leszögezni, hogy a magyar naptárakban ezem a napon első helyen vagy kizárólag a Bálint név olvasható. Keresztnévként a múltban inkább a német nemzetiségi területeken fordult elő, családnévként azonban legalább olyan gyakori volt, mint az Abrahám, Adám, Antal, vagy hogy b betűst is mondjak, mint a Benedek, Bertalan, Boldizsár stb. Az idegen eredetű Valen- tinus-ból német közvetítéssel lett Valentin-on keresztül szabályos hangfejlődés vagy hangváltozás útján lett a magyar Bálint, ahogy a w-vel kezdődő Wické-ből a magyar bükköny, vagy az ugyancsak német Wic- kel-ből az Ormánság etnikai szimbóluma: a bikla. Rónai Béla Nagy változások előtt áll idén a magyar gazdaság egykori sikerágazata, a mezőgazdaság. Mire számíthat a "föld népe", milyen gondokkal kell szembenézniük amíg az átalakulási folyamat lezajlik? Erről kérdezte az MTI-Press munkatársa Glattfelder Béla fiatal demokrata képviselőt.- 1992 nehéz év lesz a magyar mezőgazdaság számára, még az 1991-es évnél is nehezebb. Nem tartom képesnek az agrárágazatot, hogy megismételje tavalyi teljesítményét és ez nem "meteorológiai előrejelzés". Csak meg kell nézni a tényeket. A termelőszövetkezetek már tavaly is lényegesen kevesebb műtrágyát és rosszabb minőségű vetőmagokat használtak föl, mint a megelőző években. Csökkent az őszi vetésű gabonák vetésterülete, és az állatállomány is rohamosan apadt. Különösen riasztó az a jelenség, hogy a kistermelők nagyobb arányban fogták vissza termelésüket, mint a nagyüzemek. Ez egyértelműen a termelési kedv határozott csökkenésére utal.- Milyen okokra vezethető vissza ez a borúlátás?- Három fő okot említenék. Először is a múlt nehéz gazdasági öröksége, másodszor a jövőkép hiánya és harmadszor az ágazat előtt álló feladatok bonyolultsága és összehangolatlansága. Válaszra váró kérdések A magyar agrárágazat nagy problémája, hogy még mindig szélsőséges szerkezeti típusok vannak benne jelen. A túlméretezett nagyüzemek és a túlságosan apró kisüzemek. Az első tő- keintenzív gazdálkodást tesz lehetővé, de ugyanakkor tőkepazarló is, míg a másik pedig munkaintenzív, de egyben munkapazarló termelési forma. Ez utóbbi viszonylag kis tőkeigényű gazdálkodás, amely azonban a munkaerő szempontjából erősen önkizsákmányoló jellegű. A mezőgazdaság hagyományos jövőképe felborult, mert összeomlottak a keleti piacok. Világossá vált, hogy az erőltetett exportnak igen kevés értelme van. Nem találja a mező- gazdaság a helyét a nemzetgazAz Országos Munkaügyi Központ most elkészített ösz- szegző jelentése szerint a munkanélküliek száma 1991-ben 80 ezerről 406 ezerre, a munkanélküliségi ráta ennek megfelelően 1,7 százalékról 8,5 százalékra emelkedett. A Szolidaritási Alapból - 15 milliárd forint felhasználásával- az év során 414 ezren részesültek munkanélküli segélyben, járadékban. Az év végén a segélyezettek, járadékosok száma 312 ezer volt. Múlt évben a munkanélküli segély, járadék havi átlaga 7310 forint volt. A Foglalkoztatási Alap 3,4 milliárd forintos központi és decentralizált részéből mintegy 110 ezer rászorulót sikerült támogatni. Az átképzési tanfolyamokon, egyéni átképzéseken- 860 millió forint felhasználádaságban, nem tudja, hogy mi a szerepe a vidéki foglalkoztatási problémák kezelésében, a fizetési mérleg pozitív szaldójának megtartásában. Ezekre és más hasonló kérdésekre a kormány meg sem próbált még választ adni. Ez egy nagyon komoly tényező a hosszú távú befektetések elbizonytalanodásában.-Milyen válaszokat várnak ezekre a kérdésekre?- Hát semmiképpen sem politikai deklarációkat, mint amilyen például a Kisgazdapárt egyik választási jelszava volt, hogy "a falu majd felszívja a városi munkanélküliséget". Olyan regionális programokat kellene kidolgozni, amelyek az egyes régiókban világossá teszik, hogy ott milyen méretű mező- gazdasági termelés tartható fenn, amelyek hosszú távra előre meghatározzák, hogy milyen nagyságrendű mezőgazda- sági exportot kívánunk és erre milyen támogatási eszközök állnak rendelkezésre. Egy jó agrárpiaci rendtartás-törvény ilyen orientáló eszköz lehet a termelők számára. Semmilyen agrárpolitika nem tud működni akkor, ha a termelők nem jutnak megfelelő információkhoz. Ebben fontos szerep juthat a kialakulóban lévő terméktanácsoknak is. Sajnos egyelőre úgy néz ki, hogy ezek a terméktanácsok csak a legnagyobb termelőket egyesítik és kimaradnak belőlük a kistermelők. Elszalasztott lehetőség- Térjünk most át arra a két momentumra, amely talán a legemlékezetesebbé teszi majd az idei esztendőt az agrárágazat számára. A kárpótlásra és a szövetkezetek átalakulására gondolok-Sajnálatos módon a FIDESZ javaslata ellenére sem tárgyalta a Parlament együtt a kárpótlási és a szövetkezeti törvényeket. Ennek az lett a következménye, hogy az átmeneti törvény igen sok kárpótlási elemet tartalmaz, és egyben az átmenet szabályozása is igen hézagossá vált. Véleményem szerint még ennél is sokkal fontosabb, hogy az átalakulásra egy olyan időszakban kerül sor - méghozzá anélkül, hogy sával - mintegy 26 ezren vettek részt. A tanfolyamok kisebb része hagyományos szakmai körökben indult, így hegesztő, kőműves, ács, állványozó, nőiruha-készítő szakmákban, nagyobb részt viszont vállalkozási ügyintézőknek, menedzser-asz- szisztenseknek, idegenforgalmi, külkereskedelmi ügyintézőknek, adó- és pénzügyi ellenőröknek, szociális asszisztenseknek hirdettek tanfolyamokat. A munkahelyteremtő beruházásokra 971 millió forintot fordítottak, ennek révén 9 ezer munkanélküli juthat álláshoz. A közhasznú foglalkoztatással - 532 millió forint felhasználásával - csaknem 20 ezren jutottak munkához. A hagyományos településfenntartási közhasznú munkavégzésen kívül magasabb kvalifikációt igénylő munkatehosszabb kifutási időt engedne a törvény - amikor a piac beszűkülése és a szövetkezetek vagyonának tartozásokkal való terheltsége miatt a vállalkozási kedv a mélypontra zuhan. Tulajdonképpen elúszik az a lehetőség, amelyet a kormánypártok választási programjukban, de a kormányprogramban is biztosítani kívántak, hogy a szövetkezetek helyén nagy tömegben alakuljanak ki egyéni farmer- gazdaságok. Most úgy tűnik, hogy a gyengén gazdálkodó szövetkezetek nagy része társasággá fog alakulni, vagy megmarad szövetkezetnek.-A múlt egyik öröksége, a termelőszövetkezetek által felhalmozott adósságállomány. Kell-e és lehet-e kezdeni valamit ezzel az adósságállománynyal, főként hogy ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezeti vagyon nevesítésekor a vagyonrészhez az adósság is kapcsolódik? Csőd ellen nincs orvosság- Szerintem a mezőgazdasági szövetkezetek tömeges csődjét lehetetlen megakadályozni. Nincs lehetőség olyan állami beavatkozásra, amely komoly sikerrel kecsegtetne. Nem is annyira a csődbe jutó szövetkezetekkel kell foglalkozni, hanem inkább azzal, hogy ezek helyén valamilyen életképes mezőgazdaság tudjon kialakulni. Erre szolgál a 2 milliárd forintos reorganizációs alap Ezen kívül természetesen foglalkozni kell még azokkal, akik a szövetkezetek csődje miatt munkanélkülivé válnak, és komplexen az elmaradott térségekkel is, hiszen itt találhatók a legnagyobb számban a súlyosan eladósodott termelőszövetkezetek. Ezek a programok azonban már nem mezőgazdasági jellegű támogatásokra épülnek, hanem olyan anyagi támogatást biztosítanak, amelyek versenyeztetik az egyes szereplőket. Az elmaradott térségek támogatására 6 milliárd forint áll rendelkezésre az idei költségvetésben. Természetesen amennyiben fel tudják venni a versenyt a más jellegű kezdeményezésekkel, akkor a keretből támogatást kaphatnak mezőgazdasági vállalatok is. P. P. rületeken is volt ilyen jellegű foglalkoztatásra, például a szociális ellátás terén. A részmunkaidős foglalkoztatásra a kieső munkaidőre járó személyi alapbér 50 százalékának megtérítésére 160 millió forint jutott. így csaknem 36 ezer dolgozónál vált lehetővé a munkahely megtartása. A korengedményes nyugdíjaztatásra 14 megyében mintegy 4 ezer dolgozónál került sor. A legtöbb - 1500 - dolgozó korengedményes nyugdíjaztatásához Borsod-Abaúj-Zemplén megyében járultak hozzá. A munkanélküliek vállalkozóvá válását mintegy ezer főnél a harmadik negyedévtől támogatták. A munkanélküliek tartós foglalkoztatásának elősegítéséhez csaknem ezer érdekelt esetében adtak támogatást. A Kisgazda Párt megyei vezetősége az Új Dunántúli Napló február 18-i számának 6. oldalán „Mik a teendők” címmel jelentetett meg a szövetkezeti és az úgynevezett átmeneti törvényben foglalt rendelkezések értelmezésével és végrehajtásával kapcsolatban. A cikk. 5. pontja a vagyonnevesítésre jogosultak körének megjelölésénél összemossa az átmeneti törvény 6. §-át - amely azt a személyi kört jelöli meg, akiknek a vagyonnevesítésben való részesítése kötelező - a törvény 8. §-a 1. bekezdésében megjelölt személyi körrel, amely a szövetkezeti önkormányzati szerv mérlegelési jogkörébe utalja, hogy az alkalmazottak, az 5 évnél kevesebb tagsági jogviszonnyal rendlekezőket és azok örököseit, továbbá a segítő családtagokat vagyonnevesítésben részesíti-e, vagy sem. Ez a személyi kör tehát szemben az előzővel a törvény alapján nem szerez alanyi jogot a szövetkezeti vagyonból való részesítésére, amint azt a cikk állítja. Tisztelereméltó, ha egy politikai párt vezetése (FKgP Baranya Megyei Szervezetének vezetősége, Új DN 1992. február 18.) törvény értelmezésben kíván segítséget nyújtani az érdekelteknek. Ennek során két hibalehetőséget mindenképpen célszerű kiiktatni: az értelmezés nem lehet ellentétes a törvény szövegével, és részterületekre érvényes megállapításokat nem szabad általános érvényűként feltüntetni. Messzemenően feltételezve a cikkírók jóhiszeműségét, megállapítható, hogy szövetkezeti törvény és az átmeneti szabályok értelmezése az idézett cikkben az olvasók félretájékoztatásához vezethet. 1. Tévedés, hogy a szövetkezetnek át kell alakulni, ez lehetőség. Az átalakulás egyértelműen gazdasági társasággá alakulást jelent, míg a törvény szerint minden szövetkezet maradhat továbbra is szövetkezet. 2. A szövetkezetek vagyonát jelentős eltéréssel kell felosztani, arányaiban ez legnagyobb mértékű az ipari, majd a mező- gazdasági szövetkezetekben, míg a fogyasztási szövetkezetek vagyonának 30 százalékát, a lakás-, takarék- és iskolaszövetkezetek vagyonának 100 százalékát nem lehet felosztani. A vagyonnevesítés határideje csak a mezőgazdasági és az ipari szövetkezeteknél 1992. április 30. A fogyasztási szövetkezeteknél ez a határnap értelemszerűen 1992. június 30. 3. A vagyonnevesítésnek valóban két formája van (részjegy és üzletrész), de részjegy juttatásra csak olyan szövetkezetben van lehetség (tagonként azonos értékben az üzletrész tőke 10 százalékáig) ahol eddig nem volt rendszeresített részjegy. Téves a megállapítás - és a felsorolás - a vagyonnevesítésben részesülőket illetően. Az átmeneti szabályok egyértelműen meghatározzák, hogy a szövetkezeti tagokat és az igényjogosultakat (legalább 5 éves tagsági viszony), illetőleg azok örököseit kell vagyonnevesítésben részesíteni. Az alkalmazottakat, volt tagokat (5 év alatt), munkát végző családtagokat lehet, amennyiben a közgyűlés úgy határoz - maximum a nevesítésre kerülő vagyon 10 százalékáig. Nem helytálló az a megállapítás sem, hogy a nevesítésnél csupán a szövetkezetben eltöltött időt és a bevitt vagyont kell figyelembe Ehhez hasonló „fajsúlyos” pontatlanság az 5. pont utolsó mondata is, amely szó szerint így szól „a vagyonnevesítésnél a szövetkezetben eltöltött időt és a bevitt vagyont kell figyelembe venni.” A törvény 10. paragrafusa 1. bekezdése a cikkben megjelölt két feltétel mellett figyelembe venni rendeli még a „személyes közreműködés súlyát és arányát” is, nehezen elvitatható ésszerűséggel. Említést érdemel még a cikk 9. pontjában foglalt megjegyzés, „de lehetőség van a kiválásra is, amelyet a szövetkezet vezetése nem tagadhat meg.” Ehhez csupán annyi megjegyzést fűznénk, hogy a szövetkezetek nem is akaiják megtagadni, mert a már sorra került estekben (kettő volt ilyen) az érdekeltek korrekt egyezsége alapján bírósági vita nélkül sikerült azokat rendezni. Dr. Gyenis Dezső a Bm-i Mezőgazdasági Termelők Szövetségének vezető jogtanácsosa venni. A törvény harmadik szempontként a személyes közreműködés súlyát és arányát is tartalmazza. 4. Szubjektív megítélés, hogy az átmeneti törvény kedvező lehetőséget nyújt a szétváláshoz, átalakuláshoz, stb. Véleményem szerint pont ellenkezőleg, a változatlanul maradást kedvezményezi, hiszen a legcsekélyebb változás esetén (például egy tag kiválása) már kötelező vagyonfelértékelést, vagyonmegosztó közgyűlést, megegyezés hiányában több fordulós árverezést ír elő. A kiválás lehetősége is okot adhat a félreértésre, ha általánosítunk. Bár valóban egyénileg és csoportosan (legkevesebb 5 fő) is ki lehet válni, mégis más a módja fogyasztási, vagy lakász- szövetkezetben. Például: ha a fogyasztási szövetkezet székhelyén élő tagság kíván kiválni, ahhoz a közgyűlés hozzájárulása is szükséges. Egyébként ezen két szövetkezeti típus esetében ez év június 30-ig csoportosan lehet kiválni. 5. Fontos lehet azok számára, akik bejelentik igényüket a vagyonnevesítésre, de nem tagjai a szövetkeztnek (és tagsági viszonyuk visszaállítására nincs is lehetőség) vagyonnevesítésben részesülhetnek, de nem „léphetnek ki” - a kiváló tagokhoz hasonlóan - megkapott üzletrészükkel. Végezetül az olvasót talán csak az érdekli, mi is a teendő? Ez pedig a következő: Aki legalább öt évig tagja volt valamely mezőgazdasági, ipari, vagy fogyasztási szövetkeztnek, jelentse be igényét írásban (személyesen leadva, vagy ajánlott levélben) a vagyonnevesítésre. Aki több szövetkezet tagja volt, és ezek között átlépett (tagsága nem szakadt meg) azok mindegyik szövetkezetnél jelentsenek be igényt 1992. március 20-ig! Az igénybejelentés során jelezni kell:- mettől meddig volt a szövetkezet tagja,-a bevitt vagyon megnevezése, értéke,-örökös esetén az örökségi arány igazolása (hagyatéki, közjegyzői végzés). A hiányos bejelentés sajnos nem halasztó hatályú, a tényeket a bejelentőnek kell igazolnia. Soó László elnök Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet A járadék havi átlaga 7310 forint Négyszázezren munka nélkül Munkahelyteremtő beruházások Korengedményes nyugdíj 4000 személynek Mi is a teendő?
