Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-24 / 54. szám
1992. február 24., hétfő oj Dunántúlt napló 9 Hányán vagyunk? Utódállamok kislexikona Leonyid Kravcsuk ukrán elnök és Saposnyikov marsall, a FÁK-erők ideiglenes főparancsnoka a szovjet utódállamok csúcstalálkozóján, amelyen a fegyveres erők költégéről és irányításáról tárgyaltak. Ki az úr a FÁK tetején? Ki tudja meddig lesz érvényben ? Kik és milyen minőségben vezetik a Szovjetunió utódköztársaságait? Mint emlékezetes, nyolc volt szovjet köztársaság 1991. december 21-én Alma-Atában . megállapodott Oroszországgal, Ukrajnával és Belorussziával, hogy csatlakozik a hármak által alakított Független Államok Közösségéhez. A FÁK (oroszul SZNG) létrejöttével egyidejűleg kimondták a Szovjetunió megszűntét. Ki az úr a FÁ.K tagköztársaságainak élén? Összeállításunk egyebek közt erre is választ ad. Azerbajdzsán A Legfelső Tanács 1989. október 5-én hozott törvényt a köztársaság szuverenitásáról. 1991. február 6-án a bakui törvényhozás a szovjet tagköztársság elnevezését Azerbajdzsáni Köztársaságra változtatja, amelynek függetlenségét 1991. augusztus 21-án nyilvánítják ki. Elnök: Aj az. Mutalibov, miniszterelnök: Hasszán Hasszanov. Belorusszia A minszki törvényhozás 1990. július 27-én nyilatkozatban mondta ki Belorusszia szuverenitását. A köztársaság parlamentje 1991. augusztus 25-én hozott döntést Belorusszia függetlenségéről. Államfő (a parlament elnöke), kormányfő: Vjacsszlav Kebics, külügyminiszter: Pjotr Kravcsenko. Kazahsztán Bár már 1990. október 25-én szuverén állammá nyilvánítja magát, a Kazah Köztársaság neve elől csak 1991. december 10-én hagyják el a „szovjet” és a „szocialista” jelzőt. Kazahsztán a szovjet tagköztársaságok közül utolsó előttiként nyilvánította ki függetlenségét 1991. december 16-án. Elnök: Nur- szultan Nazarbajev, aki 1989-ben került a köztárssági kommunista párt élére, s tavaly decemberben a szavazatok 98 százalékát szerezte meg az elnökválasztáson. „Felvilágosult autokrata” (a Le Monde jellemzése), aki reformkommunistaként radikálisabbnak bizonyult Gorbacsovnál, ám nem követte Jelcin szélsőségeit. Sokan neki tulajdonítják, hogy Alma-Ata a FÁK egyik gazdasági integrációs központja lett. Kirgizia 1990. december 12-én a kirgiz parlament elfogadja a köztársaság szuverenitásáról szóló nyilatkozatát, s az állam hivatalos elnevezését Kirgiz Köztársaságra változtatja. Kirgizisztán előző miniszterelnöke, Naszir- din Iszanov 1991 novemberében egy országúti autóbaleset következtében életét vesztette. Elnök: Askar Akajev, külügyminiszter: Muratbek Imanalijev. Moldova A kisinyovi Legfelső Tanács 1990. június 23-án fogadott el nyilatkozatot a köztársaság szuverenitásáról. 1991. augusztus 27-én a parlament kinyilvánította a köztársaság teljes függetlenségét. Elnök: Mircea Snegur, kormányfő: Valeriju Muravschi. Moldova területén 1991 őszén alakult meg a Dnyeszter menti köztársaság, választóinak 98 százaléka 1991. december 2-án a függetlenség mellett szavazott. E „köztársaság” elnökévé Igor Szmirnovot, a tyi- raszpoli városi tanács elnökét választották meg. Ugyanezen a napon Sztyepan Topái személyében - a szavazatok több mint 90 százalékával - elnököt választott a moldovai Gagauz Köztársaság is. E két köztársaságot a kisinyovi vezetés törvénytelennek tekinti. Oroszországi föderáció A népi küldöttek kongresz- szusa 1990. június 12-én fogadott el nyilatkozatot a köztársaság szuverenitásáról; a dokumentum hangsúlyozza, hogy a föderáció szuverén állam. Elnök: Borisz Jelcin (61), korábban az SZKP KB titkára, a moszkvai pártbizottság vezetője, majd - népképviselővé választásáig - az Állami Építési Bizottság első elnökhelyettese. Miniszterelnök: Ivan Szilajev, a régi állami apparátus tagja, a Der Spiegel szerint „valószínűleg csak átmeneti figura”. Miniszterelnök-helyettes: Genna- gyij Burbulisz (46), a filozófia doktora. Külügyminiszter: Andrej Kozirev. Örményország A jereváni parlament 1990. augusztus 23-án Örmény Köztársaságra változtatta az állam hivatalos elnevezését, és kimondta, hogy a helyi hatóságok intézkedései előbbrevalóbbak a szovjet központi hatalom rendelkezéseinél. Örményország népe 1991. október 16-án választott elnököt hat jelölt közül. A köztársság első embere Levon Ter-Petroszjan (49), az örmény Legfelső Tanács korábbi elnöke lett. Miniszterelnök: Gagik Aru- tyunjan (43), a közgazdasági tudományok kandidátusa, docens, a Legfelső Tanács korábbi alel- nöke. Miniszterelnök-helyettes: Grant Bagratjan (33), aki tavaly októbertől november 23-ig kinevezéséig az ügyvezető kormányfői posztot töltötte be. Külügyminiszter: Rajfi Ovanisz- jan. Tádzsikisztán A Tadzsik SZSZK Legfelső Tanácsa 1990. augusztus 24-én nyilatkozatot fogadott el a köztársaság szuverenitásáról. 1991. szeptember 9-én Tádzsikisztán kinyilvánította a Szovjetuniótól való függetlenségét. (Az 1929-től cirill betűt használó köztársaság áttér a perzsa írásra.) Az egykori Szovjetunió legdélibb és legzárkózottabb köztársasága. Az új vezető testületek összetétele még nem ismert, beleértve az elnök személyét is. Türkmenisztán Ashabadban a türkmén Legfelső Tanács 1990. augusztus 23- án nyilvánította ki Türkmenisztán szuverenitását. 1991. október 27-én a türkmén parlament kimondta a köztársaság függetlenségét. Elnök: Szaper- murad Nyijazov. Ukrajna A kijevi parlament 1990. július 15-án jóváhagyta a köztársaság szuverenitásáról szóló nyilatkozatot. Az ukrán törvényhozás 1991. augusztus 24- én kinyilvánította a köztársság függetlenségét. Államfő 1991 decembere óta: Leonyid Kravcsuk. Kormányfő. Vitold Fokin. Külügyminiszter: Anato- lij Zlenko. A parlament alel- nöke: Vlagyimir Grinyov. Üzbegisztán Taskentben az üzbég parlament 1990. június 20-án mondta ki a középázsiai állam szuverenitását. Üzbegisztán 1991. augusztus 31-én kiáltotta ki függetlenségét. Elnök: Iszlám Karimov (53), aki tavaly decemberben a népszavazással egybekötött elnökválasztáson a voksok 86 százalékának birtokában nyerte el az államfői posztot. Karimov a volt KP utódpártjának, a Független Üzbegisztán Népi Demokratikus Pártjának a vezetője (FEB) Az 1992. január 7-14. közötti időszakra bejelentett - de menet közben egy héttel megtoldott - romániai népszámlálás számos mulasztást, torzítást volt hivatott korrigálni. A Ceau- sescu-diktatúra létének egyik igen fontos eszköze éppen a tények meghamisítása, elhallgatása volt, legyen szó az „aranykorszak” gazdasági csődjéről, a falurombolási program igazi arcának elkendőzéséről, vagy netán a 30 milliósra álmodott homogén nemzet létrehozásának demográfiai és nemzetiségi következményeiről. Ezek helyre tevése és a mai gazdasági-társadalmi helyzet valós feltérképezése minden tekintetben szükségessé vált. Január 7-én megindult a népszámlálási gépezet. A hatalom olyan célirányos népszámlálást szándékozott végezni, amely minden tekintetben az alkotmányhoz igazítja az ország demográfiai képét. A néhány hónapja, a parlament által elfogadott új alkotmány már az első szakaszában rögzíti, hogy Románia egységes, oszthatatlan, nemzeti állam! Más szóval, az egységes román nemzet állama. S akkor mi van, vagy lesz a mintegy ötmilliót kitevő nemzeti kisebbséggel? A több mint 20 százalékot jelentő nem román nemzetiségű állampolgárokkal? Ők csak megtűrtjei a nemzeti államnak? Ha a népszámlálás kimutatja, hogy a magyarok a feltételezettnél jóval kevesebben vannak, a cigányok pedig lényegében inkább románok, a németek, svábok és szászok száma meg napról-napra fogy, - máris majdnem igaz az, amit az ország alaptörvénye rögzít. A székely nem magyar? A népszámlálás ideológiáját így lehetne megfogalmazni: nagy kisebbség nincs, kis kisebbség nem zavar. A nagy létszámú nemzetiség hangja ugyanis messze hangzik, beleszólhat politikába, törvénykezésbe. Egy kis létszámú etnikum viszont könnyen beolvasztható, nincsenek - nem lehetnek - politikai ambíciói, számottevő nemzetiségi törekvései. Ilyen meggondolásokból kiindulva határoztak úgy, hogy ahol nem megy a beolvasztás, ott eredményes lesz az etnikumok elaprózása. A mostani népszámlálás számos példával szolgált erre. Egész cigány falvakat „könyveltek el” románokként, vagy Még az angolul nem tudó százmilliók is ismerik az amerikai Bill of Rights (Jogok Törvénye) fogalmát. Amióta a szomszédunkban éppen felbomlott a történelem egyik legnagyobb világbirodalma, mi is érthető gyanakvással nézünk mindenre, amit méltatói örökérvényűnek minősítenek. A jelzőkön persze mindig lehet vitatkozni, de a lényegen ezúttal nehezen: a most éppen kétszáz esztendős Bill of Rights minden vonatkozásban szabályt erősítő kivétel, két évszázad után is a Homo sapiens jogalkotásának csúcsa, egyszersmind pillére. A latin közmondás, amely szerint a könyveknek is megvan a maguk élete, a nagy törvényekre is vonatkozik. 1787-ben, a philadelphiai alkotmányozó nemzetgyűlés egyik virginiai képviselője, bizonyos George Mason kijelentette: „Inkább levágatom jobbkezemet, mint hogy a kormányzat hatalmával egy többségében csángók lakta helységben, a helyi ortodox pap - katolikus lelkész ugyanis csak ritkán jut e moldvai településekre - felszólította a lakosokat, hogy vallják magukat románoknak és ortodox vallásúak- nak. De térjünk vissza a székelyekre és a csángókra! A nép- számlálás is úgy foglalkozott velük, mint külön népekkel, tehát az egyazon magyar nyelvet beszélő romániai személyt a számlálóbiztosok beírhatták magyarnak, székelynek vagy csángónak - attól függően, hogy a Bánátban, Székelyföldön vagy Moldovában él. A kérdésről hónapokkal ezelőtt hosszasan és „tudományosan” értekeztek a honatyák, amikor a parlament megvitatta a Hargita és Kovászna megyei magyar „visszaéléseket” és „törvénytelenségeket” összefoglaló beszámolót. Hírhedt nacionalista személyiségek bizonygatták az országnak, hogy a csángók erőszakkal elmagyarosított románok, a székelyek pedig egy türk eredetű népcsoport, amelyet a magyarok mindenkor csak kihasználtak, lei- gáztak és megaláztak. Mindebből természetszerűen következik, hogy illendő elkülöníteni a három „nemzetiséget”. Mint ahogy meg kell különböztetni a németeket is a bánáti sváboktól, illetve a brassói, szebeni szászoktól - legalábbis arra a kis időre, amig Romániában tartózkodnak, mert rövidesen úgyis kivétel nélkül csak németek lesznek Münchenben, Frankfurtban vagy esetleg Bonnban! A népszámlálóknak - előírás szerint - az állampolgárok nyilatkozata alapján kellett kitölteniük a személyi íveket. A gyakorlatban ez nem mindig, vagy nem egészen így történt. Igen gyakran ceruzával vezették be a személyi adatokat (bár ez tilos volt), másrészt a számítógépes adatfeldolgozáshoz szükséges kódokat utólag írták a terepen felvett adatok, nyilatkozatok mellé, amelyek ellenőrzése, felülvizsgálata lehetetlen. De azt is figyelembe kell venni, hogy az idős emberek estében - különösen Hargita és Kovászna megyében, ahol a lakosság több mint 80 százaléka magyar nemzetiségű - amikor a román anyanyelvű számlálóbiztos megkérdezte, hogy székely-e, természetesen rámondták, hogy persze, hiszen ő valóban szé- kely(magyar)! S az ilyenképpen „kiprovokált” nyilatkozat felkerülhetett az űrlapra. Az igen nagy számú, bizonyíszemben védtelenül hagyjam a polgár szabadságjogait.” Ma már tudjuk, hogy ezzel a mondattal kezdődött a Bill of Rights története. Ezután négy év kemény küzdelem következett. Mason először Thomas Jeffersont, akkor a fiatal köztársaság párizsi nagykövetét, későbbi elnökét állítot- tamaga mellé, majd James Ma- disont, az amerikai alkotmány megszövegezőjét, illetve a vonakodó államokat kellett meggyőznie. A Jogok Törvényének lényege: a törvényhozás nem hagyhat jóvá semmit, ami korlátozhatná a polgárok vallás-, szólás-, gyülekezési és tiltakozási szabadságát. Az eltelt két évszázad során bebizonyosodott, hogy ez a néhány szó a demokrácia lényege. Mindazok, akik - Hitlertől Sztá- ling - a Bill of Rights betűjével és szellemével homlokegyenest ellenkező irányban kisérleteztott adathamisítás ellen felemelte szavát az RMDSZ, majd Tőkés László püspök és néhány más vallási vezető, amit a szélsőséges román sajtó nagy ellenszenvvel fogadott, az államügyekbe való beleszólással, s nacionalista uszítással, izgatással vádolta ezeket. Van, aki már tudja, hányán lehetünk A népszámlálás körül kialakult vitába beleszólt a Vatra Romaneasca is, pontosabban a mögötte álló Román Nemzeti Egységpárt. Hivatalos közleményt bocsátottak ki, amelyben mindenek előtt a közvélemény tudomására hozta, hogy az erdélyi megyékben durván megsértették a népszámlálásra vonatkozó rendelkezéseket. A helyi szervek és az akcióban részt vevő egyének (természetesen magyarok) meghamisították a valóságot, mesterségesen igyekeztek növelni a magyarok számát. A vegyes házasságból származó gyermekeket magyarokként tüntették fel, utaztatták a lakosságot egyik helységből a másikba, ugyanazokat a személyeket többször is nyilvántartásba vették, mi több, Magyar- országról nagyszámú gyermeket hoztak át, s ezeket is iktatták a számlálóbiztosok. Hogy miért tették mindezt? - Meg akarják hamisítani Erdély nemzetiségi arányát a magyarok javára, s ezáltal előkészítik az országrész autonómiáját, majd következő lépésként Magyarországhoz való csatolását. A Vátra a népszámlálási bizottság tudomására hozta, hogy amennyiben több mint egymillió romániai magyar létét jelzi a lakosságösszeírás végeredménye, ők az egész akciót semmisnek tekintik, s maguk tesznek lépéseket az „igazság” kiderítése érdekében. Mindehhez csak annyi kiegészítés kívánkozik, hogy a Ceau- secu rendszer hivatalosan 1,7 millió romániai magyar létét - s néhány ezer székelyét - ismerte el. Amiből az derül ki, hogy a sokat szidott és elátkozott személyi diktatúra, a Vatra elképzelésekhez képest igen humánus és toleráns rendszer volt. Ez azért érdemelt különös figyelmet, mert május-júniusban általános választásokra kerül sor, s a fentihez hasonló szélsőséges megnyilatkozásainak hála, a Románia Nemzeti Egységpártja, a Románia Maré Párt és a Vatra Romaneasca „kulturális szervezet” ihlette más pártok ázsiója emelkedőben van. Gödér Károly Törvénye tek, kudarcra voltak - és vannak - ítélve. Ez a Törvények Törvényének legfőbb üzenete a mának. És kell-e hangsúlyoznunk, hogy zaklatott térségünkben, a vajúdó újjászületés reményekkel és veszélyekkel terhes közegében ez az üzenet élőbb, mint valaha? Azok az országok, amelyek az elmúlt negyedszázadban dolgozták ki alkotmányukat, többségükben beépítették alapokmányukba a Jogok Törvényét. Dr. Albert Blaustein, a New Jersey-i Rutgers Egyetem professzora, a Bill of Rights leghíresebb szakértője 1966 óta több mint negyven (!) ország kormányának felkérésére működött közre abban, hogy a Jogok Törvénye szervesen beépüljön az illető államok alkotmányába. Ilyen értelemben a Bill of Rights Amerika egyik „exportcikke”. Kétszáz éves a Jogok
